2014. december 28., vasárnap

Richard A. Knaak: Sárkányvadászat




Illusztrálta: Jae-Hwan Kim
Sorozat: Napkút-trilógia 1.
Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 168 oldal
Kiadás éve: 2006
Eredeti kiadás éve: 2005
ISBN: 9789639679160
Műfaj: képregény, manhwa, fantasy
Goodreads-átlag: 3,43
Moly.hu átlag: 75%



Azeroth világát megmenteni az Élőholt Csapástól - igazán hősi küldetés! A Warcraft: Napkút trilógiából megismerhetjük Kalecnek, a kék sárkánynak a történetét, aki emberi alakot öltött, hogy ráakadjon egy rejtélyes, mágikus erő forrására, és Anveena, a gyönyörű ifjú lány meséjét, aki nem csak Kalec társa, de lebilincselő titok gazdája is egyben...

A világszerte ismert Jae-Hwan Kim rajzaival életre keltett történet szerzője Richard A. Knaak, számos rendkívül népszerű fantasy-regény írója. Segítségükkel úgy tárul föl előttünk a Warcraft világa, ahogy soha még azelőtt - s a sárkányvadászat megkezdődik!

2014. december 26., péntek

Borítóvadászat #2 ~ Csillagok alatt

Imádom a csillagokat, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. És mi történik, ha a csillagokat keresztezzük a könyvekkel? - Na, akkor gyönyörű borítók születnek. Gyönyörködésre fel! :)

2014. december 25., csütörtök

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

(Harry Potter 3.)

Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett és szuperbiztos börtönből megszökik egy fogoly.
A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény Roxfortba tart, a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
A varázslónövendék Harry Potter és barátai számára a harmadik tanév sem csak a vizsgák izgalmait tartogatja...
Tudom, mindenki ismeri a történetet, leírom dióhéjban, hátha valakinek már ködös az emlék. Kitudódik, hogy a híres varázslóbörtönből, Azkabanból megszökik a leginkább féltve őrzött rab, Sirius Black. Mindenki óva félti Harry-t, aki nem tudja ezt hova tenni, hiszen sosem hallott Black-ről. Aztán lassanként egyre többet tud meg: hogy Black adta ki a szüleit Voldemortnak, és most Harry-t is szeretné eltenni láb alól. Nos, valaki tényleg szeretné, de nem Sirius az. Több szereplőről derül ki, hogy valójában nem az, akinek gondoltuk/gondolták: Siriusról, Lupinról, és még néhány állatról is. Harry pedig új érzést tapasztalhat meg: a reményt, és a család adta boldogságot - már ha sikerül megmentenie egy-két életet.
Több tekintetben is különleges ez a kötet: az egyetlen, amelyben nem szerepel Voldemort. Ez már önmagában is gyanús lehet, a vihar előtti csönd, de hát ezt persze még nem tudjuk. :) Másrészt szerintem ez a kötet lezárja Harry gyerekkorát: idáig teljes joggal nevezhettük gyermekirodalomnak, de a negyedik részt már idősebb, érettebb olvasóknak ajánlanám.

Idén új helyszínnel ismerkedhetnek az olvasók: Roxmorts-szal, a varázslófaluval. Személy szerint imádom a helyet, és olvasás közben ilyenkor azon merengtem, milyen jól esne egy vajsört kortyolgatni (még ha nem is tudom, milyen az íze :D). Milyen jó, hogy Harry megtalálta a módját, hogy lógjon a többiek után! BTW én is szeretnék egy Tekergők Térképét!

Ami furcsa volt, hogy az elején mindenki csak "azkabani őrökként" emlegeti a dementorokat, ami önmagában nem tűnik ijesztőnek. Aztán - mikor Harry találkozik az elsővel - onnantól már dementorokként hivatkoznak rájuk, mintha csak azt várták volna, mikor látja meg Harry az elsőt. :D

Már csak azért is érdemes elolvasni, mert megtudhatjuk, hogyan tud Hermione egyszerre több helyen lenni. (A megoldásért a filmet is meg lehet nézni, de ahogy az lenni szokott, meg sem közelíti a könyv színvonalát.)
Végezetül hozok pár idézetet, néhány Rowling-féle humorbombát:

"- Lupin nagyon jó tanár - szólt elismerően Hermione. - Csak azt sajnálom, hogy én nem állhattam ki a mumus ellen.
- Neked milyen alakban jelent volna meg? - kérdezte vigyorogva Ron. - Fogadnék, hogy mint egy dolgozat, amire tízből csak kilenc pontot kaptál!"

"- Ti láttok már valamit? - kérdezte Harry negyedórányi néma gömbkémlelés után.
- Igen, van egy égésnyom az asztalon - felete Ron. - Valaki feldöntötte a gyertyáját."

"Mikor azonban Harry és Ron degeszre tömött pocakkal, pukkantós süveggel a fejükön felálltak az asztaltól, a jósnő rémülten felsikoltott.
- Szerencsétlenek! Melyikőtök emelkedett fel előbb a székből?
- Nem t'om - felelte Ron, és aggódó pillantást vetett Harryre. 
- Nem hiszem, hogy számítana - jegyezte meg McGalagony -, hacsak nem ólálkodik egy baltás gyilkos a bejárati csarnokban."

"- Szerencsére van más, aki példát mutasson Ginnynek - jegyezte meg Percy gőgösen. - Felmegyek, átöltözöm a vacsorához...
George sóhajtva nézett távozó bátyja után.
- Képzeld, megpróbáltuk bezárni egy piramisba - mesélte Harrynek -, de anya közbelépett."

"- Mi szeretjük az óráidat! - hazudta gondolkodás nélkül Hermione.
- Igen, szuper órákat tartasz! - tódítótta Ron. - Tényleg, hogy vannak a futóférgek?
- Megdöglöttek saláta-túladagolásban - felelte csüggedten Hagrid.
- Jaj, de kár! - sajnálkozott Ron vigyorra görbülő szájjal."
(Mint az előző köteteknél, szívem szerint itt is megadnám az öt pontot, de azokat a két kedvencre tartogatom.)



2014. december 22., hétfő

Jövőre tényleg csökkentem a várólistám!


Mostanában eléggé inaktív voltam, de jó kifogásom van! Tudjátok, vizsgaidőszak, karácsonyi bevásárlókörutak, satöbbi, satöbbi... Ma délután megírom az idei évre tervezett egyetlen vizsgámat (szurkoljatok!!), ennek örömére elárulom, melyik könyvekkel nevezek a 2015-ös naaagy várólista-csökkentésre. Bizony, az idei nagyon csúnya bukás után ismét bevállalom, méghozzá új taktikával: eddig olyan könyveket választottam, amikhez egyébként, kihívás nélkül talán hozzá sem nyúlnék. A jövő évben viszont tényleg szeretném teljesíteni a kihívást, szóval nem fogom sanyargatni magam!

2014. december 9., kedd

Sally Hunter (Vágó Csaba): A patológus

Rettenetes események rázzák meg Amerika egyik unalmas kisvárosának mindennapi életét: a kórház hullaházából egymás után tűnnek el a halottak szervei! A lakosság rémülten figyeli a felröppenő rémtörténeteket, és lassan már a megfázásos betegek sem mernek az egészségügyi intézmény közelébe menni. A helyzet akkor válik tarthatatlanná, amikor a szenátor fia balesetben meghal, és a holttestet a kórház patológiáján valaki megcsonkítja.
Az FBI ügynökei  is bekapcsolódnak a nyomozásba, a sarokba szorított őrült pedig vad vérengzésbe kezd, és látszólag válogatás nélkül gyilkol...
Suzan Harper FBI ügynöknő személyes indítékoktól vezérelve követi a hullarabló véres nyomát, s minden vágya bosszút állni a gyilkoson, aki megölte barátját. Az elkeseredett és dühös nyomozónő óriási vehemenciával veti bele magát a munkába, de miközben egyre közeledik az elkövetőhöz, mind több rettenet kíséri útját, s amikor azt hiszi, hogy végre felébredt a rémálomból, a legszörnyűbb felismerés vár rá...
A történet ott kezdődik, hogy Tony Lomax és barátnője, valamint két barátjuk autóbalesetet szenved, és értesítik a patológust, hogy azonnal menjen be a kórházba. A patológus el is végzi a dolgát, és megjegyzi, micsoda pazarlás lenne a lány gyönyörű szép szemeit koporsóba rejteni.
forrás: macularhope.org
Két FBI-ügynök hölgy jön a városba, hogy kivizsgálja az ügyet (mármint a balesetet). A temetésen viszont meghallják a pletykát a szervrablásról. Főnökük kifejezett utasítása ellenére magánakcióba kezdenek, és kihallgatják a kórházi dolgozókat.

A kihallgatás során szinte mindenki ganyúsnak tűnik (természetesen). Beindul a láncreakció, és az őrült szervtolvaj szemet vet az egyik ügynök, Jessica kézfejére. Nem nehéz kitalálni, mi következik: Jessica a szakadék mélyén, egy szétégett autó belsejében végzi, a kézfejei nélkül.

Suzanne számára innentől személyes az ügy. Mindent elkövet, hogy leleplezze az őrültet, mielőtt az még több ártatlant gyilkol és csonkít meg.

Én és a könyv

Hosszú időre nyúlik vissza történetem a könyvvel: még középiskolában, egyik irodalomórán kiselőadást kellett tartanunk egy általunk választott könyvről vagy filmről. A saját választásomra már egyáltalán nem emlékszem, de az egyik barátnőm A patológusról beszélt órán. Elmesélte a történetet, és hogy neki mennyire tetszett, és milyen nagy hatással volt rá a krimi.
Teltek-múltak az évek, és időről-időre eszembe jutott a könyv. Mígnem rákerestem rukkolán, és volt is belőle elérhető példány! Lecsaptam hát rá, de az olvasást halogattam, mondván: "so little time, so much good books" - és így egyre csak tolódott hátrébb a könyvespolcon.
Idén, halloween előtt valami jó hangolódós könyvet kerestem, és ez akadt a kezembe. Egy "legyen hát!" felkiáltással az ágyamba dobtam, és fürdés után rögtön olvasni kezdtem...
Ha nagyon enyhén akarom kifejezni magam: nem nyert meg magának A patológus. Számos hibát fedeztem fel, ez mind az olvasási élmény rovására ment. Végül csak azért fejeztem be, hogy meg tudjam indokolni, miért nem tetszett. No meg könyvet nem hagyunk félbe.

A cselekmény az "elmegy" kategóriába tartozik, nagyon kiszámítható volt, de fenntartotta az érdeklődésem. A legtöbb fejezet Suzanne és a patológus szemszögéből iródott, de néhány részlet erejéig a gyilkos fejében is lehettünk: általában, amikor újabb öldöklésre került sor, és amikor "A Nagy Mű" befejezéséről beszélt.

Hogy mi A Nagy Mű? Annyit elárulok, hogy több ember testrészéből készül - egy sportoló vádlijából, Debbie Evans szemeiből, Jessica kezeiből, egy szupermodell bőréből... Az őrült szerint gyönyörű, és amint elkészül, az egész világnak megmutatja majd, mindenki róla fog beszélni.
forrás: eviilminina.deviantart.com
Természetesen nem fogom elspoilerezni a könyv végét, de muszáj pár szóban megemlítenem az érzéseimet. Több krimit olvastam már (oké, jellemzően Agatha Christie-től), és eddig az a tapasztalatom, hogy a bűnöst is megismerteti velünk az író(nő). Itt ez nem történt meg, tehát a gyilkos még csak a gyanúsítottaim között sem szerepelt! Mégpedig azért, mert civilben kb. fél oldal szólt róla, teljesen más szereplők lettek kiemelve. Kicsit unfairnek éreztem, de kárpótolt érte az epilógus, ahol rájöttünk, a csonkítás csak mellékszál volt, és valaki más irányította a játszmát, valami más indíttatásból. A kötet fénypontja volt az utolsó néhány oldal.

És most a helyesírási hibákról fogok szónokolni. Jobban rázott tőlük a hideg, mint a hullákról, boncolásról és gyilkosságokról szóló részletes leírásoktól. Amióta megtanultam írni és olvasni, rögeszmésen keresem a helyesírási hibákat, és itt most nem a véletlen elütésekről beszélek, hanem a:
- vesszőhibákról
- helytelen ragozásról
- rossz elválasztásról
- szóközök rossz helyen való használatáról
- j/ly hibákról
- fogalmazási hibákról
- és minden másról.

Volt itt minden, mi szem-szájnak hányingere, átlagosan oldalanként két helyesírási hibával. Végezhettek volna jobb szerkesztést is a kiadónál, mert ez így roppant igénytelen.

Kinek ajánlom?: senkinek mazochistáknak, a magyar orvosi krimik kedvelőinek, erős gyomrúaknak.
Kinek nem ajánlom?: kiskorúaknak, a magyar irodalom/nyelvtan kedvelőinek, gyenge idegzetűeknek.

2014. december 7., vasárnap

Cynthia Hand: Angyalsors

Folytatódik a Könyvmoly Párbaj, azaz fogadjátok szeretettel a nyereményjáték második állomását! Kicsit hosszúra nyúlik, de sok extrával készültem: a véleményemen és a szokásos "cselekmény dióhéjban"-on kívül azt is megmutatom, hogyan képzeltem el a szereplőket, valamint Clara fotóalbumába is betekinthettek. Érdemes végigolvasni a bejegyzést, hiszen legalul ott az a bizonyos Rafflecopter-doboz - igen, újabb kérdés, újabb esély a nyereményre! :)

2014. december 2., kedd

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 1.

A könyv negyven rövid történetet tartalmaz a magyar irodalmi személyiségek szerelmi nemi életéről. Csak kevés olyan sztori volt benne, ami tényleg megérintett - a többi megbotránkoztatott. Csupa intrika, hűtlenség és perverzió... Lám, nem csak a mai fiatalok bolondok.

Felmerül a kérdés, hogy jogunk van-e ismerni a könyvben szereplők életének igencsak intim részleteit. Sokan úgy tartják, egy bizonyos határt megsértett a szerző ezzel a könyvvel. Azonban nem Nyáry Krisztián kutatta fel a titkokat, ő csak csokorba szedte, idézetekkel és képekkel fűszerezte, majd ízlésesen tálalta. Véleményem szerint - ha az írók, költők nem titkolták viszonyaikat - miért ne ismerhetnénk meg a történetüket? Mindenki úgy él, ahogyan szeretne, ahogyan nem szégyell. És ha valaki a magánszféra megsértésének tekinti a könyvet, nyilván nem kötelező elolvasnia. :)

Megmondom őszintén, a "szereplők" többségében hatalmasat csalódtam. Szerinted is gyönyörű szerelmes verseket írt Radnóti Miklós a szerelmének? Kétségtelen, viszont a nagy szerelme néha Fanni volt, néha nem. Te is beleborzongtál, amikor Petőfi Júliához szóló verseit olvastad? Biztosan eszedbe sem jutott, hogy Petőfink majdnem pártában hagyta Júliát egy színésznő miatt. És bizony Ady is "családban maradt", hogy szépen fejezzem ki magam.

Csak ajánlani tudom a könyvet: azoknak, akik érettségi előtt állnak; azoknak, akik visszavágynak az érettségizős korszakba; azoknak, akik pallérozni szeretnék kicsit tudásukat; és azoknak, akik könnyed szórakozásra vágynak, de nem szeretnének belemerülni egy regénybe.
Na jó, azoknak nem ajánlom, akik idilli képet ápolnak a szóban forgó művészekről, és nem szeretnék lerombolni. :)

2014. november 30., vasárnap

Kerstin Gier: Rubinvörös

Gwendolyn egész életében unokatestvére, Charlotte árnyékában élt. Charlotte volt a szép, az okos, a művelt, a tökéletes... és az időutazó gén öröklője. Megkapott mindent, amit akart: mindenre kiterjedő képzést, figyelmet és egy jó pasit, Gideont, aki szintén időutazó. Charlotte volt az abszolút nyertes... amíg ki nem derült, hogy mégis Gwen a családi örökség hordozója.

Attól fogva Gwen élete a feje tetejére áll: mindenfajta előzetes kiképzés nélkül a múltba kell utaznia Gideon oldalán, hogy teljesítse a küldetést; minden időutazó vérének a kronográfba kell kerülnie! Az ám, de rég eltűnt rokonaik, az áruló Lucy és Paul mindenáron meg akarják akadályozni a küldetést. És ha ez még nem lenne elég, az az átkozott Gideon átkozottul pofátlan tud lenni, és mégis olyan aranyos... 
Bevallom, sokáig taszított ez a könyv: német, csúnya a borító, nyálasnak hangzik, az időutazás témájában pedig szinte mindig lehet logikai bakit találni. Egy kihívásra mégis el kellett olvasnom, és hát nem bántam meg! Oké, nem lett a kedvencem, ezt ki is fejtem alább, mégis hirtelen arra eszméltem, hogy újabb száz oldal repült el a történetből, annyira olvastatta magát!

A szereplők személyiségébe nagyon bele akarok kötni. Egyiküknek sem voltak állandó személyiségjegyei, ami által kicsit be tudtam volna skatulyázni őket. Pl. Gwen hol buta, hol szerencsétlen, hogy mérges, hol szerelmes, stb. Egyik gondolatában még elítéli és féli az őket körülvevőket, a következő mondata mégis arról tanúskodik, hogy teljesen megbízik bennük, nyitottan közeledik feléjük. Egy másik példa: Falk (Gideon nagybátyja) ellenségesen viselkedik Gwennel, aztán a következő pillanatban viccelődik, mosolyog, régi történeteket mesél neki. Ó, és ez szinte az összes szereplőre jellemző. Kutya legyek, ha értem!

Muszáj megjegyeznem azt is, hogy a szereplők igen különleges neveket kaptak az írónőtől. A valóságban mekkora lenne az esélye, hogy egy történetben szerepeljen Gwendolyn, Gideon, Gordon és Grace? Mintha Gier kissé előnyben részesítené a G betűt, nem? :)

Egyébként a sztori alapja tetszett, biztos vagyok abban, hogy még sokkal többet ki fog hozni belőle az írónő a további két kötetben. Az elvárásom csak annyi volt, hogy logikai bakit ne találjak benne, és ez teljesült. Nem kaptam cserébe nagy durranásokat sem (kivéve a legvégén, amikor rájöttem, kik is valójában Lucy és Paul; na az ütött). Mégis valami nagyon megfogott ebben a könyvben; nem imádtam, de megszerettem, annyira bájos és aranyos regény. Hamarosan sort kerítek a következő részre is!

Hova tovább?


2014. november 28., péntek

Tea Book Tag

Már olyan régóta szerettem volna írni egy book tag bejegyzést, de még sosem hívott ki senki. :(
Így hát elkészítettem a sajátom, és az idén olvasott könyveim közül válogatok hozzá. Ha tetszik, csináljátok meg Ti is, csak annyit kérek, hogy egy visszamutató linkkel jelezzétek, hogy innen származik! :)

 INSTANT TEA

A legrövidebb könyv, amit az idén olvastál:
Kemény 14 oldallal a Divergent sorozat másfeledik része győzött. :)

ZÖLD TEA

Egy könyv zöld borítóval:
Kedvenc könyvet ugyan nem tudok kiállítani, de kedvenc sorozatot igen, és jelenleg a Luxen a nagy szerelmem (azaz jobban szólva Daemon ♥)

FORRÓ CITROMOS TEA MÉZZEL

Egy könyv, ami átmelengeti a lelked:
Még csak a sorozat első részét olvastam. Nem is találtam különösen nagyon jónak, de valamiért megszerettem, olyan aranyos és ártatlan. :)

ÖTÓRAI TEA

Egy könyv, amit angolul (vagy más idegen nyelven) olvastál:
Nincs túl sok választási lehetőségem, idén ezt az egyet sikerült angolul olvasnom (a 14 oldalas instant teámat leszámítva).

GYÓGYTEA

Olyan könyv, amit nem élvezetből, hanem 'muszájból' olvastál el:
Tíz évesen kaptam ezt a jutalomkönyvet évzárón, és (nem is tudom, miért) semmi kedvem nem volt elolvasni. Egyszerűen nem érdekelt. Aztán a várólista-csökkentős kihívásra többek között ezt is el kellett olvasnom; igen, év elején még nagy volt a lendület. :D

FEKETE TEA

Olyan akciódús (vagy rémisztő) könyv, amin soha, de soha nem tudnál elaludni:
Hihetetlenül cselekményes könyv ez! Kiera Cass Az igazi-ja és Veronica Roth A beavatott-ja jutott még eszembe, de egyik sem olyan pörgős, mint a Vérvörös út.

JEGES GYÜMÖLCSTEA

Egy igazi, hamisítatlan nyári kaland:
Abbi Glines: Ha az enyém lennél (Mivel az Obszidiánt már ellőttem.)
Forró, fülledt, fiatalos. Így lehetne jellemezni Ash és a Vincent fiúk történetét, ami egy tipikus New Adult regény. Van benne gyász, vívódás a helyes és a helytelen között, nagy titok leleplezése és szexi főhős. :)

És utoljára a kedvencem:
KALINKA SZAMOVÁR


Egy könyv, amit csak alkohol tudott volna elviselhetővé tenni:
Tudom, sokkoló kijelentés ez részemről, hiszen egy agyonhype-olt könyvről van szó. Higgyétek el, téptem a hajam Emma tenni-nem-akarásától, és az összes helytelen döntésétől. Mert neki csak olyanok voltak. És ááá, egyáltalán nem volt idegesítő az sem, hogy minden oldalon előfordult az "elakadt a lélegzetem" kifejezés (vagy annak valamely szinonimája)...
Ti melyik teához mit párosítanátok? Írjátok meg kommentben, vagy csináljátok meg a taget! :)
Jó szórakozást hozzá!

2014. november 26., szerda

Borítóvadászat #1 ~ Komor, hideg november

Üdvözlöm nézőinket olvasóimat! Hazánk magasabban fekvő pontjain lehullott az első hó, míg az ország déli részén maradt a borult, ködös, hideg őszi időjárás. Hajnalonként a hőmérséklet fagypont alá eshet, és napközben sem fog öt fok fölé emelkedni. Esőre és ködre lehet számítani a következő napokban is.

Ezen ritka alkalomból olyan könyvborítókat fogok mutatni, amelyek ezt a tipikus késő őszi, kora téli hangulatot idézik. A címre kattintva megnyithatjátok a könyv molyos adatlapját is.

2014. november 21., péntek

Sarah J. Maas: Throne of Glass - Üvegtrón

Sorozat: Üvegtrón 1.
Oldalak száma: 544 oldal
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Varga Csaba
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Throne of Glass
ISBN: 9789633731802
Műfaj: YA, fantasy, mesefeldolgozás
Goodreads átlag: 4,24 / 5
Moly.hu átlag: 91%

Fülszöveg:
Az ​​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

2014. november 11., kedd

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

(Harry Potter 2.)

Harry Potter varászlónak született. Második tanéve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában éppen olyan eseménydúsnak bizonyul, mint amilyen az első volt. Lekési a különvonatot, így barátai repülő autóján érkezik tanulmányai színhelyére. S a java csak ezután következik...
Harry Potter történetét nem kell bemutatnom senkinek. Kevesen akadnak, akik se nem olvasták, se nem látták a belőle készülő filmet (és mégis kíváncsiak holmi kritikára). Ebben a kötetben ugyebár felszínre tör Mardekár utódja, és sorban válnak kővé a gyanútlan áldozatok. De hol van a titkok kamrája, és ki lehet Mardekár utódja? És vajon sikerül-e leállítani még az első halálos áldozat előtt? - Költői kérdés, Harry és barátai idén is megmentik a Roxfortot.
Én és a könyv

Amikor még kislány voltam, a szüleim megvették az első négy Harry Potter kötetet. Nem vettem észre a sorszámokat a gerincen, rögtön a legérdekesebb cíművel kezdtem: ezzel. Pár fejezet után észbe kaptam, hogy talán nem ezzel kéne kezdeni. Hamar átrágtam magam a könyveken, annyira mesések, annyira varázslatosak voltak! És nem tévedtem, az első négy kötet közül ez lett a kedvencem. (Érdekes, a filmek közül pont ezt utálom a legjobban, talán mert túl sokszor láttam.)
Sajnos már nem tartozom az első HP-kötetek célcsoportjába, és ez azzal is jár, hogy megkopott a varázsa. Már tudtam, mikor-mire számítsak, és többé már csak részleteiben tud meglepetést okozni. Például, amikor a Weasley-ikrek egyike beszól egy olyat, hogy röhögve fordulok le a székről! - Igen, ezért a mai napig is érdemes elolvasni!

Sosem fogom elfelejteni Rowlingnak azt az érzést, amit a HP-világ megismerésekor éreztem. Maradandóvá tette a gyerekkorom azon szakaszát, amire különben nem szívesen emlékszem. Amikor semmi más örömöm nem volt az iskolában, mint hogy szünetenként elővehettem valamely Harry Potter-történetet, és belefeledkezhettem abba a világba, aminek így én is részese lehettem!
Egyedül azért nem kapja meg az öt pontot, mert a legmagasabb pontszámot két későbbi kötetnek tartogatom. :)

2014. november 7., péntek

Jennifer L. Armentrout: Opál

(Luxen 3.)

Figyelem! A fülszöveg és az értékelés spoilert tartalmaz az előző részekre vonatkozóan!
SENKI SEM ÉRHET FEL DAEMON BLACKHEZ.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja irántam az érzéseit, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobban közöttünk a tűz. Csakhogy még ő sem védheti meg családját a veszélyektől, ha eltökélik, hogy kiszabadítják szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembesülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim előtt nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre szétzúzza a világunkat.
EGYSÉGBEN AZ ERŐNK – ÉS EZT ŐK IS TUDJÁK.
 
A Black ikrek rég elveszett tagja, Dawson visszatért, de ő többé nem ugyanaz a fiú, mint előtte. Durvábbnál durvább kínzásoknak vetették alá, és ami még rosszabb: szerelmével, Beth-szel még mindig ezt teszik. Ki akarja szabadítani, segítséggel vagy anélkül.

Dee teljesen összetört Adam halála után, amiért Katy-t okolja. Hiszen ő hozta közéjük Blake-et, a gyilkost. Az egykor életvidám vigyori lányból újabban inkább bosszúálló angyal. Még Ash személyisége is eltörpül mellette.

Katy elvesztette a legjobb barátnőjét, már csak az édesanyja és Daemon maradt neki. Előbbi még csak nem is sejti, mifélét művelt Will, a barátja. Will egyébként köszöni, jól van, a mutáció sikeresnek bizonyult.
Őt kérem karácsonyra...

Blake pofájára rohadt vastag bőr nőtt. Nemhogy futott volna amerre lát; visszajött, és még szívességet is kér: segítsenek neki kiszabadítani luxen barátját. Ha nem: akkor mindenki meg fogja tudni, ki változtatta át Katy-t hibriddé.

Kénytelenek tehát úgy dönteni, hogy segítenek a rohadéknak. Blake bemutatja őket egy tizenévesforma kissrácnak, Luc-nek, aki egy szívességért cserébe bejuttatja őket a hibridekkel foglalkozó titkos szerv épületébe.

Az akció nem bizonyul sikeresnek az ónix egy újfajta alkalmazásmódja miatt, így le kell fújni a tervet. Blake szerint az ónix ellen ki lehet fejleszteni az immunitást, így azt fogja gyakorolni a csapat a következő mentőakcióig.

Közben megjelennek a védelmisek, akik erős gyanút fognak Daemon és Katy láttán. Állítólag nem sejtik a kettőjük között fennálló kapcsolatot, de hát náluk sosem lehet tudni.

A borzalmaknak még itt sincs vége, mert újra feltűnik a színen Will, és egy újabb barátjuk is halálos áldozattá válik. Ekkor azonban találnak egy apró követ, ami hatalmas erőt ad a mentőakció véghezviteléhez, ami elnyomja az ónix hatását… az opált…

De elég lesz-e egy apró kő a sikerhez? Elég lenne-e, ha valaki el nem árulja őket? És a legfontosabb: ki éli túl, és ki nem?
Nem is tudom, írtam-e valaha egy könyv cselekményéről ilyen hosszan és mégis ennyire dióhéjban. Olyan ez, mint a jéghegy: ami látszik, csak a csúcsa. A függővége pedig gyilkos!!!

...oké, ő is megteszi...
Nem annyira cselekményes ez a kötet, a szereplők leginkább egy helyben toporognak. Nem jutunk sokkal előrébb, inkább a környezetük pörög fel körülöttük. Ez nem azt jelenti, hogy unalmasabb lenne, csak másképp izgalmas. Így is tud a könyv olyan meglepetéseket okozni! Öt perc múlva tudod csak összekaparni magad annyira, hogy megkeresd valahol a szoba sarkában az elgurult állad. Pl. Carissa esete; először nem is éreztem magam szomorúnak, meg semmi, mert egyszerűen nem hittem el, hogy tényleg megtörtént, ami történt.

És ez a borító… *.* Valami gyönyörű. Abszolút kedvenc a sorozatban, csak persze rossz lány van a képen. Szó mi szó, Pepe látványa random hőhullámokat tud okozni :P


Nem lehetek elég hálás a Könyvmolyképző Kiadónak, amiért kiadja ezt a sorozatot nálunk. Kötetről kötetre egyre jobb, de fogalmam sincs, lehet-e ezt még fokozni. A gondolat is fáj, hogy már csak két kötetet izgulhatok végig!