2014. február 25., kedd

Abbi Glines: Ha az enyém lennél - kritika és barangolás

(Vincent fiúk 1.)

„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?”

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá.
Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…
Ashton élete maga a tökéletesség: tökéletes családja és pasija van, akikre senkinek sem lehet egy rossz szava sem. Ám a feddhetetlen lány gyerekkorában égetnivaló kis rosszcsont volt, legjobb barátjával, Beau Vincenttel együtt. A bajból mindig Beau unokatestvére, Sawyer húzta ki őket. A gyerekek felnőttek, Sawyer és Ashton járni kezdtek; de míg Ashton megjavult, Beau csak még inkább elkanászodott.

A történet kezdetekor Sawyer és családja egy hosszú nyaraláson vesznek részt, emiatt Ashton kénytelen egyedül unatkozni. Legjobb barátnője folyton a pasijával lóg; egyedüli társasága a nagyija, aki nem tökéletesnek szeretné tudni a lányt, hanem boldognak. Igazán nem lehet hibáztatni Ashtont, amikor felajánlja a részeg Beau-nak és (kénytelen-kelletlen) barátnőjének, hogy hazaviszi őket.

Hosszú idők után ekkor beszélnek először, és lassacskán újra egymásra találnak. Együtt filmeznek, bárba mennek, szórakoznak, fürdenek a tóban… és Ashton vonzódni kezd régi barátjához. Egy tragédia hatására olyan kapcsolat alakul ki köztük, amit már nem lehet ártatlannak nevezni. Boldogságuk útjába azonban egyéb zavaró tényezők állnak: Sawyer, valamint Beau barátnője, Nicole. Mi lesz, ha hazaér Sawyer? És Ashton unokahúgának, Lanának is pont most kell képbe jönnie?
Tényleg próbálom megkedvelni a New Adult műfajt, de ez most sem sikerült. Viszont nekem személy szerint jobban tetszett ez a könyv, mint A soha határa – nem tartottam olyan unalmasnak, viszont tény, hogy nem csattant akkorát a vége.

Ki is térek arra, mi az, ami tetszett, és ami nem. A pozitívumokhoz tudnám sorolni azt, hogy nem túl hosszú :P illetve, hogy nyáron (~akörül) játszódik. A negatívumokhoz kicsivel fontosabb dolgok kerültek: a tájszólások (tudom, valamivel érzékeltetni kellett a déli nyelvjárást, de egynémely kifejezés nekem túl sok volt), a sok „bébi” megszólítás (ettől a falra tudnék mászni), valamint maga a főszereplő, Ashton.

Nagyon csúnya dolognak tartom a megcsalást, ez az én értékrendembe egyáltalán nem fér bele, és szerintem megbocsáthatatlan. Ha tényleg Beau-hoz vonzódik, akkor kedves Ashtonunknak rá kellett volna jönnie, hogy Sawyert valószínűleg nem szereti teljes szívéből, megvárni, hogy hazaérjen, és szépen szakítani vele. Ehelyett Beau karjaiba veti magát, aztán még hazudik is a pasijának. És ami még talán ezeknél is rosszabb: végig tudja, hogy helytelenül cselekszik. Erre talán az a megoldás, hogy kesergünk, és magunkat felváltva szidjuk-sajnáltatjuk, de ugyanúgy járunk tovább a tilosban?! Na ez a gáz.

Egyébként egész jó kikapcsolódást nyújtott a regény, amint félreraktam a haragom Ashton ellen. Külön tetszett a helyszín, mert ilyen helyen én is szívesen élnék: ahol mindig meleg van, és délutánonként kiülhetek a verandára jeges teázni… Ez egy szép álom marad, de addig is íme néhány illusztráció, ahogy én elképzeltem a regény helyszíneit.
Barangolás az Alabama állambeli Grove-ba
Forrás: www.houseofearnest.com
A nagyi verandája, ahol annyira szerettek üldögélni és pletykálni… Nincs is ennél jobb helyszín a csevegéshez, főleg, ha a kis asztalon egy kancsó jeges tea és némi teasütemény is helyet kap. :)
Forrás: simzcom.deviantart.com
Kedvencem ez a kép: így képzeltem el a Pocsolyát, ahol Sawyer, Beau és Ashton gyerekkoruk nagy részét töltötték, a fa ágain. A történet kezdetén Beau elhívja Ashtont fürdeni, a lány ekkor viseli először a bikinijét, amit ezidáig túl kihívónak tartott. Beau gyönyörűnek nevezi.
Forrás: fortworthbeer.com
Ez itt a füstös bár, ahol Beau „hiányos öltözékű” anyja, Honey Vincent dolgozik. Beau gyakori vendég itt, aki nem veti meg a sört, és ebben anyja sem korlátozza. Ash azután kezdett sűrűbben idejárni, amikor Beau elbujdokolt egy meglepő titok kiderülése után.
Forrás: www.craftingintherain.com
Beau és Honey egy ilyesmi lakókocsiban éltek, egy lepukkant lakókocsipark területén.
Forrás: commons.wikimedia.org

A kisváros templomában Ashton édesapja a lelkész, és Ashton itt énekel a kórusban vasárnaponként. Sawyer a templom előtt látja meg először a tilosban járó szerelmeseket.
Forrás: www.flickriver.com
Végül a pekán-liget, ahol a mezei bulikat tartják; ahol mindenki ott van, aki számít. Fiatalos bulihelyszín fiataloknak, ahonnan a zajok nem érnek el a városig. Hmm, de várom a nyarat! :)
 

Ajánlom: forró, nyári délutánokon és estéken, jeges teával tálalva. 
Forrás: kitchentalks.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése