2014. október 28., kedd

John Green: Csillagainkban a hiba




A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet HAZELnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni AUGUSTUS WATERS képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

A CSILLAGAINKBAN A HIBA – JOHN GREEN eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.


Hazel tizenhárom éves kora óta, azaz három éve él a tüdőrák végső stádiumában. Édesanyja úgy véli, hogy depressziós, ezért unszolja, hogy járjon el a támaszcsoportba, ahol a rákos gyerekek megosztják egymással gondolataikat, érzelmeiket, és cserébe bátorítást kapnak. Egy ilyen támaszcsoporti ülésen találkozik Augustus ’Gus’ Waters-zel, aki valamiért érdeklődni kezd a lány iránt.

Még aznap megnéznek egy filmet Gus-nál, majd megfogadják, hogy elolvassák a másik kedvenc könyvét. Augustus-ra olyan nagy hatással lesz Hazel kedvence (Peter Van Houten: Mennyei megbántás), hogy csak arról tud beszélni, és mialatt összebarátkoznak, együtt töprengenek a ’könyv utáni életről’.

Levelezni kezdenek az íróval, aki meghívja őket Amszterdamban, ahol elmondja a szereplők további sorsát. Gus arra használja a Kívánságát, hogy Hazellel meglátogathassák a holland szerzőt.
Bár az író hatalmas csalódást okoz nekik, a kirándulás így is életük legszebb élménye. Egészen addig, amíg be nem árnyékolja örömüket egy lesújtó bejelentés…


Régen szemet vetettem már erre a könyvre, mert gyönyörű – és most már tudom, hogy nem csak kívül, de belül is. Ennek ellenére féltem belekezdeni, hiszen az elején elkönyvelték, hogy a haldoklás körül forog az egész. Nos, ez tényleg így van, de attól ez nem feltétlenül egy szomorú könyv. Sőt, még a végstádiumban is meg tudott nevettetni.

Gus az a fajta srác, amilyen csak a mesében van. Vagy ha tényleg létezik, biztosan van valami „hamartiája”. Aki túl szép, hogy igaz legyen. Hazel ezzel szemben egy totál átlagos tinédzser, leszámítva persze a betegségét. Okos, szellemes, lázadó, és persze totál szerelmes. Ezt átérzem, úgyhogy eléggé elkeserített a végzetük.

De mit adott még nekem ez a könyv? Rálátást arra, hogy milyen igazságtalan tud lenni az élet. Hiába hiszem, hogy velem ilyen sosem történhet meg, ez csak önámítás. Évek óta hazudok magamnak, de nem akarom, hogy túl rövid legyen az életem. Olvasás közben határoztam el, hogy még azon a héten elmegyek orvoshoz. És hogy mi lett a vége? Kiderült, hogy inzulinrezisztanciám van. Vagyis, ha folytatom az eddigi életmódom, előbb-utóbb cukorbeteg leszek. Most már teszek ellene, szóval köszönöm, John Green, hogy bár akaratlanul és ismeretlenül, de  - mondjuk úgy - megmentettél! :)

2014. október 24., péntek

V. Könyvmoly Párbaj

Jó szokásom benevezni különböző várólista-csökkentős kihívásokba - rossz szokásom nem teljesíteni őket. Így az idei Könyvmoly Párbajra is leadtam a jelentkezésem, de most azzal az eltökélt szándékkal, hogy NEM sanyargatni akarom magam (olyan könyvekkel, amit egyébként, a kihívás nélkül nem olvasnék el). Tíz olyan könyv került fel a listámra, amit mindenképpen el fogok olvasni!

Ez a tíz könyv a következő:

+ egy Joker könyv, ami lehet bármi, amit a kihívás ideje alatt olvastam

Egy másik, B-listát is létre kell hozni, ami alternatívaként szolgál, ha a főlistáról valamelyik könyvet nem sikerül beszerezni, elolvasni. Az én B-listám a következő könyveket tartalmazza:


Így hát a következő időszakban a fenti könyvek közül tizenegyhez biztosan fogok hozni értékelést. Oldalt létrehozok majd egy külön menüt, hogy egyszerűbb legyen nyomon követni a kihívás teljesítésének állapotát (amint rájövök, hogyan kell) :D

És ami a legjobb: idén minden teljesítő garantált ajándékot kap, amellett, hogy több díj is kiosztásra kerül majd. Kedvet kaptál? ITT jelentkezhetsz!





2014. október 21., kedd

Terry Pratchett: Piramisok

(Korongvilág 7.)


Önmagában is éppen elég nehéz kezdőnek lenni egy új munkakörben, de Teppiknek ráadásul fogalma sincs, mit kell csinálnia egy fáraónak. Végtére is ő Ankh-Morpork híres orgyilkosiskolájában tanult, a Nap Birodalmához képest az óceán túlsó oldalán.

Először is rá vár a monumentális feladat, hogy megfelelő nyughelyet építsen apjának – minden piramisok piramisát. Utána pedig ott van a számtalan adminisztratív kötelesség, mint például az őrült papokkal, a szent krokodilusokkal és a menetelő múmiákkal való foglalatosság.

Mindennek a tetejébe a kamasz fáraó ármányra és árulásra bukkan birodalmának szívében is. Arról az akaratos szolgálólányról nem is beszélve.
Teppik, a főszereplő nem más, mint a fáraó fia, aki otthonától távol orgyilkosnak készül. Ám váratlanul haza kell térnie, hogy átvegye a birodalom vezetését, Teppikamon király ugyanis szörnyű balesetet szenvedett, amikor megpróbálta felkelteni a napot.

A gondok ott kezdődtek, amikor a piramis megépítését tervezték. Teppik minden idők legnagyobb piramisát rendelte Dios főpap tanácsára. A piramisokról tudni illik, hogy amikor elkészülnek, elkezdik felhalmozni az időt, majd a csúcs kilobbantja (ez az örökkévalóság receptje). Ez a piramis viszont olyan nagy, hogy már az építés közben halmozza az időt: a benne dolgozó munkások megtöbbszöröződnek, ahogy újra és újra létrejön a pár perccel ezelőtti önmaguk.

Eközben Teppiknek igazgatnia is kell a birodalmat. Törvénysértőket és problémás egyéneket visznek elé, hogy mondjon ítéletet felettük. Teppik ítéletét Dios főpap „tolmácsolja”, és Dios szájából valahogy egész más jön ki. Így történik, hogy a szolgálólányt, Pterát Teppik „halálra ítéli”, amiért az nem hajlandó a halott király mellé temettetni magát.

Teppik később orgyilkos-tudományának köszönhetően megmenti, Dios viszont elkapja őket. Ekkor „a Nagy Piramis sikoltott, fölemelte magát alapozásáról, és – tömege olyan megállíthatatlanul suhogott át a levegőn, mint valami teljesen megállíthatatlan – pontosan kilencven fokos szögben elfordulva ért földet, és valami perverz dolgot művelt a téridő szövedékével”.

Ez a kis baki többek között azt eredményezte, hogy maga a birodalom eltűnt a föld színéről (egy másik dimenzióba került), valamint minden valóra és láthatóvá vált, amiben eddig hittek (az istenek, és a rég holt királyok). Teppik és Ptera elmenekültek a világ legnagyobb matematikusa hátán, de kérdés sem fér hozzá, hogy vissza kell majd térniük – amint kitalálják, hogyan hozzák rendbe mindezt.
Egy kihívás miatt (http://moly.hu/kihivasok/piramisjatek) vettem kezembe ezt a könyvet, és roppantul nem fűlött hozzá a fogam. Olyannak tűnik ez a regény, mint amilyeneket apu szeret(ett) olvasni régen: sci-fi és paródia (egyik sem az én műfajom). Ráadásul egy sorozat 7. része (bár tudtommal a Korongvilág sorozaton belül is vannak kisebb sorozatok, és ez a kötet pont egy ilyen sorozat első része). Szerintem önmagában is egy kerek egész történetet mesélt el, nincs semmiféle hiányérzetem.

Meglepően tapasztaltam benne a rengeteg poént (hát még azt, hogy a javát értettem is!). Pratchett úr zseniálisan bánik a tollával, igazi poénvirtuóz. És hogy kinek ajánlom olvasásra? Annak, aki szeretné megtudni a következőket:
- mi a gyorsabb: egy teknős vagy egy kilőtt nyíl?
- ki találta fel a differenciálszámítást?
- ki a világ legnagyobb matematikusa?
- mi az a kontramód bor, és honnan ered a híres mondás: „kezdd a szőrivel, még mielőtt a kutya megharap”?
- mi az a kvantum?
(Megsúgom: egyikre sem az a válasz, amire gondolsz!)

A Korongvilág
Búcsúzásképp néhány kedvcsináló idézet:

„Ha a génjeid úgy látták jónak, hogy magas testalkatot, kopasz fejet és olyan orrot adjanak neked, amivel sziklát lehetne szántani, valószínűleg határozott céljuk volt ezzel.”

„A Dzsel krokodiljai az ország szemétfeldolgozó rendszerét, folyami őrségét és esetenként a hullatárolóját alkotják. Nem lehet egyszerűen csak nagynak nevezni őket. Ha valamelyik hatalmas állat véletlenül oldalra fordul az áramlatban, eltorlaszolja a folyót.”

„- És mit lehet vele tenni? – kérdezte Arthur.
- Semmit. Meghalt. Az összes vizsgálat eredménye ezt bizonyítja. Úgyhogy, ööö… temessék el, tartsák hidegen, és mondják meg neki, hogy jöjjön vissza egy hét múlva. Lehetőleg napvilágnál.
- De még lélegzik.
- Ez csupán reflexműködés, amely könnyen megtéveszthet egy laikust – felelte az orvos fensőbbségesen.”


2014. október 20., hétfő

Lisi Harrison: Klikk

(Klikk 1.)

A New York-i gazdag családok mind az Octavianba szeretnék járatni csemetéiket, bár azt egyikük sem sejti, hogy ennek nagy ára van, ami pénzben nem mérhető. Az iskolában ugyanis a hírhedt KLIKK négyes fogata mondja meg, mi a kúl és mi a gáz, mi a stílusos és mi az übergagyi, tömören: divatdiktátorok és élet-halál urai ők.

Massie: a KLIKK alapító tagja és egyeduralkodója. Gondoskodik róla, hogy mindenki értesüljön pasi- vagy ruhatára frissítéséről.
Alicia: a megalázóan szép kém. Massie hírhozója és állandó tettestársa. Kavarógép, aki a „cukiság” álarca mögé bújva követi el álnokságait.
Dylan: „a vörös ördög”, aki diétás cuccokon él, bár jól tudja; a gonoszság a legjobb fogyókúra.
Kristen: az okos és bevállalós negyedik, aki címlaplány mosolyával pillanatok alatt lealáz bárkit, aki az útjába áll.
Claire: a betolakodó, a floridai napsütés imádója. Szőke hajánál csupán kék szeme virít jobban. Habár érte a fiúiskola teljes focicsapat levenné a mezét, mégis meggyűlik a baja a KLIKK szívtipróival, akik minden fortélyt bevetnek, hogy kiközösítsék a trónkövetelőt.

A Kaliforniában élő Lisi Harrison a Music Television műsorkészítőjeként tengette napjait, majd megírta az első KLIKK regényt, ami azonnal meghozta a várva várt sikert. Fiatalok ezrei „kattantak rá” Massie és Claire csajos kalandjaira, és a sorozat minden egyes darabja új „KLIKK őrülteket” szerzett. 
Nem tudom, ki hozta össze ezt a fülszöveget, de biztosan nem olvasta a könyvet. Valótlan hülyeségeket ír, ezért bátorkodtam valami olyat összedobni, ami közelebb áll az igazsághoz:

Massie
Massie: a klikk vezéregyénisége, divatdiktátor és igaz barátnő. Nem tűri, hogy akárki közéjük álljon.
Alicia: igazi szépség, és ennek tudatában is van. Nem akad fenn holmi morális akadályokon; ha valakit nem szívlel, nagyon aljas csínyeket képes elkövetni.
Dylan: a kis súlyfelesleg miatt diéta-megszállott, de az önbecsülésén nem ejt foltot. Miért is ejtene, mikor az anyja az egyik leghíresebb műsorvezető?
Kristen: nem túl okos, de szorgalmas negyedik, aki olyan titkot őriz, amit a csajok soha nem tudhatnak meg.
Claire: régi életét elhagyva Massie-ékhez kell költöznie, és ez nagy csapás mind neki, mind a lányoknak. Csak egy kis barátságra vágyik, de a klikk nem veszi jó néven közeledését. Az ellentétek elharapóznak, megy az adok-kapok. Ja, és a fiúiskolából csak ketten ismerik (és az egyik az öccse), tehát biztos nem vennék le ezért a kis „divattagadóért” a mezüket.

Alicia
Claire
Felnőtt szemmel elborzaszt ezeknek a lányoknak a felfogása: elkényeztetettek, ribancosan öltözködnek, csúnyán beszélnek, és egyáltalán… ki mondaná meg róluk, hogy csak 13 ÉVESEK?! Ha én ilyen lettem volna kiskamasz-koromban, kaptam volna egy emberes pofont, hogy gondolkodjak el rajta, hány éves is vagyok.

Ami viszont tetszett a csajokban, az az összetartásuk. Olyan jó barátnők, hogy Claire csak nagyon alattomos trükkökkel tudta őket összeugrasztani. Az is tetszett, ahogy Massie szépen lassan megkedvelte a „kis betolakodót”, bár nem vagyok benne biztos, hogy megérdemli.

Dylan
Kristen
Claire az a fajta lány, akivel együtt kellene éreznünk: elszakítják régi otthonától és barátaitól, hogy egy új, kevésbé szimpatikus környezetben kelljen boldogulnia. A gonosz lányok kiutálják őt, és mindenféle válogatott csínyekben részesítik őt. De Claire nem hagyja magát: visszavág, és ezzel lealacsonyodik az ő szintjükre. Ekkor vált ellenszenvessé a szememben, és bevallom, Massie-t valahogy jobban kedveltem (egy régi barátnőmre emlékeztetett).

Nem tudom, kinek ajánljam ezt a tinikönyvet; a célra megfelelt, kikapcsolta az agyam (szó szerint), de nem tetszik az ötlet, hogy a fiatal lányok ebből tanuljanak „etikettet”. Inkább azt mondom: mindenki saját felelősségre olvassa el! :)

Ui.: Készült belőle film is, ha nagyon unatkozok, majd megnézem. Ha.