2014. január 30., csütörtök

Katherine Applegate: Zoey görbe utakon

(Szívzűrök 1.)


A nyolc középiskolás barát élete a megszokott mederben folydogál az aprócska és álmos Chatham Island-en. Amikor egykori haverjuk, Lucas két, javítóintézetben eltöltött év után visszatér a szigetre, elhatározzák, hogy kiközösítik. Csakhogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezték. Eddig úgy hitték, jobban ismerik egymást, mint a saját tenyerüket. Hamarosan rájönnek, hogy még önmagukról sem tudnak mindent…
Zoey és Jake ősidők óta együtt járnak, és barátaikkal, testvéreikkel (Nina, Claire, Ben, Aisha) igazán élvezik a nyári szünet utolsó napjait. Boldogságuk addig a percig tart, míg Lucas 2 év után haza nem érkezik a javítóintézetből. Ez a hír Jake-et sokkolja a legjobban, hiszen a balesetben, amit Lucas okozott, az ő bátyja halt meg.

A baráti társaság megbeszéli, hogy kiközösítik Lucast, de ez nem ilyen egyszerűen működik. Zoey többször is összefut a kirekesztett fiúval, és bár tudja, hogy nagyon rossz vége lesz, beszélgetni kezdenek. Persze a szívnek nem lehet parancsolni, és előbb-utóbb választania kell a két srác közül.

Többen nem azok, akiknek mutatják magukat, és van, aki rossz, van, aki jó értelemben. A romantikus kapcsolatok átrendeződőben vannak, és az egykori tragikus baleset részleteiről is egyre több dolog derül ki.
Nagyon sokáig „gagyinak” hittem ezt a könyvet, nem is törtem magam, hogy sorra kerítsem. Egyszer viszont húgom azzal fogadott itthon, hogy „húú, ezt el kell olvasnod, nagyon jó!”. Na – gondoltam -, ha ő elolvasta(!!), és még tetszett is neki, akkor tényleg nem lehet rossz. Tehát rászántam magam, és egyáltalán nem bántam meg!

Zoey nagyon szimpatikus szereplő volt, talán azért, mert hasonlítunk. Nem külsőleg, inkább abban, hogy érzékenyek vagyunk, és nem bírjuk elviselni, ha valakivel igazságtalanul bánnak. Egyedül az nem tetszik benne, hogy „görbe utakra tévedt”, de azért szurkolok, és inkább Lucasnak, mint Jake-nek, utóbbit ugyanis nem bírom.

Magyarországon csak az első öt kötet jelent meg a 28-ból (a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában), de a többihez sajnos nincs hozzáférésem. Szívesen olvasnám pedig tovább a sorozatot, mert bőven felülmúlta a várakozásaimat.

Ajánlom: Nyár végén, ősz elején, amikor már kellemesen hűvösebbek az esték.
 
Forrás: www.redbubble.com

2014. január 26., vasárnap

Kiera Cass: A Párválasztó

(Párválasztó 1.)

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.
    Illéa hercege, Maxon hamarosan nagykorúvá válik, és ideje megházasodnia. A megfelelő királynéjelölt kiválasztására szervezik meg a Párválasztót: 35 szerencsés kiválasztott versenghet a herceg kegyeiért, akiknek a családjuk magas javadalmazást kapnak az udvartól.

      A tiltott gyümölcs a legédesebb – így van ezzel America és Aspen is, akik nagyon szeretik egymást, de a társadalmi különbségek miatt nem lehetnek egymáséi. America művész, az ötös kasztba tartozik, Aspen viszont szolgáló, és hatos. Mindkettejüknek keményen meg kell küzdeniük a fennmaradásért, éppen ezért nagy lehetőség a Párválasztó.

     America – az édesanyja és Aspen unszolására – jelentkezik végül, bízva abban, hogy nem sorsolják be. Boldogsága egy csapásra szertefoszlik, amikor Aspen szakít vele, ráadásul kiválasztottként kénytelen a palotába költözni.

    A lány barátokra és ellenségekre lel a palotában, és a herceget is egyre inkább megkedveli. De vajon kihez húz a szíve igazán? És egyáltalán érdemes-e ezen gondolkozni, miközben a palotát rendre ostromolják a lázadók?
A borítóról azt kell mondjam, hogy imádom! Gyönyörű ez a kék szín, a kedvencem. Na és az a ruha! A lány testtartása kissé természetellenes, de a rajongásomat semmiképp sem veti vissza.

Szokták mondani, hogy egy könyvet ne a borítóról ítéljünk meg. Pedig amikor először megláttam, pontosan azt tettem: beleszerettem. Szerencsére a csalódás elmaradt, sőt: kényszert érzek, hogy több példányban is birtokolhassam! (Sok értelme lenne…) Imádtam ezt a világfelépítést, és teljesen elvarázsolt az alapötlet. Beleéltem magam, hercegnőjelölt voltam, és szerelmes…

…Maxonba. Aspen nálam messzire elrúgta a pöttyöst, amikor Americával szakított! Maxon felkerült a fiktív álompasik listájára, Barrons és Cortez mellé (még a sorrendet nem tudom megállapítani).

És hogy ne csak áradozzak, íme egy kis negatívum is: nem vagyok megelégedve a fordítással. Olyan, mintha én magam fordítottam volna: érződik rajta a kezdő mivoltja. Szerintem a magyar megfogalmazásra sokkal inkább az összetett mondatok jellemzőek. És. Nem. A. Tőmondatok. Emellett folyton azon kaptam magam, hogy agyalok, miként fogalmaznám át a mondatokat, hogy magyarosabbnak tűnjenek. Persze, az is lehet, hogy ezt csak én látom így. Meg aztán legfeljebb az olvasási élményt rontja ez a kis probléma, de nem a történet minőségét.

Ajánlom: Nyári kánikula idején, a hűvös szobába menekülve.
Forrás: associaliving.com


2014. január 20., hétfő

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

(Harry Potter 1.)

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot.
Harry Potter történetét már mindenki ismeri kisebb-nagyobb mértékben: az árva kisfiút felveszik a Roxfortba, ahol egy teljesen más kultúrával ismerkedik meg. Barátokat talál, felfedezi a múltját, veszélyes helyzetekbe sodródik, és megmenti a varázsvilágot (bár ez nagyjából az összes kötetre igaz).

8-9 éves lehettem, amikor a szüleim megvették az első négy részt. Nem is figyeltem, melyik az első, és rögtön a legérdekesebb cíművel kezdtem (-> Titkok kamrája :)). Aztán valamelyik szülőm figyelmeztetett, és az elejéről kezdtem olvasni, ki sem lehetett ütni a kezemből, annyira hozzánőttem.

Nemrég felelevenítettem az élményemet, és újraolvastam – egyelőre csak az elsőt. A várt hatás nem maradt el, ugyanúgy imádtam minden sorát, mint gyerekkoromban. Hogy ideillő kifejezéssel éljek: teljesen elvarázsolt az a világ, amit Rowling megteremtett. Jó volt újra átélni, ahogy Harry megtalálja végre a helyét, és bebarangolni a híres Abszol-utat és a Roxfortot, szurkolni a Griffendél kviddicscsapatának, és... órákig tudnám talán sorolni.

A kedvenc helyem a kastélyban a Griffendél klubhelyiség. Képzeletemben egy otthonos, nagyobbfajta szoba rémlik fel, ahol a kandallóban pattog a tűz, karosszékek, amiben kényelmesen hencsereghetnek a diákok, és persze könyvespolcok. Arra már nem tér ki a fantáziám, hogy ebben a szobában hogyan férhet el a teljes Griffendél-populáció. J

És hogy mit irigylek tőlük a legjobban? Az étkezőasztalokat, ahol mintegy varázsütésre jelennek meg a finomabbnál finomabb étkek. Mmmmm….

Kiegészítés: más is észrevette, hogy a Harry Potter-kötetek illata függőséget okoz???
Ajánlom: Télen, a jó meleg szobában, takaróba burkolózva, egy bögre forró ital társaságában.

Forrás: http://www.bozeman-magpie.com/



2014. január 15., szerda

Agatha Christie: Cipruskoporsó

(Hercule Poirot 21.)

Előkelő, szép, fiatal nő a vádlottak padján. Halálsápadtan hallgatja a vádbeszédet.
- Elinor Katherine Carlisle – szól hozzá az ügyész -, ön gyilkosság vádjával áll előttünk. Bűnösnek vallja magát?
A lány szeme előtt összefutnak az arcok. Úgy érzi, sűrű köd veszi körül. Mozdulni sem tud, a beszédből csak egy-egy szó jut el a tudatáig.
- Bűnös vagy nem bűnös? – hangzik el másodszor is a kérdés.
- Nem vagyok bűnös – jelenti ki, de maga sem tudja, igazat mondott-e.
Egymás után állnak elő a tanúk, egyre bonyolultabbnak látszik a helyzet. De színre lép Hercule Poirot, a kistermetű belga mesterdetektív, és minden megvilágosodik.
Agatha Christie ezúttal is izgalmas bűnügyi regénnyel szolgál olvasóinak.
Ezt a könyvet már több mint egy éve kaptam kölcsön a pároméktól, és a várólista-csökkentés miatt vettem végre elő. Ha ez a kihívás nincs, nem tudom, meddig halogattam volna… No de nem tettem, és ennek nagyon is örülök! J

Elinor és Roddy mondhatni unokatestvérek (nem vér szerint), de házasodni készülnek, és nagy vagyonra számítanak nénikéjüktől. Egy nap jön egy névtelen levél, amiben figyelmeztetik őket, hogy a néni szeretetét az egyik szolgálólánya kisajátította, ahogy a vagyonát is ki fogja.

A fiatal pár meglátogatja a beteg nagynénit, hogy lássák, jól van-e, illetve hogy az ügy végére járjanak. Roddy szeme azonban megakad Mary Gerrardon, egy fiatal, szőke, gyönyörű lányon, és beleszeret.

Ám a néni hirtelen meghal, végrendelet híján az egész vagyont unokahúga, Elinor örökli. Roddy viszont már nem akarja feleségül venni. Hogy ennek mennyiben oka az, hogy nem kíván a feleségén élősködni, és mennyiben a szőke leányzó, az talán nem is kérdés.

Szegény Elinor bár gazdag lett, de mit ér a vagyon, ha nincs kivel megosztani? Elvesztette szerelmét, és erről csakis az a lány tehet! Talán ha meghalna…

Mary Gerrard valóban meghal, miután evett Elinor szendvicséből, hát így kerül Elinor vád alá. Minden indíték, minden bizonyíték arra utal, hogy ő tette; de vajon tényleg ő? És ha nem, akkor bizony ki? Ezt próbálja Monsieur Poirot kideríteni ebben a remek krimiben.
Kitérek kicsit a szereplőkre: Elinorra, Roddyra, Mary Gerrardra és Poirot-ra is.

Elinor sokak számára – számomra is – példakép lehet. Ő is rettentő érzékeny (akárcsak én), de ő képes annyira kontrollálni magát, hogy az arcán semmi ne látszódhasson. Amikor szakítanak Roddyval, és később minden elveszni látszik, akkor sem adja meg másoknak azt az elégtételt, hogy kiboruljon. Irigylem tőle a lélekjelenlétét!

Roddyról már nem vagyok ilyen jó véleménnyel. Talán az egyetlen jó tulajdonsága, hogy nem a pénzt tartja a világmindenségnek. Az, hogy vőlegényként (!) beleszeret valaki másba, számomra megbocsáthatatlan.

Mindenki imádatának tárgya, Mary Gerrard következik: ő egy igazi, szerény kis angyalka. Olyan ember, akiből sokkal több kéne ezen a földön – de mint azt tudjuk, itt az erősek élik túl. Mary sem élte túl a mérgezést, pedig ő az, aki igazán megérdemelte volna az életet.

Poirot karaktere ebben a könyvben egész elviselhető volt: szinte alig néhány elejtett mondatában istenítette magát. Lehet, hogy ez csak azért volt, mert nem is sokat szerepelt. J

Gondolkodtam egy ideig, vajon miért ezt a címet kapta a kötet (Cipruskoporsó), de nem jöttem rá saját sütnivalómból. Az interneten megtaláltam a választ: azért, mert a kötet alapját egy Shakespeare-idézet adja:

„Gyere hát, te halál már!
Befed itt feketén ez a föld:
Te tűnő lehelet, szállj!
Ez a kőszívű lányka megölt.
Cipruskoporsóm, szemfedőm
Vár már reám;
Nem vitt el még ily szenvedőn
Senkit halál.”
(Shakespeare: Vízkereszt)

Lehet, hogy olvastam már jobbat Agatha Christie-től (na jó, csak egyet, a Tíz kicsi négert), de rosszabbat többet. Imádom a nyarat, talán ezért szerettem bele ebbe a történetbe: mindig odaképzeltem a virágzó kerteket, a napfényt, a zöld lugast… más helyszíneken pedig a hűvös (hmm, rímel a „bűnös”-re) tárgyalótermet, ahová az olvasónak jól eshet elbújni a „kánikula” elől.



 Ajánlom: Nyáron, a szabadban árnyékba húzódva, egy kupa jeges gyümölcsteával. 

Forrás: http://www.wholefoodsmarket.com

2014. január 7., kedd

Karen Marie Moning: A hajnalra várva

(Tündérkrónikák 3.)

Figyelem! A fülszöveg és az értékelés SPOILERT TARTALMAZ az előző rész(ek)re vonatkozóan!

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,
Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,
Vagy árnyad, amely este kél előtted:
Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”
MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.
Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér. Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.
Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…
Azt kell mondjam, kezdem Macet megkedvelni: végre felnőtt, és megtanulta használni az eszét. Ez utóbbira szüksége is lesz, a könyvet ugyanis már 5-en próbálják megszerezni a segítségével (hogy kiben lehet megbízni, gondolom az utolsó pillanatokig kérdéses lesz).

Az előző két részből már le tudtam szűrni, hogy ez a sorozat bizony nagy kedvencem lesz. Nos, ha ez a kötet lenne a kezdő rész, minden bizonnyal más véleményen lennék. Hiányzik belőle valami, az első kettőben benne volt. De nézzük, mik is a konkrét problémáim:
- Túl sok V’lane, túl kevés Barrons…! (Mondjuk anno engem is meglepett, hogy nem a szeszélyes szöszivel, hanem a veszélyes vadállattal szimpatizálok.)
- Kevés esemény történt ebben a kötetben. Egy dolog, hogy azok nagy horderejűek voltak, de akkor is… nem lehet megunni!

És hogy valami pozitívat is szóljak: Fiona vissza fog térni! Na nem azért örülök, mert annyira szeretem, de nagyon érdekes karakternek tartom, és égek a vágytól, hogy többet tudjak meg az ő és Barrons múltbeli kapcsolatáról.

A könyv vége felé aztán felpörögtek végre a dolgok: kitört a nagy háború, és minden elveszni látszik. És az az utolsó fejezet! Hol van Barrons, amikor szükség lenne rá?! Spoilerezni nem fogok, akadjatok ki Ti is majd! :P




2014. január 2., csütörtök

Hegedüs Géza: A halhatatlan hamisjátékos

Hosszú időn át hétről hétre örvendeztették meg a Népszabadság Magazin olvasóit a közelmúltban elhunyt Hegedüs Géza színes, érdekes művelődéstörténeti írásai. Ezekből az ismeretgazdagodást és szórakozást egyszerre kínáló művekből nyújtunk át ebben a kis kötetben egy csokornyit.
Ezt a könyvet 2005-ben, hetedikes koromban kaptam év végi jutalomkönyvként. Talán nem meglepő, de 13 évesen valahogy nem foglalkoztatott a téma egyáltalán (bár a Kőszívű ember fiai után meg sem kottyant volna). Nemrégiben pedig belebotlottam a várólista-csökkentés kihívásba, és a listámra feltettem ezt a kötetet is. És hogy megérte-e?

Az érettségi-elnökünk – mielőtt a bizonyítványokat kiosztotta volna – azt mondta, hogy most van a legtöbb tudás a birtokunkban. Idáig szélesítették a látókörünket, innentől kezdve csak egy irányba fogunk koncentrálni.

E könyv olvasása közben jöttem rá, hogy tényleg így van. Sok-sok név merült fel a másfél-két oldalas szösszenetekben, mindről érdekesebbnél érdekesebb tényeket tudhattam meg. Például:

„A köztudatban úgy él, hogy azt a szerelmet nevezik plátóinak, amely nem a vágyakozó testek találkozása, hanem a lélekben átélt vonzódás. Ez ősrégi tévedés…”

Most, hogy elolvastam, tényleg műveltebbnek érzem magam. Na nem annyira, mint az érettségi idején, de ez a szellemi felfrissülés így is sokat jelent.

Aki netán kedvet kapna hozzá, a Rukkolán van néhány elérhető példány: http://rukkola.hu/konyvek/48012-a_halhatatlan_hamisjatekos