2013. december 31., kedd

George R. R. Martin: Királyok csatája

(A tűz és jég dala 2.)


Figyelem! A bejegyzés spoilert tartalmazhat az előző kötetre vonatkozóan!
George R. R. Martin lebilincselő fantasyeposzának, A tűz és jég dalának második könyve, a Királyok csatája az uralkodóját vesztett Westeros birodalmában veszi fel a történet fonalát. Hat királyi ház száll síkra a trónért folyó küzdelemben. Az utódlásért vívott harc vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet díszletei között zajlik egy olyan földön, ahol a dicsőség árát vérben mérik.

Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a műfaj történetébe.

A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány.
Ebben a kötetben a történetet a következő szereplők szemszögéből ismerhetjük meg:

Arya Stark
Yoren segítségével megszökött Királyvárból, Arry néven utazik a többi akasztanivalóval a Falra. A Lannisterek rajtaütésének köszönhetően azonban a csapat egy része meghal, a többi szerencsés Harrenhalban lesz szolgáló. Harrenhal vára azután elesik, ebben Aryának is nagy szerepe lesz. De vajon az új várnagy jobb lesz az előzőnél?

Sansa Stark
Sansát továbbra is Királyvárban tartják túszként (Joffrey jegyeseként). Ez azzal jár, hogy az élete tulajdonképpen mindig veszélyben van a szeszélyes kölyökkirály és vipera anyja társaságában. Egy részeges lovagot megment a lefejezéstől, aki cserébe a segítségére siet, de érdemben nem tesz semmit. Képbe kerül azonban egy új leányzó, Margaery Tyrell, aki Renly Baratheon után Joffrey felesége szeretne lenni. A kérdés az, hogy ezzel Sansa felszabadul-e, vagy csak még rosszabb lesz a helyzete.

Tyrion Lannister
Kedvenc törpénket most sem hagyja cserben humorérzéke. A legtöbb sziporkázó idézet tőle származik. A Király Segítőjeként agyafúrtan szolgálja a birodalmat. Az olvasó tudja, hogy a Lannisterek között ő az egyetlen pozitív személyiség, érdekes módon a szereplők mindegyike őt tartja a legrosszabbnak. A csatában bátran harcol, jutalma egy szétkaszabolt fej, és leváltás a segítői pozícióból.

Bran Stark
A „nyomorék” kisfiú most már Deres örököse. Idegesítő álmai folytatódnak, és később értelmet nyernek, miután találkozik a Reed-testvérekkel, akik megtanítják használni a harmadik szemét. Deres eleste után Theon kezébe kerül, aki nem kegyelmez neki (sem).

Havas Jon
Testvéreivel kilovagol a Falon túlra, ahol rengeteg megpróbáltatás vár rá. Meg akarják találni, és legyőzni Mance Raydert, a Falon túli királyt. Helyette az előörsébe botlanak, ahol Jon kénytelen megadni magát, és Mance Rayder szolgálatába állni.

Catelyn Stark
Lady Stark megpróbáltatásai most sem érnek véget. Férjura fejét vesztette. Legidősebb fia, Robb Észak királyának kiáltotta ki magát, és észak hatalmáért harcol (nem mellesleg sikeresen). Sansa a királyné fogságában van, Arya pedig lehet, hogy halott. Bran és Rickon Deresben maradtak, de Theon Greyjoy felbukkanása miatt sokkoló híreket kap a két fiúról. Apja haldoklik, öccse szintén háborút vív. Egyetlen reménye a túszként fogvatartott Jaime Lannister, akivel talán kiválthatja lányait.

Tengerjáró Davos
A Hagymalovag, Stannis Baratheon első embere. Kitart Stannis mellett, bár istenét és papnőjét megveti. Ő vezeti a flottát Királyvárba, ahol már várják a sereget, nem is akármilyen meglepetéssel.

Theon Greyjoy
Visszahajózik Pyke-ra, hogy apja seregét Lannisport ellen fordítsa. Azonban nem kapott megfelelő fogadtatást. Apja megveti, amiért farkassá lett, és nővérét, Ashát tartja örökösének. Theon, hogy bizonyítson, Deres ellen vonul, és hatalmas győzelmet arat a szinte üres kastéllyal szemben. Mondani sem kell, mennyire kivívja ezzel a becsületet.

Daenerys Targaryen
Az üstököst követve eljut Quarth városába kicsiny khalasarjával. Mindenki csodájára jár sárkányainak, míg egy napon már inkább fenyegetést látnak bennük. A boszorkánymesterek tudást ígérnek a lánynak, ehelyett az életét akarják kiszívni. A boszorkányok házában Dany látomásokat lát, ezeknek később nagy szerepe lesz. Illyrio tanácsos hajókat küldet Danynek, hogy Westerosba juthasson.
Véleményem szerint ez a rész sokkal izgalmasabb, mint az első kötet volt. Mindig történik valami említésre méltó.

Úgy érzékeltem, hogy ebben a kötetben hosszabb fejezeteket kaptunk, talán ezért is haladtam vele lassan (legalábbis eleinte, míg el nem kapott a hév).

Ami zavart, az a rengeteg sajtóhiba volt. Plusz szavak, kimaradt szavak, és félreütések tették kicsivel kellemetlenebbé az olvasást, például Cersei nevét folyamatosan Cersie-nek írták. Fogadnék, többször szerepel ez a név hibásan, mint helyesen…

Ezt leszámítva én nagyon élveztem a történetet, és okozott kellemes meglepetéseket is, pl. Sansa személye, aki egy antipatikus kis hölgyeményből érettebb, meggondoltabb nővé érett.

Csak ajánlani tudom, persze 18 év felett, és elszántabb olvasóknak. :)

2013. december 16., hétfő

Várólista csökkentés 2014

Már többször is belefutottam a Csökkentsd a várólistádat 2013 (http://moly.hu/kihivasok/csokkentsd-a-varolistadat-2014) nevű kihívásba, de valamiért sosem olvastam át, hogy mi a feladat. Egészen eddig. És milyen jól tettem!

A feladat, hogy a résztvevők kiválasszanak minimum 12 könyvet, amit már legalább fél éve halogatnak, és 2014-ben elolvassák. (A verseny részletei: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2013/12/12/varolista2014/)
Mivel nekem is van jó néhány ilyen könyvem, aminek elolvasására valahogy nem visz rá a lélek, így gyorsan jelentkeztem, mielőtt még meggondolnám magam.

Íme a listám:

1. Agatha Christie: Cipruskoporsó



Barátoméktól kaptam kölcsön, már vagy egy éve hever nálam.





2. Agatha Christie: Öt kismalac


Az első happolásaim egyike, Poirot mester tart csak vissza az egoizmusával.





3. Julianne Ward: A Tavene rejtély


Állítólag annyira rossz, hogy még nem mertem a kezembe venni...





4. Katherine Applegate: Zoey görbe utakon


A húgom már elolvasta (ez nála nagy szó), és tetszett neki, csak hát annyi jó könyv vár rám, amik jobban csábítanak... :)




5. Joe Hill: A szív alakú doboz


Tetszik a borító is, a történet is különlegesnek hangzik, valamiért mégis elkerültem eddig ezt a könyvet.




6. Lisi Harrison: Klikk


Talán ezzel fogom kezdeni, nem tűnik annyira borzasztónak, mint egynéhány könyv ezen a listán :)




7. Jenny Colgan: Amanda esküvője


Csak lennék már túl rajta...





8. Sally Hunter: A patológus


Csak 200 oldal, nem lesz gond :)





9. Emily Brontë: Üvöltő szelek


http://moly.hu/konyvek/emily-bronte-uvolto-szelek

Nagy reményeket fűzök hozzá, eddig is csak az tartott vissza, hogy valahol kötelező olvasmány.




10. Hegedüs Géza: A halhatatlan hamisjátékos


Kb. 10 évesen kaptam, év végi jutalomkönyvként, azóta eltelt "néhány" év...





11. Plum Sykes: New York hercegnői


Miért érzem úgy, hogy ez a könyv nekem nagyon nem fog tetszeni? :(





12. Agatha Christie: A Bertram szálló


Krimi is, AC is, Poirot-mentes is :) 





Mivel ezeknek a könyveknek egy része ultragáz, és önerőből biztos el nem olvasnám, készítettem egy alternatív listát is, biztos ami biztos. Ha a fentiek közül valamelyik végképp nem menne, így helyette elolvasok valamit az alternatív listáról, és teljesíthetem a kihívást.

Alternatív listám:

1. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés


Biztos vagyok benne, hogy nem érhet a Harry Potter nyomába, de azért el kéne olvasni, hogy azt mondhassam, és megmondtam!




2. J. D. Salinger: Zabhegyező


Állítólag jó kis könyv ez, jövőre igyekszem rászánni magam az elolvasására.





3. Kendare Blake: A rémálmok lánya


Az első rész nem volt rossz, erre is kíváncsi vagyok. Ja, és a borítója gyönyörű!





4. Meg Cabot: Átlagméret nem akadály


Nagyon szeretem a Cabot-könyveket, úgyhogy erre is sort kell kerítenem.





5. Meg Cabot - Kim Harrison - Michele Jaffe - Stephenie Meyer - Lauren Myracle: Pokoli báléjszakák


Két olyan írónő is szerepel a szerzők között, akiket szeretek. :)




6. Monika Feth: Az eperszedő


A vélemények szerint ez a könyv bizonyíték arra, hogy nem minden vörös pöttyös egy kincs...




7. Stephen King: A holtsáv


Egyedül a terjedelme tart vissza (na, bezzeg a Trónok harcától nem ijedtem így meg...)





Persze a legjobb az lenne, ha az alap listámról mindent el tudnék olvasni, utána meg az alternatív listáról is. Az Erő legyen velem (és sorstársaimmal) 2014-ben!

2013. december 1., vasárnap

Sara Shepard: Pretty Little Liars

(Pretty Little Liars 1.)

Mindenkinek van valami szennyese - kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna. 
Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót.
Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Allison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett. 
Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy ismerem őket, mint a rossz pénzt. Tudom, miféle gaztetteket követtek el a múltban, és milyen velejükig romlottak ma. Egyetlen féltve őrzött, mocskos kis titkuk sem maradhat rejtve előttem. És most már előtted sem!
Ezt a könyvet azért szereztem meg, mert a belőle készült sorozat a legnagyobb kedvencem. Előtte persze sokat gugliztam, és többen is írták, hogy a fordítás borzalmas, ezért nagy elhatározást tettem: angolul fogom elolvasni.

Az alaptörténet szerint öten voltak jó barátnők: Aria, Emily, Hannah, Spencer és Allison. Allison azonba egy napon eltűnt, és többé a lányok sem tartották egymással a kapcsolatot. A cselekmény azzal kezdődik, hogy 3 évvel Ali eltűnése után Aria és családja visszatérnek Izlandról, és kezdődik a suli. Valaki furcsa üzeneteket kezd el küldözgetni a lányoknak: olyan dolgokról, amikről senki sem tudhat, egyedül Allison, aki azonban valószínűleg halott. Tovább borzolja a kedélyeket, hogy az ismeretlen rosszakaró aláírása egy 'A'-betű. Ki lehet ő, miért akar rosszat, honnan tudja ezeket a titkokat? Ali visszatért volna? Az utolsó fejezetben kiderül! ;)
Aria
Aria nem találja önmagát, miután visszatér Rosewoodba Izlandról. Mint kiderült, ott eléggé nagy ribanc volt. Nem is értem, ezzel hogy fér össze egy malac-báb - nevén nevezve Pigtunia -, aki Aria szerelmi életének tanácsadója (?). Hazaérvén rögtön kavar egy pasassal, akiről másnap kiderül, hogy az új angoltanára. Ciki.

Spencer
Spencernek mániája, hogy elcsábítsa a nővére által kiszemelt pasikat. Biztosan nem direkt, de hát a szívnek nem lehet parancsolni... Wren helyes, kedves és iszonyat vonzó srác - nem mellesleg Melissa Hastings vőlegénye. De vajon meddig tudják leplezni a kettejük közötti kémiát?

Hanna
Hanna szereti a csillogó dolgokat... eltulajdonítani. Hátha így észreveszi az apja. Szegény lánynak ráadásul nem sok minden marad meg a gyomrában, a WC-t más célból is látogatja, mint a legtöbb ember.
Emily
Emilynek mindene az úszás, egészen addig, amíg meg nem ismeri az új szomszédlányt, aki Allisonék régi házába költözött. Maya hatására kipróbálja a füvet, hanyagolja az edzéseket, és szexuális beállítottságát is megkérdőjelezi. A szülők már csak amiatt sem bírják Mayát, mert fekete, nem ha még tudnának is az előbbiekről...
A történet tulajdonképpen sok mindenben eltér a sorozattól. Itt Allison eltűnése idején a lányok 13-14 évesek, és teljesen máshogy néznek ki. Emilynek a könyvben van egy nővére, és persze nem rasszisták a szülei. Egyelőre a lányokról külön-külön fejezetek szólnak, még mindig nem találtak újból egymásra.

Összességében nekem tetszett, hamarosan a következő részt is a kezemben foghatom! :) Kíváncsi vagyok, az írónő hogyan máshogyan képzeli el a lányok sorsát, mint a forgatókönyv-írók az abc csatornánál. :)

2013. november 28., csütörtök

H. de Vere Stacpoole: A kék lagúna

Hová sodorja a szeszélyes tengerár a kis csónakot három, hajótörött utasával, az öreg, részeges, de aranyszívű tengeri medvével, az angyali szépségű nyolcéves leánykával és az értelmes, talpraesett kilencéves fiúval? Szerencsére jó helyre. Egy lakatlan, ám egzotikus szigetre a Dél Keresztje alatt. Az öreg tengerész, miután megtette kötelességét, kitanította a gyerekeket a robinson-élet minden fortélyára, meghal. Ám az árvák boldogulnak magukban is, és épségben, egészségben fölcseperednek, sőt ártatlan-boldog szerelembe esnek…
Ám a megbízhatatlan természet véget vet az immár hármas idillnek – közben ugyanis gyermekük született -, mert ezúttal a szigetről sodorja el a kis csónakot a végtelen vizekre…
Arthur Lestrange Bostonban élt 9 éves fiával, Dick-kel, és 8 éves unokahúgával, Emmeline-nel. A férfi azonban beteg volt, így olyan helyre akart költözni, ahol nagyobb esélye van a gyógyulásra, ezért vett egy birtokot Los Angelesben, valamint ezért választotta inkább a tengeri utazást is.

Az utazás során azonban tűz ütött ki a hajón, és mindenki menekülőre fogta, miután egy matróznak, a kétbalkezes Button bácsinak eszébe jutott, hogy a pincében puskaport látott. Így került egy mentőcsónakba Button bácsi és a gyerekek, a többiek elvesztek a tengeri ködben.

Hosszú ideig hánykolódtak a csónakban, már a vén matróz is kezdte elveszíteni a reményt – pedig nem mondhatni őt éppenséggel pesszimistának -, amikor is szárazföldön ébredtek. Nem is akármilyen szárazföldön: egy olyan helyen, amilyennek a Paradicsomot képzeljük.

Itt éldegélnek hármasban több mint két évig, ezalatt annyi akció történik, hogy jön egy cethalászhajó (elbújnak előle), majd elmegy. Dick egy napon egy régi hordóban rumot talál, ezt Button bácsi gyorsan kezelésbe is veszi. Szegény öregnek ez lett a veszte.

Ettől fogva a kamaszok egymásnak maradtak, semmi meglepő nincs abban, hogy kialakult közöttük a vonzódás (maximum az, hogy mindez egyik pillanatról a másikra). A lány kisfiút szül, akit Hannah-nak neveznek el.

Egy hatalmas vihar után a sziget másik felébe kell menniük élelemért, és míg Dick a parton banánra „vadászik”, addig Emmeline a kicsivel a csónakban marad. A csónak lecsúszik a partról, Dick utánuk úszik, és a lagúna ura, a cápa vacsorában reménykedik. A kis család így sodródik el otthonuktól, evező nélkül, egy éhes cápával a csónak körül. A reménytelenségből nincs más kiút, mint a halálos piros bogyók a csónak aljában…
Mások értékelései alapján úgy tűnik, ez a regény is nagyon megosztó, bár talán többen vannak, akik inkább a filmre esküdnek. Én is a filmre szavazok, de ettől a könyvet is jónak találtam, néhány hibával:

1. Miért nem esik egyetlen szó sem arról, hogy Emmeline nővé érik? Egy lány életében ez nagyon fontos dolog. Főleg Emmeline életében, aki egyébként nem is tudhatta, miért vérzik, és honnan jön az a vér, és miért; én a helyében nagyon megijedtem volna.

2. Ugyanez a téma Emmeline terhességével is: nem hiszem el, hogy egyikük sem vette észre, hogy a lány hasa egyre nagyobb és nagyobb, mindene fáj, és mintha belülről rugdosná valaki. Azt mondja, rosszul érezte magát, elaludt, és mikor felébredt, ott volt mellette a baba. Vajon az író ennyire semmit sem tudott a terhességről, hogy inkább ki is hagyta a történetből?

3. Túúúl kevés akció, szinte semmi izgalmas nem történt, csak egy cethalászhajó, Button bácsi halála, a polip támadása, egy nagy vihar, és mikor végül kisodródtak a tengerre.

És íme a pozitív megjegyzések:

1. Mások a könyv hibái közé sorolják a rengeteg tájleírást is, én viszont kivételesen élveztem őket. Minden vágyam egyszer egy hasonló helyre eljutni, és a képzeletemben annyira szépen megelevenedtek a leírtak, mintha én magam is ott lettem volna.

2. Kifejezetten tetszettek a rövid fejezetek, azt a hatást keltette, hogy könnyen olvasható a regény.

3. Button bácsi és a meséi. Button bácsi nekem nagyon szimpatikus karakter volt eleinte (amíg a rumot meg nem találták). Igazán szót értett a gyerekekkel, akkor is, amikor a kis Dick bevágta a hisztit. Vicces dolgokat mesélt, a kedvenc történetem a disznó és a kecskebak története volt – jót nevettem rajta, ahogy elképzeltem őt mesélni. J

Olvasás közben olyan dolgokon is megakadt a szemem, amit se nem jónak, se nem rossznak találtam, hanem leginkább furcsának:

1. Felmerül a vérfertőzés kérdése, amit sokan elítélnek, emiatt rossz szemmel nézik a történetet. Magát a vérfertőzést persze én is elítélem, de ebben az esetben megértem. Tény, hogy Button bácsi halála után a kamaszok úgy élnek tovább, mint egy pár, erre kényszerülnek. A fajfenntartás pedig egy ösztön, és az ember ugyebár ösztönlény… Ott, az isten háta mögötti szigeten pedig nincs rajtuk kívül senki.

2. Szegény Dick milyen nevet kapott már annak idején… Ez az angolul nem beszélő olvasóknak talán nem mond semmit, de az amerikai szlengben olyan dolgot jelent, amilyen névre sosem keresztelném el a fiamat. Oké, mondjuk Hannah-nak sem! :))

Mivel a filmadaptációt már láttam, így nem lepődtem meg a végkifejleten. Arra viszont nem emlékszem, hogy Lestrange a végén rájuk talált volna. Ez volt a leginkább szívszorító jelenet a könyvben, nem csak azért, mert a gyerekek örökre elaludtak, hanem azért is, mert olyan közel volt a segítség, és Lestrange álmának valóra válása…

Tehát összességében nekem tetszett, és élveztem. Az ember nem is kívánhatna ennél kiválóbb lakatlan szigetet. És most újból kedvet kaptam a filmadaptációhoz is. :)


2013. november 17., vasárnap

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, … hogy megnyomod a PLAY-t.
Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát.
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…
… és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.
Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, mert mind a borító, mind a fülszöveg megnyert magának. Azt hiszem, ezért is mondják, hogy „ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján”. Ítéletet éppen ezért az olvasás után mondok, és igyekszem kíméletes lenni.

Adott egy nagyon jó alapötlet: egy lány kazettákra veszi az indokokat, amiért öngyilkos lett, és elküldi azoknak, akik a kazettákon szerepelnek. Illetve az első embernek küldi el, és így kell majd egymásnak továbbküldeniük, mert ha a lánc megáll, valaki nyilvánosságra hozza a hanganyagot. Márpedig ki szeretné, ha mindenki tudná, felelős egy „ártatlan” lány haláláért?

Így a kazetták kb. 2 héttel Hannah öngyilkossága után eljutnak Clay Jensenhez, egy nagyon jóravaló sráchoz, akiről senki egy rossz szót nem tudna mondani. Szegény Clay egész éjjel a kazettákat hallgatja, és teljes lelki tortúrát él át emiatt, pedig – mint utólag kiderül – ő nem is felelős a lány haláláért.

Így hát valamilyen perverz módon kíváncsian vártam, vajon mi késztethet valakit arra, hogy eldobja az életét, mikor alighogy elkezdődött. VIGYÁZAT, SPOILER- és FELHÁBORODÁSVESZÉLY!!!
1. Az első csókja (Justin Foley-tól) nem volt olyan tökéletes, ahogy álmaiban elképzelte, de cserébe a srác az iskolában azt hazudta, hogy „megvolt neki” Hannah.
2. Alex egy listát készített a dögös/nemdögös csajokról, és szembeállította Hannah-t Jessica Davissel. Hannah állt a dögös oldalon….
3. Jessica (akivel régebben jóban voltak) féltékenységből pofon vágta Hannah-t.    
4. Tyler Down kukkolta őt.
5. Courtney barátságosan viselkedett Hannah-val, aztán meg kihasználta, és elvitette magát egy buliba.
6. Marcus elhívta valentin-napi randira, ahonnan a srác fél órát késett (mert azt hitte, Hannah nem jön el, de végül mégis betoppant), aztán elkezdte simogatni a lányt. Hannah ezért kilökte a bokszból.
7. Zach, miután Marcus lelépett, odament Hannah-hoz, és próbálta jobb kedvre deríteni, de miután Hannah egy pillantásra sem méltatta, úgy vette, hogy kikosarazták. Bosszúból ellopta a dícsérő üzeneteket, amiket kommunikáció órán Hanna zacskójába dobtak, így megfosztva a lányt az apró dícséretektől, amikkel eddig illették.
8. Ryan ellopta a verset, amit Hannah írt, és lehozta az Elveszett-és-Megkerült Hírlapban, névtelenül.
9. Clay Jensen. Akivel Hannah smárolt egy bulin, aztán hirtelen ellökte magától, és üvöltözött vele, hogy menjen el. És Clay el is ment. (Ő elvileg nem adott Hannah-nak okot.)
10. Ismét Justin Foley, aki szemet hunyt afelett, hogy a korábban említett Jessicát megerőszakolja Bryce (Justin haverja). (Egyébként Hannah sem tett ellene semmit…)
11. Jenny felajánlotta, hogy hazaviszi ebből a buliból a lányt. Hazafelé menet kiütnek egy stop-táblát, és Jenny nem engedi, hogy Hannah kihívja a rendőrséget. A stop-tábla hiánya később egy fiatal srác halálához vezet.
12. Ismét erőszakolós-Bryce, aki behívja Hannah-t a jacuzziba, és szexuális kapcsolatot létesít vele. (Hannah SZÓ NÉLKÜL HAGYJA ezt!!!)
13. Mr. Porter, Hannah tanácsadója. Elmeséli neki Hannah, hogy mi történt a Jacuzziban, és Mr. Porter két lehetőséget említ: vagy megbeszélik a sráccal azt a bizonyos dolgot, vagy tovább kell lépnie. Hannah ezen kiakad, elszalad, és Mr. Porter nem fut utána.
Tessék, én szóltam előre. Lehet, hogy Hannah labilis volt, lehet, hogy érzékeny, de ez NEM ELÉG ok arra, hogy feladja. Nekem nem elég. Lehet, hogy már nem vagyok tinédzser, és teljesen másképp látom a dolgokat, mint 3-4 évvel ezelőtt, de ez akkor is nulla. Nem hiteles.

És hogy valami jót is mondjak: tetszett Clay karaktere. Végre egy olyan fiú karakter, aki tök rendben van; és ráadásul pasi írta. (Nagyon kiábrándítónak találom, amikor egy írónő férfi szemszögből ír történetet, mivel hajlamosak a lelkiekben lemenő folyamatokat is úgy leírni, abban a köntösben, ahogy a férfiak többsége általában viselkedik. Oké, az is lehet, hogy csak én vagyok olyan szerencsés, hogy sikerült olyan pasit kifognom, aki képes kimutatni az érzéseit, és beszélni is tud velem erről.)

Jay Asher egy remek alapötletet talált ki, amiből sokkal-de-sokkal többet ki lehetett volna hozni: durvább indokokkal! Ezt a könyvet nem ajánlom senkinek, aki éppen érzelmi hullámvölgyben van, mert még rájön, hogy ha emberek már ennyiért öngyilkosságot követnek el, akkor nincs semmi remény. Egyedül azoknak kéne ezt elolvasni, akik maguk is „lelkiterrorizálnak” másokat, hogy megtudják, mások életére a tetteik hogyan hathatnak. R.I.P. Hannah Baker!