Sorozat: -Első magyar kiadás éve: 1987
Eredeti megjelenés: 1955
Fordította: Békés Pál
Kiadó: Európa, Árkádia
Eredeti cím: Lolita
Besorolás: klasszikus
Goodreads átlag: 78% (3,89)
Moly.hu átlag: 83%
Fülszöveg (vigyázz, cselekményleírást tartalmaz!):
Sokféle pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitá-t. E nevezetes könyv éppúgy végigjárta a maga kálváriáját, mint századunk más jelentős, a pornográfia vádjával illetett regénye, például Lawrence Lady Chatterley-je, vagy Joyce Ulysses-e.
A félreértések legfőbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga – Humbertnél nem kevésbé perverz – vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását.
Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.
Én és a könyv
Nagyon ritkán, de megesik, hogy kilépek a YA-könyvek nyújtotta komfortzónámból. Ennek mindig oka van; most éppen az, hogy ismerek egy igazi "Lolitát".
Véleményem
"Reggelente Lo volt, egyszerűen csak Lo, ahogyan ott állt, egy méter ötven centis mivoltában egy szál zokniban. Bő nadrágban Lola volt. Az iskolában Dolly. Aláírásakor Dolores, de a karomban mindig Lolita."
Nabokov regényét megelőzi a híre, és - többnyire - nem jó értelemben. A fenti spoileres fülszöveg sem adja vissza igazán, miről is szól a Lolita, ezért nagy vonalakban vázolom a történetet. A Lolita egy Humbert Humbert nevű, késő harmincas, kora negyvenes éveiben járó, roppant intelligens férfi memoárja. H. H. elmeséli, hogy kamasz éveiben beleszeretett egy vele egyidős lányba, de épp mielőtt szerelmük beteljesedhetett volna, a sors elragadta tőle a leányt. A tragédiát sosem tudta kiheverni, de az idő telt, H. H. felnőtt, és meg kellett állapodnia. Ám Humbertünknek van egy sötét titka: kizárólag a gyereklányok, a "nimfácskák" gerjesztenek benne nemi vágyat. A házassága sosem működött igazán, aztán egy komikus eseménnyel be is fejeződött. H. H. Amerikába költözött.
McSors (ahogy H. H. nevezi) ismét közbeszólt, és nem költözhetett be ahhoz a családhoz, akikhez készült. Helyettük a család egy ismerőse, Charlotte Haze adott főhősünknek szállást. Charlotte rögtön kimutatta vonzalmát H. H. iránt, a férfi azonban ennek ellentétét érezte, viszolygott a nőtől. Épp azon tanakodott, hogyan kerülhetne ki ebből a rémes helyzetből, amikor először megpillantotta Charlotte tizenkét éves lányát, Dolores 'Lolita' Haze-t. Ebben a döntő pillanatban mindhármuk élete megváltozott.
H. H. beköltözött a Haze-kúriába, és kereste az alkalmat, hogy Lolitával kettesben tölthesse az idejét. Senki nem láthatta rajta, miféle gondolatok kavarognak a fejében, hogy milyen égő vágy kerítette hatalmába. Nem; ez nem az a történet, ahol a kislányt kegyetlenül megrontják. H. H. egy ujjal sem ér Lolitához. Helyette feleségül veszi Haze mamát, és egy családdá válnak. Egy gyönyörű napon pedig Haze mamát is eléri a végzet; Lo H. H.-ra marad.
"De ki dúlna föl egy ilyen tündökletes drágaságot? Említettem-e, hogy meztelen karján látszott az oltás nyolcasa? Hogy reménytelenül szerelmes voltam belé? Hogy csak tizennégy éves volt?"
Amikor édesanyja meghal, Lo éppen nyári táborban van egy másik városban. H. H. személyesen akar gondoskodni a lányról, utánamegy, a táborból elhozza. Mindent gondosan kitervelt. Hogy majd az országot járják, hotelekben, motelekben alszanak. És Lolitát be fogja gyógyszerezni, hogy mélyen aludjon, amíg H. H. a kedvét lelheti a fiatal testben. De arra nem számított, hogy az altató nem fog kelleni: a sors fintora, vagy épp "fülig-érő-vigyora", hogy végül Lolita csábítja el a papáját. Elkezdődik H. H. és Lo kálváriája: utazgatnak és beteges, gyomorforgató kapcsolatukat folytatják; letelepednek, majd ismét útra kelnek, hogy aztán elszakadjanak egymástól és újra találkozzanak.
A könyv egy fiktív előszóval kezdődik: egy kitalált karakter írta Humbert Humbert memoárjához. Elkezdtem olvasni, de a történet ismerete nélkül nem sokat értettem belőle; átlapoztam hát, és rögtön a cselekménnyel folytattam. A Lolita nem egy gyors lefolyású regény, de legalább jó lassú. Ritkán történnek benne nagy horderejű dolgok, azok viszont nagyon meghatározóak, és egészen másfelé viszik el a történetszálat.
A könyv egy fiktív előszóval kezdődik: egy kitalált karakter írta Humbert Humbert memoárjához. Elkezdtem olvasni, de a történet ismerete nélkül nem sokat értettem belőle; átlapoztam hát, és rögtön a cselekménnyel folytattam. A Lolita nem egy gyors lefolyású regény, de legalább jó lassú. Ritkán történnek benne nagy horderejű dolgok, azok viszont nagyon meghatározóak, és egészen másfelé viszik el a történetszálat.
És akkor most tegyük tisztába a regény körüli félreértéseket. A Lolitát senki ne úgy képzelje el, mint A szürke ötven árnyalata pedofil verzióját: nem is állhatna távolabb tőle. H. H. nem részletezi az együttléteket; körülírja, virágnyelven írja, vagy csak az érzéseit írja, de konkrétumokat nem. Már ha egyáltalán ír róla, de legtöbbször csak sejteti. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a regény elsősorban nem a felnőtt férfi és a kislány szexuális kapcsolatáról, hanem egymás kölcsönös tönkretételéről szól.
Nyilván a témája miatt is nehéz olvasmány a Lolita, ezen a lassan csordogáló cselekmény sem segít. De ami nekem leginkább feladta a leckét, az a rengeteg-rengeteg kulturális utalás és az idegen nyelvű szavak, mondatok. Írtam fentebb, hogy H. H. borzasztóan okos ember, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy cikkeket, értekezéseket ír és vendégelőadóként tanít az egyetemen. A memoárját is teletűzdelte számomra érthetetlen utalásokkal illetve francia (és más nyelvű) szövegekkel. Túl nagy gondot nem okoztak (hála a lábjegyzetnek), de tény, hogy nem tudtam gördülékenyen, a történésekre fókuszálva olvasni.
A fordító nagyon jó munkát végzett. Igaz, nem ellenőriztem az eredeti verziót, de nem is volt rá szükség; éppen ezért dicsérem a fordítást, mert nem éreztem a szövegen, hogy vért izzadt volna vele Békés Pál. (Megjegyzés: egyre többször futok bele gyatra fordítói (és szerkesztési) munkákba. A mai világban ennyire nincs igény a minőségre? Egy hivatásos fordító tényleg megteheti azt, hogy igénytelen, gyenge munkákat adjon ki a kezéből, és mégis újra és újra megbízzák? Ez már nagyon böki a csőröm, éppen ezért mindig megragadom az alkalmat, hogy a tehetséges és lelkiismeretes fordítókat dicsérjem.)
"[...] néztem, néztem, és olyan világosan tudtam, mint ahogy tudom, meg fogok halni: jobban szeretem, mint bármit, amit valaha is láttam vagy elképzeltem a földön, vagy reméltem a földön túl. Halvány, lila ködképe, halott visszhangja volt csak annak a nimfácskának, akit egykor annyi zokogás közt húztam magamra, visszhang a rőt szurdok peremén, távoli erdő a fehér ég alatt, barna levelektől fuldokló csermely, s egy utolsó tücsök a hullámzó dudvában…"
Szórakozás céljára nem ajánlom ezt a könyvet, de azért nem bántam meg, hogy elolvastam. Az biztos, hogy a Lolita egy egészen egyedi élményt adott (pozitívat? negatívat? magam sem tudom), érzelmet viszont - a haragon kívül - nem váltott ki belőlem.
A könyvből két film is készült, az első 1962-ben, a második 1997-ben, Jeremy Irons (Humbert Humbert) és Dominique Swain (Lolita) főszereplésével. Utóbbit megnéztem, hűen követi a könyv cselekményét, de az abszurd jeleneteket (pl. Humbert házasságának vége) kihagyja. Emiatt a film sokkal valósághűbb, komolyabb. A végső párharcon viszont nem (nagyon) változtattak, az úgy történik a filmben is, ahogy Nabokov leírta; épp csak a könyv hangulatába beleillik a jelenet, a filmébe kevésbé. A legfőbb különbség a könyv és a filmadaptáció között maga Humbert Humbert. A filmbeli karakter egy tragikus sorsú férfi, akit egész életében beteljesületlen szerelme kínzott, és mire újra esélyt kap, hogy beteljesüljön, addigra törvények tiltják a várt boldogságot. Ez idáig igaz a könyvbéli Humbertre is, csak ő egy igazi, szerencsétlen, beteg elme, aki fiatalkorú kurtizánokkal kényezteti magát, illetve játszótérre jár, hogy vágyait legalább gondolati szinten kielégítse. Ritkán mondok ilyet, de most a film jobban tetszett.
A filmadaptáció
A könyvből két film is készült, az első 1962-ben, a második 1997-ben, Jeremy Irons (Humbert Humbert) és Dominique Swain (Lolita) főszereplésével. Utóbbit megnéztem, hűen követi a könyv cselekményét, de az abszurd jeleneteket (pl. Humbert házasságának vége) kihagyja. Emiatt a film sokkal valósághűbb, komolyabb. A végső párharcon viszont nem (nagyon) változtattak, az úgy történik a filmben is, ahogy Nabokov leírta; épp csak a könyv hangulatába beleillik a jelenet, a filmébe kevésbé. A legfőbb különbség a könyv és a filmadaptáció között maga Humbert Humbert. A filmbeli karakter egy tragikus sorsú férfi, akit egész életében beteljesületlen szerelme kínzott, és mire újra esélyt kap, hogy beteljesüljön, addigra törvények tiltják a várt boldogságot. Ez idáig igaz a könyvbéli Humbertre is, csak ő egy igazi, szerencsétlen, beteg elme, aki fiatalkorú kurtizánokkal kényezteti magát, illetve játszótérre jár, hogy vágyait legalább gondolati szinten kielégítse. Ritkán mondok ilyet, de most a film jobban tetszett.
