2019. december 27., péntek

Marie Lu: Champion - Bajnok

Sorozat: Legenda 3.
Oldalak száma: 372 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: AncsaT
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Champion
Besorolás: YA, disztópia, sci-fi
Goodreads átlag: 4,18
Moly.hu átlag: 91%

Fülszöveg:
June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2019. január 1-11.

Az első olvasásom 2019-ben. Nehezen haladtam vele, kicsit padlón voltam, alig tudtam rávenni magam arra, hogy olvassam, és sokszor annak is az lett a vége, hogy elkalandoztak a gondolataim, aztán elaludtam. Egyébként még 2018 novemberében választották nekem a TVK kihívásra.

Véleményem


A harmadik könyv ott veszi fel a fonalat, hogy June az új Első polgár, Anden jobbkeze lett, Day pedig a Köztársaság hőse, aki viszont a saját és az öccse gyógykezelése miatt visszavonul. Day aggasztó híreket kapott a saját egészségéről: könnyen lehet, hogy csak hónapjai vannak hátra. A két fiatal hónapok óta külön utakon jár, nem is beszélnek egymással. A Kolóniákban, a határ mentén elterjedt a Köztársaság vírusa, s Anden ultimátumot kap: ha nem adja át az ellenszert, megtámadják az országát. Csakhogy az ellenszer nincs kész; a tudósok csak gyanítják, hogy Day öccsének vére lehet a kulcs az ellenszerhez. June lesz az, aki ráveszi Dayt az együttműködésre, ám hiába minden, mert az egykori Egyesült Államok két utódállama, a Köztársaság és a Kolóniák közötti háború világháborúvá növi ki magát, azzal, hogy Afrika és Antarktisz is szerepet vállal benne.
Ez is eljött, a búcsúm egy remek trilógiától. June-t és Dayt megszerettem, de még jobban szerettem őket együtt, és ebben a kötetben sajnos nem sok ilyen pillanat volt. June princepsjelöltként a politikában helyezkedett el Anden mellett, Dayt pedig a betegsége és az öccse foglalja le. Mindeközben a háború nagyon is valósággá válik, és úgy tűnik, a Köztársaságnak nem sok esélye van a győzelemre. Ahol June és Day együtt, egy helyen tartózkodott, érezhető volt közöttük a szikra, de egy vastag fal is, amit egészen a regény végéig nem sikerült lebontani.
"A logika a barátod. Koncentrálj, gondolkodj, cselekedj!"
A Kolóniák után újabb nagyhatalom működésébe leshetünk bele, amikor Anden és June az Antarktiszra utaznak. Nagyon érdekesnek találtam az antarktiszi rendszert, annyira, hogy sokkal többet is olvastam volna erről a nyugodt, boldog helyről. Az antarktiszi lakosoknak minden tettét figyeli egy szerkezet, de ez közel sem olyan ijesztő, mint aminek tűnik. A jó cselekedetekért (legyen az viráglocsolás, köszönés, stb) pontokat kapnak, és így jutnak felfelé a ranglétrán (nem úgy, mint a Kolóniákban, pénzzel és gátlástalan tettekkel), a rossz cselekvésekért pontlevonás jár. Üdítőleg hatott, hogy egy kis időre ott hagyhattuk a háborús övezetet. Ám a látogatásnak nagyon hirtelen vége szakad, amikor a Kolóniák ostrom alá veszi a Köztársaságot, és az Elsőnek haladéktalanul vissza kell térnie a harcok sűrűjébe.

Úgy éreztem, ebben a kötetben nagyobb hangsúlyt kapnak a lelki folyamatok, mint az akció. A szereplők hosszasan vívódnak, de ez (olvasás közben) nem zavart, mert 1., jogos a vívódásuk, hiszen olyan problémákkal kénytelenek szembenézni, ami engem speciel biztosan padlóra küldene, 2., a gondjaikat a sajátomnak éreztem, annyira beleéltem magam a helyzetükbe, és 3., mindig jön egy újabb fejlemény, egy támadás, vagy akármi, ami megtöri a nyugalmat, feszültséget kelt. Viszont most már jó pár hónap távlatából értékelem a könyvet, és ha visszagondolok rá, leginkább csak arra emlékszem, hogy milyen lassan haladtam vele, nem volt kedvem olvasni. De akkor is, nem a könyvben, hanem magamban kerestem a hibát.
"Egy nap majd megtanulod, hogy az életben nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt szeretnéd. Hogy nem mindig kapod meg, amit akarsz. És hogy léteznek olyan erők, amiket nem tudsz befolyásolni, és ezek formálnak azzá, aki vagy."
Őszinte leszek, nekem a végkifejlet először nem tetszett, és haragudtam June-ra, amiért az önzetlenséget választotta, és megfosztotta magát a happy endtől. Könnyes szemekkel olvastam, hogy hogyan élte ezután az életét. Viszont a könyv legvége visszaadta a reményt, a "nagy találkozás" nagyon szép volt, így végülis nem kellett keserű szájízzel búcsúznom a trilógiától. (Megjegyzés: Marie Lu folytatja a sorozatot, a 4. rész Rebel címmel jelent meg idén, és tíz évvel a 3. kötet után játszódik.)

A sorozat részei:


1. Legend - Legenda | értékelésem
2. Prodigy - Született tehetség | értékelésem
3. Champion - Bajnok
4. Rebel

2019. december 6., péntek

Jay Asher: What Light - Micsoda fény!

Sorozat: -
Oldalak száma: 262
Megjelenés éve: 2018
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Nagy Boldizsár
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: What Light
Besorolás: ifjúsági/YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,57
Moly.hu átlag: 80%

Fülszöveg:
A ​szerelem mindent legyőz?
Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.
Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.
Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2018. december 23-27.

Még a tavalyi karácsony előtt, cserével jutottam hozzá a könyvhöz. Befejeztem a Vörös lázadást, és hiába a Champion - Bajnok (Marie Lu) és az Ármány és kézfogó (Böszörményi Gyula) volt legelöl a várólistámon, valami rövidet és könnyedet akartam inkább, amit még 2018-ban be tudok fejezni. Így esett végül a választásom a Micsoda fény!-re.

Véleményem


Sierra a szüleivel Oregonban nőtt fel, egy fenyőfarmon. Minden évben hálaadáskor Kaliforniába utazik a családjával, hogy eladják a saját termesztésű fenyőfáikat. Sierra el sem tudja képzelni, milyen lenne az élete, ha nem Kaliforniában töltené minden év utolsó hónapját, most mégis úgy néz ki, hogy anyagi gondok miatt nem jöhetnek majd vissza jövőre. Éppen ezért egyáltalán nem akar pasizni, barátnője, Heather legnagyobb bánatára.

És akkor Sierra meglátja Őt. Karácsonyfát vesz. Majd ismét megjelenik, és újabb fát vesz. Calebnek hívják. Gonosz pletykák keringenek róla a húgával kapcsolatban, aki azóta el is költözött a városból. Sierrát aggasztja a szóbeszéd, de ad egy esélyt a fiúnak, akiről kiderül, hogy csodálatos. A saját pénzén karácsonyfákat vesz, amit rászoruló családoknak adományoz. Miután megismeri a fiúnak ezt az oldalát, Sierra is csatlakozik a kis jótékonysági akcióhoz, óhatatlanul is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Szerelmesek lesznek, pedig minden ellenük szól: a pletykák, Caleb múltja, Sierra szülei, és a tény, hogy Sierra csak pár hetet tölt Kaliforniában, karácsony után visszamegy az ország másik felébe. Megéri ennyit kockáztatni valakiért, akit csak most ismertünk meg?
Ez a regény központi kérdése, végig erre keresik a választ szereplőink. Ha nekem kéne válaszolnom: igen, hát persze, hogy megéri! Sierra és Caleb nagyon aranyosak együtt, én pedig egyszerre imádtam és utáltam a lány gondolataiban lenni. Újra átélni, milyen egy friss, kibontakozó szerelem, az varázslatos. De erre rátelepszik az a sötétség, hogy mindaz, ami most szép és jó, egy hónap múlva hol lesz? Már csak emlék. És ha Sierra tényleg szereti a Calebet, akkor odahaza nem csak azt fogja érezni, hogy de jó, hogy megtörtént, hanem szomorúságot is, amiért véget kellett érnie.

Karácsony... A legszebb ünnep. Gyerekként mindig ez volt a kedvencem. Imádtam a díszeket aggatni a fára, közben szaloncukrot enni. Ha otthon elkészült a fa, akkor öltöztem és átmentem a nagyszüleimhez, az övékét is feldíszíteni. Ebédre hazamentem, és amíg ettünk, a Jézuska titokban odarendezte az ajándékokat a fa alá. Bontogattunk, játszottunk, aztán sötétedés után mindannyian elsétáltunk mamámékhoz. Ott is bontottunk, aztán szármát meg mákos bejglit ettünk. Estére már nagyon elfáradtunk, de még azután autóztunk át a szentesi nagyszüleimhez. Körülálltuk a fát, énekeltünk, ajándékosztás, és "végkimerülésig" evés-játszás. Aztán ez szépen, lassan eltűnt. A szüleim és a nagyszüleim is műfenyőre váltottak, megszűnt a karácsony-illat. A testvéreimnek már nem volt kedve fát díszíteni, emiatt én is inkább feladatként éltem meg. A Jézuska is elmaradt, egymás kezébe adtuk az ajándékot. Felnőttem, elköltöztem, és bár amúgy sűrűn járunk haza, karácsonykor legtöbbször nem tudtunk hazamenni. Gondolkozhattunk, kinek mit vegyünk, pedig tudtuk, hogy úgyis a padlásra kerül. A karácsonyi csoda évről évre inkább nyűgbe ment át, de úgy érzem, idén valami új kezdődik; most rajtam a sor, hogy megteremtsem azt a varázslatot, amire a kisfiam szívesen fog visszaemlékezni. Ezért is volt jó kézbe venni Sierra és Caleb történetét; az egész könyvet áthatja az ünnepi hangulat, a karácsonyi csodában való hit, a forrócsoki íze, a fenyő illata, és mindezt színes fényfüzérek világítják meg.
"Megfogja a kezem, megpördít a tengelyem körül, aztán hozzám simulva mozogni kezd. A karácsonyi fények is velünk táncolnak a lágy szellőben."
A Micsoda fény! egy igazi karácsonyi ifjúsági regény, komoly témákat is feszeget, de semmi olyat, ami túl kényelmetlen lenne. A romantikus szál teljesen rendben van, mindkét fél szimpatikus; nincs insta-love, az erős kezdeti vonzódásból egy jó barátság alakul ki, ami valahogy, valamikor átmegy szerelembe. Kicsit hihetetlen is, hogy egy férfi így meg tudta írni egy fiatal lány szemszögéből ezt a történetet; Jay Asher most nőtt a szememben, miután a Tizenhárom okom volt...-tal nem kerültünk barátságba. Kívülállóként meg nem mondtam volna, hogy e két könyvet ugyanaz az író jegyzi. A Micsoda fény! egy teljesen más jellegű történet, nem akarja megváltani a világot, ne is várja tőle senki. Nálam egyszer olvasós könyv marad, néhány óra könnyed szórakozás, decemberre tökéletes olvasmány.

2019. szeptember 29., vasárnap

J.K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

Sorozat: Harry Potter 6.
Oldalak száma: 624 oldal
Megjelenés éve: 2006
Eredeti megjelenés: 2005
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Half-Blood Prince
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,56
Moly.hu átlag: 95%

Fülszöveg:
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2018. október 15. -- november 4.

...legalábbis legutóbbi alkalommal. Nem tudom, hányszor olvastam el, de nem tudom megunni. A Harry Potter az örök kedvencem, ami minden résszel egyre jobb és jobb.

Véleményem


Felkészülés a végső összecsapásra... Voldemort hatalmas feladatot bízott legifjabb hívére, Draco Malfoyra. Anyja, Narcissa teljesen kétségbeesett; ő tudja, hogy ez Draco életébe fog kerülni; ha megpróbálja, azért, ha nem, azért. Pitonhoz fordul segítségért, és Piton meg is ígéri, hogy ha eljön az idő, megteszi helyette, a megszeghetetlen esküt is letette.

Harry megtalálta az igaz családját, és el is vesztette, már megint Voldemort miatt. Idén Dumbledore különórát tart Harrynek a Roxfortban. Ezek a különórák nem tűnnek különösen hasznosnak, csak emlékeket nézegetnek a Merengőben. Később kezd összeállni a kép: minden emlék Voldemorthoz köthető valamiképp, és legyőzésének kulcsát rejti, de az utolsó kirakós darab hiányzik. Harryre bízza Dumbledore a feladatot, hogy ezt az utolsó emléktöredéket megszerezze Lumpsluck professzortól (a régi-új bájitaltantanár; Piton megkapta a sötét varázslatok kivédését).
"A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól."
Harry Lumpsluck bizalmába férkőzik, megszerzi az emléket, és Dumbledore elindítja legfontosabb küldetésén: egyenként megkeresni és elpusztítani Voldemort horcruxait.
A hatodik részre végleg levetkőzi a sorozat a gyermekirodalom jelzőt. A negyedik kötet óta vérre menő küzdelem folyik a Sötét Nagyúr és mindenki más között; ez már a háború előszele, ami áldozatokkal jár. Cedric és Sirius után most valaki olyat veszítünk el, aki a kezdetek óta fontos szereplő a történetben. (Gyanítom, hogy mindenki tudja, kiről beszélek, de ha netán mégsem, ne én legyek az, aki elspoilerezi - főbenjáró bűn, sosem bocsátanám meg magamnak). Amikor először olvastam (kb. 14 évesen), teljesen letaglózott. El nem tudtam képzelni, mi lesz így, nélküle. Mai napig is, mindig megkönnyezem, amikor látom vagy olvasom a halálát, temetését. Az élet nem áll meg, vagy de, egy kis időre mégis, aztán megy tovább, de nem úgy, ahogy kéne. Harry megfogadja, hogy nem tér vissza a Roxfortba, és barátai is vele tartanak.

A címben szereplő Félvér Herceg kiléte nagy rejtély volt (első olvasásnál, persze). Harry auror szeretne lenni a tanulmányai befejezése után, ahhoz viszont bájitaltanból is jól kellene teljesítenie. Pitonnál megbukott, így ezt az álmát fel kellett adnia. Idén azonban nem Piton tanítja a tárgyat, hanem Lumpsluck, aki valamivel gyengébb jegyet is elfogad, és mivel Harry kedveli Lumpsluckot (meg a tanár is őt), mégis beiratkozik. Tankönyve nincs, használtat kell beszereznie, és ez lesz sikerének kulcsa. A könyv a Félvér Herceg tulajdona (volt), aki teleírta hasznos jegyzetekkel, amelyeknek hála Harryből pikk-pakk bájitaltan-zseni lett. Hermione persze nem díjazta, hogy Harry csal, de az az igazság, hogy a könyv sokkal többet adott Harrynek, mint pár jó jegyet és hangos dicséretet. Így jutott hozzá a Felix Felicis szerencseszérumhoz, meg olyan tudáshoz, ami később megmentette Ron életét. De varázslatot is talált a könyv lapjain, amit maga a Félvér Herceg alkotott meg - épp csak azt nem tudta, mire való. Mígnem ki nem próbálta Draco Malfoy ellen... aki igen súlyos sérülést szenvedett a szörnyű átok hatására. Ekkor ismerte fel Harry, hogy a Félvér Herceg talán tényleg a sötét tanokat követte, de hogy ki volt az... az csak a kötet legvégére derül ki.
"A fekete mágia, azaz a sötét művészet ezerarcú, szüntelenül változó és örök. Olyan, akár egy százfejű szörny, ami minden megcsonkított nyakán új, még ádázabb és ravaszabb fejet növeszt. A fekete mágia megfoghatatlan, meghatározhatatlan és elpusztíthatatlan ellenfél."
Kedvenc részem a könyvből, francokat, az a rész, amelyik a legnagyobb hatással volt rám: amikor Dumbledore elvitte Harryt a barlangba a medálért. Rémálmaimban szokott néha előjönni a jelenet. Inferusok, hmm... és én még a thesztráloktól féltem annak idején! Mégis, mindent összevetve azt mondom, ez a második legjobb könyv, amit valaha olvastam (az legeslegjobb pedig a 7. rész, természetesen).

Nálam az őszi időszaknak szerves része a Harry Potter - ilyenkor szoktam bekuckózni puha pléd alá, HP-t olvasok, meleg teát iszok, sütőtököt eszek. Így van ez 9 éves korom óta, és remélem, így lesz mindig is.

2019. szeptember 16., hétfő

Kasie West: Szívességből szerelem

Sorozat: -
Oldalak száma: 304 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadó: Menő Könyvek
Eredeti cím: The Fill-In Boyfriend
Besorolás: YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,92
Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:
Giával az iskolai bál kezdete előtt fél órával szakít a pasija, ezért kétségbeesésében vakmerő lépésre szánja el magát. Arra kér egy vadidegen srácot, játssza el egy estére, hogy járnak. A terv egyszerű: két óra, pár kegyes hazugság a barátnőknek. A baj csak az, hogy Gia nem tudja kiverni a fejéből a helyes ismeretlent. Aztán az élet úgy hozza, hogy viszonozhatja a szívességet … Tényleg egyre fontosabbak lesznek egymásnak, vagy kamu az egész? Alapulhat-e bármi is hazugságon? Mit gondolnak majd a barátnői, ha kiderül az igazság? Tényleg ennyire számít, hogy ki mit gondol?
Kasie West szellemes és csodálatosan romantikus regényének főhőse egy hirtelen ötlet miatt óriási galibába keveredik, és az élete fenekestül felfordul. Vajon sikerül újra megtalálnia a szerelmet, és azzal együtt önmagát is?

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2018. szeptember 22. → szeptember 30.

A borító egy nyári hangulatú szerelmi történetet sejtetett, ez alapján tettem várólistára. A "Te választod ki, hogy mit olvassak"-kihívásra (TVK) választották nekem még 2018 szeptemberében.

Véleményem


Gia egy felszínes gimnazista liba, aki ugyanilyen kétbites libákat gyűjtött barátnőkként maga köré. Gia a falkavezér, de kezd rezegni a léc a hatalma alatt. Azzal próbálja megtartani a pozícióját, hogy összeszedett egy egyetemista srácot, akit most végre bemutathat a "barátnőinek", ezzel bizonyítva, hogy még mindig ő a numero uno a csapatban. Csak hogy a srác, Brian nem teljesen analfabéta, és ráérez, hogy Giának ő nem több egy jóképű trófeánál; a döntő pillanatban, a bál estéjén úgy dönt, ebből ő nem kér.

Gia teljesen összeroskad... nincs már egyetemista pasija, már nem felsőbbrendű, mi több... a lányok talán el sem fogják hinni, hogy valaha is jártak, ami aztán végleg alá fogja ásni az uralkodását. És ekkor bukkant fel a rejtélyes idegen, aki megsajnálta a zokogó lányt. Gia ki is használta az adódó alkalmat, és rábeszélte a fiút, hogy játssza el Brian szerepét a többiek előtt. A srác végül beleegyezik, csak egy estéről van szó; Gia ezzel megkezdi hosszú hazugságsorozatát a barátnői előtt, akik kétkednek ugyan, de - egyelőre - hisznek neki.
"Gyakran vadidegenektől várjuk a visszaigazolást. Nem számít, ki lájkol. Csak az, hogy hányan."
Az élet ezután megy tovább, amíg egy különc lány, Reb fel nem keresi Giát. Ő az ál-Brian húga, aki pontosan tudja Giáról, hogy milyen ember. Most mégis a segítségét kéri: játssza el most ő a bátyja barátnőjének szerepét, és menjenek el együtt a fiú volt barátnőjének a bulijára. Gia rábólint; azóta sem tudta kiverni a fejéből a fiút.

A hazugságháló tovább terebélyesedik, eközben Gia és ál-Brian (valójában Hayden) egyre közelebb kerülnek egymáshoz; legalább a vonzalmat nem kell megjátszaniuk. Gia egyre távolodik a barátnőitől, inkább Rebbel és Haydennel tölti az idejét, és lassan rájön, hogy milyen felszínes is volt idáig.

A Szívességből szerelem egy kedves, többnyire ártatlan, egyszer olvasós történet. Nem az a fajta könyv, ami mély nyomot hagy az emberben, hanem amit elolvasol, közben kikapcsolódsz, aztán szépen elfelejted. Ez az oka annak, hogy egy évvel a befejezése után nagyon keresnem kell a szavakat, hogy mit is írhatnék róla.

Nem szokásom könyvet félbehagyni; végigolvasom, ha gyötrődök is vele (volt egy pár kivétel, főleg a végzős kötelezők, de az más tészta). Na, ezzel kínlódtam is az első fejezetben. Nem azért, mert rossz volt; sőt, vitt előre a történet, de a főszereplőt nagyon nem kedveltem (= kedvem támadt megigazítani a frizuráját). Az, ahogy bárkit kihasznál, csak hogy minden tökéletesen úgy menjen, ahogy ő kitalálta, és hogy nem lehet neki nemet mondani, mert egyszerűen nem képes elfogadni... az ilyen ember kihoz a sodromból. Nem is értem, hogy tudta őt megszeretni Hayden, aki Giával szemben egy tündéri srác, okos, intelligens, humoros és tehetséges. Miatta, és a húga, Reb miatt volt érdemes elolvasni ezt a könyvet.
"Hát ilyen érzés közel engedni valakit – döbbentem rá. Igazán megismerni, és hagyni, hogy ő is megismerjen. Azt akartam, hogy soha senkinek ne legyen többé ekkora hatalma az érzéseim felett. Biztonságosabb, ha mindent megtartok magamnak, ha nem hagyom elmélyülni az érzéseimet. Úgy mindig jobb a vége."
Én egész végig azt vártam, mikor szakad már Gia nyakába az a sok széklet, amit ő maga kavart. Voltak necces pillanatok, amikor leomolhatott volna a hazugságtorony, de valahogy mindig megúszta. A karmában nem hiszek, az csak a mesékben van, mint pl. ez a történet: Gia is megkapta a büntetését, csak nem onnan, ahonnan várta. Kár, hogy addigra már jó úton járt a változás felé. A drámakirálynőből egy egész rendes fiatal lány lett a végére.

Gia "lehengerlő" személyisége ellenére a könyv olvastatja magát, és nagyon kellemes nyári hangulata van. Általában azt szeretem, ha az olvasmányaim egy külön világba visznek el (pl. fantasy, sci-fi, disztópia), de alkalmanként jól tud esni egy egyszerű romantikus történet is. Utóbbi kategóriában pedig nem is volt olyan rossz a Szívességből szerelem.

2019. július 6., szombat

Amie Kaufman - Jay Kristoff: Illuminae

Sorozat: Illuminae-fájlok 1.
Oldalak száma: 602 oldal
Megjelenés éve: 2015
Besorolás: YA, sci-fi, romantikus
Goodreads átlag: 4,31
Moly.hu átlag: ? (még nem jelent meg itthon)

Fülszöveg:
Kady reggel még azt gondolta, a legsúlyosabb dolog, ami aznap vár rá, az Ezrával való szakítás lesz. Délután bombázni kezdték a bolygóját.
2575-öt írunk. Két rivalizáló óriásvállalat háborúba keveredik egy az ismert űr legszélső határán lévő, apró és jelentéktelen bolygó birtoklásáért. Most, hogy rakétákkal lövik őket, Kady és Ezra – akik már beszélő viszonyban sincsenek egymással – kénytelen együtt menekülni a bolygóról, nyomukban egy ellenséges csatahajóval.
De ez csak a kezdet. Járvány tör ki a menekülők közt, a vírus mutálódik, az eredmény rettenetes; lehet, hogy a vezérhajó mesterséges intelligenciája a legádázabb ellenségük; a vezetőik titkolóznak, visszatartják az információkat. Mikor Kady feltöri az információs hálózatot, hogy megtudja az igazat, világossá válik számára, hogy az egyetlen ember, aki segíthet neki, nem más, mint az ex-pasija, holott megesküdött rá, hogy nem beszél vele többet.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2019. március 15. -- április 16.

Elég volt egyetlen pillantást vetnem a borítóra ahhoz, hogy tudjam, ezt a könyvet el kell olvasnom. Figyelni kezdtem, sorra jöttek a jobbnál jobb méltatások, és az adta meg a végső löketet, hogy tudtam: magyarul is megjelenik. Valahogy tavaly ilyenkor kellett volna megjelennie, hónapokig vártam, hogy mikor lehet végre előrendelni, de a kiadó csak húzta... hónapról hónapra, évszakról évszakra tolták, nekem pedig elegem lett ebből. Megrendeltem angolul. 

Véleményem

"The man dies in all who keep silent in the face of tyranny."
Kady és Ezra éppen azelőtt szakítottak, hogy a bolygójukat, a Kerenza IV kisbolygót leigázta a Bei-Tech szupervállalat. A kisbolygón illegális hermium-kitermelést végzett egy konkurens cég, a WUC, és amikor a Bei-Tech tudomást szerzett erről, a bosszúnak a legszélsőségesebb módszerét választották. Alig néhány ezer embernek sikerült megmenekülnie; őket az Alexander-78V (a United Terran Authority csatahajója, ők siettek a Kerenza segítségére), és a WUC hajói, a Copernicus és a Hypatia szállásolta el. A csatában több hajó is súlyosan megsérült illetve megsemmisült, a Bei-Tech hajói közül csak a Lincoln maradt üzemképes. Mindkét oldalon megsérült a féregjárat-generátor: az Alexander-Hypatia-Copernicus-hármas nem tud elmenekülni, a legközelebbi űrállomásig hónapokat kell utazniuk. És ezt azt is jelenti, hogy a Lincolnnak hónapjai vannak arra, hogy minden szemtanút megsemmisítsen.

Kady a Hypatiára került, Ezra pedig az Alexanderre. Tudnának egymással kommunikálni, de a kezdeti időkben nem teszik; valaha szerették egymást, de ennek a kapcsolatnak véget vetettek, amikor kiderült számukra, hogy nincs közös jövőjük. Ám a Kerenza elleni támadás után abban sem lehetnek biztosak, hogy akármilyen jövő várhat rájuk, legyen az közös vagy nem. Ezra katonának áll, Kady kivonja magát a szervezett munka alól. Ő a számítógépekhez és a hackerkedéshez ért, és ezt a tudását fogja használni a Hypátián, hogy kiderítse, mi ez az egész háború, és mit titkol a vezetés.

És ha nem lenne így is elég baj: a Copernicuson egy titokzatos járvány tör ki, amiért valószínűleg ugyancsak a Bei-Tech okolható. A vírus nem lenne halálos, de mutálódott: olyasmivé vált, ami a halálosnál is rosszabb. Az Alexandert irányító mesterséges intelligencia, AIDAN pedig olyan sérüléseket szenvedett a csatában, hogy a gondolkodása megváltozott, és istennek képzeli magát: megsemmisíttet egy egész hajót, amin civil túlélők utaznak. Néhány fertőzött még így is utat talál az Alexanderre, ahol instant karanténba zárják őket. A helyzet hajmeresztő ütemben romlik, és a vezetés ennek ellenére csak hárít és titkolózik. Kady lesz az, aki feltöri a rendszerüket, és ezzel cselekvésre készteti őket. Akármennyire halvány is a remény, hogy elérik a Heimdall állomást, meg kell próbálniuk, különben a Bei-Tech megússza egy egész bolygó kiirtását.
Az egyik oka annak, hogy különlegesen szerettem volna elolvasni a könyvet, az az egyedi formátuma volt. Ugyanis ez a könyv nem a szokásos regény-formában íródott. Tulajdonképpen egy fájlgyűjteményről beszélünk, amit egy titokzatos szervezet, az Illuminae Csoport gyűjtött össze a Bei-Tech vezérigazgatója számára. Interjúk, lehallgatott beszélgetések, titkos email-váltások, kamera-felvételek (leírása), dokumentumok, tervrajzok, fájl-töredékek, jelentések és blogbejegyzések teszik ki a könyvet. Iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet ilyenekből összerakni egy kerek egész sztorit. Na de nemhogy "kerek egész" lett a történet, hanem hihetetlenül sokrétegű, összetett. Soha nem olvastam még ehhez foghatót.
A fenti, igen rövid és felszínes cselekményleírásom szerintem sejteti, mennyire izgalmas, pörgős a sztori. Maga a könyv egy egész évet ölel fel, de a kb. második fele alig néhány napot mesél el. Mindig történik valami, ami totál kilátástalanná teszi a helyzetet, amiből csaknem lehetetlen menekülni, de mindig adódik egy lehetőség, ami hozzáad egy-két órát az utolsó túlélők idejéhez. Mert hogy nagyon kevesen lesznek, akik ezt túlélik, az biztos. Ráadásul azok közül, akik túlélik a Lincoln hadjáratát, azok közül sem mindenki lesz ugyanaz az ember, aki egykor elhagyta a Kerenzát.

Három karakterről beszélhetünk, akiknek igazán fontos szerep jutott. Kettő közülük nyilvánvalóan Kady és Ezra. Eleinte nem kedveltem őket túlságosan, de a fennálló háborús helyzet a legjobbat hozta elő belőlük, és igazi hősökké váltak. Már-már emberfeletti az, amit véghezvittek, és itt inkább Kadyről beszélek; senki nem lehet ennyire zseniális, erős és bátor és okos és magabiztos, gyönyörű,  kitartó, egyszóval minden téren tökéletes. (Ez volna az egyetlen hiba, amit el tudok mondani a könyvvel kapcsolatban!) A harmadik "személy", akiről szót kell ejtenem, az AIDAN, az Alexander MI-je. És igen, azért tettem a személyt idézőjelek közé, mert AIDAN öntudatra ébredt, ő már nem egy gép; egyszerre bonyolult és egyszerű, egyszerre védelmező és gyilkos. Nehéz eldönteni, hogy ő-e a történet egyik főgonosza, vagy pedig a hőse. AIDAN karaktere nagyon el lett találva, az egyszer biztos.
"ByteMe: I don’t know how you can say that, but I don’t care. I just want it to be true. you’re all i have, but it will be okay if I still have you.
Mason, E, LT 2nd: you have me
Mason, E, LT 2nd: until the last star in the galaxy dies
Mason, E, LT 2nd: you have me"
Ugyan az Illuminae egy trilógia első része, egyelőre mégis lezárták Kady és Ezra történetszálát. A második kötetben két új főszereplőt kapunk, és a helyszín a Heimdall Jump Station lesz. Ha jól gondolom, a harmadik rész pedig mind a négyükről fog szólni, de nem nagyon mertem utánanézni, nehogy valami fontos dolgot lelőjek magam elől. Ahogy az első könyvvel végeztem, megvártam a következő bookdepo kuponom, és meg is rendeltem a folytatásokat. Annyira gyönyörűek együtt! Izgatottan várom a pillanatot, amikor végre sorra kerülnek.
"If it is the definition of insanity to repeat the same process and expect a different outcome, most of humanity must be insane."
+1 easter egg: az értékelésemhez szorosan nem tartozik, de a szerzőpáros elrejtett néhány "húsvéti tojást" a könyvben. Ismert írók és írónők nevét szőtték bele a történetbe, így találkoztam benne pl. Marie Lu-val, Joe Abercrombie-val az áldozatok névjegyzékében, Laini Taylor egy fertőzött volt, stb. Aki figyelmesen olvassa, ennél jóval több ismerős névvel találkozhat.

A sorozat részei


1. Illuminae
2. Gemina
3. Obsidio

2019. június 7., péntek

Ransom Riggs: Napok térképe

Sorozat: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 4.
Oldalak száma: 480 oldal
Megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés: 2018
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Kossuth
Eredeti cím: Map of Days
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg:
A különleges képességekkel megáldott/megátkozott, 16 éves Jacob Portmant a szülei épp elmegyógyintézetbe készülnek szállítani. Az átlagos amerikai kisvárosi család ugyanis egy szót sem hisz el a fiú kalandjaiból és hőstetteiből a különlegesek – üresrémek és lidércek által fenyegetett – világában. Pont jókor jelennek hát meg az autó előtt Jacob különleges barátai: a kezével lángot gyújtó, szépséges Emma, az emberfeletti erejű Bronwyn, a divatbolond Horace, a halottakat feltámasztani képes Enoch, a méheknek parancsoló Hugh, az első és hátsó szájával is harapni tudó Claire, a nehezék nélkül súlytalanul lebegő Olive és oltalmazójuk, nevelőjük, az alakváltó ymbryne, Vándorsólyom kisasszony. 
Az időhurok szorításából szabadulva immár valamennyien a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül mozoghatnak térben és időben. Útra kelnek az egykori londoni nyomornegyedből, Devil's Acre-ből, hogy felfedezzék a jelen normális Amerikáját, de az amerikai különlegeseket is. A kalandokban bővelkedő úton vezetőjük a mindkét világot ismerő – és a jelenben valóban csak 16 esztendős – Jacob…

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2019. április 23. -- június 4.

A Napok térképe a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei trilógia sorozat 4. része; ez az a sorozat, aminek nagyon sokáig ellenálltam, aztán végül, amikor rászántam magam az elkezdésére, egyik kedvencemmé vált. A harmadik rész tökéletesen lezárta a történetet, ezért nem is számítottam folytatásra; meglepetésként ért a hír, hogy Ransom Riggs újra megnyitotta előttünk a különlegesek, ymbryne-k, időhurkok és üresek világát.

Véleményem 

"Sosem kételkedtem annyiszor abban, hogy ép az elmém, mint az első este, amikor a madárasszony és védencei eljöttek, hogy megmentsenek a bolondokházától."
A harmadik kötet azzal ért véget (és most ne figyeljen ide, aki még nem olvasta!), hogy Jacobnak hála véget ért az üresek és a lidércek rémuralma, a különlegesekre egy új korszak hajnala virradt, és Jacob barátai megszabadultak az őket kötő időhuroktól, szabadon utazhattak térben és időben, a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül.

Jacob visszatér a normális életébe, normális szüleihez, de már nem érzi azt a saját életének; hiányoznak belőle a barátai, a kalandok. Azután a barátai megjelennek a jelenben, floridai otthonánál, és rögtön bajba is keverik. A gyerekek mindannyian munkát kapnak a Huroktikumban, piti, aprócseprő feladatokat sóznak rájuk, miután kb. megmentették a különlegesek világát, és ezt - teljesen jogosan - igazságtalanságnak érzik. Jacobnak az volna a feladata, hogy készítse fel barátait a jelen Amerikájára. Épp egy bevásárlókörútra indulnak, amikor Jacob véletlenül elhunyt nagyapja, a híres üresvadász, Abe Portman utcájába hajt be. Amikor észhez tér, megfordulna, de a többiek, főleg szerelme, Emma, ragaszkodnak hozzá, hogy bemenjenek Abe házába. Jacob nagypapája, Abe ugyanis az ő barátjuk is volt a múltban, és Emma élete szerelme. A házban aztán olyan titkokra bukkannak, amelyekről még Jacob sem tudott. Abe ugyanis nem egyszerű üresvadász volt, hanem különleges gyermekeket is mentett, csapatával számos küldetést hajtott végre. Ekkor fogalmazódik meg Jacobban a gondolat, hogy nagyapja nyomdokaiba lépjen.
"– Az utazás az ember fejlődésének lényegi része – mondta Vándorsólyom kisasszony. – Amíg nem utazott, a legműveltebb ember is tudatlan."
Jacob felveszi a kapcsolatot Abe egykori társával, H-val, s a találkozóra Emmát is magával viszi. Miután bizonyítják különlegességüket, H-tól feladatot kapnak: vigyenek el egy csomagot valakinek, valahova, de sem a címzettet, sem a helyet nem árulja el. Jacob fogja nagyapja legjobb kocsiját, és Emmával, Bronwynnal, Enoch-kal és Millarddel útra kel, természetesen Vándorsólyom kisasszony tudta és beleegyezése nélkül. Hurkokat kutatnak fel, szorult helyzetekbe keverednek, de a próbaküldetést sikerrel véghezviszik. Azután újabb, immár komoly feladatot kapnak H-tól: egy kapcsolat nélküli különleges személyt kell felkutatniuk, és biztonságos hurokba juttatni. Ekkor kezdődnek csak az igazi problémák, hiszen Amerika időhurkait nem az ymbryne-k irányítják, hanem klánok harcolnak felettük, és a legkisebb inzultus, területsértés is kipattinthatja a küszöbön álló klánháborút.
Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek legújabb epizódjába; az előző részek magasra tették a lécet, ezért volt már egyfajta elvárásom a kötettel szemben. Abba nem gondoltam ugyanis bele, hogy most egy új konfliktust kell felépítenie az írónak. Az előzménykötetekben a lidércek és üresek csapata harcolt a különlegesek és ymbryne-k ellen, most is erre a felállásra számítottam, de a szerző egész más irányba vitte el a történetet. Itt és most a különlegesek lázadnak, nem csak az ymbryne-k ellen, hanem egymás ellen is, és ez Vándorsólyom kisasszony védencei között is kimutatható. A csapat megoszlik, egyik fele hűséges marad a kisasszonyhoz (és ez a kötet nem róluk szól, pl. Hugh, Claire, Olive és maga Vándorsólyom kisasszony is háttérbe szorul), a másik felük Jacobhoz húz, és semmiféle parancsnak nem engedelmeskednek. Egy másfajta konfliktus is hatással lesz a szereplőkre, mégpedig a Jacob-Emma-Abe háromszög. Emma egész életében Abe Portmanbe volt szerelmes, ám Abe nem maradt vele a hurokban; élte az életét, családot alapított, és meghalt. Ez túl sok volt Emmának, mégis kibontakozott közte és Abe unokája, Jacob között a románc, ami bizarr volt ugyan, mégis úgy tűnt, hogy működik. Viszont most, hogy Emma és Jacob is egyre többet tudnak meg Abe titkos életéről, és gyakorlatilag az ő nyomait követik a jelen világában, felszínre kerülnek bizonyos elfojtott érzések. Emmánál a szeretet, ami soha nem szűnt meg. Jacobnál pedig a féltékenység, amit saját, elhunyt nagypapája iránt érez; és nem csupán Emmával való kapcsolata miatt, hanem azért is, mert ő hős volt, Jacob pedig "csak" egy gyerek, akire még rendes munkát sem bíznak. A két fiatal negatív érzései hatással lesznek a kapcsolatukra, és így végső soron a könyv hangulatára is.

A könyv első fele tulajdonképpen erről szól: rég eltemetett titkok előásásáról, és a múlt eseményeinek feldolgozásáról. Be is vallom, nagyon nehezen haladtam vele, mert semmi izgalmas nem történt egészen a feléig. Csak azután kezdtem érezni, hogy igen, ez az a sorozat, ez az a hangulat, amit szeretek. Végre visszatértek a sorozat meghatározó elemei, az időhurkok és a különleges képességekkel bíró emberek, a bizarr fotók és a hozzá szőtt, még bizarrabb események. Nem leszek népszerű ezzel a kijelentésemmel, de hiába indult be a cselekmény, az még mindig nem hozta az első három rész színvonalát. Úgy éreztem, ez a könyv csak halvány próbálkozás arra, hogy újraélesszen egy sikerre vitt történetet. Hogy az író sem ad bele mindent, csak fél szívvel írja tovább. Főleg akkor éreztem ezt, amikor Bronwyn összeesik, mert lövést kapott, és kórházba akarják vinni, de elterelik a gyerekek figyelmét, és Bronwyn nem jut el a kórházig, viszont alig néhány órával később ereje teljében van, mintha el is felejtette volna, hogy kilyukasztották. Később erre a lövésre már csak altatólövedékként utalnak, utána meg altató hatású folyadékkal bekent nyíllal. De hogy erre a következtetésre miként jutottak, és hogy Bronwyn mikor és hogyan gyógyult meg, az nálam kimaradt.

Ó, aztán eljött az utolsó fejezet utolsó pár oldala, és minden negatívumot elfelejtettem, ami odáig megfogalmazódott bennem. Ez a néhány oldal mentette meg a sorozatot a szememben, és érte el, hogy a folytatást is el akarjam olvasni. És ez azért is nagy szó, mert a szereplők, akiket korábban kedveltem, most minden szimpátiámat elvesztették. Jacob állandóan hősködött, mert olyannyira akarta bizonyítgatni, hogy van olyan jó, mint nagyapja volt - persze, sikertelenül, mert épp ezzel ront el mindent. Emma - Jacobhoz hasonlóan - Abe szellemét kergeti. Érthető, hogy még mindig szereti, és talán sosem fogja feldolgozni, hogy Abe őnélküle élte le az életét, mégis, ez irtó igazságtalan Jacobbal szemben. A többi karakter szinte említésre sem méltó, annyira nem jutottak fontos szerephez - még V. kisasszony sem. Viszont van egy szereplő(páros), akiket többet szerepeltettem volna: H. és hű üresréme, Horatio. Ők csak az elején és a végén tűnnek fel, és az utolsó fejezetben van egy olyan közös pillanatuk, ami egyszerre bizarr (tudom, sokszor használom ezt a szót, de aki olvasta, tudhatja, hogy ennek a sorozatnak ez a lényege) és szívet tépő (sosem gondoltam, hogy lesz egy üresrém, akit bírni fogok). Na, róluk szerettem volna többet megtudni, hogyan tudott, és főleg miért, együtt élni negyven évig a vadász és a vad.

Összességében nem volt ez rossz, csak többet vártam tőle. Ebben a történetben új időszámítás kezdődött, a Napok térképe felvezette a legújabb nehézséget, ami a különlegesekre vár. Vagy legalábbis azt hinnéd. Amíg el nem olvasod az utolsó pár oldalt. Komolyan!

A bejegyzést a Kossuth Kiadó támogatta, ezúton is köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!

A sorozat részei


  1. Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei | értékelés
  2. Üresek városa | értékelés
  3. Lelkek könyvtára | értékelés
  4. Napok térképe

2019. március 10., vasárnap

Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara

Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 3.
Oldalak száma: 800 oldal
Megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés: 2017
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös
Eredeti cím: A Court of Wings and Ruin
Besorolás: New Adult, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,5
Moly.hu átlag: 93%

Fülszöveg:
A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát. 
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia. 
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2019. január 25. -- február 18.

A sorozat első része (Tüskék és rózsák udvara, azaz ACOTAR) azért volt nagyon különleges élmény, mert elkezdtem olvasni, és aznap éjszaka bevonultam a kórházba szülni. A második rész (Köd és harag udvara, továbbiakban ACOMAF) a 2018-as évem legjobb könyve volt. Mind a kettő a kedvencem lett, nagyon szerettem őket, így sose volt kérdéses, hogy amint lehetőségem adódik, megrendelem és elolvasom a befejező kötetet is.

Véleményem


Figyelem! A bejegyzés spoileres lesz, mindhárom eddig megjelent kötetre vonatkozóan!

Szóval, mi is történt idáig: Feyre Archeron emberlány, aki megölt egy farkasbőrbe bújt tündért. Prythianben hét tündérudvar működik: az Éjszaka, a Nappal, a Hajnal, a Tél, a Nyár, az Ősz, és a Tavasz udvara. A tündér, akit Feyre levadászott, a Tavasz udvarához tartozott, és annak főura, Tamlin eljött Feyre-ért. Tamlin magával vitte a lányt az örök tavasz földjére, amelynek lakóit elátkozták: mindnyájan álarcot viselnek, amit nem vehetnek le. Feyre eleinte rabnak érzi magát, hiszen az ellenségei, a tündérek között van, nem mehet haza a családjához, de egy idő után kezdi magával ragadni ez a varázslatos, ám nem kevésbé veszélyes világ. Tamlinnel egymásba szeretnek, de Feyre nem tudja kimondani érzelmeit, pedig csak ennyi kéne ahhoz, hogy az átok megtörjön. Amikor később erről tudomást szerez a lány, azonnal visszaindul szerelméhez, de Tamlin már Hegyalján van, Amarantha fogságában. Amarantha megadja az esélyt Feyre-nek, hogy kiszabadítsa Tamlint, de olyan próbáknak teszi ki, amit egy ember képtelen túlélni. Feyre alkut köt az Éjszaka udvarának főurával, Rhysanddel, aki valamiért hajlandó segíteni neki, persze, nem ingyen. Azt kéri cserébe, hogy a lány rendszeresen töltsön némi időt az udvarában, ha megszabadultak Hegyaljáról. Feyre végül megtöri az átkot, és megváltja Tamlin és a többi tündér szabadságát, de ezért az életét kellett adnia. A hét főúr meghálálja neki, mindannyian átadnak magukból egy darabot, s ezzel Feyre nem csak feltámad, de maga is tündérré válik, mi több, mind a hét főúr mágiájából birtokol valamit.

Feyre visszatér a Tavasz udvarába, ahol aztán szervezgetik az esküvőjüket Tamlinnel, de a lány nem tud szabadulni a rossz emlékektől és a depressziótól, amit a Hegyalján történtek okoztak. Tamlin pedig csak ront a helyzeten azzal, hogy Feyre-t állandó ellenőrzés alatt tartja, és bezárja őt, amikor csak tudja. Amikor pedig az esküvője napján Feyre nem bírja tovább, Rhys eljön érte, és elviszi őt az Éjszaka udvarába. Feyre megismeri a főúrnak egy egészen más oldalát, ösdzebarátkozik a főúr belső körének tagjaival (Amren, Mor, Cassian és Azriel), és lassacskán elmúlik a depressziója,  visszatér az életkedve, mi több, Rhys mellett boldog lesz. Csakhogy Tamlin nagyon messzire képes elmenni azért, hogy visszaszerezze a menyasszonyát; alkut köt Hybern királyával, akinek az a célja, hogy megsemmisítse azt a falat, amely a tündéreket és az embereket elválasztja egymástól, s az embereket újra rabszolgasorba taszíthassa. Tamlin beavatkozásának az lesz a vége, hogy Feyre mindkét nővére, Nesta és Elain is azzá válik, amitől egész életükben rettegtek: tündérré. Feyre pedig visszatér Tamlinnel a Tavasz udvarába, de csak azért, hogy személyesen állhasson bosszút, és belülről aknázhassa alá Tamlin udvarát.
"Az is lehet, hogy feladatom végeztével a kastélyt is porig fogom égetni. A rózsákkal fogom kezdeni."
És most a harmadik kötet: Feyre tönkreteszi Tamlint minden szinten, ahogy csak tudja, elveszi tőle a katonáit, ártalmatlanná teszi a főpapnőjét, Ianthét, aláássa a becsületét, és amikor távozik a Tavasz udvarából, még Tamlin legjobb barátját, Lucient is magával viszi. Feyre ezután az Éjszaka udvarába megy, ahol el is kezdenek szervezkedni a Hybern elleni háborúra, de ennek az első lépcsője az, hogy megnyerjék maguknak a főurakat. Egy találkozót hívnak össze, amire mind a hét főúr hivatalos, és nem mennek könnyen a dolgok, de a hétből öten szövetségre tudnak lépni. Ám az első lépést Hybern királya teszi meg, ami felkészületlenül éri Prythiant. Megkezdődik a háború.
Háát, háát…. egyik kedvenc sorozatomról van szó, az elvárásaim is az egekben voltak, de úgy érzem, ez a kötet nem hozta az előző kettő színvonalát. Az eleje még nagyon tetszett, Tamlint még sajnáltam is, úgy elbánt vele Feyre. Aztán ahogy Feyre visszatér az Éjszaka Udvarába, úgy vált laposabbá a történet. Érdemi történés a könyv feléig nem volt semmi, csak szexjelenetek dögivel, meg találgatások arról, mi valójában Amren és milyen elképesztően húdehűha halálos, de mit csinált ő? Próbálta megfejteni a Lélegzetek könyvét, és nem jutott semmire. Ugyanez Nestával, találgatják, mi lett belőle, áradoznak róla, csodálják, milyen erős és halálos, én meg várom, na, vajon milyen nagyhatalmú lény lett ő, milyen nagy dolgot fog véghez vinni: hát a nagy büdös semmit. Az egész könyv során csak durcáskodik, mint egy sértődött óvodás. Hybern királya ellen kiáll ugyan, de az egész nevetségesen béna, még a halálos szúrást is Elain viszi be. Hatalmas csalódás volt nekem Nesta is, Amren is, de még Mor is (azért, ahogy Azriellel bánik). Tamlin úgyszintén, de őróla később.

A könyv első fele ugyebár arról szól, hogy sikerül-e végül összehozni a főurak találkozóját. Na, hát ez a találkozó megér pár gondolatot. Addig nagyon tetszett, hogy belátást nyerhettünk a Hajnal Udvarába, és a főurakról is szívesen olvastam. Nem emlékeztem már rájuk az első kötetből, nekem ez most olyan volt, mintha először találkoztam volna velük. A nagy kérdés az volt, hogy Tamlin megjelenik-e; bár ne jött volna! Amit a találkozón leművelt, az mindennek a legalja volt; felváltva sértegetett, fenyegetőzött és sajnáltatta magát. Az első részben még nagyon szerettem, de SJM közellenséget csinált belőle. Rhysand lett a tökéletes, az álompasi, hatalmas rajongótábora van, és SJM mindent megtett azért, hogy ennek a rajongótábornak a kívánságait teljesítse: erre kellett az a rengeteg szexjelenet, ami amúgy a történetet semmivel nem vitte előrébb, és ezért volt Tamlin ekkora kőbunkó, hogy vérben forgó szemmel gyűlölködhessünk, és a halálát kívánjuk. Nekem ez annyira nem jött be, SJM-et jobbnak tartottam annál, hogy ilyen egysíkúra írja a karaktereit. (Oké, később Tamlin is visszakap az "emberségéből" egy keveset, de ez a kritikán aluli kifakadás a találkozón egyáltalán nem illett a karakteréhez, legalábbis szerintem.)
"– Megérdemeljük a boldogságot – mondta. Ezt én mondtam neki egyszer, a városi házunk tetején, amikor Velarist megtámadták. – És minden lehetséges eszközzel harcolni fogok ezért a jövőért.

– Együtt fogunk harcolni – mondtam rekedten. – Nemcsak te egyedül, hanem együtt, mi ketten."
A könyv második felében aztán végre beindulnak az események, elkezdődik a nyílt háború Prythian és Hybern között, de ezzel kapcsolatban is vegyesek az érzelmeim. Amit kifejtett SJM, az rendben volt, de nagyon sok mindenbe belekezdett, elmondta a legendákat, aztán amikor a kifejtésre került volna sor, elintézte két mondatban. Pl. mennyit beszélt a legendás Miryamról, valami epic jelenetet vártam volna, amivel végre berobbannak a cselekménybe, erre "bocs, a védővarázslatunk túl jól működött, azért nem láttatok", megjelennek, összemosolyognak, aztán hazamennek. Vagy a nagy leleplezést, hogy Lucien és Helion kapcsolatáról... ezzel sem kezdtek semmit, pedig mennyi mindent megváltoztatna! Azt sem értem, miért kellett erőltetni az Elain-Lucien párost, amikor nyilvánvalóan nem egymáshoz vonzódnak. Ja, Lucien elment egy titkos küldetésre, aztán a háború végére ő is befutott, de hogy addig mi történt, az rejtély. Az emberkirálynőkkel amúgy mi a helyzet? És amiről még sokkal-sokkal többet szerettem volna olvasni, azok az öreg istenek (old gods?). Tőlük is valami epikus jelenetet vártam, erre Hybern királyának egyetlen csettintésébe kerül eltörölni őket a föld felszínéről (Thanos feeling). És mégis a kis, drága, ártalmatlan Elain döfi le a királyt, a leghatalmasabb varázshasználót, akinek minden teremtmény féli a nevét. Röhögnöm kell.

Minden idők legnagyobb tündérháborúja zajlott itt, nagyjából halálos áldozatok nélkül. A főbb szereplők mind életben maradnak, micsoda szerencse! Vajon azért, mert SJM annyira megszerette a karaktereit, hogy nem volt szíve megölni egyiküket sem, vagy azért, mert nem merte a rajongói haragját kockáztatni? Akárhogy is, én amondó vagyok, hogy ez nem is volt igazi háború. (Csak egyetlen ellenpéldát hoznék fel: a roxforti csatát. Mennyien meghaltak a jók közül, a szívünk szakadt bele, mégis, ez adta meg a történtek súlyát.)
"Rhys odalépett hozzám, és megfogta a kezem.
A Győzedelmes Éjszaka és az Örök Csillag.
Ő a lágy, egyben ijesztő sötétség, én a tiszta fény, ami az ő árnyékai miatt csillog."
A fordítás mellett sem tudok elmenni szó nélkül. Tudom, hogy nagyon hosszú a könyv, és sietni is kellett vele, de elég indok ez arra, hogy egy ilyen minőségű munkát adjunk ki a kezünk közül? Oda nem illő szavak, gyengén összerakott mondatok tömkelege... Néhol azt sem értettem, mi van. Állítólag egész mondatok maradtak ki a fordításból, ami ráadásul fontos lett volna. (Sárkány? Ez csak a neve, vagy tényleg sárkány? Merthogy ő az egyetlen, akinek a neve magyarítva lett, már ha a Csontfaragó és a Takács beszédes nevét nem vesszük számításba. Másik kérdés: "daemati" vagy "deamati"? Mert egyszer így írják, máskor amúgy.) Már csak azért is merem ezt így leírni, mert a könyv megjelenése előtt azzal kampányolt a kiadó, hogy szeretnék még egyszer átnézni a fordítást, hogy biztosan egy kiváló minőségű szöveget kaphassunk a plusz egy hónap várakozásért cserébe. Nos, nem sikerült.

Négy pontnál kevesebbet képtelen vagyok adni a könyvnek, mert még így is előkelő helyen áll az olvasmányaim között, de önmagát bőven alulmúlta. Sajnálom nagyon. Ettől függetlenül minden további kötetet el fogok olvasni, mert ezt, a SJM által megteremtett tündéruniverzumot csak imádni tudom.

A sorozat részei


3. A Court of  Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara
3,1. A Court of Frost and Starlight

2019. február 28., csütörtök

Charlie N. Holmberg: A papírmágus

Sorozat: A papírmágus trilógia 1.
Oldalak száma: 232 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Márton Zsófia
Kiadó: GABO
Kiadói sorozat: GABO SFF
Eredeti cím: The Paper Magician
Besorolás: fantasy, romantikus, YA
Goodreads átlag: 3,64
Moly.hu átlag: 78%

Fülszöveg:
Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán? 
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét. 
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2017. november 15-20.

Mivel van ízlésem, azonnal szemet vetettem A papírmágus gyönyörű borítójára. Aztán úgy alakult, hogy nem sikerült megszereznem a könyvet, amit így utólag... nos, fogalmazzunk úgy, hogy nem is nagyon bánok.

Véleményem


Az 1900-as év Londonjában járunk, ahol mágusnak tanulni roppant nagy dicsőség. A mágustanoncok egy-egy matériának szentelik erejüket, így tudják hatékonyan uralni a fémet, a műanyagot, és a többi anyagot. Ceony Twill fémmágusnak készült, de keresztülhúzzák a számításait. Nagyon kevesen választják a papírmágiát, ez az ág kihalófélben van; Ceonyt ezért arra kényszerítik, hogy a papírhoz kösse az erejét. A lányt Emery Thane mágus mellé rendelik, de alig kezdi meg gyakornokságát, amikor Thane-t megtámadja egy vérmágus, kitépi a szívét. Ceony elhatározza, hogy megmenti Thane-t, kerüljön amibe kerül. Akkor még ő sem gondolta, hogy Thane életben tartásához - szó szerint - a mágus szívén keresztül vezet az út. A szívében kalandozva, emlékein és vágyain keresztül Ceony megismeri Thane elrejtett oldalait is, és azon kapja magát, hogy jobban kedveli a tanárát, mint ahogy azt valaha is gondolta.
Tetszett ez az újfajta mágia, hogy egy-egy matériát uralhatnak a mágusok. A főszabály szerint csak ember alkotta anyagot uralhatnak a varázserejükkel, mint pl. a papír, fém, műanyag, ilyesmi. Ám egyszer valaki arra a következtetésre jutott, hogy az embert is ember teremti: így született meg a tiltott vérmágia. A vérmágia kegyetlen és beteg dolog, és mégis azt mondom, messze ez volt a legérdekesebb dolog a könyvben. Ééés… ezzel a pozitívumok roppant hosszú sorának végére is értem.
"Az a szív, amelyik egyszer már szeretett, erősebb, mint az, amelyik még soha, tudod?"
A fő negatívum maga a főszereplő, Ceony. Csak trágár szavakkal tudnám leírni, hogy én mennyire utáltam őt. Azt megértem, hogy le van sújtva, amiért a "legunalmasabb" anyaghoz kényszerül kötnie a varázserejét, idáig rendben van. De mégis mi baja Thane-nel, miért jut egyből arra a következtetésre, hogy bolond, holott még nem is ismeri? És hogy is van az, hogy neki minden sikerül? Gyorsan kell utaznia, és talál egy nagy papírrepülőt a padláson. Vagy hajtogat egy működő (!) emberi szívet papírból, holott előtte csak origami-állatkákat hajtogatott. (Micsoda szerencse, hogy elolvasott egy anatómia tankönyvet, amit éppen előtte adott fel kötelezően Thane!) Nekem olyan érzésem van, hogy ezt a könyvet hátulról előre írták meg, mindig úgy alakítva a szálakat, hogy Ceony mindig tökéletesen készen álljon a következő lépésre. Így inkább lett ez a történet is mese habbal, mint egy izgalmas fantasy-regény.
"Mindenkinek a lelkében lapul valamennyi sötétség. De mindenki maga dönt arról, hogy hizlalni kezdi-e, vagy sem."
A romantikus szálról meg ne is beszéljünk, mert ennél még az is jobb lenne, ha nem lenne. Könyörgöm, honnan jött ez a hirtelen támadt szerelem? Csak mert a könyv nagyobbik részében, Ceony leírásából nagyon úgy tűnt, hogy Thane egy kettyós öregúr, aki inkább taszítja őt, mint vonzza. Egyik nap még furcsa, elmeháborodott különc vagy, másnap meg már beléd vagyok szeretve? Na, azért ez nem lehet ilyen egyszerű!

És csak hogy mondjak már valami jót is: ismét megjegyzem, hogy a borító gyönyörű. Az alkotást Sánta Kira követte el; nem győzök betelni vele. Remek döntés volt a kiadó részéről, hogy nem az eredetit vette át (habár az is tetszetős). Ha egyszer kezembe is veszem a folytatást, annak a borító lesz az oka (na jó, talán egy egészen ici-picit érdekel az is, hogy a szerzőnek sikerül-e végre valódi érzelmeket belevinni Thane és Ceony kapcsolatába). Mindent összevetve, ez így elsőre nagyon gyenge volt, egy-két jó ötletnél azért több kell egy jó könyvhöz.

A sorozat részei


1. A papírmágus
2. Az üvegmágus
3. A mestermágus
~ The Plastic Magician