2014. február 28., péntek

Februári zárás


Végre elérkezett a naptári tél vége, most azt sem bánom, hogy veri az eső a tetőablakot - inkább ez, mint a hó essen! Az enyhe idő örömére úgy döntöttem, megírom az első 'Havi zárás' bejegyzésemet. :D

I. Megszerzett könyveim

Ebben a hónapban 7, azaz hét könyvvel bővült a polcom, ami már így is tömve van.

Két könyvet vásároltam magamnak a Libri akciójában (Maxim 2+1):

    

Egyet a www.bookdepository.co.uk-ról rendeltem elő:


Két könyvet happoltam 5-5 pontért a Rukkolán:

    

Valamint két ajándékozáson vettem részt; az ajándékba kapott könyvek:

@gyberna-tól az "Ajándékozzunk
2013-ban megjelent könyveket!" alkalmából
@mea0810-től "PIF-játék, avagy végtelen könyves
ajándékozás :)" eseményre
 

II. Olvasások

Februárban kissé elmaradtam a januári teljesítményemtől, mert csak négy könyvet olvastam el.
Ez összesen 1318 oldalt jelent.


Valamint egyet elkezdtem, de nem fejeztem be:


III. Molyos statisztikák

Jelenleg...
...160 eddigi olvasmány
...100 könyv a magánkönyvtáramban
...425 könyv a várólistán
...109 könyv a kívánságlistán


Isten veled Február, nem fogsz hiányozni :)

"Fogom az összes kétségem, és elzárom a jól bevált helyre, ahol már nem érzem őket. Olyan ez, mint a szakadék átugrása. Ha azt gondolod, nem fog sikerülni, akkor nem is fog."

(Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása)









2014. február 25., kedd

Abbi Glines: Ha az enyém lennél - kritika és barangolás

(Vincent fiúk 1.)

„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?”

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá.
Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…
Ashton élete maga a tökéletesség: tökéletes családja és pasija van, akikre senkinek sem lehet egy rossz szava sem. Ám a feddhetetlen lány gyerekkorában égetnivaló kis rosszcsont volt, legjobb barátjával, Beau Vincenttel együtt. A bajból mindig Beau unokatestvére, Sawyer húzta ki őket. A gyerekek felnőttek, Sawyer és Ashton járni kezdtek; de míg Ashton megjavult, Beau csak még inkább elkanászodott.

A történet kezdetekor Sawyer és családja egy hosszú nyaraláson vesznek részt, emiatt Ashton kénytelen egyedül unatkozni. Legjobb barátnője folyton a pasijával lóg; egyedüli társasága a nagyija, aki nem tökéletesnek szeretné tudni a lányt, hanem boldognak. Igazán nem lehet hibáztatni Ashtont, amikor felajánlja a részeg Beau-nak és (kénytelen-kelletlen) barátnőjének, hogy hazaviszi őket.

Hosszú idők után ekkor beszélnek először, és lassacskán újra egymásra találnak. Együtt filmeznek, bárba mennek, szórakoznak, fürdenek a tóban… és Ashton vonzódni kezd régi barátjához. Egy tragédia hatására olyan kapcsolat alakul ki köztük, amit már nem lehet ártatlannak nevezni. Boldogságuk útjába azonban egyéb zavaró tényezők állnak: Sawyer, valamint Beau barátnője, Nicole. Mi lesz, ha hazaér Sawyer? És Ashton unokahúgának, Lanának is pont most kell képbe jönnie?
Tényleg próbálom megkedvelni a New Adult műfajt, de ez most sem sikerült. Viszont nekem személy szerint jobban tetszett ez a könyv, mint A soha határa – nem tartottam olyan unalmasnak, viszont tény, hogy nem csattant akkorát a vége.

Ki is térek arra, mi az, ami tetszett, és ami nem. A pozitívumokhoz tudnám sorolni azt, hogy nem túl hosszú :P illetve, hogy nyáron (~akörül) játszódik. A negatívumokhoz kicsivel fontosabb dolgok kerültek: a tájszólások (tudom, valamivel érzékeltetni kellett a déli nyelvjárást, de egynémely kifejezés nekem túl sok volt), a sok „bébi” megszólítás (ettől a falra tudnék mászni), valamint maga a főszereplő, Ashton.

Nagyon csúnya dolognak tartom a megcsalást, ez az én értékrendembe egyáltalán nem fér bele, és szerintem megbocsáthatatlan. Ha tényleg Beau-hoz vonzódik, akkor kedves Ashtonunknak rá kellett volna jönnie, hogy Sawyert valószínűleg nem szereti teljes szívéből, megvárni, hogy hazaérjen, és szépen szakítani vele. Ehelyett Beau karjaiba veti magát, aztán még hazudik is a pasijának. És ami még talán ezeknél is rosszabb: végig tudja, hogy helytelenül cselekszik. Erre talán az a megoldás, hogy kesergünk, és magunkat felváltva szidjuk-sajnáltatjuk, de ugyanúgy járunk tovább a tilosban?! Na ez a gáz.

Egyébként egész jó kikapcsolódást nyújtott a regény, amint félreraktam a haragom Ashton ellen. Külön tetszett a helyszín, mert ilyen helyen én is szívesen élnék: ahol mindig meleg van, és délutánonként kiülhetek a verandára jeges teázni… Ez egy szép álom marad, de addig is íme néhány illusztráció, ahogy én elképzeltem a regény helyszíneit.
Barangolás az Alabama állambeli Grove-ba
Forrás: www.houseofearnest.com
A nagyi verandája, ahol annyira szerettek üldögélni és pletykálni… Nincs is ennél jobb helyszín a csevegéshez, főleg, ha a kis asztalon egy kancsó jeges tea és némi teasütemény is helyet kap. :)
Forrás: simzcom.deviantart.com
Kedvencem ez a kép: így képzeltem el a Pocsolyát, ahol Sawyer, Beau és Ashton gyerekkoruk nagy részét töltötték, a fa ágain. A történet kezdetén Beau elhívja Ashtont fürdeni, a lány ekkor viseli először a bikinijét, amit ezidáig túl kihívónak tartott. Beau gyönyörűnek nevezi.
Forrás: fortworthbeer.com
Ez itt a füstös bár, ahol Beau „hiányos öltözékű” anyja, Honey Vincent dolgozik. Beau gyakori vendég itt, aki nem veti meg a sört, és ebben anyja sem korlátozza. Ash azután kezdett sűrűbben idejárni, amikor Beau elbujdokolt egy meglepő titok kiderülése után.
Forrás: www.craftingintherain.com
Beau és Honey egy ilyesmi lakókocsiban éltek, egy lepukkant lakókocsipark területén.
Forrás: commons.wikimedia.org

A kisváros templomában Ashton édesapja a lelkész, és Ashton itt énekel a kórusban vasárnaponként. Sawyer a templom előtt látja meg először a tilosban járó szerelmeseket.
Forrás: www.flickriver.com
Végül a pekán-liget, ahol a mezei bulikat tartják; ahol mindenki ott van, aki számít. Fiatalos bulihelyszín fiataloknak, ahonnan a zajok nem érnek el a városig. Hmm, de várom a nyarat! :)
 

Ajánlom: forró, nyári délutánokon és estéken, jeges teával tálalva. 
Forrás: kitchentalks.com

2014. február 23., vasárnap

Katie Alender: Bad Girls Don’t Die – A rossz lányok nem halnak meg

(A rossz lányok nem halnak meg 1.)

Amikor Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal. Kasey egyébként is fura lány. Alexist is furának tartják az iskolatársai, szülei, és még a saját fura haverjai is.

A dolgok azonban egyre furcsábbak lesznek, amikor a régi házban, ahol élnek, különös dolgok kezdenek történni. Ajtók nyílnak és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

Kasey is megváltozik. Kék szeme zöld lesz, régiesen kezd beszélni, és egyre gyakoribbak nála az emlékezetkiesések.

Az ő ellenséges viselkedése a legnyugtalanítóbb az egészben. Az addig kedves, babázó kislány eltűnik, az új Kasey pedig folyton dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöld szemű lány már nem is Kasey?
A horrorfilmek iránt eléggé ambivalens érzelmeket táplálok: egyrészt gyűlölök megijedni, másrészt vonzanak a természetfeletti rejtélyek. Ezért is gondoltam ezt a könyvet tuti befutónak: adott a rejtély és a borzongás, de YA műfajba burkolva.

Jó is volt, és tetszett, de néhány értékelés alapján mégis ütősebbre számítottam. Hiába olvastam éjszakánként, nem rettegtem, miközben sötétben járkáltam a házunkban. Félreértés ne essék, nem bánom is bánom :D de így most kiderült, hogy valamivel komolyabbat is képes elviselni a törékeny idegrendszerem.

A paranormális szálon kívül volt még valami hihetetlen ebben a történetben: az pedig a kapcsolatok alakulása. Oké, szerelem alakulhat ki egy véletlen balesetből, aláírom… De szerintem, ha a húgom csúnyán rávicsorogna egy csajra, akivel kölcsönösen nem bírjuk egymást, utóbbi nem rohanna hozzám, hogy segítsen megfékezni a hugicát, akibe démon költözött. (Próbálná is meg… :P)

Eddig úgy néz ki szegény értékelésem, mintha eléggé csalódtam volna a könyvben, úgyhogy most beszélek kicsit a pozitívumokról is. Tetszett a rejtélyes történet, amire a cselekmény épült – ha „barna hangoktól” és hirtelen hatásoktól mentesen filmre vinnék, szívesen meg is nézném. Valamint a borítóért is odavagyok (csak azt nem értem, miért domborították ki rajta a lány fél fejét).

Kedves Könyvmolyképző Kiadó! Érdeklődnék, mikorra várható a következő rész magyar megjelenése. Szeretném a polcomon tudni a trilógiát, ha netán egy kis hátborzongató élményre várnék!
A következő rész tartalmából (saját fordítás):

Alexisről a legkevésbé sem gondolhatnád, hogy eladná a lelkét szépségért és népszerűségért. Főleg azután, hogy mindent megkapott, amire csak vágyott: egy imádnivaló pasit, a tökéletes legjobb barátnőt… És a családot, ami végre visszatérhet a normális kerékvágásba – azután, hogy Kasey-t megszállta egy gonosz lélek.
Kasey ekkor beszámol Alexisnek a rejtélyes klubról, ahová csatlakozott, valamint egy esküről, amit egy Aralt nevű idegennek tett. Alexis és legjobb barátnője, Megan aggódni kezdenek Kasey miatt, és elhatározzák, hogy ők is csatlakoznak a Napfény Klubhoz.  Aralt eleinte ártalmatlannak tűnik, és Alexis kipróbál egy új – ezúttal normális – külsőt, amivel sikert arat.
Bár a Napfény Klub kívülről tökéletesnek tűnhet, belül szétporlad, és hamarosan Alexis azon kapja magát, hogy saját belső démonaival küzd. Alig tudja felidézni, miért csatlakozott a klubhoz. Biztosan nem azért, hogy tönkretegye Aralt-ot… ugyan miért is bántana valakit, aki oly sokat tett érte, és oly keveset kért cserébe?

2014. február 16., vasárnap

Kiera Cass: Az Elit

(Párválasztó 2.)

A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…
A palotában immár csak hat lány verseng egymással: America, Celeste, Marlee, Kriss, Elise, és Natalie – ki a koronáért, ki a hercegért, és egyvalaki a saját boldogságáért. America szíve mindig afelé húz, akivel éppen együtt tölti az idejét.

Aspen és Maxon is igyekszik magának megnyerni Americát, bár Maxon nem tud vetélytársáról. Aspen mindig ott van Americának, amikor annak szüksége van a fiúra; Maxon pedig képes Halloween-bálat rendezni America kedvéért, amely ünnepet mellesleg Illéa megalakulása után be is tiltottak. (Valamint kölcsönad a tiltott könyvtárből is egy könyvet a lánynak, ami irtózatos következményeket jelent, ha kiderül.)

Egyik sokk követi a másikat, az egyik lánytól hatalmas botrány közepette szabadul meg a palota: rajtakapták ugyanis egy palotaőrrel. Ez a bűn instant kivégzést jelent, Maxon közbenjárásának hála „csak” 15-15 pálcacsapást kell kiállnia a tiltott szerelmespárnak ország-világ színe előtt.

Persze a Párválasztó folyik tovább, az egyre durvuló lázadások ellenére is. America és a lányok feladatokat kapnak, hogy kiderüljön, kiből lenne jobb királyné. Míg az egyik feladaton America sikert arat, a másikkal kivívja Clarkson király féktelen haragját – olyannyira, hogy az a távozását követeli, azonnali hatállyal. Vajon Maxon tehet-e ez ellen valamit, vagy a még nagyobb kérdés: AKAR-E tenni ellene valamit?
Amikor végre erőt vettem magamon, hogy be tudjam csukni a könyvet, az első reakcióm ez volt: „Te. Jó. Ég.” Ha az előző részt 10-ből 100-ra értékeltem, erre mennyi pontot adjak? Egymilliót?! Az elejétől a végiéig hatalmában tartott, izgultam, elfelejtettem lemenni vacsorázni, egyszóval nem tudtam letenni. Na, nem mintha akartam volna!

Americával együtt érzek, de azért elég tisztességtelennek tartom, hogy két fiút „hülyítsen” egyszerre. Az első rész után még simán Maxont választottam volna a helyében, de a véleményem most megváltozni látszik. Mivel az én tudományom cserben hagyott, így Barney Stinsontól idézném: „Az új mindig jobb. Igen, Ted, az új mindig jobb.”

Az a bizonyos mérleg most Aspen javára dől részemről. Igazi, megértő társnak bizonyul, aki nem úgy akarja megszerezni Americát, hogy közben a herceg ellen beszél. De, valljuk be, ilyen pasi a világon nincsen. :)

Maxon hercegből sikerült kiábrándulnom néhányszor. Utólag majdnem minden stiklijét sikerült kimagyaráznia, de a Celeste-dolgon nem tudok túllépni. Na meg a király is elszólta magát, hogy más lányok jóval többet szolgáltatnak Maxonnak… Ki tudja? Maxon tehát bizonyította, hogy ő is csak férfi, méghozzá nem is a legnemesebb fajtából.

Nem vártam el ugyan a második résztől, hogy kérdéseket válaszoljon meg, de mégis epekedek azokért a válaszokért. Egyre több kérdés vetődik fel: „Most komolyan, mit akarnak a lázadók a könyvekkel?” „Miért tiltották be a történelemórákat?” „Mit titkol a király?” Úgy érzem, nem tudják olyan hamar kiadni a következő kötetet, hogy ne őszüljek bele a várakozásba. Egyetlen reménysugaram a kiegészítő könyvecske, ami egy-egy novellát tartalmaz Maxonról és Aspenről, valamint egy kis betekintést Az igazi-ba! :)

Ajánlom: Kellemes őszi napokra, már ha valakinek sikerül nem kivégezni egy nap alatt.
Forrás: girlmeetsdebt.com



2014. február 12., szerda

Karen Thompson Walker: Csodák kora

Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat.
Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak.
Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.
A cselekmény 2022-ben kezdődik, amikor is bejelentik, hogy a napok egyre hosszabbá válnak: átlagosan napi 30 perccel. Ez a bejelentés természetesen tömeghisztériát von maga után, pedig az igazi problémák csak később jönnek el.

Egy idő után az óramutatók állása nem sokat jelent, az emberek a biológiai órájukra támaszkodnak. A kormány elhatározásra jut, hogy az óraidőt ismét bevezetik, ami ugyan nem kötelező, de aki nem alkalmazkodik, annak viselnie kell a következményeket (pl. tanulás és munkahely megszűnése, stb.) Sokan így is döntöttek, ők később a társadalom számkivetettjeivé váltak.

Ezzel egy időben a növény- és állatvilág is pusztulásnak indult: a madarak előbb-utóbb teljesen eltűntek a gravitáció erősödése miatt, a növények pedig elszáradtak, köszönhetően a hosszú és perzselő világos napszakoknak. A gabonafélék luxuscikkekké váltak, termesztésükhöz (és alapból az élethez) sokkal több áramot kellett felhasználni.

Az emberiség hanyatlásnak indult: újféle, halálos betegségek jelentkeztek, a bűntények száma megsokszorozódott – az emberek agresszívabbá váltak, szépen lassan az őrület határáig jutottak.

Mindezt a tizenegy éves Julia szemszögén keresztül tudhatjuk meg, aki – eleinte – gyermeki ártatlansággal szemlélődik. Az újabb és újabb sorscsapások mellett magánéleti problémákkal is meg kell küzdenie. Elveszíti a legjobb barátnőjét, és a családja szétszakadni látszik… egyedüli vigasza és reménye Seth Moreno, akivel igaz barátságot, talán annál is többet alakít ki. Az egyetlen kérdés immár, hogy a Föld milyen sorsot szán lakóinak?
Ez nem az a pörgős, csupa-kaland könyv volt, amilyeneket általában olvasni szeretek, ettől függetlenül alig tudtam letenni. Az elején hatalmába kerített egyfajta „baljós borzongás”, ami a történet előrehaladtával egyre erősödött. A történet végére tetőfokára hágott ez az érzés: kényszerítettem magam, hogy a lehető legrosszabbra számítsak, így talán nem ér akkora sokkhatás.

A természeti és társadalmi következmények leírása annyira valósághűvé tették a történetet, hogy a baljós érzéstől azóta sem szabadultam. Hihetetlen, ahogy az írónő játszott az idegeimmel. Ezennel a disztópia hivatalosan is a kedvenc műfajommá nőtte ki magát!

Plusz érdekesség: nem tudom, miért, talán az olvasás közbeni érzelmeim miatt a könyvet Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága című kötetéhez hasonlítottam.
Megoldás: „Köszönöm tanáraim, Aimee Bender […] nélkülözhetetlen segítségét.” (Köszönetnyilvánítás) :)

Ajánlom: Forró napokon, hogy át tudjuk valamiképp érezni Julia és környezete helyzetét. 
Forrás: inhabitat.com