A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 23., csütörtök

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Sorozat: Vaják 1.
Oldalak száma: 288 oldal (PlayOn) / 352 oldal (GABO)
Megjelenés éve: 2011 / 2019
Eredeti megjelenés: 1993
Fordította: Kellermann Viktória
Kiadó: PlayOn (2011), GABO (2019)
Eredeti cím: Ostatnie życzenie
Besorolás: fantasy, novella
Goodreads átlag: 4,19
Moly.hu átlag: 90%

Fülszöveg:
Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajút a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2020. január 3-11.

Mostanában minden x-edik molyos karcban és Facebook bejegyzésben egy rejtélyes, fehér hajú, markáns arcú férfi nézett velem szembe. Látványnak nem volt utolsó, meg is hozta a kedvem a sorozathoz, pedig semmit nem tudtam akkor még a Witcher-univerzumról. Most kivételesen a könyvvel kezdtem.

Véleményem


Geralt egy vaják: szörnyeket öl, pénzért. A szakmája hanyatlóban van, járja a vidéket, hátha megbízásra lel. Történetét egy novellafüzér írja le: egymástól független novellák, nem is feltétlenül lineáris sorrendben, amelyeket egy-egy rövid, köztes sztori köt össze. Legalábbis az első könyvnek, Az utolsó kívánságnak ez a receptje, a többiről egyelőre nem tudok nyilatkozni.

Jelen könyv tehát hat külön kalandot beszél el. Az elsőben például Geraltot azzal bízzák meg, hogy levegye az átkot egy strigáról, a másodikban egy jópofa szörnyeteggel vacsorázik, stb. Mindezeket A Belső Hang I-VII című novellák fűzik egybe, amelyek általában Melitele szentélyében játszódnak.
A világról nem sok derül ki, csak amennyi a cselekményhez feltétlenül szükséges. Rendkívül sokfajta természetfeletti lény lakja az univerzumot, a klasszikus tolkieni karaktertípusoktól (törpök, tündék, mágusok) kezdve olyanokig, mint vámpírok, boszorkányok, dzsinnek, stb. "Mantikór, sárkánykígyó, ködlény, ácsa, vízipoloska, rémsáska, lesi, vámpír, ghoul, graveir, vérfarkas, óriásskorpió, striga, éhin, kikimora vagy vippra." Ami itt még sincs, az majd jön a további kötetekben, gondolom én.
"Az emberek [...] szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek."
A cselekmény nem hoz sok újat, ármánykodás és harc. Idáig tipikus fantasy, de a szerző egy jó adag humorral is fűszerezte a könyvet; nem egyszer hangosan felnevettem olvasás közben. A kedvencem a szörnyeteg, Nivellen volt a második novellából: 
"– Te nem vagy szörnyeteg, Nivellen – mondta Geralt szárazon.
– Mi a fene, valami új! Szóval, szerinted mi lennék? Áfonypuding? Vadlúdcsapat, ami délnek repül egy szomorú, novemberi hajnalon? Nem? Vagy talán egy bögyös molnárleány patak mellett felejtett erénye?"
A régi borító
Ami viszont igazán egyedivé tette a könyvet, az a Grimm-mesefigurák megjelenése. A második novellát A Szépség és a Szörny ihlette, a harmadikban Hófehérke és a hét törpe fedezhető fel, illetve Rapunzelt is említik. Sajnos nem tudtam mindegyik novellából kivenni, melyik mesét veszi alapul. Mind közül a már többször emlegetett második történet, a szépség és a szörnyes volt a kedvencem. Ami szintén nagyon tetszett, hogy mindegyik részben van valamilyen csattanó. Semmi sem tud úgy agyoncsapni egy könyvet, mint a kiszámíthatóság; szerencsére az itt nem áll fenn.

A mellékszereplőket egytől egyig megkedveltem, azokat is, akik eleinte teljesen ellenszenvesek voltak; még ha csak egy-egy novellában szerepeltek is, és a nevük is hamar feledésbe merült. Akikre név szerint emlékszem (Geralt, Kökörcsin, Nenneke, Yennefer), több történetben is feltűntek. Ez nem jelenti azt, hogy sikerült volna megismernem is őket; itt mindenki nagyon titokzatos. A legtöbb misztikum persze Yennefert övezi; az ő szálát nyitva is hagyta az író.

Örülök, hogy sorozatot is készítenek a könyvből, hiszen ha az nincs, talán sosem olvastam volna el. Én most felpakolom a következő kötetet a várólistámra, azután megnézem, hogyan mutat Geralt a tévé képernyőjén. :P

A sorozat további kötetei


0. Viharidő
1. Az utolsó kívánság
2. A végzet kardja
3. Tündevér
4. A megvetés ideje
5. Tűzkeresztség
6. Fecske-torony
7. A tó úrnője

2015. december 21., hétfő

Meg Cabot - Kim Harrison - Michele Jaffe - Stephenie Meyer - Lauren Myracle: Pokoli báléjszakák

Sorozat: -
Oldalak száma: 248
Megjelenés éve: 2009
Eredeti megjelenés: 2007
Fordította: Szabó Szilvia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Prom Nights from Hell
ISBN: 9789632450506 (puha)
Műfaj: novella, fantasy, YA, rémtörténetek, paranormális
Goodreads átlag: 3,31
Moly.hu átlag: 65%

Fülszöveg:
Áll a bál, de para! Az öt izgalmas történet középpontjában a bál áll, pontosabban afféle para-bál, ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények. Délután, amikor még azon görcsöltél, hogy kétballábas vagy, és leginkább a ruhásszekrényed szegényessége aggasztott, eszedbe sem jutott, hogy maga a Nagy Kaszás visz majd táncba… Márpedig ő nem azért kért fel, hogy a toiletted dicsérje… Némely estély akciódússá fajul, olykor kivégeznek egy harapós kedvű vámpírt, angyalok csapnak össze démonokkal, szóval valamivel izgalmasabbak, mint egy retro öltönyös DJ szövegelése, és a lakásból sem kell kimozdulnod. Az ajtóval ne bajlódj, vagy bejönnek, vagy nem… Szóval, engedd el magad! Rémes estéd lesz!

2015. január 22., csütörtök

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem


Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2011
Eredeti kiadás: 1916
Oldalszám: 110 oldal
ISBN: 9789631188936
Moly.hu átlag: 88%
Műfaj: ifjúsági, klasszikus, novella

Fülszöveg:
Ez a könyv, melyet az olvasó, - egészen mindegy, mi a kora, rangja, élettapasztalata - egyetlen szuszra, megszakítás nélkül olvas végig. Ez a könyv, melyre azt mondjuk: "Nem tudom letenni, míg el nem olvastam." Mi az, ami e könyvben így köti érdeklődésünket? Miféle mély filozófia, varázsos előadásmód, szívet és értelmet megragadó, rendkívüli ötlet kényszerít, hogy fölfaljuk e sorokat, mint valamilyen egyszeri, csodás szellemi táplálékot, melynek vitaminózus hatása üdítően árad el lelkünkben? Ez az érdeklődés általában csak remekműveket illet meg. Ez a könyv csakugyan remekmű. Napjainkban könnyű kézzel osztogatják könyveknek és szellemi tüneményeknek ezt a kitüntető megjelölést: ezért fontoljuk meg, olvasók, szavunkat, mielőtt odatűzzük a "Tanár úr kérem" új kiadásának címlapjára ezt a rangjelzést.

Véleményem


Nézzenek oda! Itt vagyok 22 éves felnőtt nő (?), és szégyenszemre "vénségemre" kellett belebotlanom Karinthy művébe. Miért is maradt ez ki nálam idáig? Miért nem tették kötelezővé? Miért nem hetedikes koromban kellett elolvasnom, mondjuk A kőszívű ember fiai helyett? Nyilván azért, hogy - biztos, ami biztos alapon - eltiporják az olvasási kedvemet. (De erről majd egyszer bővebben...)

Mind jártunk iskolába, mind tudjuk, milyenek a gyerekek, milyenek voltunk. Borsot törtünk a tanárok orra alá, nem akartunk tanulni, sokat nevettünk egymással (és főleg egymáson), féltünk a feleléstől, kaptunk már rossz jegyet, és végül felnőttünk. Nem volt ez másképp régen sem, mint ahogy Karinthy írása is bizonyítja.

Minthogy az én gyerekkorom elmúlt, belőlem könnycsorgató nosztalgiát váltott ki a könyv (hol az emlékektől, hol a poénoktól). De jó is volna még az iskolapadban ülve röhögni a hülyegyereken, aki a kukába bújt! Vagy a hosszú évek során összekuporgatott pár forintomat valami értelmetlen kacatra költeni, amire semmi szükségem, de akkor és ott nagyon megtetszett! Vagy mérgelődni, hogy a lányok miért kiváltságosak, miért kell őket tisztelni, ha egyszer jól pofon is lehetne őket vágni, hogy leesnének a székről. Segítséget kérni anyutól/aputól a matekpéldában, és látni, hogy bizony ezt ők sem értik! Bár ez utóbbi egyre inkább igaz, hiszen a kalkulusról még nem is hallottak.

Karinthy humora zseniális, így hát mindenkit bátorítok, szánjon rá 2-3 órát a Tanár úr kéremre. Nagyon üdítőek a rövid kis írások, kortól és nemtől függetlenül. Néha szüksége van az embernek ilyen humorbombákra: visszahozza a csintalanságot, a fiatalságot, az életkedvet, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Amikor majd idős koromban visszagondolok az életemre, szeretnék én is ilyen emlékeket felidézni; tudni fogom, hogy nem volt hiába.

Linkek

Kedvet kaptál? Olvasd el interneten!

A könyv a Moly.hu-n: