(A soha határa 1.)
Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát - és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja - olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott.
De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket - vagy mindkettőjüket elpusztítja?
Az elegáns, visszafogott stílusú, hosszú szőke hajú Camryn története keményen indul: első szerelme meghalt egy autóbalesetben, a második megcsalta, a lány szülei elváltak, bátyja pedig börtönbe került - nem is csoda hát, hogy depresszióba esett. Ebből a depresszióból legjobb barátnője, Natalie próbálja kirángatni. Ráveszi, hogy menjen el vele és a pasijával, Damonnel egy klubba.
A bonyodalom ott kezdődik, amikor Camryn egy félreeső helyen beszélgetni kezd a csapossal. Hirtelen rájuk tör Damon, a srácot ütni kezdi, végül szerelmet vall Camrynnek. Másnap Camryn elmondja Natalie-nek a történetet, ő azonban hazug ribancnak nevezi, és faképnél hagyja. Na, Camryn ekkor dönt úgy, hogy kell neki egy kis idő, távol otthonától.
Felszáll egy Idaho-ba tartó buszra, arra, amelyre nem sokkal később Andrew is. Camryn vonzónak, és egyben idegesítőnek találja Andrewt, nem igazán keresi vele a kapcsolatot, inkább a fiú erőlteti. Nem nyílik meg előtte, nem úgy ,mint Andrew, aki elmesélni, hogy haldokló édesapját látogatja meg, aki agydaganatban szenved. A lényeg, hogy egyre többet beszélgetnek, mígnem elérik Andrew úticélját.
A búcsú után Camrynnek várakoznia kell a következő járatra, a mosdóban viszont egy perverz megpecsételi a sorsát. Szerencsére Andrew újból felbukkan, és megmenti őt - itt kezdődik a közös utazásuk. Andrew édesapjának meglátogatása után Texasba indulnak kocsival, útközben rengeteg élményt átélnek együtt. Így szép lassan kialakul a szerelem és a vágy kettejük között, aminek egyikük sem akarja egykönnyen megadni magát - Camryn a korábbi rossz tapasztalatai miatt, Andrew pedig egy végzetes titok miatt.
Andrew nem titkolózhat sokáig, utazásuk végén minden kiderül. Az élete forog kockán, ha nem intézkednek időben, és már lehet, hogy így is túl késő...
Egy hasznos tanács annak, aki vállalkozik erre az olvasmányra: zsebkendőt készítsen maga mellé! Igaz, nekem a 419. oldalig semmi szükségem nem volt rá, ugyanis ott kezdtem sejteni, hogy valami nem stimmel. Onnantól VÉGRE pörögtek az események, és egyre nagyobb gombóc nőtt a torkomban.
Olyan érzéseket támasztott bennem, amelyekre nem voltam felkészülve. Az ember egy-egy szakítást kihever, mert tudja, hogy akit szeret, életben van, még ha nem is akar vele lenni. De mi van, ha többé soha nem láthatjuk? Ha örökre elveszítjük? Néha belegondolok, milyen lehet, de maga a gondolat is annyira fájdalmas, hogy kényszerítenem kell magam a "témaváltásra".
Ezért, mire a könyv végére értem, egyetlen szó fogalmazódott meg bennem: "uhh!". Kb. 10 percig bámultam magam elé, semmi értelmes vélemény nem jutott eszembe.
Maga az alapötlet jó, a kivitelezés is, csak néhol unalmas. Amivel azonban meggyűlt a bajom, az a fordítás volt. Túl "amerikaias" maradt, nem tetszett, hogy 'bébi'-nek szólították egymást. Lehet, hogy ez csak mifelénk szokatlan? A második leidegesítőbb kifejezés a "szent szar" volt - tudom, hogy az államokban nagyon menő a 'holy shit', de itt nem, és könyörgöm, nem kell mindent szó szerint venni (ezt legszívesebben A szürke ötven árnyalata fordítójának is elmondanám). Itt jegyezném meg az 'ÓSZI'-t is... hallotta valaha ezt valaki Magyarországon? 2 percembe telt, mire leesett, hogy ez az OMG magyar megfelelője lenne.
Leginkább azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiknek az élet kissé megszokottá vált, és időszerű lenne némi vérfrissítés. Ebben a történetben jobbnál jobb módszereket találhatunk erre, és ha jelenleg egyikre sincs lehetőségünk, még mindig beleélhetjük magunkat Andrew és Camryn történetébe. :) És ha tetszett, jó hír, hogy várható a második rész is! :)
