Sorozat: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 3.Oldalak száma: 468 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Kossuth
Eredeti cím: Library of Souls
ISBN: 9789630984812
Műfaj: ifjúsági, fantasy, horror
Goodreads átlag: 4,16 / 5
Moly.hu átlag: 92%
Fülszöveg:
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában.
A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa.
Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és a még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt.
Én és a könyv
Olvasva: 2017. február 9-13.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeire akkor figyeltem fel, amikor közzétették az előzetest a filmhez. Tavaly szeptemberben elolvastam az első részt, novemberben a másodikat, most pedig a befejező kötetet is. Nagyon ritka az, amikor egy éven belül sorozatfolytatáshoz nyúlok; azt hiszem, ez sokat elmond arról, milyen különleges szívemnek ez a trilógia.
Véleményem
A Lelkek könyvtára közvetlenül ott folytatódik, ahol az Üresek városa véget ért - ami nem is baj, mivel az előző kötetnek olyan függővége volt, mint egy szappanoperának az epizód végén. Jacob, Emma és Addison a modern korban ragadtak egy üresrémmel a nyakukon, lidércektől körülvéve, különleges társaikat pedig elrabolták. Jacob új erőt fedez fel magában: immár nemcsak megérzi az üresek jelenlétét, de irányítani is tudja őket. Képességét még nem képes tudatosan használni, de arra éppen elég volt, hogy az aluljáróból elmeneküljenek. Addison szagot fog, követi a különlegesek nyomát Londonban. Egy újabb hurokba kell utat találniuk, talán mind közül a legrosszabba. A hurok neve Devil's Acre, és azt kell tudni róla, hogy ott nincsenek szabályok. Tombol az anarchia a nyomornegyedekben, a különlegesek áruba bocsátják képességüket, az ambróziafüggők pedig nem riadnak vissza semmitől, csak hogy egyetlen csepp ambróhoz jussanak. Minden sarkon veszély leselkedik a kis csapatra, de muszáj betörniük a lidércek főhadiszállására, hogy megmentsék az ymbrynéket és a barátaikat.
"– Mindnyájunk életének van lejárati határideje – mondta aztán. – A maga helyében nem sietnék annyira megtudni a magamét."
A befejező kötet főleg Jacobra és Emmára koncentrál. A többiek fogságban vannak, egy ponton Addison is elszakad tőlük, titokzatos idegenvezetőjükben, Sharonban pedig nem bíznak. Sharon elvezeti őket Bentham úrhoz, aki segíteni akar nekik bejutni a lidércekhez. Bentham és Jacob nagyapja elvileg barátok voltak, de Jacobék nem tudhatják, mennyire tisztességesek a férfi szándékai. Bentham nemcsak Abe-et ismerte, hanem Cault és a terveit is. Caul a Lelkek könyvtárát keresi, hogy teljhatalomra tehessen szert, és királyként uralkodhasson a különlegesek felett. Jacobékra immár nem csak az ymbrynék és a többi gyerek megmentése hárul, hanem Cault is meg kell akadályozniuk a terve véghezvitelében.
Ahogy az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is elég izgalmasra sikerült. Nincs megállás, a főszereplőket szorítja az idő. Nem tudni, mennyi idejük van hátra a barátaiknak; ők nem különlegesen értékesek Caulnak, Vándorsólyom kisasszonynak viszont igen. Még izgalmasabbá válik a dolog, amikor kiderül, mi is az az ambró, és miből (kiből) készül...
Bár a trilógia különlegességét a fényképek adják, szerintem itt sem voltak nélkülözhetetlenek. A történethez sok pluszt nem adtak, egyetlen fotót leszámítva. A bebugyolált asszonyról készült fotó önmagában is félelmetes, de a köré írt történet még bizarrabb. Poranya a saját testét használja gyógyításra. Ha megdörzsöli egy testrészét, az elporlad, és a pora - mennyiségtől függően - gyógyít vagy altat, miközben ő lassan elfogy. Ha csak rágondolok, azonnal kiráz a hideg. El kellett gondolkodnom: tényleg ifjúsági horror ez? Tényleg nem kísérti éjszaka a fiatalságot? Vagy csak én vagyok ennyire érzékeny, felnőtt létemre?
"Úgy éreztem, mintha mitikus hős lennék, aki, visszaküzdve magát a az alvilágból, rájön, hogy a fönti világ éppen olyan kárhozott, mint az alvilág."
Hasonlóan elborzasztott a helyszín is, a Devil's Acre. Képzelj csak el mindenféle rosszat, ami a világban előfordul: nyomor, éhezés, erőszak, állatkínzás, bűzös csatornák, rajta csatornakalózok, drogosok, arénák, örökké tomboló, föld alatti tűz. Amikor csak a hurokban tartózkodtak Jacobék, végig gyomorgörcsöm volt: vártam, miféle borzalom bukkan még fel. Kész megkönnyebbülés volt, hogy Abatonba látogattak a szereplők. A Lelkek könyvtárát nagyon ötletesnek találom, és a kivitelezése is remek lett.
"A hídon át lehetett volna futni nem egészen egy perc alatt – de minek rohanni? Azért, jutott eszembe Tolkien egyik mondata, mert az ember nem sétál be csak úgy Mordorba."
A könyvben egy hatalmas csatajelenet is helyet kap, meglepő módon nem is a vége felé. A különlegesek és a lidércek összecsapnak, Jacob mint parancsnok áll a különlegesek és az üresek élén. Azt hittem, ez lesz a kötet csúcspontja, de hol volt akkor még Abaton...
A könyv lezárása kicsit keserédes számomra. Jacobnak döntenie kell, megy-e vagy marad. Eleve a döntésével nem értettem egyet, aztán még nyújtja is az író a fejezetet, mint a rétestésztát. Fogalmam sem volt, mire megy ki a játék, már kezdett nyűglődéssé válni dolog, de végül olyan befejezést kaptam, amilyet elvártam.
Két dolgot szeretek nagyon a trilógiában: az egyik a mesélő stílus. Nagyon gyorsan lehet haladni a könyvekkel, szinte észre sem vettem, úgy haladtam harminc oldalt. Olyan érzés, mintha mesét olvasnék, csak rémes, bizarr cselekménnyel. A másik dolog, hogy totál kiszámíthatatlan. Sosem tudhatod, milyen csoda vagy épp borzalom vár rád a következő oldalon. Az író nagyon élénk fantáziával rendelkezik, még úgy is, hogy "hozott anyagból" dolgozik. Lehet, hogy a fényképek adottak, de neki kellett keretet adni a képeknek, sok kicsit egyetlen naggyá gyúrni össze, miközben a kérdésekre választ ad, felgöngyölíti a szálakat. Nehéz elhinni, hogy Riggs még csak három könyvet írt; nem semmi teljesítmény, hogy már az első munkájára felfigyeltek Hollywoodban.
"Életünk korai szakaszában felismerünk magunkban bizonyos képességeket, és ezekre összpontosítunk, más képességek kizárásával. Ez nem jelenti azt, hogy semmi más nem lehetséges, csupán azt, hogy semmi más nem lett kifejlesztve."
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek egy nagyon jó élményt köszönhetek. Mondom ezt úgy, hogy eleinte bele sem akartam kezdeni - és akkor most nem ismerném az egyik kedvenc könyvsorozatom. Még csak most léptem ki az időhurkok közül, de máris hiányzik a világ, amit Ransom Riggs megteremtett. Nagyon ajánlom a könyveit!
A bejegyzést a Kossuth Kiadó támogatta, a könyvet ezúton is köszönöm nekik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése