2017. augusztus 7., hétfő

Patrick Rothfuss: A szél neve

Sorozat: A királygyilkos krónikája 1.
Oldalak száma: 812 oldal
Megjelenés éve: 2009
Eredeti megjelenés: 2007
Fordította: Bihari György
Kiadó: GABO
Kiadói sorozat: GABO SFF
Eredeti cím: The Name of the Wind
ISBN: 9789636899332
Műfaj: fantasy
Goodreads átlag: 91% (4,55)
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg:
Rothfuss ​- vagyis Kvothe, aki csakhamar átveszi az elbeszélés fonalát – nagyon tud mesélni. Látszólag minden sora, minden története egyszerű, de az azokat átszövő apróbb utalások százai, a rövid fejezetek csattanóra kihegyezett befejezései, a sejtetésekből kibomló világ egykettőre magához láncol. Nem is lenne igazi fantasy, ha nem egy kocsmából indulna a történet, távolabbról egy városkából, ahol egyre több megmagyarázhatatlan jelenség történik. Feketén izzó szemek, kék lángok, gyilkos, ízeltlábú lények… Azonban nem kelnek útra fiatal kalandorok a világ megmentésére, a történet továbbra is négy fal között, a kocsmában „játszódik”. Itt mondja tollba életét Kvothe. Kvothe, a főhős gyermekkora varázslatosan telik vándorszínész szüleivel, egészen addig, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatul nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyet nem kellett volna. A fiú csak véletlenül marad életben, és erdőkben rejtező vademberként lassan talál vissza a civilizált világba, ahol aztán végül sikerül felvételt nyernie a mágusképző egyetemre. Kivételes tehetséggel bír ugyan, de épp ezért irigyeket és ellenségeket szerez magának, igen sok nehézséggel kell megbirkóznia, miközben egyre azt a valamit vagy valakit keresi, aki vagy ami kioltotta szülei életét. Közben barátok, lányok, mesebeli lények sietnek a segítségére.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. július 5. -- augusztus 4.

Fantasy könyv, gyönyörű borítóval és magas százalékkal... így került a várólistámra. Nem szerepelt rajta sokáig, hamar kiválasztották nekem a "Te választod ki, hogy mit olvassak" (TVK) kihívásra.

Véleményem

Már olvasás előtt is volt pár benyomásom a könyvről. Abban biztos lehettem, hogy ez egy középkori fantasy, annak jellemző elemeivel. Azt hittem, a központi téma a hatalmi harc lesz, mint általában (erre mutatott George R. R. Martin ajánlása és a sorozat neve: "A királygyilkos krónikája"). Számos ilyen könyvet elolvastam már, nagyon kíváncsian vártam, mi lesz az, ami A szél nevét megkülönbözteti a többitől. Nos, nagyjából minden.

A legelején megismerünk egy Kote nevű fogadóst. Előbb-utóbb kiderül, hogy ő Kvothe, akiről legendák szólnak, ő valamiért mégis névtelenségbe burkolózik. Arra téved egy krónikás, A Krónikás, és könyörög, hadd írja meg Kvothe élettörténetét, a lángvörös hajú hős krónikáját, akiről a képtelenebbnél képtelenebb mesék keringenek. Kote beleegyezik, és három napot kér. E könyv, A szél neve az első napot fedi le, és elmeséli, hogyan lett egy vándorszínész kisfiúból egy város megmentője.

Kvothe az Edema Ruh vándorszínészi társulatba született. Egész életében a világot járták, a kisfiú hamar megmutatta tehetségét és éles eszét. Mindig is vonzotta a Nagy Taborlin meséje. Taborlin ismerte a szél nevét, és a szél jött, ha ő hívta. Ismerte a kő nevét, és a kő megtört, ha azt akarta. Kvothe is ezt akarta, minden vágya az volt, hogy megtanulja a szél nevét. Egy napon üstfoltozó csatlakozott a társulatukhoz. Abenthy nem egyszerű üstfoltozó volt, hanem arkanista, egy nagy erejű varázsló, aki ismerte a szél nevét. Szárnyai alá vette Kvothét, és a kisfiú sokat tanult tőle. Mindent megtanult, még többet is, mint ami ahhoz kell, hogy az Egyetem felvegye hallgatónak.
"Nyár vége felé véletlenül kihallgattam egy beszélgetést, amely kifordított az áldott tudatlanság állapotából. A gyerek ritkán gondol a jövőre. Ennek az ártatlanságnak köszönhetően tudunk úgy örülni, amire kevés felnőtt képes. Az a nap, amikor a jövőre kezdünk gondolni, egyúttal az a nap, amikor kilépünk a gyermekkorból."
Nem sokkal később Kvothe álma ripityára tört. Abenthy letelepedett, nem tartott velük. Ez volt a szerencséje. A társulatért eljött a Chandrian, minden veszedelem legveszedelmesebbike. Kvothe túlélte, és életét annak szentelte, hogy mindent megtudjon a Chandrianról. Csakhogy egyedül kellett boldogulnia egy nagyvárosban, pénz és élelem nélkül, alig tizenkét évesen. Tucatnyi alkalommal veszélybe került az élete, mire három év kóborlás-koldulás után eljött az ő pillanata, és felvételt nyert az Egyetemre.

Kvothe azt hitte, vége élete legrosszabb szakaszának. Immár tanulhat, és megtudhat mindent, ami a bosszúhoz szükségeltetik. Ám hallgatói pályafutása folyamatosan veszélybe kerül. Két magiszterrel is összezördül, kitiltják az Archívumból, a tandíjat alig tudja összekapargatni, és háborúba keveredik egy hallgatótársával. Lehet Kvothe akármilyen ravasz és éles eszű, nem bújhat el egy főnemes fiának iszonyatos gyűlölete elől. Kvothét nem csak a nincstelenség és az Ambrose elleni hadjárat teszi próbára, hanem egy elérhetetlen lány szerelme, és talán a Chandrian újbóli felbukkanása is...

Hazudnék, ha azt mondanám, minden sorát élveztem a könyvnek. A legelső szakasza (amikor Kote még nem kezdett bele a mesébe) zűrzavaros volt, olyan, mintha lemaradtam volna valamiről. A következő rész (a vándorszínészi élet) nem volt különösebben érdekes, csak az tetszett benne, amikor Abenthy tanítgatta a kis Kvothét, na meg a Chandrian felbukkanása. A következő szakasz (a tarbeani csavargó élet) egyenesen unalmas volt, már azt fontolgattam, hogy félbehagyom a könyvet. Végül Kvothe elérte az egyetemet, és ennek köszönhető, hogy nem maradtam le egy hatalmas élményről. Az egyetemen minden egyes dolog érdekes volt, onnantól egy percig nem unatkoztam. Exponenciálisan szökött a magasba a feszültség, a vége felé már hisztis voltam, ha valamiért nem olvashattam zavartalanul.
"Három dolog van, amelytől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe."
Izgultam, hogy vajon Ambrose hogyan fog legközelebb kiszúrni Kvothéval, hogy Kvothe hogyan szedi össze a tandíjat, mi lesz a kölcsönnel, mi történt a treboni lakodalomban, mi van az Egyetem alatt, na meg a draccus... hát az egy meglepő fordulat volt. Egyedül a Denna-szál nem hozott lázba.

Dennát egyáltalán nem tudtam megkedvelni. Mivel fogta meg Kvothét? Nem a szépségével, hisz Kvothe minden lányt szépnek látott (Bast is megmondta). Talán a titokzatosságával, megfoghatatlanságával. Dennát nem lehet megszelídíteni, oda megy, ahova akar. Nekem úgy tűnt, eszében sincs Kvothe mellett maradni, a fiú mégis hűségesen loholt utána, és ez a reménykedő-reménytelen szerelem rányomta a bélyegét a könyvre.
"Egy szó. A szavak az elfelejtett nevek fakó árnyai. Ahogy a neveknek van hatalmuk, úgy a szavaknak is van. A szavak tüzet gyújtanak az emberek elméjében. A szavak könnyet facsarnak a legkeményebb szívből. Van hét szó, amelyektől valaki beléd szeret. Van tíz szó, amelyek a legerősebb ember akaratát is megtörik. De a szó nem más, mint festett tűz. A név pedig maga a tűz."
Kvothét viszont nagyon is megszerettem. Tetszik, hogy okos, és ennek a tudatában is van (néha túlságosan is). Nem lehet mindenki tökéletes, Kvothéból pl. a szerénység hiányzik. Meg a felelősségtudat, de azt hiszem, ez egy tizenöt évesnek megbocsátható.

A dicsérő szavak még nem érnek véget, most a fordítás következik. Habár nem vetettem össze a szöveget az eredetivel, azt így is látom, hogy Bihari György remek munkát végzett. Sok kitalált szót kellett magyarba átültetnie, ez biztosan nem volt egyszerű. Mégis, a szöveg választékos, olvasmányos, gördülékenyen lehet vele haladni.

Ez volt az első könyvem Rothfusstól, és már értem a rengeteg dicsérő kritikát. Az nagy szó, ha egy műre maga George R. R. Martin ír ajánlást, de ha valaki, hát Rothfuss igazán rászolgált. Egy teljesen egyedi világot teremtett, és olyan átéléssel meséli el, mintha az olvasó maga is a Jelkő Fogadóban ülne, és közvetlenül Kvothe szájából hallaná a történetet. Aztán együtt megvacsoráznak, és egy jó bor mellett folytatják a mesét.

A szél nevét ajánlom, ha...

  • a fantasy-irodalom rajongója vagy
  • nem ijedsz meg a vaskos kötetektől
  • számodra is fontos, hogy talpraesett legyen a főhős
  • nem bánod, hogy nem dominál a romantika.

Trailer a könyvhöz




Képek forrása:
http://io9.gizmodo.com/everyone-wants-to-make-the-name-of-the-wind-movie-1717245930
http://kingkiller.wikia.com/wiki/Haliax?file=Kvothe_meets_haliax_name_of_the_wind_by_bradsuttonart-d7e2u4h.jpg
http://matkraken.deviantart.com/art/The-name-of-the-wind-596820781
https://hu.pinterest.com/pin/557601997585513391/

3 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy neked tetszett. Komolyan. Én tulajdonképpen csalódtam benne. Én is láttam a rengeteg jó értékelést, meg a G. R. R. Martin ajánlást, úgyhogy én folyamatosan azt vártam, mikor jön már az izgi rész, nah most már tuti az izgi rész jön. És vártam, és vártam, és vártam, és nálam nem jött le az izgi rész. Úgy éreztem, hogy ha kivesszük a varázslást, akkor egy hétköznapi szappanopera is lehetne. Sokaknak szerintem pont ez jön be benne, hogy hihető és hétköznapi ember is bele tudja élni magát. Nálam ez a várakozás miatt csapódott le negatívan. Ha nem lettek volna előítéleteim, akkor lehet tetszik. A te értékelésed a történtekről sokkal jobban felcsigázott, mint a majd 1000 oldalas könyv elolvasása. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, pontosan tudom, mit éreztél végig. Én is mindig a nagy jeleneteket várom a könyvekben, ettől is elvártam, pont ezért akartam félbehagyni. Végül nem is izgalmas lett, csak érdekes, de én így is bezsongtam :D

      Törlés
    2. Én is félbe akartam hagyni :D Viszont a második rész is ilyen, azt abba is hagytam, neked viszont akkor biztos tetszeni fog :D

      Kicsit olyan, mint a Rengeteg. De a Rengeteg tetszett :D

      Törlés