Oldalak száma: 232 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Márton Zsófia
Kiadó: GABO
Kiadói sorozat: GABO SFF
Eredeti cím: The Paper Magician
Besorolás: fantasy, romantikus, YA
Goodreads átlag: 3,64
Moly.hu átlag: 78%
Fülszöveg:
Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.
Én és a könyv
Ekkor olvastam: 2017. november 15-20.
Mivel van ízlésem, azonnal szemet vetettem A papírmágus gyönyörű borítójára. Aztán úgy alakult, hogy nem sikerült megszereznem a könyvet, amit így utólag... nos, fogalmazzunk úgy, hogy nem is nagyon bánok.
Véleményem
Az 1900-as év Londonjában járunk, ahol mágusnak tanulni roppant nagy dicsőség. A mágustanoncok egy-egy matériának szentelik erejüket, így tudják hatékonyan uralni a fémet, a műanyagot, és a többi anyagot. Ceony Twill fémmágusnak készült, de keresztülhúzzák a számításait. Nagyon kevesen választják a papírmágiát, ez az ág kihalófélben van; Ceonyt ezért arra kényszerítik, hogy a papírhoz kösse az erejét. A lányt Emery Thane mágus mellé rendelik, de alig kezdi meg gyakornokságát, amikor Thane-t megtámadja egy vérmágus, kitépi a szívét. Ceony elhatározza, hogy megmenti Thane-t, kerüljön amibe kerül. Akkor még ő sem gondolta, hogy Thane életben tartásához - szó szerint - a mágus szívén keresztül vezet az út. A szívében kalandozva, emlékein és vágyain keresztül Ceony megismeri Thane elrejtett oldalait is, és azon kapja magát, hogy jobban kedveli a tanárát, mint ahogy azt valaha is gondolta.
Tetszett ez az újfajta mágia, hogy egy-egy matériát uralhatnak a mágusok. A főszabály szerint csak ember alkotta anyagot uralhatnak a varázserejükkel, mint pl. a papír, fém, műanyag, ilyesmi. Ám egyszer valaki arra a következtetésre jutott, hogy az embert is ember teremti: így született meg a tiltott vérmágia. A vérmágia kegyetlen és beteg dolog, és mégis azt mondom, messze ez volt a legérdekesebb dolog a könyvben. Ééés… ezzel a pozitívumok roppant hosszú sorának végére is értem.
"Az a szív, amelyik egyszer már szeretett, erősebb, mint az, amelyik még soha, tudod?"
A fő negatívum maga a főszereplő, Ceony. Csak trágár szavakkal tudnám leírni, hogy én mennyire utáltam őt. Azt megértem, hogy le van sújtva, amiért a "legunalmasabb" anyaghoz kényszerül kötnie a varázserejét, idáig rendben van. De mégis mi baja Thane-nel, miért jut egyből arra a következtetésre, hogy bolond, holott még nem is ismeri? És hogy is van az, hogy neki minden sikerül? Gyorsan kell utaznia, és talál egy nagy papírrepülőt a padláson. Vagy hajtogat egy működő (!) emberi szívet papírból, holott előtte csak origami-állatkákat hajtogatott. (Micsoda szerencse, hogy elolvasott egy anatómia tankönyvet, amit éppen előtte adott fel kötelezően Thane!) Nekem olyan érzésem van, hogy ezt a könyvet hátulról előre írták meg, mindig úgy alakítva a szálakat, hogy Ceony mindig tökéletesen készen álljon a következő lépésre. Így inkább lett ez a történet is mese habbal, mint egy izgalmas fantasy-regény.
"Mindenkinek a lelkében lapul valamennyi sötétség. De mindenki maga dönt arról, hogy hizlalni kezdi-e, vagy sem."
A romantikus szálról meg ne is beszéljünk, mert ennél még az is jobb lenne, ha nem lenne. Könyörgöm, honnan jött ez a hirtelen támadt szerelem? Csak mert a könyv nagyobbik részében, Ceony leírásából nagyon úgy tűnt, hogy Thane egy kettyós öregúr, aki inkább taszítja őt, mint vonzza. Egyik nap még furcsa, elmeháborodott különc vagy, másnap meg már beléd vagyok szeretve? Na, azért ez nem lehet ilyen egyszerű!
És csak hogy mondjak már valami jót is: ismét megjegyzem, hogy a borító gyönyörű. Az alkotást Sánta Kira követte el; nem győzök betelni vele. Remek döntés volt a kiadó részéről, hogy nem az eredetit vette át (habár az is tetszetős). Ha egyszer kezembe is veszem a folytatást, annak a borító lesz az oka (na jó, talán egy egészen ici-picit érdekel az is, hogy a szerzőnek sikerül-e végre valódi érzelmeket belevinni Thane és Ceony kapcsolatába). Mindent összevetve, ez így elsőre nagyon gyenge volt, egy-két jó ötletnél azért több kell egy jó könyvhöz.
A sorozat részei
1. A papírmágus
2. Az üvegmágus
3. A mestermágus
~ The Plastic Magician
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése