Sorozat: Ambrózy báró esetei 3.Oldalak száma: 702 oldal
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Besorolás: YA, krimi, romantikus
Moly.hu átlag: 96%
Fülszöveg:
A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz.
Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.
Én és a könyv
Ekkor olvastam: 2019. január 14-25.
A sorozat legelső részét, a Leányrablás Budapesten-t 2017 elején olvastam, és bár kedvenc nem lett, különleges hangulata azonnal megfogott. A második rész, A Rudnay-gyilkosságok már a rajongójává tett, és ez az azóta elolvasott újabb két kötet után sem változott.
Véleményem
"Vannak olyan pillanatok az életben, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni vagy orrba verni volna-e jobb."
Az előző rész végén Hül mama és fia szerencsétlen módon elhaláloztak, így a négy lány, Anna, Fecska, Mári, és a Cili néven szólított Emma immár szabadok. A veszély azonban nem hárult el, és ezzel Ambrózy báró is tisztában van; Emmát elrejti Pilisy Róza házában. Emmának megint új személyiséget kell felvennie: ő lesz Schumayer Karlinka, Róza asszony unokahúga. A báró még Milinek sem szól arról, hogy megtalálta a négy évvel ezelőtt elrabolt nővérét, és Mili egyre inkább úgy érzi, Richárd nem foglalkozik Emma ügyével. Folyton csak azt a titokzatos Cili kisasszonyt látogatja... Mili a tettek mezejére lép, eldönti, hogy kideríti, ki ez a Cili, aki Richárd idejét rabolja, és azt is meg akarja tudni, hová tűnt a báró bal karja hat évvel ezelőtt.
"A féltékenység gyilkos métely, ami mindig azzal végez, aki a kebelén dédelgeti, és nem azzal, aki iránt érzik."
Ha jól emlékszem, eredetileg ez, az Ármány és kézfogó lett volna a sorozat zárókötete (amikor meghozta a könyvet a futár, egyből az utolsó oldalra lapoztam, és megakadt a szemem a "Folytatása következik..."-mondaton, így dupla öröm ért aznap), vagyis a szálak kezdenek összefutni, mindig egyre közelebb, de egymást csak a végén érik el. Végre választ kapunk a nagy kérdésre, hogy ki is Emma valójában, és miért rabolták el őt 1896-ban. És, te jó ég, mekkora csavarokat tartogat a történet odáig, sőt, még utána is! Anélkül, hogy bármit is lelőnék, csak címszavakban arról, hogy milyen kalandokra számíthat az olvasó: lesz itt lólopás, kocsis üldözés, megmerítkezés a jeges Dunában, újabb leányrablás, esküvő, megözvegyülés, királyi örökség, személyiséglopás, féltékenység, éjszakázás a női börtönben, és még sok-sok finomság.
Emma ügye rendeződni látszik, de az csak az egyik szál volt a sorozatban, ami felgöngyölítésre várt. A másik, amire rettenetesen kíváncsi vagyok már, az Ambrózy Richárd múltja: mi történt hat évvel korábban, hogyan veszítette el a karját, és ki az a titokzatos Rózsalány, akinek egy egész kis szentélyt alakított ki a kulcsra zárt laborjában. Hiába reméltem, ebben a kötetben semmi érdemleges nem derül ki, csak sejteni vélem, hogy Pilisy Rózának van valami köze a dologhoz. Akármi is történt akkor Richárddal, az az oka annak, hogy nem sokra tartja a szoknyát viselőket. Ambrózy báró csak a húgaként szereti Milit (vagy inkább még úgy sem), viszont élénk érdeklődést mutat Emma iránt, mi több, érezhetően kedveli őt. Itt egy nagyon érdekes szerelmi háromszög van kialakulóban a báró és a Hangay-lányok között, és egyelőre olybá tűnik, nem áll jól Mili szénája, pedig én őt látnám szívesebben a báró mellett. Ó, itt pedig szeretném megemlíteni azt a kegyetlen függővéget, amivel az író a regényt zárta; innen is üdvözlöm Böszörményi urat, és üzenem, hogy csak azért nem okozott álmatlan éjszakákat, mert első dolgom volt levenni a folytatást a könyvespolcomról.
"– Most már minden rendben lesz, ugye, drága grófnő?– Méghogy rendben? Alig hiszem. Sőt, attól tartok, az igazi bajok még csak most szakadnak a nyakunkba, Terkám.– Szentséges Szűz Mária, ezt meg miből tetszik gondolni?– Miből, miből! Tán te nem látod, hogy immár túl sok szoknya suhog a házban, báróból viszont erős hiány mutatkozik?"
Ez a kötet abból a szempontból is kiemelkedő, hogy rekordhosszúra sikerült. A hétszáz oldalban pedig újabb állandó szereplőket kapunk, a korabeli Pest meghatározó személyeit ismerhetjük meg. Így kerül Emma társaságába az ifjú Krúdy Gyula, de a korábban említett Pilisy Róza is létező személy volt: Pest Rózsája, a legismertebb kurtizán, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a kurtizánokat gondolnánk általában. Róza asszony igen okos és bölcs, az irodalom nagy kedvelője és pártfogója. Krúdy Gyula, mint szereplő, nem sokat tett hozzá a cselekményhez, Róza asszonyt viszont igazán megkedveltem, és alig várom, hogy a befejező kötetben megtudjam, milyen közös történet fűzi őt Richárdhoz.
Említettem már a sorozat különleges hangulatát: az 1900-1901-es évek Budapestje a helyszín, annak minden jellegzetességével, kávéházakkal, konflisokkal, urakkal és cselédekkel, hóhemvagányokkal, cilinderekkel és sétapálcákkal, hosszú szoknyás, díszes kalapú hölgyekkel, amit csak el lehet képzelni. Az író a korabeli nyelvezetet és beszédstílust használja, megismerhetjük a tolvajszlenget, de ami az én kedvencem volt, az a káromkodás és beszólogatás. A magyarok igen változatosan tudnak káromkodni, én is űzöm ezt a hölgyekhez cseppet sem méltó "művészetet", éppen ezért igazi élmény volt olyan káromkodást olvasni, ami kerüli a ténylegesen vulgáris szavakat. ("Az a csupaszcsiga pofázmányú, sunyi nyúlbogyó, hogy tekeredne meleg sál a nyaka köré, de csakis a saját nyelvéből!") Na, ezt szeretném én egyszer elsajátítani! A korhűséghez az is hozzátartozik, hogy az író a valóságban is megtörtént eseményeket csempész a történetbe, és egykor ténylegesen élt emberek nevét is felhasználja, akiket lábjegyzetben is bemutat. Amit én kissé sajnálok, hogy nagyon Budapest-központúak a regények, az ország többi része fájdalmasan keveset szerepel benne. Megértem, hogy így is rengeteg utánajárást és kutatómunkát igényelt a könyvek megírása, és nyilvánvalóan a fővárosról lelhető fel a legtöbb adat a 19. és 20. század fordulójáról, de az olvasótáborban sokan vagyunk, akik nem pestiek, nekünk kevésbé volt érdekes, hogy adott szereplő 1901-ben melyik utca hány szám alatt lakott. Én amúgy sem panaszkodhatok, Szeged is szerepelt a könyvben, még ha csak egyetlen egyszer is, a lábjegyzetben megemlítve.
"– Nos, ez esetben attól tartok, hogy bölcsességért mégsem magánál fogok sorba állni, hisz aligha adhat olyasmiből, aminek szűkében van.Bármily furcsa, eme ledorongolást hallván Ambrózy báró elmosolyodott.– Ez a riposzt épp olyan volt, mint amilyeneket a húga szokott a fejemhez vágni.– Örülök, ha Mili sem hagyja magát. Az pedig külön boldogság, hogy a nyelvünk pergése bizonyítja szoros rokonságunkat.– Két gyönyörűséges parázs, mit érinteni nem lehet, mert nyomban megégetnek."
Ritkán van szerencsém ennyire igényes könyvhöz, mint amilyen az Ármány és kézfogó. Való igaz, többnyire YA könyveket olvasok, de akkor sem értem, miért gondolja azt bárki is, hogy a célközönségnek nincs igénye a minőségre. Sorra futok bele olyan könyvekbe, hogy vagy az író, vagy a fordító, esetleg a korrektor, lektor, szerkesztő nem végzi lelkiismeretesen a munkáját, és ennek egy silány minőségű szöveg lesz az eredménye. Vannak olyan olvasók, akik egyszerűen szemet hunynak efölött, és inkább a történetre koncentrálnak, de én már nem vagyok ilyen; elvárom, hogy azok, akik a nevüket adják egy könyvhöz, igenis szenteljék arra az idejüket és figyelmüket, miképp én is azt teszem, amikor megvásárolom és elolvasom azt. Böszörményi Gyulát és az Ambrózy báró esetei sorozatot az abszolút követendő példának tekintem. Mindenkinek ajánlom!
A sorozat részei
2,5. Beretva és tőr
3. Ármány és kézfogó
3,5. Bitó és borostyán
4. Nász és téboly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése