A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Animus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Animus. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. szeptember 29., vasárnap

J.K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

Sorozat: Harry Potter 6.
Oldalak száma: 624 oldal
Megjelenés éve: 2006
Eredeti megjelenés: 2005
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Half-Blood Prince
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,56
Moly.hu átlag: 95%

Fülszöveg:
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2018. október 15. -- november 4.

...legalábbis legutóbbi alkalommal. Nem tudom, hányszor olvastam el, de nem tudom megunni. A Harry Potter az örök kedvencem, ami minden résszel egyre jobb és jobb.

Véleményem


Felkészülés a végső összecsapásra... Voldemort hatalmas feladatot bízott legifjabb hívére, Draco Malfoyra. Anyja, Narcissa teljesen kétségbeesett; ő tudja, hogy ez Draco életébe fog kerülni; ha megpróbálja, azért, ha nem, azért. Pitonhoz fordul segítségért, és Piton meg is ígéri, hogy ha eljön az idő, megteszi helyette, a megszeghetetlen esküt is letette.

Harry megtalálta az igaz családját, és el is vesztette, már megint Voldemort miatt. Idén Dumbledore különórát tart Harrynek a Roxfortban. Ezek a különórák nem tűnnek különösen hasznosnak, csak emlékeket nézegetnek a Merengőben. Később kezd összeállni a kép: minden emlék Voldemorthoz köthető valamiképp, és legyőzésének kulcsát rejti, de az utolsó kirakós darab hiányzik. Harryre bízza Dumbledore a feladatot, hogy ezt az utolsó emléktöredéket megszerezze Lumpsluck professzortól (a régi-új bájitaltantanár; Piton megkapta a sötét varázslatok kivédését).
"A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól."
Harry Lumpsluck bizalmába férkőzik, megszerzi az emléket, és Dumbledore elindítja legfontosabb küldetésén: egyenként megkeresni és elpusztítani Voldemort horcruxait.
A hatodik részre végleg levetkőzi a sorozat a gyermekirodalom jelzőt. A negyedik kötet óta vérre menő küzdelem folyik a Sötét Nagyúr és mindenki más között; ez már a háború előszele, ami áldozatokkal jár. Cedric és Sirius után most valaki olyat veszítünk el, aki a kezdetek óta fontos szereplő a történetben. (Gyanítom, hogy mindenki tudja, kiről beszélek, de ha netán mégsem, ne én legyek az, aki elspoilerezi - főbenjáró bűn, sosem bocsátanám meg magamnak). Amikor először olvastam (kb. 14 évesen), teljesen letaglózott. El nem tudtam képzelni, mi lesz így, nélküle. Mai napig is, mindig megkönnyezem, amikor látom vagy olvasom a halálát, temetését. Az élet nem áll meg, vagy de, egy kis időre mégis, aztán megy tovább, de nem úgy, ahogy kéne. Harry megfogadja, hogy nem tér vissza a Roxfortba, és barátai is vele tartanak.

A címben szereplő Félvér Herceg kiléte nagy rejtély volt (első olvasásnál, persze). Harry auror szeretne lenni a tanulmányai befejezése után, ahhoz viszont bájitaltanból is jól kellene teljesítenie. Pitonnál megbukott, így ezt az álmát fel kellett adnia. Idén azonban nem Piton tanítja a tárgyat, hanem Lumpsluck, aki valamivel gyengébb jegyet is elfogad, és mivel Harry kedveli Lumpsluckot (meg a tanár is őt), mégis beiratkozik. Tankönyve nincs, használtat kell beszereznie, és ez lesz sikerének kulcsa. A könyv a Félvér Herceg tulajdona (volt), aki teleírta hasznos jegyzetekkel, amelyeknek hála Harryből pikk-pakk bájitaltan-zseni lett. Hermione persze nem díjazta, hogy Harry csal, de az az igazság, hogy a könyv sokkal többet adott Harrynek, mint pár jó jegyet és hangos dicséretet. Így jutott hozzá a Felix Felicis szerencseszérumhoz, meg olyan tudáshoz, ami később megmentette Ron életét. De varázslatot is talált a könyv lapjain, amit maga a Félvér Herceg alkotott meg - épp csak azt nem tudta, mire való. Mígnem ki nem próbálta Draco Malfoy ellen... aki igen súlyos sérülést szenvedett a szörnyű átok hatására. Ekkor ismerte fel Harry, hogy a Félvér Herceg talán tényleg a sötét tanokat követte, de hogy ki volt az... az csak a kötet legvégére derül ki.
"A fekete mágia, azaz a sötét művészet ezerarcú, szüntelenül változó és örök. Olyan, akár egy százfejű szörny, ami minden megcsonkított nyakán új, még ádázabb és ravaszabb fejet növeszt. A fekete mágia megfoghatatlan, meghatározhatatlan és elpusztíthatatlan ellenfél."
Kedvenc részem a könyvből, francokat, az a rész, amelyik a legnagyobb hatással volt rám: amikor Dumbledore elvitte Harryt a barlangba a medálért. Rémálmaimban szokott néha előjönni a jelenet. Inferusok, hmm... és én még a thesztráloktól féltem annak idején! Mégis, mindent összevetve azt mondom, ez a második legjobb könyv, amit valaha olvastam (az legeslegjobb pedig a 7. rész, természetesen).

Nálam az őszi időszaknak szerves része a Harry Potter - ilyenkor szoktam bekuckózni puha pléd alá, HP-t olvasok, meleg teát iszok, sütőtököt eszek. Így van ez 9 éves korom óta, és remélem, így lesz mindig is.

2017. szeptember 1., péntek

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Sorozat: Harry Potter 8.
Oldalak száma: 312 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Cursed Child
ISBN: 9789633244654
Műfaj: fantasy, ifjúsági
Goodreads átlag: 75% (3,75)
Moly.hu átlag: 82%

Fülszöveg:
Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. augusztus 18--19.

Nagyon sokáig idegenkedtem a könyvtől. A Harry Potter-sorozat remek lezárást kapott a hetedik kötettel, és úgy gondoltam, minden, amit kiadnak hozzá, csak arra jó, hogy még több bőrt lehúzzanak róla. Még a Legendás állatok filmről is ezt gondoltam, aztán mégis megnéztem, és imádtam! Áprilisban jött a Legendás állatok forgatókönyv, bennem elpattant valami, és azonnal előrendeltem, mellécsaptam Az elátkozott gyermeket is, mondván: ha már lúd, legyen kövér.

Véleményem


Szerintem nagyon jó kis könyv ez, ha a helyén tudjuk kezelni. Ha nem akarjuk mindenáron beleszuszakolni a HP8 szerepébe, inkább egy olyan fanfictionnek fogjuk fel, amin J.K. Rowling neve szerepel. 

Biztosan sokan vannak a Harry Potterrel úgy, mint én: nekem egy életérzést jelent. Amikor olvasom, belekerülök egy fanatikus állapotba, és a legtöbb gondolatom a HP körül forog. Nagyon féltem, hogy Az elátkozott gyermek nem fogja ezt az érzést nyújtani, de szerencsére tévedtem; ugyanúgy a hatalmába kerített. (Lehet, hogy ehhez kissé ez a hűvös, őszies időjárás is hozzájárul. A HP nekem mindig is egy őszi könyv volt: iskolakezdés, sült tök, forró csoki, satöbbi.) Amióta csak befejeztem, arra vágyom, hogy folytassam a sorozatot a 6. kötettel, vagy legalább megnézzem valamelyik filmet.

[EdenChang | DeviantArt]
Az elátkozott gyermek sztorija kifejezetten eredeti. Harry és Ginny középső fia, Albus a Mardekárba kerül, ráadásul Draco Malfoy fiával, Scorpiusszal barátkozik össze. Albus egyre inkább elidegenedik a családjától. Albus más, mint a többi Potter, de Scorpius is más, mint a Malfoyok. Scorpiusról ráadásul nagyon sötét pletykák terjednek: azt beszélik, hogy valójában Voldemort az apja. Albus is, Scorpius is bizonyítani akar valamit; Albus ráveszi a barátját, hogy mentsék meg Cedric Diggoryt, aki ártatlanként halt meg. Scorpiusszal ezért vissza-visszaugrálnak egy időnyerővel, csakhogy akárhányszor a múltban járnak, mindig elromlik valami a jelenben. Az egyik ilyen ugrásuk azt eredményezi, hogy újra Voldemort van hatalmon. Ebből is látszik, hogy a történet nem Harryről szól, ő csak amolyan másodhegedűs szerepet tölt be. Ő is kap azért fontos részeket, például rémálmok kínozzák, és a sebhelye is fájni kezd.

Amiért levontam egy fél pontot, az az volt, hogy túlságosan nosztalgikus volt a könyv jellege. Harry, Ron, Hermione és Draco is, minden „régi” szereplő állandóan anekdotázott. (Miért is volt erre idejük, mikor a gyerekeik élete forgott kockán?) Plusz minden találkozásukon az érződött, mintha ezer éve nem találkoztak volna, holott minden nap látták egymást.

Másik fél pontot a következő apróságok miatt vontam le. Hermione egyszer „barátom”-nak szólítja Harryt. Szerintem ez annyira nem Hermionés, ő szimplán leharryzné. Vagy nem? Hasonlóképpen zavart, hogy Voldemortot senki nem nevezte Voldemort Nagyúrnak, vagy Sötét Nagyúrnak, de még Tudjukkinek sem (abban a relatív idősíkban, ahol Voldemort uralkodott). Ez a tiszteletlenség soha nem volt jellemző a korábbi szereplőkre (kivéve persze Harryt).

A szereplők közül Scorpius volt a kedvencem. Éleslátó és humoros, pont a megfelelő időben szarkasztikus. Albusnak is voltak vicces megnyilvánulásai, de ő túl önfejű – mint az apja. Ha már Harrynél tartunk: őt itt és most kicsit utáltam. Nem volt valami jó apja Albusnak, és amikor eltiltotta Scorpiustól… a szívem szakadt meg a két fiúért. Harry mindent elhibázott, amit a gyereknevelésben el lehet hibázni. Karakterek terén a legnagyobb meglepetést a Büfés Boszorkány okozta (ki hitte volna?). Annyit elárulhatok, hogy jóval több van benne, mint amennyi látszik. ;)

Ahogy olvastam a könyvet, próbáltam elképzelni mellé a színdarabot is, de nem mindig sikerült. Biztosan azért, mert még nem láttam igazi színdarabot igazi színházban. (Eddig nem is nagyon hiányzott az életemből. Eddig.) Viszont simán el tudnám képzelni a történetet a mozivásznon (bár a CinemaBlend szerint erre gyakorlatilag nulla az esély).

Végül is örülök, hogy túlléptem ezen a "húzzunk le még egy bőrt, van még benne pénz" dolgon. Fanfictionöket továbbra sem tervezek olvasni (ahhoz túlságosan sznob vagyok), de amihez J.K. Rowling a nevét adja, mindet olvasni fogom.

2016. október 7., péntek

J.K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje

Sorozat: Harry Potter 5.
Oldalak száma: 752 oldal
Megjelenés éve: 2003
Eredeti megjelenés: 2003
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Order of the Phoenix
ISBN: 9639307882
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,45 / 5
Moly.hu átlag: 92%

Fülszöveg:
Harry Potter az ötödik évére készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Harry – társaival ellentétben – sosem örül a nyári szünetnek, ám ez a mostani még rosszabb, mint rendesen. Nem csak rokonai, Dursleyék keserítik meg az életét, de – ami a legfájdalmasabb – mintha barátai is elfeledkeztek volna róla. Harry azon töri a fejét, hogyan törhetne ki lehetetlen helyzetéből, ám nyári szünidejének egy hirtelen, drámai fordulat vet véget. Hamarosan azt is megtudja, hogy Roxfortban sem számíthat békés tanulásra és kviddicsezésre…

2016. február 22., hétfő

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

Sorozat: Harry Potter 4.
Oldalak száma: 674 oldal
Megjelenés éve: 2000
Eredeti megjelenés: 2000
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Goblet of Fire
ISBN: 963930705X
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,5
Moly.hu átlag: 93%

Fülszöveg: 
Melyik nemzeti válogatott nyeri a Kviddics Világkupát? Ki lesz a Trimágus Tusa győztese? Utóbbiért három boszorkány- és varázslóképző tanintézet legrátermettebb diákjai küzdenek. A világraszóló versengés házigazdája Roxfort, az az iskola, ahová Harry Potter immár negyedévesként érkezik. S ahogy az a felsőbb osztályosoknál már egyáltalán nem különös, Harry és barátai a másik nemet is felfedezik… 
Ám nem csupán e kellemes izgalmakat ígérő események várnak rájuk. Voldemort, a fekete mágusok vezére újból készülődik…

2015. június 2., kedd

J. K. Rowling: Bogar bárd meséi

Eredeti cím: The Tales of Beedle the Bard
Sorozat: Harry Potter
Kiadó: Animus
Oldalak száma: 128 oldal
Megjelenés éve: 2008
Eredeti megjelenés: 2008
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
ISBN: 9789639884168
Moly.hu átlag: 86%
Goodreads átlag: 3,95

Ki ne ismerné Bogar bárd meséit? Hiszen e könyv minden valamirevaló varázslócsaládban ott van a gyerekek könyvespolcán, ugyanúgy, ahogy a mugliknál (vagyis a varázstalan népeknél) a Grimm mesék.

Bogar bárd itt olvasható öt meséjének mind megvan a maga mágusa, varázslója, s mindegyik más-más módon szórakoztat, nevettet vagy emlékezik meg halálos veszedelmekről.

Albus Dumbledore-nak - A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola legendás igazgatójának - a mesékhez fűzött kommentárjai még élvezetesebbé teszik az olvasást, varázslók és muglik számára egyaránt.

Egy különleges és varázslatos kötet a szerző, J. K. Rowling rajzaival.

2014. december 25., csütörtök

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

(Harry Potter 3.)

Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett és szuperbiztos börtönből megszökik egy fogoly.
A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény Roxfortba tart, a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
A varázslónövendék Harry Potter és barátai számára a harmadik tanév sem csak a vizsgák izgalmait tartogatja...
Tudom, mindenki ismeri a történetet, leírom dióhéjban, hátha valakinek már ködös az emlék. Kitudódik, hogy a híres varázslóbörtönből, Azkabanból megszökik a leginkább féltve őrzött rab, Sirius Black. Mindenki óva félti Harry-t, aki nem tudja ezt hova tenni, hiszen sosem hallott Black-ről. Aztán lassanként egyre többet tud meg: hogy Black adta ki a szüleit Voldemortnak, és most Harry-t is szeretné eltenni láb alól. Nos, valaki tényleg szeretné, de nem Sirius az. Több szereplőről derül ki, hogy valójában nem az, akinek gondoltuk/gondolták: Siriusról, Lupinról, és még néhány állatról is. Harry pedig új érzést tapasztalhat meg: a reményt, és a család adta boldogságot - már ha sikerül megmentenie egy-két életet.
Több tekintetben is különleges ez a kötet: az egyetlen, amelyben nem szerepel Voldemort. Ez már önmagában is gyanús lehet, a vihar előtti csönd, de hát ezt persze még nem tudjuk. :) Másrészt szerintem ez a kötet lezárja Harry gyerekkorát: idáig teljes joggal nevezhettük gyermekirodalomnak, de a negyedik részt már idősebb, érettebb olvasóknak ajánlanám.

Idén új helyszínnel ismerkedhetnek az olvasók: Roxmorts-szal, a varázslófaluval. Személy szerint imádom a helyet, és olvasás közben ilyenkor azon merengtem, milyen jól esne egy vajsört kortyolgatni (még ha nem is tudom, milyen az íze :D). Milyen jó, hogy Harry megtalálta a módját, hogy lógjon a többiek után! BTW én is szeretnék egy Tekergők Térképét!

Ami furcsa volt, hogy az elején mindenki csak "azkabani őrökként" emlegeti a dementorokat, ami önmagában nem tűnik ijesztőnek. Aztán - mikor Harry találkozik az elsővel - onnantól már dementorokként hivatkoznak rájuk, mintha csak azt várták volna, mikor látja meg Harry az elsőt. :D

Már csak azért is érdemes elolvasni, mert megtudhatjuk, hogyan tud Hermione egyszerre több helyen lenni. (A megoldásért a filmet is meg lehet nézni, de ahogy az lenni szokott, meg sem közelíti a könyv színvonalát.)
Végezetül hozok pár idézetet, néhány Rowling-féle humorbombát:

"- Lupin nagyon jó tanár - szólt elismerően Hermione. - Csak azt sajnálom, hogy én nem állhattam ki a mumus ellen.
- Neked milyen alakban jelent volna meg? - kérdezte vigyorogva Ron. - Fogadnék, hogy mint egy dolgozat, amire tízből csak kilenc pontot kaptál!"

"- Ti láttok már valamit? - kérdezte Harry negyedórányi néma gömbkémlelés után.
- Igen, van egy égésnyom az asztalon - felete Ron. - Valaki feldöntötte a gyertyáját."

"Mikor azonban Harry és Ron degeszre tömött pocakkal, pukkantós süveggel a fejükön felálltak az asztaltól, a jósnő rémülten felsikoltott.
- Szerencsétlenek! Melyikőtök emelkedett fel előbb a székből?
- Nem t'om - felelte Ron, és aggódó pillantást vetett Harryre. 
- Nem hiszem, hogy számítana - jegyezte meg McGalagony -, hacsak nem ólálkodik egy baltás gyilkos a bejárati csarnokban."

"- Szerencsére van más, aki példát mutasson Ginnynek - jegyezte meg Percy gőgösen. - Felmegyek, átöltözöm a vacsorához...
George sóhajtva nézett távozó bátyja után.
- Képzeld, megpróbáltuk bezárni egy piramisba - mesélte Harrynek -, de anya közbelépett."

"- Mi szeretjük az óráidat! - hazudta gondolkodás nélkül Hermione.
- Igen, szuper órákat tartasz! - tódítótta Ron. - Tényleg, hogy vannak a futóférgek?
- Megdöglöttek saláta-túladagolásban - felelte csüggedten Hagrid.
- Jaj, de kár! - sajnálkozott Ron vigyorra görbülő szájjal."
(Mint az előző köteteknél, szívem szerint itt is megadnám az öt pontot, de azokat a két kedvencre tartogatom.)



2014. november 11., kedd

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

(Harry Potter 2.)

Harry Potter varászlónak született. Második tanéve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában éppen olyan eseménydúsnak bizonyul, mint amilyen az első volt. Lekési a különvonatot, így barátai repülő autóján érkezik tanulmányai színhelyére. S a java csak ezután következik...
Harry Potter történetét nem kell bemutatnom senkinek. Kevesen akadnak, akik se nem olvasták, se nem látták a belőle készülő filmet (és mégis kíváncsiak holmi kritikára). Ebben a kötetben ugyebár felszínre tör Mardekár utódja, és sorban válnak kővé a gyanútlan áldozatok. De hol van a titkok kamrája, és ki lehet Mardekár utódja? És vajon sikerül-e leállítani még az első halálos áldozat előtt? - Költői kérdés, Harry és barátai idén is megmentik a Roxfortot.
Én és a könyv

Amikor még kislány voltam, a szüleim megvették az első négy Harry Potter kötetet. Nem vettem észre a sorszámokat a gerincen, rögtön a legérdekesebb cíművel kezdtem: ezzel. Pár fejezet után észbe kaptam, hogy talán nem ezzel kéne kezdeni. Hamar átrágtam magam a könyveken, annyira mesések, annyira varázslatosak voltak! És nem tévedtem, az első négy kötet közül ez lett a kedvencem. (Érdekes, a filmek közül pont ezt utálom a legjobban, talán mert túl sokszor láttam.)
Sajnos már nem tartozom az első HP-kötetek célcsoportjába, és ez azzal is jár, hogy megkopott a varázsa. Már tudtam, mikor-mire számítsak, és többé már csak részleteiben tud meglepetést okozni. Például, amikor a Weasley-ikrek egyike beszól egy olyat, hogy röhögve fordulok le a székről! - Igen, ezért a mai napig is érdemes elolvasni!

Sosem fogom elfelejteni Rowlingnak azt az érzést, amit a HP-világ megismerésekor éreztem. Maradandóvá tette a gyerekkorom azon szakaszát, amire különben nem szívesen emlékszem. Amikor semmi más örömöm nem volt az iskolában, mint hogy szünetenként elővehettem valamely Harry Potter-történetet, és belefeledkezhettem abba a világba, aminek így én is részese lehettem!
Egyedül azért nem kapja meg az öt pontot, mert a legmagasabb pontszámot két későbbi kötetnek tartogatom. :)

2014. január 20., hétfő

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

(Harry Potter 1.)

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot.
Harry Potter történetét már mindenki ismeri kisebb-nagyobb mértékben: az árva kisfiút felveszik a Roxfortba, ahol egy teljesen más kultúrával ismerkedik meg. Barátokat talál, felfedezi a múltját, veszélyes helyzetekbe sodródik, és megmenti a varázsvilágot (bár ez nagyjából az összes kötetre igaz).

8-9 éves lehettem, amikor a szüleim megvették az első négy részt. Nem is figyeltem, melyik az első, és rögtön a legérdekesebb cíművel kezdtem (-> Titkok kamrája :)). Aztán valamelyik szülőm figyelmeztetett, és az elejéről kezdtem olvasni, ki sem lehetett ütni a kezemből, annyira hozzánőttem.

Nemrég felelevenítettem az élményemet, és újraolvastam – egyelőre csak az elsőt. A várt hatás nem maradt el, ugyanúgy imádtam minden sorát, mint gyerekkoromban. Hogy ideillő kifejezéssel éljek: teljesen elvarázsolt az a világ, amit Rowling megteremtett. Jó volt újra átélni, ahogy Harry megtalálja végre a helyét, és bebarangolni a híres Abszol-utat és a Roxfortot, szurkolni a Griffendél kviddicscsapatának, és... órákig tudnám talán sorolni.

A kedvenc helyem a kastélyban a Griffendél klubhelyiség. Képzeletemben egy otthonos, nagyobbfajta szoba rémlik fel, ahol a kandallóban pattog a tűz, karosszékek, amiben kényelmesen hencsereghetnek a diákok, és persze könyvespolcok. Arra már nem tér ki a fantáziám, hogy ebben a szobában hogyan férhet el a teljes Griffendél-populáció. J

És hogy mit irigylek tőlük a legjobban? Az étkezőasztalokat, ahol mintegy varázsütésre jelennek meg a finomabbnál finomabb étkek. Mmmmm….

Kiegészítés: más is észrevette, hogy a Harry Potter-kötetek illata függőséget okoz???
Ajánlom: Télen, a jó meleg szobában, takaróba burkolózva, egy bögre forró ital társaságában.

Forrás: http://www.bozeman-magpie.com/