Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet

Sorozat: Csak lélegezz! 2.
Oldalak száma: 522 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Bozai Ágota
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Barely Breathing
ISBN: 9789632614625
Műfaj: YA, romantikus
Goodreads átlag: 4,33 / 5
Moly.hu átlag: 86%

Fülszöveg:

Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz-e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?

Én és a könyv

Olvasva: 2017. április 12–21.

Ezt a könyvet nem akartam elolvasni, egyáltalán nem. Az előző részben már halálra idegesített Emma mártírkodása és a minden oldalon előforduló "elakadt a lélegzetem"-kifejezés, gondoltam, nekem ennyi ebből elég. (Na meg Media Addict Tibi értékelése sem hozta meg hozzá a kedvem.) Most kivételesen úgy döntöttem, elolvasok valamit kihíváson kívül. Nézegettem, mibe kezdjek bele, és annyi jó könyv közül pont ez szólított meg...

Véleményem

A Visszafojtott lélegzet során sem alakulnak sokkal jobban Emma dolgai. Carol börtönben rohad ugyan, de amit művelt, nem múlik el nyomtalanul. Emma az anyjához költözik, aki tényleg nagyon igyekszik, hogy Emmának jó dolga legyen nála, ám nemigen sikerül neki. Emma anyja (továbbiakban csak Rachel) ugyanis nem egy mintaanya. Iszik, pasizik, drámázik. Ő is ugyanúgy bántja Emmát, csak nem tettekkel, hanem szavakkal.

"– Néha az embert jobban bántják, mint amit el tud viselni – nyugtatott, figyelt. Nehezen tudtam a szemébe nézni. – És van úgy, hogy nem tudja, hogyan kérjen segítséget. Annyira belemerül saját bánatába, hogy a végén mindenkit megbánt a környezetében."

Egy ízben Rachel szerelmes lesz egy jóval fiatalabb pasiba, Jonathanba. Úgy néz ki, Jonathan mellett végre kivirul Rachel, kezdi összeszedni magát, ám egy dologra senki sem számított: hogy Emma és Jonathan között megvan az a szikra, ami nincs meg a lány és Evan között, sem Jonathan és Rachel között. Amikor csak egy légtérben voltak (és ez igen sokszor megtörtént), csak úgy izzott a levegő. Emma és Jonathan között kialakul egy nagyon szoros kötelék, amit a bajtársiasság és a kémia táplál, és ez a kötelék azzal fenyegeti Emmát, hogy elveszi tőle Rachelt is és Evant is.

Nem hittem, hogy ebben a trilógiában meg fog jelenni olyan karakter, akit még Carolnál is jobban fogok utálni. Márpedig Rachel ilyen. Nem védem én Carolt, de ő a férje unokahúgát bántotta, Rachel viszont a vér szerinti lányát. Rachel egyre inkább az alkoholba menekült, és részegen tombolt. Másnap mindig úgy tett, mintha bánná, pedig nem! Esküdözött, hogy most jó lesz, de meg sem próbálta. Az, hogy valaki így viselkedjen a saját gyermekével, egyrészt hihetetlen, másrészt olyan bűn, amit tökéletes kegyetlenséggel büntetnék.

"Én legalább annyira nem tudtam, hogyan legyek a lánya, amennyire ő sem tudta, hogyan legyen az anyám."

Emma karakterét sem bírtam nagyon sokáig. Továbbra is született áldozat. Viszont a hónapokon át tartó tortúra kicsit megedzette, és volt egy pont, ahol borult a bili, és végre kiállt magáért. Aztán persze mindent elrontott azzal, hogy megbánta a kiakadását. Egyszerűen nem tudom megérteni, mit miért tesz. Marad, amikor mennie kéne. Segít, amikor neki kéne segítség. Szereti azt, aki bántja. Eltaszítja azt, aki szereti. Menekül, amikor maradnia kéne. És amit a leges-legvégén tett... azzal kivívta a végleges gyűlöletemet.

"Ahogy ott ültem a néma házban, és lasagnét eszegetve tévéztem, rájöttem: még soha nem voltam ennyire egyedül. Bármennyire is egyedül éreztem magam az életben, bármennyire elszigeteltem magam…hát…mindenkitől, soha nem voltam igazán egyedül. Mielőtt Saráékhoz költöztem, soha nem lehettem egyedül otthon. Az iskolámban mindig lefoglalt valami. Most pedig teljesen egyedül vagyok; nem tetszett ez a csend, ez a mozdulatlanság. Túl hangosan hallottam a fejemben zsongó gondolatokat."

Jonathan és Analise megjelenése mentette meg a könyvet a szememben, azt hiszem. Az előző kötet olvasása során azt hittem, vagy velem, vagy Emmával van a baj, mert egyáltalán nem éreztem a szikrát közte és Evan között. Végül arra fogtam, hogy Emma túl szűzies és félénk ahhoz, hogy szenvedéllyel vonzódjon valakihez. Aztán jött Jonathan, és megéreztem... Evan is nagyon szeretnivaló, igazán jó ember, de szerintem nem való Emmához. Sokkal jobb lenne neki Analise mellett. Én vagyok az egyetlen, aki szurkolt annak a szerencsétlen új lánynak, hogy sikerüljön neki elcsavarni Evan fejét?

Tudjátok, mi a legfurcsább? Azok a dolgok, amik az Elakadó lélegzetben nagyon zavartak, itt is jelen voltak, és én mégis élveztem az olvasást. Tele a könyv "elakadt a lélegzetem", "nem kaptam levegőt", "kiszaladt belőlem a levegő" és hasonló kifejezésekkel, mégsem akartam kínomban felgyújtani. Valahogy sokkal jobban megfogott ez a Rachel-Jonathan-Emma-Evan négyszög, mint a Carol vs. Emma. És dacára annak, hogy sikerült Emmát az eddigieknél is jobban megutálnom, szeretném elolvasni a trilógia befejező kötetét. Ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatott volna tőlem a könyv.

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

(Csak lélegezz! 1.)

„Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?”

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben láthatatlanná válna. Ennek ellenére rögeszmésen ragaszkodik a gondtalan és boldog élet látszatához: úgy öltözik, hogy senki ne lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esnek a tökéletességtől a mindennapjai. Egyszer azonban váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen szembenézni jelenlegi helyzetével és önmagával. Ám ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat…

Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a kritikusok körében is nagy sikert aratott Csak lélegezz! trilógia első kötete.

Emma Thomas világa felfordul, amikor édesapja meghal, anyja pedig magára hagyja, s nagybátyja családjához kénytelen költözni. Attól fogva nagynénje pokollá teszi az életét. A titkot Emma az élete árán is őrzi, nehogy unokatestvéreitől elvegyék az anyjukat. Egyedül legjobb barátnőjét, Sarát avatja be a dologba.

Emma minden szakkörön részt vesz, valamint tagja a foci- és a kosárcsapatnak is, hogy minél kevesebbet kelljen otthon töltenie. Egy napon új diák érkezik, Evan, aki szemmel láthatóan érdeklődik Emma iránt, és a vonzalom kölcsönös. Emma tudja, hogy nem kerülhet közel a fiúhoz, mert ezzel a titka veszélybe kerül, de hát a szívnek nem lehet parancsolni. Jó barátokká válnak, mígnem Evan rájön, mi folyik Emmáéknál. Ekkor Emma megszakítja a kapcsolatot Evannel.

Evan nagyon csalódott, el is költözik, Emma pedig Drew párja lesz, de továbbra is minden éjjel Evanért sikoltozik álmában. Amikor Evan hall egy pletykát Emmáról és Drew-ról, azonnal hazatér, s minden a helyére billen. Megfogadja, hogy nem hagyja, hogy Emmának újból baja essen. De ha javulni is látszik minden, Carol nem fogja tétlenül nézni…

Komoly témára épül a könyv, a családon belüli erőszak sokkal elterjedtebb, mint gondolnánk. Ettől függetlenül nagyon logikátlannak érzem a történetet, el is mondom, miért:

- Emma senkinek nem szól a dologról, mert unokatestvérei úgy elveszítenék az anyjukat, aki egy idegbajos ribanc (nem lenne jobb nekik is?)

- Emma nem lehet szerelmes Evanbe, mert a titok nincs biztonságban (akkor miért veti magát Drew karjaiba?)

- Carol mindig olyankor bünteti Emmát, amikor semmi oka rá, mondjuk amikor Emma épp a házimunkát végzi (f*ck logic)

- Carol utálja, hogy Emma náluk lakik, mégsem engedi soha sehova (hogy még többet náluk legyen, mert annyira szereti)

- Emma utálja, ha Sara megöleli, mert fáj neki; érdekes módon sem a foci, sem a kosarazás nem fáj, még az sem, amikor buliban részeg fiúk ölelgetik

És mindezt, Emma és Evan (se veled-se nélküled) szenvedéseit ötszáz oldalon keresztül húzza az írónő, miközben nem történik kb. semmi érdekes. Kövezzetek meg, de már vártam, mikor jön Carol, és csinál valami nagyon durva ocsmányságot Emmával. :P

És a legdurvább mind közül, amiért konkrétan kiidegelt a könyv: körülbelül két oldalanként elakad Emma lélegzete, vagy leáll a tüdeje, vagy nem bír levegőt venni, és ezek szinonimái… Értem én, hogy utalás a címre, meg minden, de amikor két oldalon belül háromszor akad el a csaj lélegzete, már azt kívántam, bárcsak örökre akadna el…

Sajnálom azért, mert szeretni akartam, de Emma nem könnyítette meg a dolgomat :( Nem akarok senkit arra sarkallni, hogy kerülje el messzire a könyvet, mert (túl) sokan imádták, de nálam aligha üti meg a mércét.