Karen Marie Moning: A hajnalra várva

(Tündérkrónikák 3.)

Figyelem! A fülszöveg és az értékelés SPOILERT TARTALMAZ az előző rész(ek)re vonatkozóan!

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,

Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,

Vagy árnyad, amely este kél előtted:

Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.

Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér. Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…

Azt kell mondjam, kezdem Macet megkedvelni: végre felnőtt, és megtanulta használni az eszét. Ez utóbbira szüksége is lesz, a könyvet ugyanis már 5-en próbálják megszerezni a segítségével (hogy kiben lehet megbízni, gondolom az utolsó pillanatokig kérdéses lesz).

Az előző két részből már le tudtam szűrni, hogy ez a sorozat bizony nagy kedvencem lesz. Nos, ha ez a kötet lenne a kezdő rész, minden bizonnyal más véleményen lennék. Hiányzik belőle valami, az első kettőben benne volt. De nézzük, mik is a konkrét problémáim:

- Túl sok V’lane, túl kevés Barrons…! (Mondjuk anno engem is meglepett, hogy nem a szeszélyes szöszivel, hanem a veszélyes vadállattal szimpatizálok.)

- Kevés esemény történt ebben a kötetben. Egy dolog, hogy azok nagy horderejűek voltak, de akkor is… nem lehet megunni!

És hogy valami pozitívat is szóljak: Fiona vissza fog térni! Na nem azért örülök, mert annyira szeretem, de nagyon érdekes karakternek tartom, és égek a vágytól, hogy többet tudjak meg az ő és Barrons múltbeli kapcsolatáról.

A könyv vége felé aztán felpörögtek végre a dolgok: kitört a nagy háború, és minden elveszni látszik. És az az utolsó fejezet! Hol van Barrons, amikor szükség lenne rá?! Spoilerezni nem fogok, akadjatok ki Ti is majd! :P

Karen Marie Moning: Álom és valóság

(Tündérkrónikák 2.)

Figyelem! A fülszöveg és az értékelés SPOILERT TARTALMAZ az előző részre vonatkozóan!

Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén.

Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.

Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is. 

"A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog."

Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.

Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?

Egyre több játékos száll ringbe a Sötét Könyvért, de vajon ki fog nyerni? És Mac kinek az oldalára áll? Egyáltalán hány oldal van? Ezek azok a kérdések, amelyekre a választ NEM kapjuk meg ebben a kötetben. Addig is lássuk a sakktábla bábuit:

1.      Barrons: még mindig nem tudjuk, ki ő, miért kell neki a könyv. A tökéletes idegen, aki mindig jókor van jó helyen, hogy megmentse Mac életét. Na meg persze <3.

2.      Mallucé: ő már nem játszik. Vagy mégis? Mégsem? Reméljük, jelenlegi állapota fennmarad!

3.  Derek O’Bannion: új játékos. Bátyjáért akar bosszút állni, immár különleges képességekkel felturbózva, de ez majd a jövő zenéje lesz.

4.      Rowena: a dilis öregasszony, főállásban a sidhe-látók úrnője. Állítólag nemes célok vezérlik, de nem bízunk benne. Mac tünetei alapján náluk van a Sinsar Dubh.

5.    Christian: cuki srác az Ősi Nyelvek Tanszékéről. Ez az egyetlen, amit tudunk róla, valamint hogy ismerte Alinát, és Macről is többet tud, mint az eleinte mutatja. Nem tudni, ki ő, és kinek az oldalán áll.

6.      V’lane: Seelie herceg, aki a könyvet akarja megszerezni királynője számára. Rejtély, hogy mi okból, és hogy ezért meddig képesek elmenni.

7.      A Nagyúr: nem sokat szerepelt. Megszerezte az akaratot felerősítő medált egyetlen mondatával. Fél (?) Barronstól.

Fiona sajnos még a történet elején távozni kényszerült, amikor megpróbálta megölni Mac-et. Még mindig reménykedem, hogy a jövőben előkerül, és konfrontálódnak, szeretnék róla többet tudni. Szerintem ő egy olyan karakter, akiből többet is ki lehetett volna hozni.

Fiona tettének következtétől V’lane menti meg Mac-et, aki ezáltal jogosulttá válik Mac egy órájára, amit csak(!) beszélgetéssel töltenek. Az már más kérdés, hogy ez az egy óra a tündérek világában telik el, majd amikor a tündérherceg Alina képében jelenik meg, Mac-et további maradásra bírja. Az az egy délután, amit a „lányok” együtt töltenek, egy hónapnak felel meg az emberi világban.

Mac személyisége sokat fejlődött ebben a kötetben. Már nem a cuki, rózsaszín-mániás csinos lány, aki egykor volt, annál valamivel érettebb. Ugyan még mindig vannak olyan megnyilvánulásai, ami felnőttségét kétségbe vonja, de akkor is, ez már haladás.

Találkozik egy fiatal lánnyal, Danivel, aki szintén sidhe-látó. Nos, ha Mac antipatikus volt nekem az első részben, akkor Danit gyűlölöm. Nem tudom, miért, de valamiért megvetem az ilyen egoista, dicsekvő karaktereket. Remélem, ez a kép kissé alakulni fog, mert így nem leszünk jóban. Dani elvezeti őt Rowenához, a sidhe-látók vezetőjéhez. Egyelőre Mac nem bízik bennük, de válaszokat akar, amit csak ők adhatnának meg.

Mac mindeközben úgy érzi, kezd megőrülni. Sokszor szellemet lát, amelyik úgy néz ki, mint a kaszás. Meggyőződik róla, hogy nem valóságos, csak a lelkiismerete és képzelete szüleménye, neki gyónja meg bűneit. Persze, hamarosan ő is rájön, hogy nem csak az agya játszott vele, az a szellem nagyon is valóságos, akitől csak Barrons mentheti meg, de ő is majdnem elkésik ezzel.

Barronsról most sem tudhatunk meg sokkal többet, csak néhány szösszenetet: valami lakik a garázsa alatt, és hogy előrelátóbb, mint gondolnánk. Ugyanolyan titokzatos, a tettei miértjét ezúttal sem fogjuk megérteni. Amikor a kaszás elfogja Mac-et, és a föld alá zárja, épphogy csak időben talál rá. A haldokló lány látványa olyan érzéseket váltott ki belőle, hogy elhagyta a Ms. Lane megszólítást. Unseelie húst etet Mac-kel a lány akaratából, aki így teljesen felépül, és szupererős lesz. Amikor pedig a szellem meghal, rettenetesen összevesznek, majd az indulatok átadják helyüket valami másnak ;)

Ez a kötet is függővéggel zárult: Mac már tudja, kik szállítják ide-oda a Sötét Könyvet, de mi még nem, úgyhogy amíg a következő részt be nem szerzem, nem sokat fogok tudni aludni! Összességében elmondhatom, hogy ez a rész felülmúlta az előzőt, itt sem voltak unalmas momentumok, mindig történt valami. Az írónő folyton meglepett, valahogy sosem az történt, amire számítottam, és ez az, amit egy könyvben a legfontosabbnak találok. Negatívumként csak annyit hozhatok fel, hogy idegesítően sok volt benne a „petúnia” és a „szuka”, de ettől eltekintve maximális értékelést érdemel. Ide a következő résszel! :)

 

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

(Tündérkrónikák 1.)

MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei  tárulnak fel előtte lépésről-lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságait, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.

Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.

Nézzük csak. Adott egy fiatal, hosszú szőke hajú bombázó (aki ezt tudja is magáról, és nem győzi hangsúlyozni), Mac, akinek legnagyobb gondja, hogy a medence mellett egyenletesen barnuljon le. Egyszer csak hírt kap Dublinban tanuló nővére kegyetlen haláláról. A szülők összeroppannak, Mac viszont úgy dönt, végére jár a dolgoknak. Összepakol, Dublinba repül, és elkezdi a nyomozást.

Amerre jár, mindenhol megkérdezi, ki mit tud a Sinsar Dubh-ról, amit nővére utolsó üzenetében emlegetett. Mindenféle hülye válaszokat kapott, minthogy az egy könyv, és hogy tündéreké, satöbbi. Mac persze úgy érezte, be akarják csapni, és hogy itt mindenki tud valamit, de senki nem árulja el.

Egyszer eltéved, és elkeveredik valahogy az elhagyott városrészbe, ahol sehol egy lélek, csak furcsábbnál furcsább dolgok: pergamendarabkák, ruhakupacok, otthagyott, nyitott autók. Fura. Kezd sötétedni, és pánikba esik, szerencsére azonban fényt lát, és kitalál az elhagyott területről. Magában hálát mond a Barrons Könyvek és Apróságok üzletnek, és megnyugodva betért. Itt is megkérdezte, tudnak-e valamit a Sinsar Dubh-ról, de a tulajdonos, Barrons nem válaszolgatott készségesen, sőt, el akarta ijeszteni Mac-et.

Főhősnőnket azonban kemény fából faragták: nem ijesztették meg a fenyegetések. Hamarosan a saját bőrén tapasztalta meg, hogy a tündérek valóban léteznek, de nem úgy, mint azt az emberek gondolják. Nem apró, komisz kis lények voltak, hanem hatalmas, gyilkos földönkívüliek, akik szintén a Sötét Könyvre vadásznak.

Mac és Barrons akaratuk ellenére kénytelenek összefogni, miután kiderül, hogy Mac képes érzékelni a tündérek szent tárgyait (SZT), és veszélyes küldetésre indulnak. Szörnyű élmények sokasága útján valamennyi SZT-re ráakadnak és megszerzik, végül Alina gyilkosát is megtalálják, de hogy mit kezdenek vele, az a következő kötet rejtelme.

Amit én ebben a kötetben legelőször megfigyeltem, hogy Mac gyásza alig érzékelhető. Persze, írta, hogy sírt, és még néhányszor elpityeredett, de ettől függetlenül bárokban ücsörgött, zenét hallgatott, szóval nem adta át magát az elvesztés fájdalmának. Nem is volt túl szimpatikus, túl egoista nőszemély.

Úgy vettem észre, ez a könyv nagyon megosztja a véleményeket; volt, aki imádta, és volt, akinek egyáltalán nem tetszett. Nos, én az előbbiek táborába tartozom, ugyanis nagyon nehezemre esett becsukni, és mással foglalkozni. Ez annak köszönhető, hogy hiába mondtam magamnak, hogy „csak egy fejezetet olvasok”, mikor úgy lett vége a fejezeteknek, hogy „na nee, mi ez már, mi lesz ebből?!”. Nagyon izgultam, mindig pörögtek az események, és mindig meglepett az írónő egy-egy fordulattal.

Egyenesen sokkolónak találtam néhány momentumot, pl. egy-két tündér leírását, és a már említett pergamendarabkák valódi mivoltának magyarázatát.

Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a jövőben Mac és Barrons kapcsolata, és Fiona múltjáról is szeretnék megtudni ezt-azt. A sorozatokban ugyanis a karakterek fejlődését majndem olyan izgalmasnak találom, mint a cselekményt.

Imádom azt a világot, amit Moning megteremtett. Egy misztikus, nagy múltú város… ha tehetném, csomagolnék és indulnék, hogy a saját szememmel nézzem meg! Erre sajnos azonban nincs lehetőségem, úgyhogy egyelőre maradok a Tündérkrónikák sorozat további köteteinél. J