2015. január 22., csütörtök

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem


Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2011
Eredeti kiadás: 1916
Oldalszám: 110 oldal
ISBN: 9789631188936
Moly.hu átlag: 88%
Műfaj: ifjúsági, klasszikus, novella

Fülszöveg:
Ez a könyv, melyet az olvasó, - egészen mindegy, mi a kora, rangja, élettapasztalata - egyetlen szuszra, megszakítás nélkül olvas végig. Ez a könyv, melyre azt mondjuk: "Nem tudom letenni, míg el nem olvastam." Mi az, ami e könyvben így köti érdeklődésünket? Miféle mély filozófia, varázsos előadásmód, szívet és értelmet megragadó, rendkívüli ötlet kényszerít, hogy fölfaljuk e sorokat, mint valamilyen egyszeri, csodás szellemi táplálékot, melynek vitaminózus hatása üdítően árad el lelkünkben? Ez az érdeklődés általában csak remekműveket illet meg. Ez a könyv csakugyan remekmű. Napjainkban könnyű kézzel osztogatják könyveknek és szellemi tüneményeknek ezt a kitüntető megjelölést: ezért fontoljuk meg, olvasók, szavunkat, mielőtt odatűzzük a "Tanár úr kérem" új kiadásának címlapjára ezt a rangjelzést.

Véleményem


Nézzenek oda! Itt vagyok 22 éves felnőtt nő (?), és szégyenszemre "vénségemre" kellett belebotlanom Karinthy művébe. Miért is maradt ez ki nálam idáig? Miért nem tették kötelezővé? Miért nem hetedikes koromban kellett elolvasnom, mondjuk A kőszívű ember fiai helyett? Nyilván azért, hogy - biztos, ami biztos alapon - eltiporják az olvasási kedvemet. (De erről majd egyszer bővebben...)

Mind jártunk iskolába, mind tudjuk, milyenek a gyerekek, milyenek voltunk. Borsot törtünk a tanárok orra alá, nem akartunk tanulni, sokat nevettünk egymással (és főleg egymáson), féltünk a feleléstől, kaptunk már rossz jegyet, és végül felnőttünk. Nem volt ez másképp régen sem, mint ahogy Karinthy írása is bizonyítja.

Minthogy az én gyerekkorom elmúlt, belőlem könnycsorgató nosztalgiát váltott ki a könyv (hol az emlékektől, hol a poénoktól). De jó is volna még az iskolapadban ülve röhögni a hülyegyereken, aki a kukába bújt! Vagy a hosszú évek során összekuporgatott pár forintomat valami értelmetlen kacatra költeni, amire semmi szükségem, de akkor és ott nagyon megtetszett! Vagy mérgelődni, hogy a lányok miért kiváltságosak, miért kell őket tisztelni, ha egyszer jól pofon is lehetne őket vágni, hogy leesnének a székről. Segítséget kérni anyutól/aputól a matekpéldában, és látni, hogy bizony ezt ők sem értik! Bár ez utóbbi egyre inkább igaz, hiszen a kalkulusról még nem is hallottak.

Karinthy humora zseniális, így hát mindenkit bátorítok, szánjon rá 2-3 órát a Tanár úr kéremre. Nagyon üdítőek a rövid kis írások, kortól és nemtől függetlenül. Néha szüksége van az embernek ilyen humorbombákra: visszahozza a csintalanságot, a fiatalságot, az életkedvet, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Amikor majd idős koromban visszagondolok az életemre, szeretnék én is ilyen emlékeket felidézni; tudni fogom, hogy nem volt hiába.

Linkek

Kedvet kaptál? Olvasd el interneten!

A könyv a Moly.hu-n:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése