R. F. Kuang: Mákháború

Sorozat: Mákháború 1.
Oldalak száma: 572 oldal
Megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés: 2018
Fordította: Ballai Mária
Kiadó: Agave
Eredeti cím: The Poppy War
Besorolás: fantasy
Goodreads átlag: 3,98
Moly.hu átlag: 83%

Fülszöveg:

Nikant ​elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.

Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.

Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2019. november 6. -- december 2.

Egy külföldi blogon bukkantam rá először a Poppy War című könyvre; a blogger grafikáján akadt meg a szemem igazából, és elolvastam a bejegyzését. Mondjuk úgy, felkerült a történet a radaromra. Nem sokkal később, nagy meglepetésemre magyarul is megjelent. Viszont az első kritikák kissé elbizonytalanítottak... hirtelen elgondolásból mégis az elolvasása mellett döntöttem, és nem bántam meg.

Véleményem

Zsin hadiárva. A szülei elestek a II. Mákháborúban. A Fang család fogadta őt örökbe, de nem szeretetben nevelték, hanem drogdílerként dolgoztatták. Most alkalom adódott rá, hogy megszabaduljanak a nem kívánt kolonctól; hozzáadhatják egy jómódú férfihoz, ezzel végleg megtérül a befektetés. Zsinnek azonban eszében sincs feleségül mennie egy öreg fickóhoz; inkább elhatározza, hogy éjt nappallá téve tanulni fog, hogy bekerüljön Nikan legelitebb katonai iskolájába, Szinegardba.

A rengeteg belefektetett energia meghozza gyümölcsét: Zsin toronymagas pontszámot ért el a felvételi vizsgán. Végre szabad, ott hagyhatja a Fang családot. Ám az, hogy a vizsgán tökéletesen teljesített, többé nem számít. A Szinegardban mindenki előkelőbb, gazdagabb, jártasabb a harcművészetekben. Zsint nem csak az egyik évfolyamtársa pécézi ki, de az egyik tanára is; és úgy esett, ezek ketten kis híján kicsapatják az akadémiáról. Zsin nem adja fel, önerőből kezd tanulni, és az egyik mesterének megtetszik a lány kitartása. Tanítani kezdi, és ezzel végül megmenti Zsint a bukástól. Cserébe azt várja, hogy Zsin kötelezze el magát az ő tantárgya, a Hiedelemvilág mellett. Zsin inkább Stratégiát tanulna, de a harcművészet vizsgán kivételes dolog történik vele: megszállja egy isten ereje. Ez adja a lökést Zsinnek, hogy mégis a Hiedelemvilág felé forduljon, és megtanulhassa, hogyan tud újra isteni erőhöz, végtelen hatalomhoz nyúlni.

A következő tanévben ő Csiang mester egyetlen tanítványa; megkezdődik sámánná való kiképzése, amit teljesen titokban kell tartania; ez nem esik nehezére, ugyanis a nikarák (Nikan népe) réges-régen nem hisz a sámánokban, és az isteneket is inkább már csak hagyományból tisztelik. Pedig a tanok valósak, akárcsak az istenek. Zsin tanulmányai azonban félbeszakadnak, amikor kitör a III. Mákháború. A mestereket és a tanítványokat is besorozzák valamely hadosztályba, de először is az otthonukat, Szinegardot kell megvédeniük. Zsin segítségül hívná az isteneket, de Csiang óva inti: az istenek nem adnak, csak elvesznek. Zsin mégis megteszi; így maradhat csak életben, és ezzel a csatát is megnyeri.

Felépülése után hírt közölnek vele: Zsin nem az a parasztlány, akinek mindig hitte magát, hanem egy nagy múltú nép leszármazottja. Ezzel egyidőben besorozzák őt a Cekóba, ami a császárnő orgyilkos-különítménye. A Cekónak nagyon rossz híre van a Milíciában, állítólag csupa őrültből áll; Zsin nem is akar menni, de nincs választása. Mint kiderül, a parancsnoka nem más, mint Altan, egykori iskolájának legendás hírű diákja. Együtt térnek vissza a frontra, hogy megnyerjék a háborút Mugen ellen; és Zsin, akárcsak Altan, egyre inkább a szívügyének érzi, hogy megvédje Nikant Mugentől, mi több, személyesen álljon bosszút minden egyes mugenin a borzalmakért, amiket elkövettek.

A fenti igen elnagyolt bevezetőmön is meglátszik szerintem, hogy a Mákháború nem egy könnyed, kétestés limonádé-regény. Az író minden szinten alaposan kidolgozta, egészen apró szegmensekből építette fel, a hiedelemvilágtól kezdve, Nikan történelmén át, a karakter fejlődéséig mindent. Elképzelni sem tudom, mi munka lehet ebben a regényben, még akkor is, ha máskülönben a kisujjából rázta ki a vázlatot. Sok mindenről szeretnék beszélni ebben a bejegyzésben, és arra gondoltam, az lesz a legjobb, ha címszavak szerint haladok.

Világfelépítés: A regény helyszíne Nikan, egy Kínára alapozott kitalált ország. A nikarák, vagyis az ország lakói valaha 64 istenben hittek. Ezek az istenek a Pantheonban lakoztak, és kiegészítették egymást, mindenkinek volt ellenpárja, így tartották az egyensúlyt. Az istenekkel a sámánok kommunikáltak, akik drogok hatásával tudtak eljutni a Pantheonba. A regény idején hanyatlóban van a sámánizmus, de létezik, és Zsin is erre az útra lép. Nagyon nem vagyok otthon a keleti kultúrában, és azt sajnos nem tudom megmondani, a nikarák hiedelemvilága mennyiben épül a kínai emberekére (vagy épp más nemzetekére), mindenesetre a hangulata nagyon mulános (az elején!)

Cselekmény: A könyv végig izgalmas, mindig van miért szorítani. A legelején a felvételi miatt, utána az elsőéves vizsga miatt. A háború kitörésével pedig még tovább fokozódik a feszültség. Üresjárat nemigen van a könyvben, minden elhangzó mondatnak jelentősége van. Rendesen oda kell figyelni a cselekményre, mert pillanatok alatt történhet valami, ami a nyugalmat megborítja.

Főszereplő: Zsin olyan lány, akit igazán nem tudtam sem kiismerni, sem megkedvelni. A semmiből jött, hirtelen elhatározta, hogy ő leteszi a vizsgát és katonatanoncnak áll, majd hatalmat akar, ez az egyetlen célja. De vajon mi hajtja? Miért kell neki annyira hatalom? Mindent megtesz érte, szó szerint a végletekig elmegy. Néha olyan érzésem volt, teljesen új személyiséget kapott. Pl. 4 év helyett 2 év alatt, minden erejével azon volt, hogy felkészüljön a vizsgára, mégis, amikor Szinegardba ért, és rájött, mennyire kilóg onnan, meg beszóltak neki, sírva fakadt és haza akart menni. Mintha a szerző nagyon erőlködött volna, hogy legyen Zsinben valami lányos is, pedig az efféle érzékenység teljesen idegen a karakterétől. Ha mindenképp meg kéne említenem valami negatívumot a könyvvel kapcsolatban, Zsin karaktere lenne az.

Mellékszereplők: (Nagyon) sokan voltak, közülük hármat emelnék ki.

• Nö-csa: a fiú, aki már az első napon Zsin legfőbb ellensége lesz. Egy szemét piperkőc, de én kedveltem. Nem akarok nagyon elspoilerezni semmit, de diákéveik után is szerepe lesz Zsin életében. Remélem, a folytatásban is benne lesz, ugyanis elhangzott vele kapcsolatban egy rejtélyes félmondat, amire tudnom kell a választ.
• Altan: a Szinegard "sztárja", az utolsó speeri, élő legenda, később Zsin parancsnoka. Őt és Zsint különleges kötelék fűzi össze. Én nem kedveltem annyira, mint amennyire a szerző szerette volna megkedveltetni a karakterét; összetett volt, mégis unalmas.
• Csiang: Zsin mestere, akiről mindenki azt gondolja, félcédulás bolond. És sokszor valóban úgy is viselkedik, csak a döntő pillanatokban mutatja meg, mire képes igazán. A könyv vége felé izgalmas titok derül ki róla, amiről szeretnék sokkal többet megtudni.

Romantika: A könyvben a romantika aránya a nullához konvergál. Egy csók nem sok, annyi nem csattan el. Altan az ügyeletes szépfiú, mindenki arra számított, hogy ő és Zsin összejönnek, én is ezt hittem. Zsin Nö-csát is gyönyörű fiúnak látta; ha a két diáktársa közül kellene választani, én egyértelműen Nö-csa pártján állok. Valószínűleg egyedül vagyok vele, de igazából Csianggal hoztam volna össze Zsint; igen, a mesterével! :P

Ábrázolás: Háború zajlik, nem is akármilyen. A mugeni hadsereg elmebeteg, és ami borzalom létezik, ami szörnyűséget elképzelni is rettenetes, azt ők véghez viszik. Itt nem csak hős férfiak vére folyik, hanem meg nem született csecsemők belső szervei. Voltak benne olyan leírások, hogy megszédültem és felkavarodott a gyomrom, pedig tudtam, hogy fantasy történet, merő kitaláció, mégis... ezzel csak arra célzok, ne számítson senki lányregényre.

Fordítás: Teljesen rendben van, sőt! Ami az elején furcsán hathat, a nevek és földrajzi helyek mind magyarosításra kerültek, ami ugyan nem baj, de néha vicces. A császárnő neve pl. tacsi (Ta-csi), egy sámáné pedig pacsi (Pa-csi). 

A szerző: Rebecca Kuang 1996-ban született Kínában, négyéves korában az Egyesült Államokba emigráltak. 19 évesen kezdte írni a Mákháborút, és 22 éves volt, amikor a könyve megjelent. Regényével elnyerte a Compton Crook-díjat (Az év legjobb angol nyelvű első regénye sci-fi, fantasy vagy horror műfajban) és a Crawford-díjat (olyan író kaphatja meg, akinek első fantasy regénye a megelőző 18 hónapban jelent meg). Megdöbbentő, hogy ezt a regényt, ami lehetne egy tapasztalt fantasy szerző élete műve is, egy fiatal lány írta meg, ráadásul első könyveként. Csak belegondolok, vajon mivel fog még előrukkolni a jövőben Kuang, aki minden kétséget kizáróan született tehetség.

Mindent összevetve nekem nagyon tetszett a Mákháború, merem megkockáztatni, a 2019-es évem egyik legjobbja. Most viszont szó sincs arról, hogy mindenkinek ajánlanám; a háborús borzalmak miatt 16 éven alul semmiképp, de inkább 18-at mondanék. A folytatását is mindenképpen el fogom olvasni, ez nem is kérdés.

A sorozat részei

1. Mákháború

2. Sárkányköztársaság

3. The Burning God

Joss Stirling: Lélektársak - Sky

Sorozat: Lélektársak 1.
Oldalak száma: 346 oldal
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2010
Fordította: Totth Gitta
Kiadó: Manó Könyvek
Eredeti cím: Finding Sky
Besorolás: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,09
Moly.hu átlag: 87%

Fülszöveg:

Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.

Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…

Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2018. október 1-12.

Tipikusan olyan könyv, amivel nagyon sokszor találkoztam moly.hu-tagságom elején, ezért feltettem a várólistámra, hogy majd egyszer elolvasom. Évekkel később kiválasztották nekem olvasásra egy kihívásra, de nem nagyon fűlött már hozzá a fogam, egyáltalán nem érdekelt már annyira, mint korábban. Mégis erőt vettem magamon és belevágtam.

Véleményem

Sky gyerekkora nagyon zűrös volt. Olyan traumákat élt át, melyeknek az emlékeit mélyen magába zárta, hogy ne törjön össze. Azután csodás nevelőszülőkhöz került, akik mellett végre újra normális életet élhetett. Egészen addig, amíg Angliából el nem költöznek Amerikába.

Sky igyekszik beilleszkedni az új suliba, és szerez pár barátot, de ellenséget is. A fiú, Zed Benedict egy igazi tahó. Az egész családja nagyon titokzatos; heten vannak testvérek, mind fiúk, és Zed a legfiatalabb. És ha még csak ennyi gond lenne... Sky néha Zed hangját hallja a fejében, és a fiú furcsán, már-már fenyegetően viselkedik vele. Aztán hirtelen, egyik napról a másikra minden megváltozik. Zed gyanúsan kedves lesz és édes, udvarolni kezd Sky-nak, és valami lélektárs-dologról zagyvál. Sky nem nagyon bízik benne, de hiába erőlködik, nem tud ellenállni a fiú csábításának. Zed bevezeti őt a savantok világába. Egy napon rájuk lő valaki az erdőben, és kiderül, hogy sokkal nagyobb fenyegetés veszélyezteti őket, mint sejtették. Sky-nak pedig el kell fogadnia a múltját, a jelenét és a jövőjét, ha életben akar maradni, és a Benedict családot is életben akarja tartani.

Ez a könyv nekem nagy csalódás volt, egyszerre pozitív és negatív értelemben. A negatív részével fogunk kezdeni, essünk túl a nehezén. A fordítás valami botrányosan rossz, szörnyű! Ami a bosszantó, hogy egy teljesen jó történetet rontott el olyannyira, hogy az élvezhetetlen lett. A fogalmazásmód gyerekes; a hároméves kisfiam beszél ilyen választékossággal - érzékletes túlzással. Hibát hibára halmoz, akkora félrefordítások vannak benne, hogy elsírtam volna magam, ha le merek ilyet írni. (Példákért lessétek meg ezt a gyűjteményt.) És a hab a tortán: az írásjelek halmozása. A párbeszédekben folyamatosan "?!" írásjelet biggyeszt a mondat végére, amitől az egész dialógus Való Világ (és egyéb, roppant színvonalas magyar műsorok) hatását kelti, ahol mindenki csak ordibálva tud kommunikálni a másikkal. "Zed?! - Hmm?!"

Folyamatos koncentráció kellett ahhoz, hogy a fordítás minőségétől függetlenül tudjam kezelni (és értékelni) a történetet. És arra jutottam, hogy valójában egész jól ki volt találva. A savantok világa nekem teljesen új volt, előtte sehol nem hallottam ezekről a különleges képességekkel rendelkező emberekről. A savantok a való világban értelmi fogyatékosnak számítanak, autistáknak, akik valamilyen trauma hatására extrém képességre tettek szert, pl. kivételesen pontos memória, időérzék, vagy fejszámolási képesség. Ezzel szemben a Lélektársak savantjai nem élnek fogyatékossággal. Legtöbbjük képes a telepátiára, és mindenkinek van valami egyedi képessége; valaki a jövőbe lát, van, aki a telekinézisre képes, más az elemeket tudja irányítani, és van, aki az érzelmeket befolyásolja. Rengeteg képesség létezik, és szinte biztos vagyok abban, hogy az első kötet csak néhányat érintett. Ó, és a lényeg, ami körül a sorozat forog: minden savant számára létezik valahol a Nagy Ő, aki az ő lélektársa. Nem mindenki találja meg, ehhez hatalmas szerencse kell, vagy a sors keze. Olyan ez, mint az Alkonyat farkasainál a bevésődés.

Zed és az egész Benedict család a bűnüldözésben dolgozik; képességeik nagyban segítenek feltárni a rejtélyes eseteket. Ez a hivatás ellenségekkel jár; magukra haragítanak egy maffiaklánt, és a bosszúhadjáratukba Sky is beleesik. Erről többet nem árulhatok el; annyi elég, hogy rengeteg bonyodalmat okoz majd a maffiavezér, és a könyv második fele gyakorlatilag egy adta izgalom.

A regény romantikus szála is egész jól sikerült, pedig sokáig voltak kétségeim. Zed az elején tényleg nem volt egy álompasi, de máshol is láttunk már olyat, hogy gyűlöletből lett szerelem. Engem sokkal inkább az éles váltás zavart meg. A rosszfiús imázst ledobva Zed kb. egy papucs lett, egyszerre nyálas és szánalmas. De csak időt kellett adnom neki, hogy megszokjam. Amikor elkezdődtek a fenyegetések, Zedből kitört végre a védelmező ösztön; a pincsikutya rottweilerré változott. Ez volt az a pillanat, amikor megkedveltem őt.

A könyv olvasása és jelen bejegyzésem írása között vállalhatatlanul sok idő telt el, ezért írás előtt átfutottam újra a cselekményt. Hosszútávon inkább a fordítás minőségére (illetve annak hiányára) emlékeztem, semmint a történetre, ami, lássuk be, minden könyvkiadó álma (ja, nem). Ez a második "olvasás" tette lehetővé, hogy pozitívat is tudjak írni, és ekkor döntöttem el azt is, hogy maga a történet megérdemli, hogy folytassam. (Sajnos a második kötetet is Totth Gitta fordította; szívből remélem, ott már volt valaki, aki a kész művet elolvasta volna még kiadás előtt.)

A Lélektársak-sorozat részei

1. Lélektársak - Sky

2. Lélektársak - Phoenix

3. Lélektársak - Crystal

4. Misty

5. Angel

6. Summer

Eric Smith: Geek randikalauz

Oldalak száma: 208 oldal
Megjelenés éve: 2020
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Laki Mihály
Kiadó: Kossuth
Eredeti cím: The Geek's Guide to Dating
Besorolás: -
Goodreads átlag: 3,54
Moly.hu átlag: -


Fülszöveg:

A figuráidat az eredeti csomagolásban tartod, szekrényeidben hemzsegnek a hivatalos Csillagok háborúja-holmik. Odavagy az Elder Scrollsért és a Metal Gearért, de egy ideje minden eddiginél őszintébb rajongást érzel, hiszen nemrég a szomszédba egy új lány költözött.

Mit tesz ilyenkor egy geek? Mondjuk ehhez a randikalauzhoz fordul. Ebben a humoros gyűjteményben csalások, végigjátszások és bónuszok garmadáját találod, melyek megkönnyítik a sikeres navigációt a szerelmi élet veszélyei és buktatói között. A kötetben fiatal és idősebb geekek is megtalálhatják az élettel, a világmindenséggel és minden romantikus érzéssel kapcsolatos végső kérdéseket a kapcsolatfelvételtől a gyűrű szövetségéig – és azon is túl. A színpompás, 8-bites illusztrációkkal tarkított randikalauz mindenkinek segítséget nyújt abban, hogy rátaláljon a hosszú és eredményes szerelmi élethez vezető ösvényre.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2020. március 27-30.

A Kossuth kiadó hírlevelében bukkantam rá a könyvre: a pixelgrafikás borító azonnal szemet szúrt. Innen egyenes út vezetett a moly.hu-ra, gyorsan megnéztem, mit lehet tudni a könyvről, és hopp, meg is történt, ami már várható volt: kívánságlistámon landolt a könyv.

Véleményem

"A szerelem, akár a természet – és ezt kérlek, olvasd Jeff Goldblum őslényparkos hangján – mindig utat tör."

A Geek randikalauz egy kissé kilóg a könyvtáramból. Mint a címe is sugallja, ez a könyv ugyanis nem regény, hanem egy útmutató: geek fiúknak a női lélek meghódításához. Vagy ha úgy tetszik, walkthrough guide ahhoz, hogyan juss el a főbossig. Lehet, hogy ez a bejegyzésem nem mindenki számára lesz értelmes, de vegyétek ezt most úgy: ha a bejegyzésem kínai, a Geek randikalauz is az lesz.

Eric Smith már a karakterválasztásnál melletted áll, és segít meghatározni, ki vagy, és milyen szerepben lehetsz eredményes. Az első fejezetben fogja a geekek népes csoportját, és különféle kategóriákba osztja szét őket. Első körben három nagyobb csoportot határoz meg: Popkultgeekek, Technogeekek, és Elmegeekek. Ezeken belül is felsorol még 3-4 alkategóriát, egy-egy területre szakosodva, pl. tudománygeek, könyvgeek, gamer, stb., ezek mindegyikéhez tartozik egy rövid leírás, valamint az erősségeik és gyengeségeik bemutatása. Ezt a fejezetet azzal még kiegészíteném, hogy - bár erről megoszlanak a vélemények - a geekek is emberek. És mint olyan, nincs belőlük két egyforma. Egy geeket nem lehet egyetlen kategóriába gyömöszölni, viszont az összesbe sem kell beletartoznia (például lásd: Agymenők). Ez a szép a geek-létben, végtelen kombinációkban létezünk, mégis szót értünk egymással. És ha már itt tartunk, elárulom az én kategóriáim: könyvgeek és gamer. Karakter kész, Folytatás gomb.

"Mi, geekek, nem véletlenül olvassuk el az eredeti könyveket, képregényalbumokat vagy képregényfüzeteket, mielőtt megnéznénk a belőlük készült filmváltozatot. Nem véletlenül ismerjük ki az eredeti alkotást, mielőtt belepillantanánk a felújított változatba. Nem véletlenül próbáljuk ki a Magic: The Gathering és a Warhammer 40 000 figurákat, mielőtt rávetnénk magunkat a videojáték-adaptációkra. A tradíciók tisztelete, az eredti változatok (és hátterük) megértése hozzájárul, hogy még jobban élvezhessük az újszerű ötleteket."

Itt jöttem rá, hogy a szerzőnek tulajdonképpen az Így neveld a sárkányod címet kellett volna adnia a könyvnek - pechjére, az már foglalt volt. A könyv további része ugyanis arról szól, hogyan szelídítsd meg a sá... azaz, hogy hogyan szerezd meg a lányt. Részemről itt a game over, ugyanis épp nincs olyan lány, akire szemet vetettem volna (mondjuk, nem is volt soha), de azért spectatorként végigolvastam a kalauzt.

A nulladik lépés: nyomd meg a Start gombot. Testileg-lelkileg készülj fel arra, hogy randizni FOGSZ. Alkosd meg a stratégiát, gondolkodj el rajta, kit akarsz elhívni, milyen kommunikációs csatornán, és eleve, hogyan építsd a kapcsolatotokat arra a szintre, ahol már felteheted a kérdést. Ha még nincs kiszemelted, arra is kitér, hol legyél aktív (online és offline térben).

[Forrás]

Első lépés: targetolj egy tetszőleges lányt, és inveld randira! Ebben a fejezetben ("Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!") minden információt megtalálsz ahhoz, hogy hogyan tedd fel a neki a kérdést. Jó, ha már ekkor a tarsolyodban van néhány ötlet az első randi helyszínének kiválasztásához, arra az esetre, ha a lány felkészületlen lesz. Ebben a fejezetben jó néhány (billentyű)kombinációt is találsz arra, milyen stratégiával hívhatod el a lányt.

Tegyük fel, hogy igent mondott. A negyedik fejezet abban segít, hogyan készülj fel a randira. Tippek öltözködésre, higiéniára, és kocsiápolásra. Ezen a fejezeten gyorsan átszaladtam, számomra  nem tartalmazott különösebben releváns információt. (Kivéve egyet: idáig nem tudtam, hogy egy darab faszén az autóba helyezve magába szívja a kellemetlen szagokat. Még nem tudom, mikor kamatoztathatnám ezt a tudásom, de feltétlenül ki akarom próbálni.)

Az ötödik fejezetben végre eljutunk a főbossig: eljött a randi napja. Ezt a szerző egy hagyományos szerepjátékhoz hasonlítja. Vesz néhány gyakori szituációt, azokhoz 3-3 választási lehetőséget. Ha rosszul válaszolsz, játék vége, ha jól, mehetsz a következő kérdésre. Nekem ez volt a könyv legérdekesebb fejezete. El lehet gondolkodni az egyes szituációkon, elemezni, mi miért rossz vagy jó válasz. Házi feladatként fel lehet idézni a korábbi randikat: rosszat szóltál, rossz vége lett? Mit mondhattál volna helyette? Legközelebb nem hibázod el. (Óó, dehogynem, te kis naiv. Főleg, ha férfiból vagy, szíved hölgye pedig nőből. Fogadd el, hogy néha nincs "jó válasz".) Ez a fejezet még röviden kitér a "nyálas" dolgokra is, és ezt most értsd úgy, mint csókolózás és szex. Szerencsére ezeket nem taglalja 150 oldalon keresztül - ahhoz valami más jellegű könyvre lesz szükség, már ha ezt valaki feltétlenül könyvből akarja megtanulni. Ám mivel ezek is hozzátartozhatnak egy jó randihoz, nem árt felkészülni.

[Forrás]

A könyv legjaván eddigre túl vagyunk, és idáig a szerelmi életnek csak egy nagyon kis szeletéről beszéltünk. Jó mesterként Eric Smith itt még nem engedi el a kezünket. Röviden arra is kitér, mi várható a randik után, az együttélés során, valamint tippeket ad game over (=szakítás) esetére is. 

Az idáig is evidens volt, hogy a könyv különlegessét az adja, hogy az egész randizást geek alapokra helyezi. Na de miben is nyilvánul ez meg? Rengeteg, rengeteg könyves-filmes-játékos utalásban. Felsorolni képtelenség, de a visszatérő elemek közé tartozik a Star Wars, Star Trek, World of Warcraft, a Marvel/DC univerzum, az Agymenők, még a Harry Potter is. Mindezt pixel art grafikák színesítik meg, és ez a stílus remekül áll a könyvnek. 

"Ha szerencsés vagy, és megtaláltad azt, aki valóban boldoggá tesz, remélem, ő lesz Hermione, és te leszel Ron, ő lesz Vadóc, és te leszel Gambit, ő lesz Pepper Potts és te leszel Tony Stark. Talán kézen fog majd, és átvezet egy ajtón, ahogy Ramona Flowers tette Scott Pilgrimmel."

Ami az én - tegyük hozzá, az egyetlen - problémám a könyvvel, az a célcsoport-meghatározás. Nem arra gondolok, hogy a lányokhoz nem szól; ugyan már, a női nemhez nem lenne elég egy tízkötetes sorozat sem. Inkább az, hogy nehezen lövi be, milyen korcsoportú srácokat céloz be. Úgy tűnt, a könyv 90%-ban tizenéves, tapasztalatlan fiúknak szól, aztán jön egy olyan tipp, fűzd szorosabbra a kapcsolatot a házas cimboráddal, a nejének is vannak barátnői. Míg az előző bekezdésemben taglalt utalások pont fordított arányban bukkannak fel: többnyire klasszikus "művekre" utal vissza, feltételezve, hogy a vélt célcsoport eléggé képben van a születése előtti nagy fandomokról. 

Mindent összevetve ez egy tök jó, hiánypótló útmutató. Öröm megérni, hogy kockának lenni végre nem azt jelenti, hogy a társadalom kitaszítottja vagy, hanem egy különleges ember különleges képességekkel. Már csak emiatt a felfogás miatt is virtuális pacsi jár Eric Smithnek, és még egy bónusz a remek humora miatt. Jó kis ajándék lehet ez a könyv bármelyik hímnemű geeknédzsernek.

A bejegyzést a Kossuth Kiadó támogatta, ezúton is köszönöm a könyvet a kiadónak!

Marissa Meyer: Cinder

Sorozat: Holdbéli krónikák 1.
Oldalak száma: 432 / 448 oldal
Megjelenés éve: 2012 / 2018
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Bujdosó István / Szabó Kriszitna
Kiadó: Alexandra / Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös (KMK)
Eredeti cím: Cinder
Besorolás: YA, fantasy, romantikus, retelling, sci-fi, disztópia
Goodreads átlag: 4,15
Moly.hu átlag: 91%

Fülszöveg:

Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2019. április 22. -- július 22.

Jó néhány éve annak, hogy a Cindert kinéztem magamnak elolvasásra, és, hát ööö... több mint két éve, hogy saját példányom is van belőle. 2019 februárjában kiválasztották nekem TVK-ra, így végre ez a könyv is "beteljesítette végzetét". A három hónapos olvasási idő pedig becsapós, mert ez idő alatt elolvastam egy másik könyvet is (Napok térképe), de legfőképpen, nos, más hobbikat helyeztem előtérbe. A könyv utolsó harmadát egyetlen este alatt fejeztem be.

Véleményem

A távoli jövőben járunk. A Föld összes (öt) országa szövetségben áll. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fenyegetné a békét egy másik birodalom: a Hold. A Földön rettenetes, halálos járvány tombol, a letumózis; Új-Peking császára is haldoklik. Trónörököse egyetlen fia, a tizenhét éves Kai herceg. Az ifjú jövendőbeli császárra nagy felelősség hárul: feleségül kell vennie Levanát, a Hold királynőjét, különben az háborút indít a Föld ellen, amit meg is fog nyerni. De van még egy utolsó remény: Levana unokahúga, Selene hercegnő; a szóbeszéd szerint halott, ám egyesek nem így vélik. Kai kétségbeesetten kutat a hercegnő után, aki talán, de csak talán megoldást jelenthet a külpolitikai fenyegetésekre.

"– Az a terve, hogy a jövőben minden döntést átenged a tanácsadójának?
– Nem – felelte a herceg, és megengedett magának egy fagyos mosolyt. – Előbb-utóbb beszerzek majd egy feleséget erre a célra."

Cinder műszerész, Új-Peking egyik lepukkant körzetében. Jó műszaki érzékére szüksége is van, hiszen ő maga egy kiborg; egy régi balesetben annyira megsérült, hogy bizonyos testrészeit fémekre, huzalokra, chipekre és áramkörökre kellett cserélni. Mostohaanyjával és két mostohahúgával él együtt. Egyetlen barátja Iko, a kis android, de fiatalabbik mostohahúgával, Peony-val is jó kapcsolatot ápol. Mostohacsaládja igen izgatott a bál miatt, ami majd a palotában kerül megrendezésre, de oda Cinder természetesen nem mehet. Pontosan, ez egy futurisztikus Hamupipőke-történet, és idáig milyen jól hangzik!

"– Azt hittem, hogy épségben fennmaradt benzines kocsikat csak múzeumokban lehet látni – morfondírozott pókhálókat szedegetve ki a hajából.
– Hát, hogy ez itt épségben maradt-e, arról lehetne vitatkozni – jegyezte meg Iko elhalványuló szenzorral. – Engem inkább egy rothadó tökre emlékeztet."

Ám egy napon Kai herceg álruhában betér Cinderhez, hogy megkérje, javítsa meg az androidját, amit Cinder el is vállal; azt viszont tökéletesen igyekszik titkolni őfelsége elől, hogy jómaga kiborg, a társadalom kitaszítottja. A két fiatal között azonnal szikrázni kezd a levegő, amit Cinder sokáig megtagad. Csak hogy a későbbiekben újra és újra egymásba futnak, Kai próbálja elérni, hogy Cinder partnere legyen a bálon, de a lány mindig elutasítja. Végül minden rosszra fordul: a császár meghal, Peony megbetegszik, Cindert pedig mostohaanyja fogja a tudósok kezére adni, hogy ellenszert készítsenek belőle; bánja is ő, csak Cinder lehetőleg ne élje túl a beavatkozást. A vizsgálat azonban nem várt fejleményeket hoz, és Cinder olyasmit tud meg magáról, ami sokkal súlyosabb a kiborg-mivoltánál is. És ha mindez még nem lenne elég, Levana a Földre jön, hogy személyesen "győzze meg" Kai herceget arról, hogy végleg szövetségre (=házasságra) lépjenek.

Hadd kezdjem azzal, hogy a világfelépítés lenyűgözött, főleg a Hold és a titokzatos, különleges erőkkel rendelkező népe keltette fel a kíváncsiságom. Legnagyobb bánatomra, a könyvben vajmi kevés derült ki róluk. A sorozat címe, "A Holdbéli-krónikák" arra enged következtetni, a jövőben valamivel fajsúlyosabb szerep jut majd a Holdnak, és őszintén remélem, hogy így is lesz.

A pestis is egy érdekes eleme volt a könyvnek, ami sokat hozzáadott a történet komolyságához. Utólag belegondolva a hideg is kiráz, milyen párhuzamokat lehet vonni a COVID-19-cel: a helyszín egyezik, a piac is közös nevező. És ebben a pillanatban, amikor a kínai koronavírus az egész világot fenyegeti, nem tudom megállni, hogy eszembe ne jusson néha a Cinder baljós hangulata; eszembe sem jutott volna, hogy egy éven belül valami hasonlót (habár, hálistennek sokkal kevésbé fenyegetőt) mi is megtapasztalunk a saját bőrünkön, kiváltképp a járvány okozta pánikot.

A Levana, és unokahúga, Selene legendája is építette a könyv sejtelmes hangulatát. Reméltem, hogy róluk is többet tudok majd meg, még azt sem bántam volna, ha további legendák lettek volna. Milyen nagy kár, hogy a könyv aligha róluk szól...

Ez nem az a fajta YA, amit annyira szeretek, hiába komolyak a körülmények, ha a szereplők tojnak a küszöbön álló háborúra, a lakosságot tizedelő járványra, és az a legnagyobb gondjuk, hogy elmenjenek-e a bálba, vagy sem. (Egyébként is, miért olyan fontos megtartani ezt a bálat?) Kai hercegnek kisebb gondja is nagyobb lehetett volna annál, hogy Cinder mellette lépked-e a vörös szőnyegen, amikor az apja éppen meghal, az emberiség romokban, és a naprendszer legfenyegetőbb boszorkája feni rá a fogát. Ugyanígy, Cindert hogyan foglalkoztathatta az, hogy jajj, csak az ifjú császár meg ne tudja, hogy fémből van a teste nagyrésze, holott mindenkit elveszített, aki egy kicsit is szerette őt.

"– Ugyan már! Nem vihetlek el abba a „B” betűsbe, nem vihetlek el ebédelni. Nagyon úgy fest, hogy csak akkor fogunk találkozni, ha valamelyik androidomban zárlatos lesz a processzor.
– Akár hiszed, akár nem, én már nagyjából megbékéltem ezzel a ténnyel."

Ez az egész bálosdi bohóckodás szerintem elrontotta a gondosan felépített háttértörténetet. Persze, értem én, hogy kellett bele a bál, hiszen anélkül ez nem is lehetne egy Hamupipőke-retelling, de akkor meg kár volt bele a pestis, ha úgysem igazán veszik komolyan a szereplők. Ebben a történetben hatalmas potenciál van/volt/lett volna, és pont ezért volt is egyfajta elvárásom vele szemben, amit sajnos ez, az első kötet sajnos nem ugrott meg. Mellesleg él bennem a gyanú, hogy a fordítás nem vált éppen a kötet javára. Valahogy a könyv nyelvezete egyszerre erőltetett és infantilis, de azt nem tudom, az eredeti szöveg is ezt a hatást kelti-e. Ettől függetlenül mindenképp adok esélyt a folytatásainak is - a külföldi rajongótábor létezése nem lehet véletlen. Plusz, a molyos értékelések is eléggé biztatóak a folytatást illetően. Tessék, mire a bejegyzés végére érek, már meg is győztem magam arról, hogy ideje megrendelnem a Scarletet.

(és fél)

A sorozat részei

1. Cinder

2. Scarlet

3. Cress

4. Winter