Sorozat: A kárhozott 1.Oldalak száma: 480 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna
Kiadó: Twister Media
Eredeti cím: The Diabolic
Besorolás: YA, disztópia, romantikus, sci-fi
Goodreads átlag: 82% (4,13)
Moly.hu átlag: 93%
Fülszöveg:
A kárhozott könyörtelen.
A kárhozott legyőzhetetlen.
A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.
Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.
Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.
Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.
Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.
Én és a könyv
Ekkor olvastam: 2018. július 15. → augusztus 22.
Első ránézésre nem fogott meg a könyv, ezért nem is szereztem be megjelenésekor. Aztán újra és újra szembejött velem, belefutottam a dicsérő értékelésekbe, és beérett bennem a gondolat, hogy talán mégis el kéne olvasnom. De mennyire, hogy el kellett!
Véleményem
A könyv főszereplője Nemezis, egy kárhozott: amolyan mesterségesen létrehozott testőr. Nemezist még gyerekkorában vette meg Von Impyrean szenátor, hogy Sidonia nevű lányára vigyázzon. A kárhozottakat úgy programozzák be, hogy védencükhöz kötődjenek, az ő életét védjék erőn felül; ezt a kötődést leszámítva nincsenek érzelmeik; hidegvérrel gyilkolnak, ha a helyzet megkívánja. Nemezis és Donia együtt nőttek fel, és Donia legalább annyira ragaszkodik Nemezishez, mint fordítva.
Derült égből villamcsapásként jön a hír, hogy a birodalom császára betiltotta a kárhozottakat: minden kárhozottat ki kell iktatni. Von Impyrean szenátor azonban mindig megragadja az alkalmat, hogy a császárral dacoljon; amikor lánya, Sidonia könyörögni kezd Nemezis életben hagyásáért, beleegyezik. Ám a császárnak már régóta érdekében áll megbüntetni a szenátort: egyik nap bekéreti Sidoniát az "udvarba", a Chrysanthemumba (ami valójában nem egy bolygó, hanem egy hatalmas csillaghajórendszer). Donia anyja nem hagyhatja, hogy a lányával a császár rendelkezzen, ezért Nemezist küldi el helyette.
"Gyakran hiszem azt, hogy a hatalom a világegyetem legkárosabb kábítószere."
A következőkben Nemezis Sidonia von Impyreannek fogja kiadni magát. Az udvarban megismeri a koronaherceget, a császár bolond unokaöccsét, Tyrus Domitriant. Ahogy Nemezis próbálja kiismerni az erőviszonyokat, lassan arra is ráébred, hogy Tyrus nem olyan bolond, mint amit próbál elhitetni az emberekkel. Valójában nagyon is ravasz, és határozott elképzelései vannak arról, hogyan tudná megmenteni a birodalmat a biztos pusztulástól. Tyrus és Nemezis összefognak, de nem csak szövetség szövődik köztük, hanem valami más is, amit pedig egy kárhozott nem érezhet, az lehetetlen. Ők ketten megpróbálják eltenni a császárt láb alól, és elhozni egy új birodalom hajnalát.
A kárhozott egy rendkívül összetett regény, ehhez foghatót tán még nem is olvastam. A világfelépítése nagyon erős. A cselekmény a távoli jövőben játszódik. Az emberiség technológiája olyan mértékű fejlődésnek indult, amivel már nem tudtak lépést tartani. Elhagyták a Földet, beutazták, felfedezték és benépesítették a Naprendszert és a galaxist. Hatalmas tudásuk volt, nem csak a gépeket találták fel, hanem olyan gépeket is építettek, amelyek karbantartják a gépeket. A technológia gondolkodott helyettük, az emberek ellustultak. Nem törekedtek már a fejlődésre, és a régi tudásukat elfelejtették. Aztán jött a szupernóva, és csaknem elpusztította az egész emberiséget és mindent, amit az idők során elértek. Ebben a katasztrofális helyzetben kialakult és elterjedt a helionita vallás, amelynek a lényege az, hogy a világegyetemet nem az Isten teremtette, hanem maga az Élő Kozmosz az isten. Az emberek a Kozmoszt imádják, véráldozatokat mutatnak be, hogy az kegyes legyen őhozzájuk. A császári család is a helionizmust vallja, ahogy a fennköltek (a felső tízezer) jelentős része is; a túlnépnek (mindenki másnak) viszont megvannak a kételyei. Eközben a régi technológia kezd elavulni, teret nyer az "aljas űr": az öreg csillaghajók meghibásodnak, felrobbannak, és ezzel megrongálják a hiperteret is; az aljas űr a legnagyobb fenyegetés, amivel az emberiségnek meg kell birkóznia, de a császár nem tesz ellene semmit; hiszen a tudomány és a vallás nem fér meg egymás mellett. Ezért, a helionizmus nevében betiltotta a régi technológia tanulmányozását. Egyesek (pl. Tyrus Domitrian, és Von Impyrean szenátor) felismerték, hogy a császár pusztulásra ítéli a világegyetemet, ezért próbálnak harcolni ellene.
"Ha valaki most szörnyetegek nászát látta bennünk, annak igaza lehetett. Tyrus és én is a magunk külön módján skorpiók voltunk – félelmes lények, akik az elmúlt időkben egymás hátán keltek át a legádázabb folyókon. Tudunk marni, ha kell, de együtt, egymással úszni is. Talán egy skorpiót csak egy skorpió menthet meg a haláltól. Bármi is állt előttünk, ketten együtt várjuk be azt a világegyetem fölé magasodva, és jaj annak, aki az utunkba áll."
A szerző nem csak a kitalált világ felépítésében erős, ugyanilyen tehetséggel írta meg a cselekményt is. Elképesztően fordulatos a könyv, ha nem is fejezetenként, de sűrűn rendeződnek át a hatalmi viszonyok, és sajnálatos "balesetekből", véres gyilkosságokból sincs hiány. Mindezt ellensúlyozza egy nagyon halvány romantikus szál, pont amennyi kell, se több, se kevesebb.
"Ha megengedem magamnak, hogy szívem legyen, amely érzelmektől lobog, akkor kiteszem magam olyan erőknek és kiszámíthatatlan veszélyeknek, amelyek bármikor ellobbanthatják ezt a lángot.Két kedvenc karakterem volt, az egyik Tyrus Domitrian: mennyi ravaszság, higgadtság, tehetség és kitartás kell ahhoz, hogy valaki ilyen sokáig életben maradjon az elmebeteg császári család tagjaként, sőt, elérje, hogy a nagybátyja trónörökösnek nevezze ki. Ennél is nagyobb falat, hogy sikerüljön kitörnie a bolond szerepéből, és elegendő szövetségest gyűjtsön egy puccshoz. Talán meglepő lesz, hogy a másik kedvenc szereplőm nem Nemezis, nem is Sidonia, hanem Tyrus nagyanyja, Cygna. A császár csak egy báb, és Cygna irányítja. Ravasz vén róka, undorítóan aljas, és én imádtam.
Ha törődöm valakivel, az azt jelenti, hogy a szó legrosszabb értelmében válok tehetetlenné az elvesztésével szemben."
Komolyan, nem tudok semmi negatívumot mondani a könyvről, nem mintha akarnék. Minden ízében tetszett, pedig nem rajongok a sci-fiért. A kárhozott az idei év egyik legjobb olvasmánya.
A bejegyzést a Twister Media támogatta, ezúton is köszönöm a könyvet a kiadónak!
A sorozat részei
1. A kárhozott
2. The Empress
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése