Sorozat: -Oldalak száma: 488 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Heinisch Mónika
Kiadó: GABO
Kiadói sorozat: GABO SFF
Eredeti cím: Uprooted
Besorolás: fantasy
Goodreads átlag: 4,11
Moly.hu átlag: 87%
Fülszöveg:
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
Én és a könyv
Megjelenésekor nem igazán foglalkoztatott a könyv, aztán egyszer csak bekattant, hogy "nekem erre szükségem van". (Történt már ilyen, nem is egyszer, pl. a Leányrablás Budapesten esetében.) Végül is kevesebb mint egy évet ült a polcomon olvasatlanul a könyv, ez nálam egész jó teljesítmény.
Véleményem
"Förtelmesebb dolgok vannak ott, mint a szörnyek: valami, ami szörnyeket teremt."
A történet szerint a Sárkánynak nevezett mágus tízévente egyszer elvisz egy lányt a tornyába. Agnyeska abban a tudatban nőtt fel, hogy a legjobb barátnője, Kasja lesz a következő áldozat, hiszen szép volt, okos és bátor, minden tekintetben kivételes tehetség. Éppen ezért ért mindenkit hatalmas döbbenet, amikor Kasja helyett Agnyeska kötött ki a toronyban.
Agnyeskának fogalma sem volt, mit kellene tennie. Akármibe kezdett, az rosszul sült el, és a mágus ezt minden alkalommal szóvá is tette. Varázslásra kényszerítette a lányt, és Agnyeskát ez rettenetesen megviselte. Egy idő után rájött, hogy a mágus nem akar mást, csak mágiára tanítani őt, és a varázslás egyre könnyebbé és könnyebbé vált.
Egy alkalommal baj történt Dvernyikben, Agnyeska szülőfalujában. A völgyet övező Rengeteg időről időre megmérgezte vagy elrabolta a völgy egy-egy lakóját, ilyenkor a Sárkány szokott cselekedni. Most viszont a Sárkányt sürgős ügyben elszólították. Agnyeska nem nézhette tétlenül, hogy a Rengeteg az otthonába férkőzött: a tiltás ellenére megszökik a toronyból, és szegényes varázserejével megpróbál segíteni.
Csak később derül ki, hogy Agnyeska egészen másfajta, de nagyon erős mágiával bír. Amikor híre megy annak, hogy ő és a Sárkány meggyógyított egy embert, akit megfertőzött a Rengeteg rontása, maga a herceg jön el, hogy rávegye a mágust és a boszorkányt: szabadítsák ki a húsz éve rabul ejtett királynét a Rengetegből.
"A Rengeteg hatalma nem valami vakon gyűlölködő fenevad. Gondolkozni, tervezni képes, és a saját céljaira törekszik. Belelát az emberek szívébe, hogy mérge erősebben hasson."
A Rengetegben játszódó jeleneteket mindet nagyon élveztem. Az a helyszín eleinte félelmet keltett bennem, elvégre teli volt szörnyekkel és más, gyilkos természetű, megfoghatatlan dolgokkal, mint amilyen a rontás is. Akkor még elképzelhetetlennek tűnt, hogy a könyv végére szeretettel fogok emlékezni a Rengetegre. Az utolsó fejezetekben feltárul az olvasók előtt, hogyan lett ilyen gonosz az erdő… akkor éreztem, hogy ezért megérte elolvasni az összes előző fejezetet, akár unalmas volt, akár nem!
Voltak a könyvben teljesen felesleges részek, pl. amikor a katonák származásán, élettörténetén töri a fejét Agnyeska; érződött rajta, hogy csak terjedelemnövelésként került a könyvbe. A legfeleslegesebb dolog az Agnyeska és Szarkan (Sárkány) között szövödő romantika volt. Ha volt is közöttük kémia, én abból semmit nem érzékeltem. Azt sem értem, Agnyeskának hogyan tetszhetett meg valaki, aki lépten-nyomon rásüti a „sült bolond”-jelzőt. Ezt a romantikázást szerintem nyugodt szívvel el lehetett volna hagyni, mert semmit nem tett hozzá a történethez.
"Visszakerültem a Rengetegbe, a vaskos ágak alá, és újra magamon érzetem a hideg, gyűlölettel teli jelenlét figyelmét. A szobát megülő átmeneti csend csupán lélegzetvételnyi szünet volt. Sem a kőépület, sem a napsütés nem jelentett semmit. A Rengeteg szemmel tartott minket. A Rengeteg ott volt."
Lehet, hogy ez egy negatív hangvételű bejegyzésnek tűnik, de az igazság az, hogy a Rengeteg egyáltalán nem rossz könyv. Lassabb lefolyású a cselekménye, mint amit én szeretek, de ez nem kifejezetten hátrány. Most, egy évvel a történet olvasása után már látom, mennyire különleges könyv ez, olyan egyedi hangulattal, aminek az emléke nyomot hagy az emberben. (Érdekesség: Naomi Novik szláv népmesék elemeiből szőtte és építette tovább Agnyeska és Szarkan történetét, ezért lehet ennyire meseszerű, és egyszerre kegyetlen-horrorisztikus.) És a legjobb, hogy hamarosan megjelenik a szerző újabb regénye, az Ezüstfonás, amit biztosan el fogok olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése