2017. július 26., szerda

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Sorozat: -
Oldalak száma: 406 oldal
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2011
Fordította: Rakovszky Zsuzsa
Kiadó: Libri
Kiadói sorozat: -
Eredeti cím: The Night Circus
ISBN: 9789633100882
Műfaj: fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 80% (4,03)
Moly.hu átlag: 89%

Fülszöveg:
Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!
Az ​éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.
Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.
Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…

Én és a könyv


Olvasva: 2017. június 30. → július 13.

Azóta van tudomásom a könyvről, hogy aktívan molyolok, vagyis 2013. óta, mégis csak idén kezdtem el érdeklődni iránta. Könyvcserével jutottam hozzá, és nem sokkal később kiválasztották nekem TVK-ra.

Véleményem


"Az igazi meséknek időre és sokszori meghallgatásra van szükségük ahhoz, hogy azzá váljanak, amik."
Nagy lelkesedéssel vágtam neki a könyvnek: több dicsérő kritikát olvastam róla, és mindegyik varázslatosnak titulálta a történetet. Mondhatnám, hogy engem már a borítója is megfogott, de nem lenne igaz. Helyette viszont megfogott a keménykötés, a fekete élű lapok, és az ezüst csillagokkal meghintett elválasztó oldalak. Már a kezemben fogni is kész élmény volt, és akkor még el sem kezdtem olvasni.

A fülszöveg nagyon jól leír mindent, amit első körben tudni érdemes a történetről, sőt... le is lövi a "poént". Sejteni lehet, hogy mire megy ki a játék, én is gyanítottam már az elején, de nem voltam benne biztos.
"A jó és a rossz sokkal bonyolultabb manapság, mint amikor az egyiket egy hercegnő képviselte, a másikat egy sárkány, vagy az egyiket egy gonosz farkas, a másikat egy piros sapkás kislány. És vajon a sárkány nem hőse-e a saját történetének? És a farkas nem egyszerűen azt teszi-e, amit a farkasok szoktak?"
[Ismyang | DeviantArt]
Sok könyvet olvastam életemben, és az olvasmányaim során átéltem az érzések teljes skáláját: szeretetet, haragot, vidámságot, izgalmat, félelmet, bizonytalanságot, és ami csak létezik. Az Éjszakai cirkusz viszont egy szokatlan érzést váltott ki belőlem, ez pedig a zavarodottság. Olyan sok szereplőt, történetszálat és idősíkot sorakoztatott fel a szerző, hogy képtelen voltam követni. Egy idő után fel is adtam, megpróbáltam csak élvezni a könyvet, anélkül, hogy odafigyelek a részletekre. Nagyon nehezen haladtam az olvasással, számomra csak a vége felé kezdett érdekessé válni. Zavaró volt úgy olvasni, hogy fogalmam sincs, mi ez a párbaj, mit csinálnak, mi számít lépésnek. És bár már a könyv végére értem, még mindig kicsit káosz van a fejemben.

A szereplőknek egy része (pl. Madame Padva, Caroline, Lainie Burgess) teljesen felesleges a történetvezetés szempontjából. Mégsem mertem elsiklani a jeleneteik felett, mert nem tudhattam, lesz-e valamelyiküknek fontos szerepe. Most nagyjából átlátom, hogy mi függ össze mivel, és azt is látom, hogy a könyvnek sok eleme kilóg a "nagy egészből".

[Ismyang | DeviantArt]
Legalább 3-4 idősík történéseit kell észben tartanunk. Össze-vissza ugráltunk a jövőből a múltba, a távolabbi jövőbe, majd a közelmúltba, majd a régmúltba, és teljesen összekavarodtam, hogy melyik esemény mikor történt. Az egyik fejezetben még csak szervezik a cirkuszt, a következőben már a 13 éves évfordulót ünneplik. Még a fejezetek főszereplői sem mindig ugyanazok, hol Celia van a középpontban, hol Bailey, hol egy random mellékszereplő. Ember legyen a talpán, aki követni tudja!
"Nincsenek többé csaták a jó és rossz között, sem elpusztítandó sárkányok, sem megmentőjükre váró leányzók. A legtöbb leány, legalábbis én úgy tapasztalom, manapság tökéletesen alkalmas rá, hogy megmentse saját magát. Legalábbis azok, akik érnek valamit."
Emellett kissé unalmas is volt a könyv, nem igazán történtek nagy horderejű dolgok. Akárhányszor nekiültem olvasni, sajnos mindig az lett a vége, hogy elaludtam (nem képletesen, hanem szó szerint). (Ki kellett volna peckelnem a szemhéjam, tudjátok, mint Tom, amikor másnapos volt, de muszáj volt elkapnia Jerryt.)

Ahogy így visszaolvasom a bejegyzést, idáig úgy jöhetett le, mintha pokolbeli kínokat éltem volna át olvasás közben. De nem ám, eskü! Csak pörgősebb könyvekhez szoktam, ennyi az egész. Valamennyi izgalmat azért az Éjszakai cirkusz is tartogat, de az mind bele van sűrítve egy-két fejezetbe a végén. Akkor éreztem, hogy "igen, ez az, amit keresek", de nem volt időm kiélvezni, mert már véget is ért.

[Kris-Kamikakushi | DeviantArt]
Valami jót is szeretnék már írni. A fogalmazásmód gyönyörű, és Erin Morgenstern fantáziája is kivételes. Tényleg varázslatos, ami a cirkuszban történik, és szerző eléri, hogy szinte a bőrömön érezzem a mágiát. A cirkusz ötlete tökéletes, kellően titokzatos, és megértem, hogy akkora csodálat övezi. Minden egyes eleme mesés. Nem is tudom, mi tetszett jobban: a felhőlabirintus, a csillagnéző, az üvegcsékkel teli szoba, esetleg a jégvirágkert… Erre tényleg nem lenne elég egy éjszaka, talán egy hét összes éjszakája sem. 
"A cirkusz üresnek és elhagyatottnak tűnik. De most mintha vattacukor illatát sodorná feléd az esti szellő, az őszi levelek fanyarságával elvegyülve. Valami átható édességet a hideg légáram peremén."
Nagyon nehéz helyzetben vagyok a pontozással, szívesen adnék neki 3 csillagot és 5-öt is, attól függően, épp mi alapján szeretném értékelni. Ezért maradtam a köztes 4-esnél, ami ez esetben nem azt jelenti, hogy "jó", hanem hogy "kiváló is lehetett volna, de...".

A könyv trailere

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , ,

2017. július 25., kedd

Courtney Summers: Please Remain Calm

Sorozat: Éles helyzet 1,5
Oldalak száma: 96 oldal
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: St. Martin's
ASIN: B00PF8197K
Műfaj: YA, fantasy, disztópia, posztapokaliptikus, horror
Goodreads átlag: 82% (4,09)

Fülszöveg (saját fordítás):
A This is Not a Test - Éles helyzet lebilincselő folytatásában Rhys és Sloane éppen egy biztonságos menedék felé tartanak, amikor véletlenül elszakadnak egymástól. Rhys eltökélte, hogy megtalálja Sloane-t, ám helyette más emberekre bukkan, akiknek nagyobb szüksége van Rhysre - olyan emberekre, akik (ha sikerül kitartaniuk) talán megadhatják Rhysnek mindazt, amit elveszített.
Rhys azt hiszi, minden esélye megvan a túlélésre és Sloane megtalálására, de egy olyan világban, amit halottak leptek el, semmi sem biztos. Útjának következő szakasza hihetetlenül próbára fogja tenni a fiút.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. július 1--5.

A (másfél részes) sorozat első részét, az Éles helyzetet két éve, 2015 nyarán olvastam, és bár nem adtam rá öt csillagot, az év egyik legmeghatározóbb olvasmánya lett. Igazi gyilkos függővéggel zárul az a könyv, azonnal akartam a folytatást. Csakhogy a szerző nem írt második részt, csupán ezt a 96 oldalas novellát.

Véleményem

"Attól tartok, minden ami voltam, elveszett; és ami maradt, az nem én vagyok."

A Please Remain Calm Rhys szemszögéből meséli el a történteket. Rhys és Sloane meghallják a rádióban, hogy sikerült kialakítani egy menedéket, így Sloane apjának kocsijával azonnal elindulnak. Pár másik városon keresztül kell hajtaniuk, és hamarabb elfogy a gáz az autóból, minthogy odaérnének. Még mindig rengeteg halott mászkál az utakon, és akárhol akarnak megállni egy kicsit, mindig rájuk törnek. A folyóba kell ugraniuk, és elszakadnak egymástól. Rhyst kimenti egy férfi, de Sloane elveszett. A férfi a feleségével és kislányukkal utazik; van nekik egy bunkerjuk, tele élelmiszerrel, csak oda kell jutniuk. Rhys is velük tart, együtt próbálják túlélni a túlélhetetlent.

"Senki sem mondta meg, mit csinálj, amikor a világ véget ér, a halottak feltámadnak, és pisilned kell. Menj párban, gondolom, és reménykedj, hogy aki kettőtök közül meghal, az nem te leszel."
Lehet, hogy ez csak egy novella, nekem mégis olyan érzésem van, hogy megkaptuk a vágyott második részt. Minden szempontból második résznek tekinthető. Először is, ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Másodszor, a történet szempontjából fontos cselekményt mesél el; nem hagyható ki, mint a kiegészítő novellák általában. És végül: lezárást kap a sztori.
A Please Remain Calm bizonyos tekintetben töményebb is, mint az Éles helyzet. A szereplők a szabad ég alatt állomásoznak, bármikor rájuk törhetnek a holtak - és persze rájuk is törnek. Viszonylag sok akció szorult ebbe a rövidke könyvbe, és ugyanolyan borzasztóak és véresek, mint amit az első kötetből már megismertünk.

Nem igazán bánom, hogy itt most Rhys kapta a főszerepet. Sloane-t sem utáltam különösebben, de a szuicid hajlamra harapok. Rhys személyisége kész felüdülés volt, annyira optimistán gondolkozik, még ebben a lehetetlen helyzetben is. Végig hitt abban, hogy Sloane életben maradt, és hogy együtt (Jess-szel, Lisával és Ainsley-vel) új életet kezdenek majd a föld alatti bunkerben, mint egy nagy család. De ez itt az apokalipszis, ne várj happy endet; a szerző össze fogja törni a szíved, apró-apró darabokra.
"Sloane elkapja a pillantásom, majd gyorsan el is fordul. Itt van ez a furcsa érzés a mellkasomban, hogy el kéne mondanom neki - nem azt, hogy szeretem. Mert nem vagyok belé szerelmes. De talán lehetnék, ha elég ideig életben maradunk."
Akinek anno tetszett az Éles helyzet, mindenképpen ajánlanám, hogy olvassa el ezt a novellát. A nyelvezete nem a legkönnyebb, de elég rövidke; akkor sem telik túl sok időbe, ha végig szótárazni fogsz. Viszont megéri elolvasni, mert jobban megismerjük a titokzatos Rhyst, és végre megtudjuk a sorsukat.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , ,

2017. július 20., csütörtök

Elmegyek (Random Zenés Tag)

Plot twist: kakukktojás! Ez a bejegyzés (a címkével ellentétben) nem book tag lesz, de annyira megtetszett, hogy muszáj volt megcsinálnom. Az ötletet Gothic01-nél láttam, az ő kitöltéseit elolvashatod itt, itt és itt.
A zenei ízlésem nagyon széles skálán mozog, a népzenétől a metálon át (keverve nemzeti rock), az elektronikus zenéig (elektronikus rock ♥) mindenféléket hallgatok. 2841 zene van betöltve a winampba, lássuk, miket dob a gép:


1.) Ha azt kérdik, „ez rendben van?” erre te:
The Prodigy - You Will Be Under My Wheels (A kerekeim alatt leszel)
Egyszóval nem, nincs rendben. *gonosz kacaj

2.) Mi jellemzi leginkább a személyiségedet?
Serj Tankian - Empty Walls (Üres falak)
Hmm, nem is olyan hülyeség ez a tag. Tényleg egy darab díszítő elem nincs a falakon, az órákat leszámítva. Ennyire minimal lennék?

3.) Mit szeretsz egy pasiban/csajban?
Celldweller - Down to Earth (Vissza a földre)
Hmm, hogy a földön jár, racionális? Vagy azt, hogy néha elrugaszkodik a valóságtól, és vissza kell rángatni talajszintre? Inkább az előbbi, az férfiasabb.

4.) Mi az életcélod?
AC/DC - She Likes Rock N Roll (Szereti a rock n' rollt)
Van benne valami, tényleg jó lenne, ha az ismerőseim nem irtóznának az egyik kedvenc zenei stílusomtól. De vajon ki lehet a "she"?

5.) Mi a mottód?
Alvin és a Mókusok - Hazudni kell
"Mert hazudni kell! Ez annyira szép. Különben ilyen leszel mint én, kezdő kis szerencsétlenség."

6.) Mit szeretnek benned a barátaid?
Tankcsapda - Fekszem a földön
"A szám szélén csorgatom a nyálat, büdösebb vagyok, mint egy állat." Hmm, lehet, hogy ezért találkozunk olyan ritkán?

7.) Mire gondolsz gyakran?
System of a Down - Pictures (Képek)
"I got pictures on my mind", vagyis képek vannak a fejemben. Nem túl sokat mondó válasz, de nagyjából stimmel.

8.) Mennyi 2+2?
Apocalyptica - One (Egy)
https://youtu.be/ei0XIkSK86Q
Egy? Azt hittem, öt.

9.) Mit gondolsz a legjobb barátodról?
Tankcsapda - Üdvözöl a pokol
Semmi baj, én is oda kerülök, ott jobb a társaság.

10.) Mi az élettörténeted?
Three Days Grace - Scared (Ijedt)
Ez jellemző rám, mindentől parázok. De hogy ez határozza meg az életem... ez ijesztő.

11.) Mi leszel, ha nagy leszel?
Kárpátia - Legenda
Wow, rég nem kaptam ekkora bókot!

12.) Mi jár a fejedben, ha meglátod azt, akit szeretsz?
MC Hawer és Tekknő - Fáj a szívem
Hahh, szerencsére nem így van. Mivel együtt élünk, az rengeteg szívfájdalom lenne, biztos nem énekelném, hogy "kibírom én, akárhogy is fáj".

13.) Mit gondolnak rólad a szüleid?
Teriyaki Boys - Tokyo Drift
Egyszer apuval elmentünk driftelgetni a ladával a hóban. Tokióig nem mentünk el. De ez régen volt, és azóta már nem is vezetek.

14.) Mire fogsz táncolni az esküvődön?
Spencer & Hill - Yeah Yeah Yeah
https://youtu.be/ClWoedrKn5g
Nem kizárt, de inkább mulatós zenét szeretnék. Amolyan régimódi, falusi lakodalmat, amilyenben gyerekkorom óta nem voltam.

15.) Mit játsszanak majd a temetéseden?
The Pretty Reckless - Make Me Wanna Die (Eléred, hogy meg akarjak halni)
Vagány temetés lenne, az egyszer biztos.

16.) Mi a hobbid?
System of a Down - Darts
:DD Ez megint jól jött ki. 8 éve játszottam utoljára, szóval hobbinak azért nem nevezném, még csak különösebben ügyes sem voltam.

17.) Mi a legnagyobb titkod?
Three Days Grace - I Hate Everything About You (Mindent utálok benned)
Nem, ez nem igaz. Ha utálnálak, nem titkolnám. :)

18.) Mit gondolsz a barátaidról?
Fall Out Boy - I Don't Care (Nem érdekel)
Na köszi, most rossz embernek érzem magam. Pedig tényleg meg szoktam őket kérdezni, hogy mizu!

19.) Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?
Depresszió - Egyensúly
Ez a legrosszabb eshetőség? Üsse kavics, nem bánom.

20.) Mi módon fogsz elhalálozni?
Zorall - Országúti randevú
Na jó, ez nagyon, nagyon rosszul hangzik. Bele sem akarok gondolni.

21.) Mi az, amit megbántál?
Zorall - Szerelemre születtem
Jelenleg egyáltalán nem bánom, hogy így van. Ne is legyen másképp!

22.) Mi nevettet meg?
Botos Ágnes vs. Csipkés Zoltán feat. Erdélyi Mónika - Kiállá
WTF! Miért is van ez a gépemen? :D

23.) Mi ríkat meg?
Disturbed - Liberate (Szabadítsd meg)
Nem ríkat meg, ellenkezőleg: tök keménynek érzem magam tőle.

24.) Megházasodsz valaha?
Placebo - Every You Every Me
"Something borrowed, something blue", azaz valami kölcsön, valami kék. Ebből gyanítom, hogy igen!

25.) Mi ijeszt meg leginkább?
Dope - Burn (Égj)
Most őszintén, ez kit ne ijesztene meg?

26.) Kedvel téged valaki?
Apocalyptica - Master of Puppets (Bábmester)
Legenda leszek, egy olyan ember, akit nem érdekelnek a barátai, a pokolra fog jutni, de legalább a Bábmester kedvel!

27.) Mi lesz ennek a bejegyzésnek a címe?
Máté Péter - Elmegyek
Hát, ez itt a bejegyzés vége. Viszlát, elmegyek!
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2017. július 19., szerda

Sandra Regnier: Az elfek öröksége

Sorozat: Sárkányok gyermeke 1.
Oldalak száma: 368 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Das geheime Vermächtnis des Pan
ISBN: 9789632616124
Műfaj: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 80% (4,02)
Moly.hu átlag: 86%

Fülszöveg:
Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben...

Én és a könyv


Olvasva: 2017. június 27. → július 1.

2015-ben, amikor megjelent a könyv, egy ideig fent volt a kívánságlistámon, de nem szereztem be. Az értékelések sem győztek meg, meg ez az új borító sem. Azért a sztori érdekelt, úgy voltam vele, majd elolvasom egyszer, és nyilván most jött el az ideje.

Véleményem


Az eredeti borító
Lee új diák a suliban, csakhogy nem tanulni jött: meg akarja nézni magának Felicityt, akiről egy jóslat szólt. Rögtön az első napon meg is csókolja Felicityt, ezzel mágiával magához köti... csak épp egy másik Felicityt. Ettől kezdve a lány folyton Lee nyakában fog lógni, megnehezítve a fiú dolgát abban, hogy közelebb kerüljön Felicity Morganhez.

Felicity Morgan, gúnynevén City, egy önbizalomhiányos, enyhén túlsúlyos, fogszabályzós lány, göndör vörös hajjal. Éjszakánként az anyja kocsmájában dolgozik, de az az álma, hogy tanár legyen. Senki sem tántoríthatja el a céljától, főleg nem ez a magas, szőke fiú, aki valamiért folyton az ő társaságát keresi. Ám amióta Lee megjelent, Cityt látomások és tévképzetek gyötrik... vagy talán nem is a képzelete játszik a lánnyal...

Nem is tudom, mit vártam ettől a könyvtől, de nem azt, amit kaptam. Elfekről nem sok szó esik benne (kivéve, mikor Felicity úgy nyilatkozik a súlyfeleslegéről, hogy "nem vagyok éppenséggel elf"), cserébe kapunk időutazást. Német író(nő), londoni helyszín, időutazás... ismerős lehet ez az Időtlen szerelem trilógiából. Innentől kezdve nem tudtam megállni, hogy össze ne hasonlítsam a kettőt, pedig történetileg teljesen eltérőek.
"– Léteznek még másfajta misztikus lények is? Mi a helyzet a tündérekkel?
– Csak a mesékben.
– Egyszarvúak?
– Nem.
– Trollok?
– Nem.
– Farkasemberek?
– Most minden filmet felsorolsz? – Ez egyszerre hangzott vidámnak és visszafogottnak.
– Biztos vagy benne, hogy nincsenek vámpírok?"
Leet már a legelső fejezetben meggyűlöltem, amikor elhangzott a fejében ez a mondat: "Pechem is lehetett volna, Felicity éppenséggel lehetett volna az a töltött galamb is ott hátul." Hát, peched is van, öregem, mert így egy olyan lányt kell becserkészned, aki fikarcnyit sincs tőled elájulva. Szerencsére csak az elején ilyen Lee, a továbbiakban egész elbűvölő lesz. Nem hittem volna, hogy egy ilyen bemutatkozás után meg tudom őt szeretni.

Felicityről (legyen a továbbiakban csak Fay) ugyanígy nehezen tudtam eldönteni, kedvelem-e vagy sem. Egyrészt bírtam őt, mert nem olyan felszínes, mint a többi lány. Az sem semmi, hogy suli mellett az anyukájának segített a kocsmában; kár, hogy a suli rovására ment (na, ezt az anyja egy cseppet sem bánta). Viszont nem tetszett, hogy olyan kevésre tartotta magát, és állandóan a súlyfeleslegére terelte a szót. Kevesen tudják méltósággal viselni a saját testüket, főleg ebben a korban. Fayben becsülöm, hogy tett azért, hogy csinosabb legyen, csak kár, hogy a vonzerejével nem nőtt együtt az önbizalma. (Mellesleg Fay 63 kiló és 170 cm magas, hol kövér ő? Hagyjuk már.)

Amit a fülszöveg említ, hogy Fay és Lee váratlanul visszautaznak az időben, nos..  ez csak a könyv végén következik be. Lehetne ez a kötet fő történetszála, de nem így van. A probléma (amiről amúgy nem árulok el semmi fontosat) túl gyorsan megoldódik, hipp-hopp lezavarta, összecsapta a szerző, pedig az volt a könyv legérdekesebb része. De nem ez volt ám a legelső alkalom, amikor Fay visszautazott az időben! Többször is előfordult, de Fay azokat nem vette túl komolyan; furának titulálta, majd élte tovább az életét, mintha mi sem történt volna.

A kedvenc részem az volt, amikor egy ideig Fay Lee-nél lakott. Igazán jó páros lennének, szerettem őket együtt, akkor is, ha nem történt köztük semmi. Túl sokan állnak közöttük: Lee-re a fél iskola bukik, még Fay barátnői is, Fay oldaláról pedig Richard és Ciaran zavarja az alakuló kapcsolatot. Szerintem Richard a történet szempontjából tök fölösleges karakter, egyáltalán nem hiányozna. Ciaran pedig... na, róla fogunk még hallani, az biztos.

Nem tökéletes a könyv, de írjuk annak a számlájára, hogy sorozatkezdő kötet, és Fay csak lassan ismerkedett meg az elfek világával. Nem, ez nem igazán pontos, mert nem ismerkedett meg a világukkal, csak rájött, hogy léteznek. Én csak remélni tudom, hogy a második résznek több köze lesz a fantasyhoz. Nagyon kíváncsi vagyok arra a bizonyos jóslatra, ami Fayről szól. Hibái ellenére négy pontot kap tőlem a könyv, mert szerettem olvasni.
Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:
Címkék: , , , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)