Courtney Summers: This is Not a Test - Éles helyzet

Sorozat: Éles helyzet 1.
Oldalak száma: 288 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Papolczy Péter
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: This is Not a Test
ISBN: 9789633737620 (keménykötés)
Műfaj: YA, posztapokaliptikus, horror
Goodreads átlag: 3,89
Moly.hu átlag: 85%

Fülszöveg:

Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloan Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?

A könyv és én

A borító inkább taszító, mint vonzó, ráadásul a zombikért sem voltam oda (egészen eddig a könyvig), így nagyon sokáig eszembe sem jutott, hogy el kéne olvasnom. Aztán véletlenül a könyvtár felé jártam, és megláttam az Éles helyzetet is a polcon, hát kivettem. A hat kikölcsönzött könyvből ez volt az egyik, amit el is tudtam olvasni a határidőig.

Véleményem

Az eredeti borító

Adott egy depressziós hősnő, Sloan, aki fel akarja adni. Egyedül a nővére, tartotta benne a lelket, aki megígérte, hogy egy szép napon magával viszi őt, messzire az apjuktól, és végre boldogok lesznek. Sloan nővére azonban megszegte az ígéretét: szó nélkül megszökött, húgát az apja karmai között hagyva. Így Sloan éppen megtette a nagy elhatározását, amikor véget ért a világ.

Courtney Summers

A következő fejezet valamivel később játszódik, Sloan többedmagával a suli védelmében húzódik meg, öt iskolatársával. Azt gondolnánk, ők maroknyian összetartanak a túlélésért, de nem: Grace és Trace, az ikrek Cary-t, a nem hivatalos vezetőjüket hibáztatják szüleik haláláért. Erre rátesz egy lapáttal az is, hogy odakint semmi esély a túlélésre, és bent is csak addig, míg a járkáló holtak fel nem fedezik a bejáratot.

Nagyon tetszett, hogy kevés az üresjárat a könyvben. Amikor épp nem a zombik miatt rettegsz, akkor azért, nehogy valamelyik szereplő dühében olyat tegyen, ami mindannyiuk sorsát megpecsételi. Hitelesnek hatott a belső feszültség ábrázolása, bár erről nem nyilatkozhatok, remélem, soha. Amint laposodásnak indul a történet, a szerző bedob valamit: egy túlélőt, egy fegyvert, egy érkező SMS-t, egy halált. Van benne minimális romantika is, pont csak annyi, amennyi egy ilyesmi helyzetben még elfogadható.

Forrás: voyagerleadershiptraining.com

Van minimális összehasonlítási alapom, olvastam a Red Hillt Jamie McGuire-től, és A napszemű Pippa Kennt Kemese Fanni tollából. A három közül az Éles helyzet tetszett a legjobban, ami a hátborzongatást és a zombikat illeti. (A Red Hill zombijai aligha voltak ijesztőek, Pippa Kennél meg nagyobb hangsúlyt kapott a háttértörténet.) Itt olvasás közben végig féltem, és ennek ellenére - vagy pont ezért - alig tudtam letenni; minden lopott időmet kihasználtam olvasásra.

A következő rész borítója

Azoknak tudom ajánlani a könyvet, akik szeretnek borzongani, vagy valami rohadtul félelmetesre vágynak. No meg azokra is jó hatással lehet, akik feje fölött kissé összecsaptak a hullámok, és pesszimistán szemlélik a dolgokat: ilyenkor jó érezni, hogy lehetne rosszabb is. Legalább nem dörömbölnek éhes zombik az ajtónkon éjjel-nappal.
És hogy kinek nem ajánlom? Túl fiataloknak és/vagy gyenge gyomrúaknak. Egy-két jelenetnél bizony majdnem összeplottyantottam magam (bocsi, Tűzpróba-lázban égek!), és az előző étkezésem is megpróbált visszaköszönni.

Mindent összevetve nagyon tetszett, biztosan nem fogom egyhamar elfelejteni. Valamint roppant türelmetlenül várom a következő részét, mert szerencsére nincs ám még vége!