A könyv negyven rövid történetet tartalmaz a magyar irodalmi személyiségek szerelmi nemi életéről. Csak kevés olyan sztori volt benne, ami tényleg megérintett - a többi megbotránkoztatott. Csupa intrika, hűtlenség és perverzió... Lám, nem csak a mai fiatalok bolondok.
Felmerül a kérdés, hogy jogunk van-e ismerni a könyvben szereplők életének igencsak intim részleteit. Sokan úgy tartják, egy bizonyos határt megsértett a szerző ezzel a könyvvel. Azonban nem Nyáry Krisztián kutatta fel a titkokat, ő csak csokorba szedte, idézetekkel és képekkel fűszerezte, majd ízlésesen tálalta. Véleményem szerint - ha az írók, költők nem titkolták viszonyaikat - miért ne ismerhetnénk meg a történetüket? Mindenki úgy él, ahogyan szeretne, ahogyan nem szégyell. És ha valaki a magánszféra megsértésének tekinti a könyvet, nyilván nem kötelező elolvasnia. :)
Megmondom őszintén, a "szereplők" többségében hatalmasat csalódtam. Szerinted is gyönyörű szerelmes verseket írt Radnóti Miklós a szerelmének? Kétségtelen, viszont a nagy szerelme néha Fanni volt, néha nem. Te is beleborzongtál, amikor Petőfi Júliához szóló verseit olvastad? Biztosan eszedbe sem jutott, hogy Petőfink majdnem pártában hagyta Júliát egy színésznő miatt. És bizony Ady is "családban maradt", hogy szépen fejezzem ki magam.
Csak ajánlani tudom a könyvet: azoknak, akik érettségi előtt állnak; azoknak, akik visszavágynak az érettségizős korszakba; azoknak, akik pallérozni szeretnék kicsit tudásukat; és azoknak, akik könnyed szórakozásra vágynak, de nem szeretnének belemerülni egy regénybe.
Na jó, azoknak nem ajánlom, akik idilli képet ápolnak a szóban forgó művészekről, és nem szeretnék lerombolni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése