Pierce Brown: Vörös lázadás

Sorozat: Vörös lázadás 1.
Oldalak száma: 432 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Török Krisztina
Kiadó: Agave
Eredeti cím: Red Rising
Besorolás: disztópia, sci-fi
Goodreads átlag: 4,27
Moly.hu átlag: 89%

Fülszöveg:

A fiatal Darrow a Marson él, bányász, és Vörösnek született, a színekről elnevezett kasztokra épülő társadalom legalacsonyabb rétegébe. Fáradtságot nem ismerve kockáztatja az életét a beomló alagutak és lándzsaviperák közt abban a hitben, hogy sorstársaival lakhatóvá teszi a bolygó felszínét a jövő generációi számára. Darrow még sosem látta a szabad égboltot, ám a kötelességét mégis teljesíti, mert reméli, hogy emberfeletti munkájával a saját gyermekeinek is jobb életet teremt. Egy nap azonban megtudja, hogy a Vörösök elől eltitkolják az igazságot, ugyanis a Mars felszíne már alkalmas az emberi életre. Méghozzá nem is akármilyenre. 

Igazságot követelve a kasztjának és bosszúra szomjazva meggyilkolt szerelme miatt Darrow csatlakozik a földalatti ellenálláshoz, hogy megdöntse az Aranyak zsarnoki uralmát. S céljának elérésében semmi sem gátolhatja meg… Még az sem, hogy olyanná kell válnia, mint gyűlölt ellenségei.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2018. november 27. -- december 21.

Első ízben akkor kezdtem el érdeklődni a könyv iránt, amikor elolvastam az íróval készült interjút, amit a 2018-as könyvfesztivál alkalmából adott. Többen is megdöbbentek, hogy a Vörös lázadás Pierce Brown legelső megjelent regénye, mégis mennyire fantasztikus. A saját példányomat névnapomra kaptam egy nagyon fontos személytől, megbecsült helye van a könyvespolcomon.

Véleményem

"Én vagyok a szikra, ami lángra lobbantja majd a világot. A pöröly, ami leveri majd a láncokat."

Történetünk a jövőben játszódik, amikor a Föld lakhatatlanná vált, az emberiség pedig meghódította a Holdat, majd a Naprendszer többi bolygóját is. Ez a társadalom már nem olyan, mint amit mi ismerünk. Az emberek kasztrendszerbe születnek, ahol is az Aranyak a társadalom csúcsa, míg a Vörösök a legalja. Minden színnek megvan a maga feladata. Az Aranyak hódítanak és uralkodnak, övék minden hatalom és dicsőség; az Ezüstök a jobbkezeik, az Obszidiánok a hóhérjaik, a Rózsaszínek egyéb vágyakat elégítenek ki, a Vörösök rabszolgák. Az ő dolguk, hogy a Mars felszíne alatt elegendő hélium-3-at bányásszanak a bolygó terraformálásához.

Darrow Vörösnek született. Tizenhárom évesen már dolgozni kezd, tizenhat éves korára házas ember, és klánja legjobbja, Pokolfúró. Hűen hisz abban, hogy az Aranyaknak születési előjoga a hatalom, és hogy a Vörösök szent feladata a bányászat, hogy végre a Mars is lakható legyen. Egy napon megtudja, hogy a Mars felszíne már régóta lakható, csupán nekik nem szóltak. Végső soron ez a tudás okozza a felesége, Eo és az ő halálát.

"– Élj többért! – tátogja felém. A zsebébe nyúl, kiveszi a hemantuszt, amit tőlem kapott. Lapos, szétpréselődött már. Aztán hangosan elkiáltja magát a tömegnek: Verjétek le a láncaitokat!"

Darrow életét azonban megmentik Arész fiai, a kasztrendszer ellen szerveződött terroristacsoport. Darrow beáll közéjük, hogy valóra válthassa Eo álmát, ami nem más, mint az Aranyak eltörlése, és a Vörösök szabadsága. Darrownak magának is Arannyá kell válnia, hogy belülről törhesse meg a rendszert. Műtétek egész során, kiképzesen esik át, hogy kívül is Aranynak nézzen ki, és meglegyenek a testi és szellemi adottságai. Végül "megszületik" Darrow au Andromedus, egy nevenincs, de tiszteletreméltó család sarja.

Ám ez még mindig nem elég, Darrownak nem egyszerű Aranynak kell lennie, hanem Páratlan Sebhelyesnek, aki flottákat irányíthat, saját hadsereget vezethet. El kell végeznie az Intézetet, ahol a legkiválóbb Arany ifjakat tanítják a hatalom gyakorlására. De nem a bejutás a nehéz: életben is kell maradnia, és arra pedig senki nem készítette fel, milyen nehézségek várnak rá az Intézetben. És ahhoz, hogy Eo álmát valóra válthassa, neki bizony kiváló minősítéssel kell elvégeznie.

Hú, nem is tudom, hol kezdjem. Eleinte nagyon lassan haladtam a könyvvel, egy újféle világfelépítéssel, sok szereplővel kellett megismerkednem, és rengeteg információt kellett legyűrnöm. Még a fülszöveget sem olvastam el előre, csak halvány sejtelmem volt a történetről; azt akartam, hogy nagyobbat üthessen a sztori, és sikerült; már a második fordulatnál sejtettem, hogy ez az én könyvem lesz. Valójában onnan, hogy Darrow bekerült az Intézetbe, csak kétszer tettem le a könyvet, amikor már túl fáradt voltam ahhoz, hogy befogadjam az információt. Hihetetlenül cselekményes, fordulatos, izgalmas ez a könyv; pont, ahogy szeretem!

"Csakhogy én nem vagyok Arany. Én Vörös vagyok.

Ez az ember a magamfajtát gyengének hiszi. Azt gondolja, ostoba, puha, alsóbbrendű vagyok. Én nem palotákban cseperedtem. Nem lovagoltam tágas réteken, és nem csipegettem kolibrinyelvragut. Ennek a durva és kemény világnak a gyomrában edződtem. A gyűlölet kovácsolt. A szerelem erősített.

Ez az ember téved.

Egyikük sem éli túl."

Ez, az első kötet arról szól, hogy Darrowból Aranyat faragnak, és hogy hogyan teljesíti az első intézeti évet. Nyilván nem mondok semmi váratlant azzal, hogy itt nem unalmas órákon vesznek részt a diákok, hanem titkos tesztek végtelen során esnek át, ahol be kell vetniük minden testi és szellemi erejüket, taktikázni, ölni, szövetséget kötni. A legjobbak nyernek, a gyengék elhullanak. Azzal talán nem árulok el sokat, ha elmondom, az első év feladata egy hatalmas aréna, ahol a tanoncoknak csapatokra osztva kell megszerezniük a teljhatalmat, és pont azok fognak csalni ebben az életre-halálra szóló játékban, akikről nem is feltételezné az ember.

Több forrásból is ötletet meríthetett az író, felfedeztem benne pl. Az éhezők viadalát (az aréna itt inkább egy nagyszabású "capture the flag"-játék, és igaz, hogy nem az ölés a lényeg, de hullanak itt is az emberek), az Avatart (megvan, ugye, amikor Jake-et száműzik? És később visszatér, mint Toruk Makto?), és a Harry Pottert is (az Intézetben is házak szerint osztják be a diákokat, egy-egy római isten neve alá, annak tulajdonságai szerint). De a legtöbbet a görög, és főként a római mitológiából merítette. Az Aranyaknak már a neve is rómaias; ők a jövő Római Birodalma. Abból a szempontból is érdekes a karakterek elnevezése, hogy a nevükben az au tag a latin aurum-ra, vagyis aranyra utal, míg az Ezüstök nevében ag szerepel, mint a latin argentum, vagyis ezüst.

"A halál nem értelem nélkül való. Az az értelmetlen, ha nem élhetünk szabadon, Darrow. Az az értelmetlen, ha a félelem láncában vergődve élünk, ha rettegeünk a veszteségektől, a haláltól."

Darrow-t, a főszereplőt nagyon kedveltem, elképesztően ravasz egy figura. Vörösként az állóképességére, ügyességére, gyorsaságára volt leginkább szüksége, de kivételesen éles esze és merészsége tette őt a legjobb Pokolfúróvá. Aranyként hatalmas izomtömegeket is szerzett, s így közel tökéletessé vált, aminek nagyon is a tudatában volt. Az egoizmust nem díjazom, de Darrow nem dicsekvő, csupán tisztában van az erősségeivel és gyengeségeivel. A legjobban az tetszett, ahogy újra és újra túljár az ellenségei eszén (akik szintén okosak, vagyis kétszer nem vethette be ugyanazt a trükköt). Darrow-n kívül csupa olyan szereplőt kedveltem meg, akik a történet során meghaltak... Akik meg életben maradtak... valahogy egyikükben sem bízom. Az erőviszonyokkal együtt változik a karakterek hűsége is, és senkiről sem tudni, mi mozgatja, mik a céljai és indítékai. Ez a másik dolog, ami annyira tetszett a könyvben: hogy rejtélyes és árnyalt szereplőket kapunk.

Többeknél is olvastam, hogy imádják ezt a sorozatot, de ez, az első rész kevésbé tetszett nekik, mint a többi. Nos, nekem annyira tetszett, hogy egyenesen kedvencnek jelöltem, szóval el sem tudom képzelni, hogy a folytatások hogyan lehetnek még ennél is jobbak - és ha mégis megugorják a szintet, hát akkor tényleg emelem kalapom! A Vörös lázadás a 2018-as évem egyik legjobb olvasmánya volt, egyedül a Köd és harag udvara előzi meg a toplistán. Amint tudom, beszerzem a folytatásait is!

A sorozat részei

1. Vörös lázadás

2. Arany háború

3. Hajnalcsillag

4. A káosz évei (10 évvel a trilógia után)

5. Dark Age