Sarah J. Maas: A Court of Mists and Fury - Köd és harag udvara

Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 2.
Oldalak száma: 750 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös
Eredeti cím: A Court of Mists and Fury
ISBN: 9789634570943
Besorolás: fantasy, romantikus, YA/NA
Goodreads átlag: 94% (4,71)
Moly.hu átlag: 98%

Fülszöveg:

Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött. 

Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött. 

Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról. 

Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot. 

A szerelemért még a halált is kicselezte. 

A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

Én és a könyv

Olvasva: 2017. december 28. -- 2018. január 28.

Az első részt pontosan egy évvel a második előtt olvastam, pontosan ugyanannyi ideig tartott, és pontosan ugyanazt éreztem, amikor befejeztem: hogy máris megtaláltam az idei kedvencemet.

Véleményem

"Először csak a jázminillatot éreztem, a tengernyi csillagot csak ezután láttam meg: a holdkő oszlopok mögött csillogtak, melyek a végtelenbe nyúló, hófödte hegyek látványát keretezték.

– Üdvözöllek az Éjszaka udvarában. – Rhys csak ennyit mondott."

Az első részben (ha még nem olvastad, leginkább zárd is be ezt a bejegyzést!) Feyre megtörte az átkot: szabadon távozhat a Tavasz udvartartásával együtt, ám ennek nagy ára volt: meghalt, tündérré változott, és alkut kellett kötnie Rhysanddel, az Éjszaka udvarának főurával.

Feyre és Tamlin most az esküvőre készül, de Feyre nem tud ennek felhőtlenül örülni. Amarantha megtörte őt Hegyalján; most folyton rémálmok gyötrik, egy pillanatra sem tudja elfelejteni a borzalmakat, amiket átélt. Tamlin sem segít rajta: annyira védi, hogy Feyre úgy érzi, megfullad. Feyre csak addig tud fellélegezni, amíg az Éjszaka udvarában tölti az idejét Rhys-zel. Aztán Tamlin hatalmas hibát követ el, amit Feyre nem tud megbocsátani; ekkor úgy dönt, végleg az Éjszaka udvarában marad, és Rhys belső körével fog dolgozni.

Feyre egy idő után persze rájön, hogy Rhys egyáltalán nem az a kegyetlen főúr, akinek láttatja magát. Szereti a népét, és boldogan feláldozza magát a biztonságukért. Belső körének tagjai, Mor, Amren, Cassian és Azriel is igazi bajtársak, nagyon megszerettem őket. Feyre végre otthon érzi magát köztük, és Rhysandhez is kötődni kezd. Az a lány, aki nemrég elhagyta Tamlint, egy roncs volt; az új Feyre erős és mindenre elszánt, és ezt az átváltozást Rhysnek és a többieknek köszönheti.

"Nem leszek többé gyenge. Nem akarok senkitől se függeni."

Ám Feyre nem nyaralni ment az Éjszaka udvarába, hanem dolgozni. Küszöbön a háború. Hybern királya Prythianre fájlalja a fogát, és végleg el akarja törölni a Falat a föld színéről. Feyre az egyetlen, aki megállíthatja, és ehhez el kell pusztítania az Üstöt, minden mágia forrását.

Tavaly a Tüskék és rózsák udvara (továbbiakban: ACOTAR) hatalmas kedvencem lett, de mindenhonnan azt hallottam, hogy a Köd és harag udvara (továbbiakban: ACOMAF) még így is messze felülmúlja az előzményét. Képzelhetitek, milyen magasra került ezzel a léc... Az ACOMAF megugrotta a szintet: eszméletlen, fantasztikus, zseniális könyv, de teljesen más a hangulata, mint az ACOTARnak. Ez a rész sötétebb (és nemcsak amiatt, mert a Tavasz udvarából az Éjszaka udvarába költöztünk), vészjóslóbb, kevesebb benne a humor, és több az érzelem. Bizonyos szempontból tényleg felülmúlja az ACOTARt, de a hangulata miatt nekem az első rész jobban tetszett (szerk.: belegondoltam, és ez így nem teljesen fedi a valóságot. Mindkét részt egyformán imádom, egyiket ezért, másikat azért.)

Az ACOMAF eleje nekem nehezen csúszott: nem csak Feyre, én is éreztem, hogy a Tavasz udvara nem olyan már, mint azelőtt. Lucien és Feyre nem vívott több szócsatát, Tamlin pedig mintha már nem is önmaga lett volna. Kész felüdülés volt ezek után az Éjszaka udvara. Onnantól kezdtem igazán élvezni a köyvet, hogy Feyre elkötelezte magát Rhys mellett. Végre nem volt már többé bezárva, részt vehetett a küldetésekben, mi több, el is várták tőle. Ellátogatnak a Csontfaragóhoz, a Takácshoz, és még a Nyár udvarában is eltöltenek némi időt.

A kezdeti melankolikus, depresszív fejezetek után végre beindulnak az események, egyre nehezebb volt letenni a könyvet. Hol az ujjaim hegyét rágtam izgalmamban, hol heves szívdobogással küzdöttem (Feyre és Rhys kettesben), hol a gombócot próbáltam visszatuszkolni a torkomból (az utolsó 80 oldal során végig), egyszóval egy pillanatig sem unatkoztam. Ami érzelem a világon létezik, azt mind átéltem a könyv vége felé, de hogy az utolsó mondatnál mit éreztem, nehezen tudnám szavakba önteni: bátorság, büszkeség, harag és hatalom valamilyen elegyét, de olyan intenzitással, mint még soha.

"– Azokra igyunk, Rhys, akik kívánnak valamit, ha a csillagokra néznek.

[…]

– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."

Kedvenc részből több is akadt. Kezdésnek ott is van a Takácsos rész, ami nagyon emlékeztetett Celaena harcára a boszorkánnyal, A tűz örököséből. Aztán ott volt még a csillaghullás, meg Rhys és Feyre éjszakája a fogadóban. Meg az utolsó 80 oldal, így egyben. Áh, minek fárasztom magam, mikor az egész könyv a kedvencem, minden fejezete, sora és szava.

Írtam kicsit fentebb, hogy a könyv elolvasása után az volt az első értelmes gondolatom, ez lesz az év kedvence. Talán kicsit elhamarkodtam, mert még vár rám a Queen of Shadows - Árnyak királynője és az Empire of Storms - Viharok birodalma is. Mindkettőt tervezem még az idén elolvasni, kíváncsi leszek, letaszíthatja-e bármelyikük a trónról az ACOMAFot.

Képek forrása:

https://www.instagram.com/p/BcYSXKNHqup/

http://charliebowater.tumblr.com/post/147859733504/my-babies-are-done-dies-rhys-feyre-looking

https://8tracks.com/snowybooksfromthenorth/collections/acomaf