Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék

Sorozat: -
Oldalak száma: 300 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2010
Fordította: Szabó Krisztina
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: The DUFF: Designated Ugly Fat Friend
Besorolás: YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,84
Moly.hu átlag: 86%

Fülszöveg:

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 

Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 

Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. 

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. 

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2017. november 20-22.

Ismét egy agyonhype-olt könyv, csak engem nem érintett meg. Várólistára felkerült, amolyan majd-egyszer-elolvasom alapon, de magamtól nem kezdtem volna el. Most is csak kihívásra kellett.

Véleményem

Bianca, Jessica és Casey legjobb barátnők. Jess és Casey szőkék és csinosak, Biancát pedig inkább az eszéért szeretik, ahogy mondani szokás. Biancát ez nem is zavarta addig, amíg a gimi nőcsábásza, Wesley DUFF-nak nem nevezte őt (Designated Ugly Fat Friend=Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő). Duffnak lenni annyit jelent, mint a legcsúnyábbiknak lenni a szépek között; a csajoknak bejön, ha kedves vagy a ronda barátnőjükkel.

"Csak vannak előnyei annak, ha valaki Duff, nem igaz? Nem vonzónak lenni nem is akkora szívás.

Átkozott Wesley Rush! Hihetetlen, hogy miatta elkezdtem ilyen idióta, lényegtelen, felszínes baromságok miatt aggódni."

Ez a szó Bianca lényének legmélyére hatol, és innentől nem tudja nem-Duffnak látni magát. Ráadásul  a szülei válófélben vannak, az apja alkoholista, egyszóval összecsapnak a feje felett a hullámok. Valamilyen hirtelen késztetés hatására megcsókolja az általa annyira utált Wesley-t, és rájön, hogy ilyenkor semmit nem érez, kiürül az agya. Wesley egyfajta menekülőút lesz Biancának, amíg vele van, elfelejtkezik a problémákról. Csakhogy ettől a problémák nagyon is megmaradnak, és most már Jess és Casey elvesztését is hozzá lehet írni a listához.

Még ha a történet rendben is lenne, a főszereplő, "Duffy" Bianca nagyon lehúzza a könyvet. Eleinte szimpatikus volt: intelligensnek és vagánynak tűnt, akit nem az határoz meg, hogy mit gondolnak róla mások. Egy-két fejezet után viszont rájöttem, hogy pontosan az határozza meg őt, amit róla gondolnak; ráadásul nem is olyan intelligens és érett, mint ahogy azt szeretné elhitetni másokkal, ellenben gyerekes, tudálékos, álszent, és csapnivaló barátnő. Engem nem az zavar, hogy elmenekül a gondjai elől, és nem is az, ahogyan elmenekül, de az a helyzet, hogy a bajok egy részéről ő maga tehet, a másik felére meg nincs is ráhatása.

A filmet láttam hamarabb, az amolyan egyszer nézhető; a könyv meg egyszer olvasható. A kettő annyira eltér egymástól, mintha nem is ez a könyv lett volna a film alapja. A legnagyobb eltérés az, hogy a filmben Bianca csak smárolni jár Wesley-hez, a könyvben pedig pornópajtik lesznek. Érthető, hogy ezt így, ebben a formában nem ültették át a mozivászonra.

"Wesley nem tökéletes, sőt, ami azt illeti, még csak a közelében sem jár, de hát én sem dicsekedhetek ezzel. Mindketten eléggé elcseszettek vagyunk. De ettől valahogy még izgalmasabb lett az egész. Igen, beteges és kitekert ez a dolog, de hát ilyen az élet, nem igaz? Nem menekülhetek el, úgyhogy miért ne vessem bele magamat?"

A karakterek közül egyedül Bianca barátnőit, Jessicát és Casey-t kedveltem, ami azért is szívás, mert kevés szerepet kaptak. Annál több szereplőt utáltam: Biancát, az anyját, eleinte Wesley-t (őt később áthelyeztem a semleges kategóriába, ahol B. apja is van), és ezzel a fontosabb szereplők végére is értünk.

Egyetlen dolog tetszett, de ez lehet, hogy spoilernek minősül, szóval ha el akarod olvasni, jelöld ki: >>a könyv végére Bianca legyőzi a DUFF-szót, és a lányok ezután felváltva vállalják ezt a nem túl nemes szerepet.<<

"Szóval lehet, hogy végül is minden lány úgy érzi, hogy ő a Duff?"

Sajnos nekem ez a könyv egyáltalán nem jött be, pedig sokan szerették. Biancát nehezen toleráltam, nem a nimfomániája miatt, hanem azért, mert pont azzal a személlyel fekszik össze rendszeresen, akit amúgy ki nem állhat. A srác pedig meghúzza, annak ellenére, hogy rondának tartja. Nesze neked, modern kori udvarlás; ha azt mondja neked a srác, hogy csúnya vagy, tedd szét neki a lábad, úgysem találsz jobbat. Hűha. (Tudom-tudom, nem ez a könyv fő üzenete, hanem, hogy az érzelem nélküli szex minden problémát megold,na jó, csak elfelejtet, de nem old meg!) Felejthető történet.

A film előzetese