A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jay Kristoff. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jay Kristoff. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 6., szombat

Amie Kaufman - Jay Kristoff: Illuminae

Sorozat: Illuminae-fájlok 1.
Oldalak száma: 602 oldal
Megjelenés éve: 2015
Besorolás: YA, sci-fi, romantikus
Goodreads átlag: 4,31
Moly.hu átlag: ? (még nem jelent meg itthon)

Fülszöveg:
Kady reggel még azt gondolta, a legsúlyosabb dolog, ami aznap vár rá, az Ezrával való szakítás lesz. Délután bombázni kezdték a bolygóját.
2575-öt írunk. Két rivalizáló óriásvállalat háborúba keveredik egy az ismert űr legszélső határán lévő, apró és jelentéktelen bolygó birtoklásáért. Most, hogy rakétákkal lövik őket, Kady és Ezra – akik már beszélő viszonyban sincsenek egymással – kénytelen együtt menekülni a bolygóról, nyomukban egy ellenséges csatahajóval.
De ez csak a kezdet. Járvány tör ki a menekülők közt, a vírus mutálódik, az eredmény rettenetes; lehet, hogy a vezérhajó mesterséges intelligenciája a legádázabb ellenségük; a vezetőik titkolóznak, visszatartják az információkat. Mikor Kady feltöri az információs hálózatot, hogy megtudja az igazat, világossá válik számára, hogy az egyetlen ember, aki segíthet neki, nem más, mint az ex-pasija, holott megesküdött rá, hogy nem beszél vele többet.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2019. március 15. -- április 16.

Elég volt egyetlen pillantást vetnem a borítóra ahhoz, hogy tudjam, ezt a könyvet el kell olvasnom. Figyelni kezdtem, sorra jöttek a jobbnál jobb méltatások, és az adta meg a végső löketet, hogy tudtam: magyarul is megjelenik. Valahogy tavaly ilyenkor kellett volna megjelennie, hónapokig vártam, hogy mikor lehet végre előrendelni, de a kiadó csak húzta... hónapról hónapra, évszakról évszakra tolták, nekem pedig elegem lett ebből. Megrendeltem angolul. 

Véleményem

"The man dies in all who keep silent in the face of tyranny."
Kady és Ezra éppen azelőtt szakítottak, hogy a bolygójukat, a Kerenza IV kisbolygót leigázta a Bei-Tech szupervállalat. A kisbolygón illegális hermium-kitermelést végzett egy konkurens cég, a WUC, és amikor a Bei-Tech tudomást szerzett erről, a bosszúnak a legszélsőségesebb módszerét választották. Alig néhány ezer embernek sikerült megmenekülnie; őket az Alexander-78V (a United Terran Authority csatahajója, ők siettek a Kerenza segítségére), és a WUC hajói, a Copernicus és a Hypatia szállásolta el. A csatában több hajó is súlyosan megsérült illetve megsemmisült, a Bei-Tech hajói közül csak a Lincoln maradt üzemképes. Mindkét oldalon megsérült a féregjárat-generátor: az Alexander-Hypatia-Copernicus-hármas nem tud elmenekülni, a legközelebbi űrállomásig hónapokat kell utazniuk. És ezt azt is jelenti, hogy a Lincolnnak hónapjai vannak arra, hogy minden szemtanút megsemmisítsen.

Kady a Hypatiára került, Ezra pedig az Alexanderre. Tudnának egymással kommunikálni, de a kezdeti időkben nem teszik; valaha szerették egymást, de ennek a kapcsolatnak véget vetettek, amikor kiderült számukra, hogy nincs közös jövőjük. Ám a Kerenza elleni támadás után abban sem lehetnek biztosak, hogy akármilyen jövő várhat rájuk, legyen az közös vagy nem. Ezra katonának áll, Kady kivonja magát a szervezett munka alól. Ő a számítógépekhez és a hackerkedéshez ért, és ezt a tudását fogja használni a Hypátián, hogy kiderítse, mi ez az egész háború, és mit titkol a vezetés.

És ha nem lenne így is elég baj: a Copernicuson egy titokzatos járvány tör ki, amiért valószínűleg ugyancsak a Bei-Tech okolható. A vírus nem lenne halálos, de mutálódott: olyasmivé vált, ami a halálosnál is rosszabb. Az Alexandert irányító mesterséges intelligencia, AIDAN pedig olyan sérüléseket szenvedett a csatában, hogy a gondolkodása megváltozott, és istennek képzeli magát: megsemmisíttet egy egész hajót, amin civil túlélők utaznak. Néhány fertőzött még így is utat talál az Alexanderre, ahol instant karanténba zárják őket. A helyzet hajmeresztő ütemben romlik, és a vezetés ennek ellenére csak hárít és titkolózik. Kady lesz az, aki feltöri a rendszerüket, és ezzel cselekvésre készteti őket. Akármennyire halvány is a remény, hogy elérik a Heimdall állomást, meg kell próbálniuk, különben a Bei-Tech megússza egy egész bolygó kiirtását.
Az egyik oka annak, hogy különlegesen szerettem volna elolvasni a könyvet, az az egyedi formátuma volt. Ugyanis ez a könyv nem a szokásos regény-formában íródott. Tulajdonképpen egy fájlgyűjteményről beszélünk, amit egy titokzatos szervezet, az Illuminae Csoport gyűjtött össze a Bei-Tech vezérigazgatója számára. Interjúk, lehallgatott beszélgetések, titkos email-váltások, kamera-felvételek (leírása), dokumentumok, tervrajzok, fájl-töredékek, jelentések és blogbejegyzések teszik ki a könyvet. Iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet ilyenekből összerakni egy kerek egész sztorit. Na de nemhogy "kerek egész" lett a történet, hanem hihetetlenül sokrétegű, összetett. Soha nem olvastam még ehhez foghatót.
A fenti, igen rövid és felszínes cselekményleírásom szerintem sejteti, mennyire izgalmas, pörgős a sztori. Maga a könyv egy egész évet ölel fel, de a kb. második fele alig néhány napot mesél el. Mindig történik valami, ami totál kilátástalanná teszi a helyzetet, amiből csaknem lehetetlen menekülni, de mindig adódik egy lehetőség, ami hozzáad egy-két órát az utolsó túlélők idejéhez. Mert hogy nagyon kevesen lesznek, akik ezt túlélik, az biztos. Ráadásul azok közül, akik túlélik a Lincoln hadjáratát, azok közül sem mindenki lesz ugyanaz az ember, aki egykor elhagyta a Kerenzát.

Három karakterről beszélhetünk, akiknek igazán fontos szerep jutott. Kettő közülük nyilvánvalóan Kady és Ezra. Eleinte nem kedveltem őket túlságosan, de a fennálló háborús helyzet a legjobbat hozta elő belőlük, és igazi hősökké váltak. Már-már emberfeletti az, amit véghezvittek, és itt inkább Kadyről beszélek; senki nem lehet ennyire zseniális, erős és bátor és okos és magabiztos, gyönyörű,  kitartó, egyszóval minden téren tökéletes. (Ez volna az egyetlen hiba, amit el tudok mondani a könyvvel kapcsolatban!) A harmadik "személy", akiről szót kell ejtenem, az AIDAN, az Alexander MI-je. És igen, azért tettem a személyt idézőjelek közé, mert AIDAN öntudatra ébredt, ő már nem egy gép; egyszerre bonyolult és egyszerű, egyszerre védelmező és gyilkos. Nehéz eldönteni, hogy ő-e a történet egyik főgonosza, vagy pedig a hőse. AIDAN karaktere nagyon el lett találva, az egyszer biztos.
"ByteMe: I don’t know how you can say that, but I don’t care. I just want it to be true. you’re all i have, but it will be okay if I still have you.
Mason, E, LT 2nd: you have me
Mason, E, LT 2nd: until the last star in the galaxy dies
Mason, E, LT 2nd: you have me"
Ugyan az Illuminae egy trilógia első része, egyelőre mégis lezárták Kady és Ezra történetszálát. A második kötetben két új főszereplőt kapunk, és a helyszín a Heimdall Jump Station lesz. Ha jól gondolom, a harmadik rész pedig mind a négyükről fog szólni, de nem nagyon mertem utánanézni, nehogy valami fontos dolgot lelőjek magam elől. Ahogy az első könyvvel végeztem, megvártam a következő bookdepo kuponom, és meg is rendeltem a folytatásokat. Annyira gyönyörűek együtt! Izgatottan várom a pillanatot, amikor végre sorra kerülnek.
"If it is the definition of insanity to repeat the same process and expect a different outcome, most of humanity must be insane."
+1 easter egg: az értékelésemhez szorosan nem tartozik, de a szerzőpáros elrejtett néhány "húsvéti tojást" a könyvben. Ismert írók és írónők nevét szőtték bele a történetbe, így találkoztam benne pl. Marie Lu-val, Joe Abercrombie-val az áldozatok névjegyzékében, Laini Taylor egy fertőzött volt, stb. Aki figyelmesen olvassa, ennél jóval több ismerős névvel találkozhat.

A sorozat részei


1. Illuminae
2. Gemina
3. Obsidio

2017. október 10., kedd

Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos

Sorozat: A Lótusz háborúja 1.
Oldalak száma: 496 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Lánc Brigitta
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Stormdancer
ISBN: 9789633735831
Műfaj: YA, fantasy, disztópia, steampunk
Goodreads átlag: 64% (3,80)
Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:
Ennek ​a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.

HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. augusztus 4-27.

Csak úgy feltettem a könyvem a várólistámra, hogy majd egyszer elolvasom, ha odajutok. Tőlem nagyon távol áll a japán kultúra, ezért nem is nagyon siettem elolvasni, de kiválasztották nekem kihívásra, nem halogathattam tovább.

Véleményem


A Vihartáncos megérdemli, hogy valami nagyszabásút írjak róla, erre negyed órán keresztül csak ültem a billentyűzet előtt, és néztem ki a fejemből. Minden gondolatom megrekedt ott, hogy: "Basszus. Ez durva jó volt."
"Miután az utolsó halat is kifogják, miután az utolsó folyó is mérgezett lesz, akkor majd tudni fogjátok, mit tettetek. De addigra túl késő lesz."
Az elején nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba. Rengeteg volt az idegen, japán eredetű szó (megkockáztatom, hogy az első pár fejezetben több volt a lábjegyzet, mint maga a törzsszöveg), és a neveket is olyan egyformának találtam, hogy sosem tudtam, ki beszél. Hamarosan a lábjegyzetek megritkultak, bár a neveket továbbra sem szoktam meg. 

Yukikóval valahogy nem tudtam azonosulni. Olyan ez a lány, mint valami mérgező, tüskés növény: mindenkinek odaszurkál. Persze, ha neki van szüksége valamire, addig nyaggatja a másikat, amíg el nem éri, amit akar. Nem lehet neki nemet mondani, módszeresen ráerőlteti az akaratát másokra. Szegény arashitorát sajnáltam, hogy nem tudta lerázni Yukikót; úgy hamar véget ért volna a történet.
A könyvben lévő romantikus szállal nagyon nem vagyok kibékülve. Lehet, hogy én vagyok tapasztalatlan (kétlem), de még nem zúgtam bele úgy pasiba, hogy egyszer láttam, és akkor is csak a szemeit. A Hiro-s románc később sem lesz valószerűbb; nekem olyan érzésem volt, hogy Yukiko "ráerőltette a szerelmét" Hiróra. Az egész "kapcsolat" nevetséges volt, de tudjuk be Yukiko fiatalságának és tapasztalatlanságának.

Két dolog tetszett nagyon a Vihartáncosban: az akciójelenetek és a világfelépítés. A Shima-szigeteken a sógun és a Lótusz Céh az úr. A Céh termeszti a vörös lótuszt – ebből nyerik ki a chit (üzemanyag, ez működteti az éghajókat, a fegyvereket, a páncélzatokat, stb.). A lótusz pusztítja a földet, mérgezi az állat- és növényvilágot, szennyezi a levegőt, megöli az embert – és mégis erre épül a birodalom. A sógun semmit sem tesz ellene, őt csak a terjeszkedés érdekli, és hogy az ellenségeit egy arashitora (vihartigris) hátán ülve mészárolhassa le. 
"Ha Shima utolsó arashitorája a társaságod, akkor könnyen válhatsz te is mítosszá."
A sógun egy csapatot küld a vihartigris elfogására, így kerül Yukiko az Iishi-hegységbe; ő a birodalom Vadászmesterének, a Fekete Rókának a lánya. Olyan adottsággal rendelkezik, ami lehetővé teszi neki, hogy az állatokkal gondolati úton kommunikálhasson. Végül is ez a tehetség tartja őt életben. 

Yukikónak és Buruunak túl kell élnie az Iishi-hegységben tanyázó onikat (gonosz, kihaltnak vélt szellemek), vissza kell térniük Kigenbe, és meg kell ölniük a sógunt. Csak így indíthatják el a változást, az első lépést egy jobb világ felé. 
"– Mi, ennek a városnak és ennek a szigetnek az asszonyai, nem tűnünk fontosnak. Nem vezetünk hadseregeket. Nem birtoklunk földet, és nem veszünk részt háborúkban. A férfiak csak kellemes időtöltésként tekintenek ránk. De egy pillanatig se hidd, hogy ez azt jelenti, hogy erőtlenek vagyunk. Soha ne becsüld le egy nőnek a férfiak feletti hatalmát, Kitsune Yukiko."
Jay Kristoff úgy keveri a japán mitológiát a saját disztopikus-steampunk világába, hogy én (laikusként) nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. @Disznóparéj_HVP a molyos értékelésében kifejtette, hogy nem tökéletes ez a könyv, sőt, erősen érződik rajta a „japánizálás”, meg egyébként is több sebből vérzik. Én viszont, aki idáig felszínesen sem érintettem a japán kultúrát, semmit nem vettem észre az általa említett hibákból (kivéve Yukiko és Buruu instant-barátságát, és a Yukiko és Hiro közti nullkémiás instalove-ot).

A Vihartáncos a te könyved, ha falod a disztópiákat. Ne félj attól, hogy a japános elemeket nem fogod érteni, ott az a rengeteg lábjegyzet. Ja, és az se tartson vissza, hogy aggódsz a sorozat elkaszálásától: a tervek szerint jön a folytatás a KMK-nál! ;)

Minden idők legfurcsább könyvtrailere

de komolyan


Képek forrása:
https://hu.pinterest.com/pin/331014641344380522/
http://obscured.sg/art/2014/4/19/not-the-end-yet
https://www.flickr.com/photos/bcfp/1349255243/
https://www.artstation.com/artwork/04zVG