Ezt a könyvet 2005-ben, hetedikes
koromban kaptam év végi jutalomkönyvként. Talán nem meglepő, de 13 évesen
valahogy nem foglalkoztatott a téma egyáltalán (bár a Kőszívű ember fiai után
meg sem kottyant volna). Nemrégiben pedig belebotlottam a várólista-csökkentés
kihívásba, és a listámra feltettem ezt a kötetet is. És hogy megérte-e?
Az érettségi-elnökünk – mielőtt a
bizonyítványokat kiosztotta volna – azt mondta, hogy most van a legtöbb tudás a
birtokunkban. Idáig szélesítették a látókörünket, innentől kezdve csak egy
irányba fogunk koncentrálni.
E könyv olvasása közben jöttem
rá, hogy tényleg így van. Sok-sok név merült fel a másfél-két oldalas szösszenetekben, mindről
érdekesebbnél érdekesebb tényeket tudhattam meg. Például:
„A köztudatban úgy él, hogy azt a szerelmet nevezik plátóinak, amely
nem a vágyakozó testek találkozása, hanem a lélekben átélt vonzódás. Ez ősrégi
tévedés…”
Most, hogy elolvastam, tényleg műveltebbnek
érzem magam. Na nem annyira, mint az érettségi idején, de ez a szellemi
felfrissülés így is sokat jelent.
Aki netán kedvet kapna hozzá, a Rukkolán van néhány elérhető
példány: http://rukkola.hu/konyvek/48012-a_halhatatlan_hamisjatekos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése