Sorozat: -Oldalak száma: 248
Megjelenés éve: 2009
Eredeti megjelenés: 2007
Fordította: Szabó Szilvia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Prom Nights from Hell
ISBN: 9789632450506 (puha)
Műfaj: novella, fantasy, YA, rémtörténetek, paranormális
Goodreads átlag: 3,31
Moly.hu átlag: 65%
Fülszöveg:
Áll a bál, de para! Az öt izgalmas történet középpontjában a bál áll, pontosabban afféle para-bál, ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények. Délután, amikor még azon görcsöltél, hogy kétballábas vagy, és leginkább a ruhásszekrényed szegényessége aggasztott, eszedbe sem jutott, hogy maga a Nagy Kaszás visz majd táncba… Márpedig ő nem azért kért fel, hogy a toiletted dicsérje… Némely estély akciódússá fajul, olykor kivégeznek egy harapós kedvű vámpírt, angyalok csapnak össze démonokkal, szóval valamivel izgalmasabbak, mint egy retro öltönyös DJ szövegelése, és a lakásból sem kell kimozdulnod. Az ajtóval ne bajlódj, vagy bejönnek, vagy nem… Szóval, engedd el magad! Rémes estéd lesz!
Én és a könyv
Olvasva: 2015. november 8. -- 2015. november 13.
Talán ez a könyv állt legrégebb óta a várólistámon. Az évek során minden kihívásra elvállaltam (pl. Várólistacsökkentések, Könyvmoly Párbaj, stb.), de valahogy nem vitt rá a lélek. Most rászántam magam, csak hogy elmondhassam: ezen is túl vagyok...
Véleményem
A könyvben öt szerző novellája kapott helyet, ezekben közös momentum a középiskolai bál, valamint valamilyen természetfeletti lény, pl. vámpír, démon, zombi és kaszás. A szerzők közül egyedül Meg Cabothoz és Stephenie Meyerhez volt korábban szerencsém, A neveletlen hercegnő naplója és a Twilight is nagy kedvencem, így tőlük vártam a nagy durranást, de nézzük is inkább egyesével.
Mary legjobb barátnője, Lila teljesen kifordult magából. Eddig remekül érezte magát a barátjával, Teddel, de a bál előtt megismerkedett a lehetetlenül kék szemű Sebastiannal, és Tedet azonnal dobta. Ám Mary tudja, miféle lény Sebastian; a srác Drakula fia. Mary viszont a Pusztító leánya (a varázslények hóhérja), és anyjáért bosszút akar állni. Ehhez nincs más dolga, mint megölni Sebastiant, ezzel előcsalogatva Drakulát. Ted legjobb barátja, Adam Mary mellé szegődik, így ketten mennek szembe a halállal a bál éjszakáján.
Meg Cabot a vámpírtémát vette elő novellájában, sajnos. Egysíkú szereplők és lapos cselekmény jellemzi a szösszenetet, csak az érdektelen karakterek életébe nyerünk bepillantást. Drakuláról és a Pusztítóról pl. szívesebben olvastam volna, de ők csak épphogy említésre kerültek. Mary és Adam hadműveletéről ne is beszéljünk; utálom, amikor minden varázsütésre sikerül a főszereplőknek. Csettintésre legyőzték a legerősebb vámpír fiát, majd roptak egyet a bálon, mondván "Drakula várhat". Hatalmas csalódás.
Frankie, Will és Yun Sun jó barátok, de Frankie bele van zúgva Willbe. Közeledik a bál, és a fiú még nem kérte fel partnerének, Frankie pedig úgy gondolja, kell neki egy kezdőlökés. Ellátogatnak Madame Zanzibarhoz, aki médium. Frankie felteszi a kérdést Madame Z.-nek, hogy vajon egy bizonyos fiú feltesz-e neki egy kérdést, lépni fog-e; de csupán homályos választ kap. Épp indulnának haza, amikor meglátnak egy elszáradt virágcsokrot a szekrény tetején. Hosszas nógatás után Madame Zanzibar elárulja nekik, hogy a csokor teljesíti az ember három kívánságát, de figyelmeztette is őket, hogy a kívánságoknak ára van. Amikor Will továbbra sem teszi fel a nagy kérdést, Frankie elhasználja egy kívánságát, és a dolog nagyon, nagyon, nagyon rosszul sül el...
Myracle novelláját a The Monkey's Paw című könyv ihlette, ami tinédzserkorában annyira megijesztette, hogy "majd' összepisilte magát". Az eredeti művet ugyan nem ismerem, de ez a novella rám is hasonló hatást gyakorolt. A gyenge karakterek miatt mínusz fél pont, és plusz fél pont, amiért van befejezése is (eltérően a könyvben szereplő többi novellától).
Madison apja főnökének fiával, Josh-sal együtt megy a bálba, ám ott a srácról kiderül, hogy egy s*ggfej (legalábbis a csaj szerint; de a csaj meg egy buta kis liba, szóval no problem). Madison, hogy Josh-t féltékennyé tegye, rástartol egy jóképű, kalóznak öltözött fiúra, Seth-re. Seth-tel viteti haza magát, ám félúton halálos balesetet szenvednek. Illetve csak Madison szenvedi el a következményeket, mert Seth egy kaszás, és nem a jó oldalon áll. Madison élet és halál között rekedt. A lányra Barnabas-nak kellett volna vigyáznia, de kudarcot vallott; büntetésképpen továbbra is vigyáznia kell majd rá, hiszen Seth még nem végezte be a dolgát...
Érdekes háttértörténetre épített Harrison, de sajnos rendkívül idegesítő szereplőket alkotott. Ilyen régen fordult elő, hogy egy történetben mindenkit, de tényleg mindenkit fel akartam volna pofozni. Rendes lezárást sajnos itt sem kaptunk, szinte csak elvarratlan szálak maradtak. Mindenesetre nem csábít arra, hogy álmatlan éjszakáimon a lehetséges kimeneteleken töprengjek. Szerk.: Most látom, hogy Madison Avery-nek saját trilógiája van, és az előzmény szerepel a Pokoli báléjszakákban. Talán egyszer mégis elolvasom.
Miranda Kiss sofőrként dolgozik, szabadidejében pedig ő az ügyeletes szupernő - inkognitóban. Egyik megbízatásában egy tizennégy éves, felvágott nyelvű, hormontúltengéses lányt kell leszállítania, de hamarosan rájön, hogy valami nem stimmel. Sibby nem emberi lény, hanem egy orákulum, és Miranda elhatározza, hogy megmenti őt...
Ez a történet nem igazán maradt meg nekem, egyszerűen nem tudom felidézni, mi Sibby szerepe a sztoriban. Arra viszont emlékszem, hogy Miranda egész szimpatikus karakter volt, és a novella egész akciódús, még egy csavar is van a végén. Ezeket leszámítva tényleg felejthető.
 |
| Az eredeti borító |
 |
| Meg Cabot [Forrás] |
Meg Cabot: A pusztító lánya
 |
| [Forrás] |
Meg Cabot a vámpírtémát vette elő novellájában, sajnos. Egysíkú szereplők és lapos cselekmény jellemzi a szösszenetet, csak az érdektelen karakterek életébe nyerünk bepillantást. Drakuláról és a Pusztítóról pl. szívesebben olvastam volna, de ők csak épphogy említésre kerültek. Mary és Adam hadműveletéről ne is beszéljünk; utálom, amikor minden varázsütésre sikerül a főszereplőknek. Csettintésre legyőzték a legerősebb vámpír fiát, majd roptak egyet a bálon, mondván "Drakula várhat". Hatalmas csalódás.
 |
| Lauren Myracle [Forrás] |
Lauren Myracle: A virágcsokor
 |
| [Forrás] |
Myracle novelláját a The Monkey's Paw című könyv ihlette, ami tinédzserkorában annyira megijesztette, hogy "majd' összepisilte magát". Az eredeti művet ugyan nem ismerem, de ez a novella rám is hasonló hatást gyakorolt. A gyenge karakterek miatt mínusz fél pont, és plusz fél pont, amiért van befejezése is (eltérően a könyvben szereplő többi novellától).
 |
| Kim Harrison [Forrás] |
Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás
 |
| [Forrás] |
Érdekes háttértörténetre épített Harrison, de sajnos rendkívül idegesítő szereplőket alkotott. Ilyen régen fordult elő, hogy egy történetben mindenkit, de tényleg mindenkit fel akartam volna pofozni. Rendes lezárást sajnos itt sem kaptunk, szinte csak elvarratlan szálak maradtak. Mindenesetre nem csábít arra, hogy álmatlan éjszakáimon a lehetséges kimeneteleken töprengjek. Szerk.: Most látom, hogy Madison Avery-nek saját trilógiája van, és az előzmény szerepel a Pokoli báléjszakákban. Talán egyszer mégis elolvasom.
 |
| Michele Jaffe [Forrás] |
Michele Jaffe: Csók és ármány
 |
| [Forrás] |
Ez a történet nem igazán maradt meg nekem, egyszerűen nem tudom felidézni, mi Sibby szerepe a sztoriban. Arra viszont emlékszem, hogy Miranda egész szimpatikus karakter volt, és a novella egész akciódús, még egy csavar is van a végén. Ezeket leszámítva tényleg felejthető.
 |
| Stephenie Meyer [Forrás] |
Stephenie Meyer: Földi pokol
 |
| [Forrás] |
Kész felüdülés volt a regény végén olyan karakterek bőrébe bújni, akik nem egydimenziósak. Shebanak van célja, értékrendje, vannak vágyai és félelmei. (Szemben a többi "hősnővel", akiknek a gondolatainak 90%-a az ügyeletes álompasin forgott.) Ez már önmagában is figyelemre méltó ebben a könyvben, de ehhez adódik még az egyedi démonos ötlet (semmi csillogó vámpír, juhúú!).
Az ötből két novella adta azt a hangulatot és minőséget, amit a Pokoli báléjszakáktól elvártam: Stephenie Meyer és Lauren Myracle műve. Mindkettő kellően sötét és borzongató volt. Meg Cabot vámpírtörténete egyszerűen gyenge, Kim Harrison kaszásos sztorija unalmas és idegesítő volt; Michele Jaffe és a szuperhős Miranda nem volt rossz, de inkább az akcióra ment rá. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de nekem elég volt egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése