2017. október 25., szerda

Nicola Yoon: Minden, minden

Sorozat: -
Oldalak száma: 336 oldal
Megjelenés éve: 2016/2017
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Szabó Luca
Kiadó: GABO
Eredeti cím: Everything, Everything
ISBN: 9789634064664
Műfaj: ifjúsági/YA, romantikus
Goodreads átlag: 82% (4,1)
Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:
Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. augusztus 28-31.

Akkor kezdett érdekelni a könyv, amikor először láttam a belőle készülő film bemutatóját. Általában nem olvasok olyan történetet, ami egyszerű romantikus és nincs benne fantasy-elem; a Minden, minden hangulata viszont nagyon elkapott, ezért döntöttem úgy, hogy még idén nyáron elolvasom (és nem is csúsztam ki az időből!).

Véleményem


Ha pár évvel korábban, vagy legalább a film megjelenése előtt olvasom ezt a könyvet, a kedvencem lehetett volna. Így is nagyon szerettem, de a film élménye nagyon elnyomja a könyvét, pedig nem is kérdés, hogy a könyv tetszett jobban. 

https://hu.pinterest.com/source/everythingeverythingmovie.com/
Maddy egy egyszerű tizenéves, normális lány, csak a körülményei nem normálisak. Ha nem vesszük a betegségét és a bezártságát, bármelyikünk lehetne, éppen ezért könnyű beleképzelni magunkat a helyébe. Még az álma is ugyanaz volt, mint az enyém: egy tökéletes napot eltölteni Hawaiin. Ez viszont jóformán lehetetlen: Maddy egy nagyon ritka, nagyon agresszív betegségben szenved: SCID-es, azaz a szervezete allergiás a világra. Maddy az egész életét egy steril házban töltötte, egyedül édesanyjával és ápolónőjével találkozhat személyesen. Maddy épp a 18-at tölti be, amikor a szomszédba új család költözik, és az új srác, Olly egyből megdobogtatja Maddy szívét.
"Lehet, hogy nem lehet megjósolni mindent, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. Szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége."
Olly és Maddy telefonon/interneten veszi fel a kapcsolatot, és egész éjszakákat átbeszélgetnek. Maddy ápolónője, Carla elintézi, hogy a két fiatal személyesen is találkozhasson, persze szigorú keretek között és titokban. Ekkor Maddy megízleli az igazi életet, és nincs megállás: egyre többet és többet akar. Már tudja, nem élet az, amit bezárva tölt el, és inkább kockáztatja a halált, csak élhessen egyetlen napig úgy, mint egy egészséges fiatal lány.
"Hogyan éljem le életem hátralévő részét egy buborékban most, hogy tudom, miből maradok ki?"
Mind Maddyt, mind Ollyt jobban kedveltem a könyvben. A kapcsolatukat is jobban át tudtam itt érezni; a filmben szerintem nem illettek össze, vagy nem tudtak összecsiszolódni a forgatásig. Nem tudnám megmondani, miért, de ott egyáltalán nem érződött, hogy szikrázna közöttük a levegő. Egyébként a könyvbeli Olly kicsit más, mint a filmbeli. Sokkal sportosabb és sapit hord; nekem így jobban is tetszett.

https://hu.pinterest.com/source/everythingeverythingmovie.com/
Az egész könyvet belengi egy különleges hangulat: az izgalom, a szerelem, a fiatalság, a félelem, és az óceán felől fújó szellő elegye. Hovatovább emailek, chat-beszélgetések, rajzok, kórlapok, stb. teszik igazi élménnyé az olvasást. Hawaii elég sokszor visszaköszön a lapokon - ez nálam mindig jó pont, mert imádok mindent, ami Hawaii-val kapcsolatos. 

A sztori így, a film után már nem lepett meg, de egyébként hatalmas csattanó van benne, és biztos, hogy végig izgultam volna (a film ezt sem tudta elérni nálam). Egy jó tanács: NE nézzétek meg előre, mi van a fekete lapra írva!
"Nem mintha sajnálnám, hogy eddig olyan sokat olvastam – amit a világról tudok, azt mind a könyveimből tanultam. De egy fa leírása még nem a fa, és ezer csók a papíron sosem lesz ugyanolyan érzés, mint amikor Olly ajka az enyémhez ér."
Most egy negatívumot sem tudok felhozni, mert nincs ebben a könyvben semmi, ami ne tetszett volna (nem tudom, miért szeretem ennyire a dupla tagadást, mikor még nekem is nehezemre esik értelmezni.... segítek: minden, minden tetszett!)

A Minden, minden egy különleges könyv, szeretnivaló tartalommal és varázslatos hangulattal. Abszolút meg tudom érteni, hogy ez volt az idei nyár kedvenc ifjúsági/YA története világszerte.
"A szeretet mindent megér. Mindent."

 A film trailere


2017. október 10., kedd

Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos

Sorozat: A Lótusz háborúja 1.
Oldalak száma: 496 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Lánc Brigitta
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Stormdancer
ISBN: 9789633735831
Műfaj: YA, fantasy, disztópia, steampunk
Goodreads átlag: 64% (3,80)
Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:
Ennek ​a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.

HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. augusztus 4-27.

Csak úgy feltettem a könyvem a várólistámra, hogy majd egyszer elolvasom, ha odajutok. Tőlem nagyon távol áll a japán kultúra, ezért nem is nagyon siettem elolvasni, de kiválasztották nekem kihívásra, nem halogathattam tovább.

Véleményem


A Vihartáncos megérdemli, hogy valami nagyszabásút írjak róla, erre negyed órán keresztül csak ültem a billentyűzet előtt, és néztem ki a fejemből. Minden gondolatom megrekedt ott, hogy: "Basszus. Ez durva jó volt."
"Miután az utolsó halat is kifogják, miután az utolsó folyó is mérgezett lesz, akkor majd tudni fogjátok, mit tettetek. De addigra túl késő lesz."
Az elején nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba. Rengeteg volt az idegen, japán eredetű szó (megkockáztatom, hogy az első pár fejezetben több volt a lábjegyzet, mint maga a törzsszöveg), és a neveket is olyan egyformának találtam, hogy sosem tudtam, ki beszél. Hamarosan a lábjegyzetek megritkultak, bár a neveket továbbra sem szoktam meg. 

Yukikóval valahogy nem tudtam azonosulni. Olyan ez a lány, mint valami mérgező, tüskés növény: mindenkinek odaszurkál. Persze, ha neki van szüksége valamire, addig nyaggatja a másikat, amíg el nem éri, amit akar. Nem lehet neki nemet mondani, módszeresen ráerőlteti az akaratát másokra. Szegény arashitorát sajnáltam, hogy nem tudta lerázni Yukikót; úgy hamar véget ért volna a történet.
A könyvben lévő romantikus szállal nagyon nem vagyok kibékülve. Lehet, hogy én vagyok tapasztalatlan (kétlem), de még nem zúgtam bele úgy pasiba, hogy egyszer láttam, és akkor is csak a szemeit. A Hiro-s románc később sem lesz valószerűbb; nekem olyan érzésem volt, hogy Yukiko "ráerőltette a szerelmét" Hiróra. Az egész "kapcsolat" nevetséges volt, de tudjuk be Yukiko fiatalságának és tapasztalatlanságának.

Két dolog tetszett nagyon a Vihartáncosban: az akciójelenetek és a világfelépítés. A Shima-szigeteken a sógun és a Lótusz Céh az úr. A Céh termeszti a vörös lótuszt – ebből nyerik ki a chit (üzemanyag, ez működteti az éghajókat, a fegyvereket, a páncélzatokat, stb.). A lótusz pusztítja a földet, mérgezi az állat- és növényvilágot, szennyezi a levegőt, megöli az embert – és mégis erre épül a birodalom. A sógun semmit sem tesz ellene, őt csak a terjeszkedés érdekli, és hogy az ellenségeit egy arashitora (vihartigris) hátán ülve mészárolhassa le. 
"Ha Shima utolsó arashitorája a társaságod, akkor könnyen válhatsz te is mítosszá."
A sógun egy csapatot küld a vihartigris elfogására, így kerül Yukiko az Iishi-hegységbe; ő a birodalom Vadászmesterének, a Fekete Rókának a lánya. Olyan adottsággal rendelkezik, ami lehetővé teszi neki, hogy az állatokkal gondolati úton kommunikálhasson. Végül is ez a tehetség tartja őt életben. 

Yukikónak és Buruunak túl kell élnie az Iishi-hegységben tanyázó onikat (gonosz, kihaltnak vélt szellemek), vissza kell térniük Kigenbe, és meg kell ölniük a sógunt. Csak így indíthatják el a változást, az első lépést egy jobb világ felé. 
"– Mi, ennek a városnak és ennek a szigetnek az asszonyai, nem tűnünk fontosnak. Nem vezetünk hadseregeket. Nem birtoklunk földet, és nem veszünk részt háborúkban. A férfiak csak kellemes időtöltésként tekintenek ránk. De egy pillanatig se hidd, hogy ez azt jelenti, hogy erőtlenek vagyunk. Soha ne becsüld le egy nőnek a férfiak feletti hatalmát, Kitsune Yukiko."
Jay Kristoff úgy keveri a japán mitológiát a saját disztopikus-steampunk világába, hogy én (laikusként) nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. @Disznóparéj_HVP a molyos értékelésében kifejtette, hogy nem tökéletes ez a könyv, sőt, erősen érződik rajta a „japánizálás”, meg egyébként is több sebből vérzik. Én viszont, aki idáig felszínesen sem érintettem a japán kultúrát, semmit nem vettem észre az általa említett hibákból (kivéve Yukiko és Buruu instant-barátságát, és a Yukiko és Hiro közti nullkémiás instalove-ot).

A Vihartáncos a te könyved, ha falod a disztópiákat. Ne félj attól, hogy a japános elemeket nem fogod érteni, ott az a rengeteg lábjegyzet. Ja, és az se tartson vissza, hogy aggódsz a sorozat elkaszálásától: a tervek szerint jön a folytatás a KMK-nál! ;)

Minden idők legfurcsább könyvtrailere

de komolyan


Képek forrása:
https://hu.pinterest.com/pin/331014641344380522/
http://obscured.sg/art/2014/4/19/not-the-end-yet
https://www.flickr.com/photos/bcfp/1349255243/
https://www.artstation.com/artwork/04zVG

2017. október 5., csütörtök

Lucinda Gray: Az aranykalitka

Sorozat: -
Oldalak száma: 272 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Lami Juli
Kiadó: Menő Könyvek
Eredeti cím: The Gilded Cage
ISBN: 9789634033479
Műfaj: YA, romantikus, krimi
Goodreads átlag: 63% (3,14)
Moly.hu átlag: 73%

Fülszöveg:
A tizenhat éves Katherine Randolph egy virginiai farmon nő fel, így el sem lehetne képzelni számára távolabbi világot az angliai Walthingham-birtoknál. Öröksége folytán azonban belecsöppen az 1820-as évek angol elitjébe, és még arra sem jut ideje, hogy ezt megszokja, amikor bátyja rejtélyes körülmények között meghal. Képtelen elfogadni, hogy baleset történt, majd a következő tragédiát sem. Furcsa látogatók kezdik zaklatni a ház lakóit, és főhősünk számára is egyre több sötét összefüggés rajzolódik ki. Vajon bírni fogja Katherine idegekkel, amíg rájön az igazságra?

Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. augusztus 27-28.

Év elején jelent meg ez a könyv, akkoriban mindenhol szembejött velem. Nagyon szép a borítója, de igazán a fülszöveg miatt került fel a listámra. Most már örülök, hogy nem kaptam belőle recenziós példányt. Negatív értékelést írni mindig nagyon nehéz, de amikor el is kell vele számolni... na, az kemény tud lenni.

Véleményem


Katherine és a bátyja egyedül élnek egy amerikai farmon. Egy napon ügyvéd jön hozzájuk, és elmondja nekik, hogy a nagyon gazdag angol nagyapjuk meghalt, és ők a birtok és a vagyon örökösei. A két testvér Angliába költözik, ahol az unokatestvéreik, Henry és Grace fogják őket egyengetni új életükben.

Katherine nem igazán tud beilleszkedni, nagy váltás ez, hogy amerikai farmerlányból angol úrinővé kell változnia; bezzeg a bátyja egész jól boldogul. Aztán a fiú nyom nélkül eltűnik... Katherine az egyetlen, aki úgy gondolja, George ügyében egy harmadik fél is közrejátszott, és bizony ki is fogja deríteni, mi történt.
Jaj, jaj… idén idáig ez a könyv a mélypont. Nem különösebben rossz, csak kiszámítható és unalmas és felejthető. Szerencse, hogy rövid is, így nem okozott tartós szenvedést.

Nem is tudom, mit kéne gondolnom Katherine-ről. Rendes, dolgos lánynak akarja beállítani magát, olyannak, aki farmon nevelkedett, és nem lehet könnyen ráijeszteni. A valóság viszont az, hogy össze-vissza flörtöl vadidegenekkel, vakmerősködik, és fentebb hordja az orrát, mint az őt körülvevő angol nemesek többsége. Amikor próbálja eljátszani a birtok úrnőjét, egyszerre szánalmas és bosszantó. Kb. ennyi benyomás maradt meg róla.
"Úgy érzem magam, mint egy vadon élő növény, amit behoztak a szobába és idegen földbe ültettek."
Erősen kell gondolkodnom, milyen szereplők tűntek még fel a könyvben. Mindegyik annyira nulla volt… Katherine bátyja, George nevére már pár nap után sem emlékeztem, ugyanez érvényes Katherine "kedvesére". Grace-t és Henryt az első pillanattól fogva ki nem állhattam. Ezzel gyakorlatilag átvettünk minden fontosabb szereplőt.

A rejtélyt én nem csúfolnám krimi-szálnak, már nagyon hamar kitaláltam, ki a bűnös, és mi volt az indítéka. Nekem ez nem sikerélmény, nem azt jelenti, hogy jó nyomozó vagyok, hanem azt, hogy elég átlátszó volt az egész ügy. Nekem egy krimi attól krimi, hogy a végén felkiálthatok, hogy "Á! Tudhattam volna!".
"Lehet, hogy nem vagyok ismerős errefelé, de a szerelem mindenhol ugyanúgy néz ki."
Az egyetlen értékelhető rész az elmegyógyintézetes jelenet volt. Akkor tényleg izgultam, hogy mi lesz, sikerül-e elszöknie Katherine-nek. Az is nagyon tetszett, hogy találkozik odabent valakivel, aki szintén a Waltingham-birtok áldozata. Dorothy szálát is csúnyán összecsapta a szerző, és ezt nagyon sajnálom, mert volt benne lehetőség bőven.

Bárcsak legalább a borítót felhozhatnám pozitívumként! Igaz, hogy gyönyörű, de ki lehet rajta a nő? Az biztos, hogy nem a 16 éves, fekete hajú Katherine. (Ez nem a kiadó hibája, ők az eredetit vették át.)

A képek forrása:
https://www.pinterest.de/pin/330381322655210758/
https://www.pinterest.de/pin/376683956317809361/
https://hu.pinterest.com/pin/309974386824445549/
https://www.pinterest.de/pin/425519864783640328/
http://fuckyeahcostumedramas.tumblr.com/post/114345157595/janet-montgomery-in-salem-2014-x
http://labelleotero.tumblr.com/post/95995005241/icapturetheperiodpieces-emma-2009-mini-series

2017. szeptember 25., hétfő

Cynthia Hand: Angyalfény

Sorozat: Angyalsors 2.
Oldalak száma: 432 oldal
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Hallowed
ISBN: 9789632612034
Műfaj: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 83%
Moly.hu átlag: 89%

Fülszöveg:
Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, mégsem tudott felkészülni a döntésre, amelyet a végzetes napon kellett meghoznia. A rendeltetését közel sem olyan egyszerű teljesíteni, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre jobban megismeri az angyalok világát, a Jó és a Rossz közötti harcot, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.

Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második kötetében fokozza az izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják. A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.

2017. szeptember 22., péntek

Victoria Aveyard: Vörös királynő

Sorozat: Vörös királynő 1.
Oldalak száma: 422 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Kleinheincz Csilla
Kiadó: GABO
Eredeti cím: Red Queen
ISBN: 9789634061144
Műfaj: YA, fantasy, disztópia
Goodreads átlag: 81%
Moly.hu átlag: 97%

Fülszöveg:
AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön. 
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek. 
Lejöttek a csillagok közül. 
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok. 
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni. 
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Én és a könyv


Olvasva: 2017. szeptember 15. → szeptember 20.

2015. december 30-án vettem meg ezt a könyvet, a Hó mint hamu-val együtt; közben megjelent a második kötet, azt is megvettem, de a Vörös királynő még mindig olvasatlanul állt a polcomon. Hogy miért? Mert annyira tetszett, annyira akartam, hogy ez a varázs, amit olvasatlanul is éreztem, nehogy elmúljon. De hát nem azért került a polcomra, hogy hozzá se nyúljak, ugyebár.

Véleményem

"A régi tündérmesékben eljön egy hős. De minden hősöm eltűnt vagy meghalt. Értem senki sem jön el."
Aztadurva. Legutóbb a Tüskék és rózsák udvaránál éreztem ilyet, hogy már a 100. oldal előtt kedvenccé avattam a könyvet. Izgalmas, jól kigondolt, meglepő és kegyetlen – ez a Vörös királynő.

Mare Barrow vörös vérű, tolvajlásból él; a sorsa, hogy a frontra kerüljön, magyarán esélye sincs a túlélésre. Egyik éjjel kizsebel egy fiút, aki nem haragszik meg rá, hanem esélyt ad neki: munkát szerez neki a királyi palotában. Pont Mare első munkanapján szervezik meg a királynőválasztást: ezüst vérű lányok versengenek, hogy ki a legtehetségesebb. Felvonulnak melákok (emberfeletti erő), zöldszívűek (növények irányítója), telkik (telekinézis), nimfák (vizet uralják), de az utolsó versenyző, egy magnetron (fémek irányítója) mindent visz. Az ő előadása közben Mare beesik az arénába, és kiderül, hogy vörös vére ellenére ő is rendelkezik emberfeletti képességgel.

Mare ezután a királyi család bábja lesz, mindenkinek hazudnia kell arról, ki és mi ő valójában. Ezüstnek adja ki magát, de sosem tagadja meg Vörösségét. Ő is csatlakozik a Vörös Gárdához, azokhoz a lázadókhoz, akik a Vörösök egyenjogúságáért harcolnak. Csakhogy egyvalaki mindig a gárdisták előtt jár egy lépéssel...
Ahhoz képest, hogy egy sorozat kezdőkötete, igencsak belevág a cselekmény sűrűjébe, nem vesződik hosszas háttértörténettel és világfelépítéssel. Mindent elmagyaráz, amire olvasóként kíváncsiak lehetünk, de nem egyből az elején, csak a maga tempójában. Az első néhány fejezetnél sokszor kapkodtam is a fejem, adott pillanatban nem értettem, mi miért történik; csak később állt össze a kép. Például ott az a rengeteg fajta Ezüst. A második bekezdésemben korántsem soroltam fel mindet. Annyi fajta Ezüst képesség van, hogy meg sem bírtam mindet jegyezni.

Ez a könyv engem folyton meglepett. Mindig történt benne valami, amitől leesett az állam, még akkor is, amikor azt hittem, nincs tovább, ezt már nem lehet fokozni. Szerencsére akkor olvastam el utoljára a könyv fülszövegét, amikor megrendeltem, így engem még Mare képessége is ledöbbentett.
"Ilyen a természetünk (…) Pusztítunk. Ez a fajtánk jellemzője. Mindegy, milyen színű az ember vére, mindig elbukik."
Egyetlen dolgot tudok a könyv számlájára írni, és az a főszereplő. Mare-t a legvégéig sem sikerült megkedvelnem, pedig próbáltam. Annyira bosszantott, hogy minden egyes helyzetben a legrosszabbat látja… (egy példa: meg akarta menteni a bátyjait a frontról. Sikerült is neki, mert megalkudott a királlyal, és nemhogy örült volna, hogy a bátyjai életben és biztonságban vannak, inkább azon kesergett, hogy ő most a palota foglya.) Ami csakugyan nem tetszett, hogy Mare tett vagy mondott valamit, de gondolatban mindig hozzátette, hogy „legszívesebben sikítana”, „köpni tudna”, „felfordult a gyomra” <-- többnyire ez a három variáció ismétlődött.

Maven, a fiatalabbik herceg sokáig a kedvencem volt, per pillanat nem is tudom, hogy kéne éreznem vele kapcsolatban. Ő volt az egyetlen karakter, akit tényleg megszerettem. Bezzeg egy rakás szereplőt egyenesen utáltam! A királynét, a királyt, az álnok kígyó Evangeline-t (pedig olyan gyönyörű neve van!), Kilornt (Mare barátja), Farley-t (a Vörös Gárda vezetője), meg persze Mare-t.

Így a végére pár szót beszúrnék ide a borítóról is. Nem elég azt mondani rá, hogy gyönyörű, ez még annál is több, jobb! Jelenleg a legkedvencebb kedvenc borítóm, már lassan két éve.

Minden összevetve jól tettem, hogy már azelőtt bizalmat szavaztam a folytatásnak, mielőtt ezt a részt elolvastam volna; a Vörös királynő nem csak eleget tett az elvárásaimnak, de jócskán meg is ugrotta.
"Felkelünk. (…) Vörösen, akár a hajnal!"

A könyv trailere



Képek forrása:
https://alpha.wallhaven.cc/wallpaper/303157
https://8tracks.com/queenofvigilance/a-red-queen-and-a-silver-king
https://favim.com/image/134365/
https://www.goodreads.com/review/show/1058123560
https://hu.pinterest.com/pin/62346776065000332/
https://www.tumblr.com/search/bree%20barrow

2017. szeptember 17., vasárnap

Amy Ewing: Az Ékkő

Sorozat: Az Ékkő-trilógia 1.
Oldalak száma: 368 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: The Jewel
ISBN: 9789632617183
Műfaj: YA, fantasy, disztópia
Goodreads átlag: 77% (3,87)
Moly.hu átlag: 86%

Fülszöveg:
Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot. 
Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. szeptember 5--9.

Az Ékkő az egyik olyan könyv a polcomon (a sok közül), aminek az olvasását már nagyon-nagyon vártam. Több kihívásra is kellett az olvasás, nem is baj, mert szeptember elején realizálódott bennem, hogy egyetlen hónap maradt a Könyvmoly Párbajból, és még 3 könyvvel adós vagyok.

Véleményem

"Megláncoltak, megkötöztek, eltakartak. Most először érzem rabnak magam."
Pár évvel ezelőtt teljesen beleszerelmesedtem a Párválasztó-trilógiába, de hiába jött hozzá folytatás, az már nem az igazi. Való igaz, hogy Az Ékkő teljesen másról szól, de engem ugyanaz a hangulat kapott el olvasás közben, mint a Párválasztónál, és Violet is csak külsőre különbözik Americától.

A világfelépítés egyszerű, de nagyszerű. Nem kellett egy teljes új világot megismernünk, csak egyetlen várost és annak városrészeit. (Térkép lentebb.) A királyi asszonyok nem tudnak saját gyermeket szülni, azt csak a kivételes génekkel rendelkező, szegény származású lányok tudnak. Ezeket a lányokat – miután kiderül róluk, hogy alkalmasak – gyűjtőtáborba viszik, itt képzik ki őket az átalakító mágiára és a jövőbeni küldetésükre. A nemes asszonyok ezután aukción veszik meg a lányokat, hogy azután a lány szüljön helyettük örököst. Minden asszonynak két gyermeket engedélyeznek, egy fiút és lányt.
epicreads.com
Violetet a Tó Hercegnője vásárolja meg, de esze ágában sincs a Hercegnő gyermekét kihordani. Hosszú idő óta ő az egyetlen, aki esélyt is kap arra, hogy elmeneküljön a sorsa elől; és ekkor rátalál a (tiltott) szerelem. Az a kérdés, hogy életben akar-e maradni, vagy a szerelmével tölt-e inkább annyi időt, amennyi megadatik.

A könyvön nagyon érződik, hogy kezdőkötet: sok a magyarázat és kevés az izgalom (de azért van, főleg a vége felé). Unalmasnak azért nem mondanám, engem pl. teljesen lekötött, még a tudatalattimba is beszivárgott. Egyik éjszaka azt álmodtam, hogy én is helyettes vagyok; ne tudjátok meg, milyen rossz volt! Pedig többnyire imádtam várandós lenni, de hogy valaki másét kelljen kihordani, azt még elméleti síkon sem tudom elviselni.
A történetben rengeteg potenciál van, és az az érzésem, hogy a szerző egyelőre csak egy keveset mutatott meg abból, amit tud. Arra lennék leginkább kíváncsi, hogy mi van a nagy falon túl? Elvileg a végtelen óceán, de ki tudja, az is lehet, hogy valami más (láttunk már ilyet, lásd: A beavatott).
"A helyettességnek is vannak előnyei. Úgy öltözhetünk, ahogy kedvünk tartja, azt ehetünk, amit csak akarunk, és hétvégenként sokáig alhatunk. Oktatásban részesülünk, sőt jó nevelést kapunk. Friss ételt és vizet adnak, mindig van villany, és sosem kell dolgoznunk. Nem kell megismernünk a szegénységet, és a gondozók azt is a tudtunkra adják, hogy többet is kapunk, amint az Ékkőbe kerülünk.
Csak szabadság nincs. Azt soha nem említik."
Olvasás előtt már tudtam, hogy Violet bele fog szeretni valakibe; teljesen biztos voltam abban, hogy Garnet, a Hercegnő 19 éves fia lesz az. Gondoljatok csak bele, hatalmas botrány lett volna! Akkorát csalódtam, hogy a szóban forgó fiút részegesnek és problémásnak mutatták be... Végül is nincs még minden veszve, az utolsó oldalon történtek miatt még reménykedhetek. :D Ash valahogy nem fogott meg engem. Kedves, és biztos jól is néz ki, de ennyi, semmi különleges nincs benne. Kettejük szerelmét is kissé hirtelennek, légbőlkapottnak éreztem. Nálam Garnet a befutó, még úgy is, hogy egyszer úgy beszólt Violetnek, hogy fel tudtam volna képelni.

Karakterek terén a legnagyobb meglepetést a Választófejedelemné okozta. Végig abban a hitben voltam, hogy ő más, mint a többi királyi asszony. Elvégre fiatal, szegényebb sorból származik, és a Választófejedelemmel szerelemből házasodtak. És most úgy néz ki, ő a legrosszabb mind közül. Teljesen ledöbbentem, min kísérletezik, mit akar elérni, és nem is hittem el, amíg Lucien meg nem erősítette. Apropó, Lucien... vajon én vagyok az egyetlen, aki még mindig nem bízik az "udvarhölgyben"?
"A Hercegnő valami udvarias választ mond, de a világ hirtelen elnémul körülöttem, amikor alaposabban megnézem a láncra kötött helyettest.
Az utolsó hónapban lehet, hatalmas a hasa.
Nem tudom kivenni az arcát a fátylán át, a szemét pedig lesüti. De nem lehet sokkal idősebb nálam.
A valóság villámcsapásként ér.
A jövőmet látom magam előtt."
Én már egyetlen kötet után érzem, hogy nagy szerelem lesz ez a trilógia. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus, nem vérengző YA disztópiákat. Különösen ajánlom azoknak, akik a Párválasztót is szerették; nem én vagyok az egyetlen, aki felfedezte a hasonlóságot.

Könyvtrailer


Képek forrása:
http://imgfave.com/popular/page:38?after=1318699347
https://marielliott.deviantart.com/art/cellist-78485198?q=gallery:marielliott/16282&qo=44
http://heaveninawildflower.tumblr.com/post/46153459585/flowersgardenlove-violets-flowers-garden-love
http://thestars-themoon.tumblr.com/post/7027220438
https://hu.pinterest.com/pin/335096028504534947/
http://www.greylikesbaby.com/uncategorized/absolutely-classic/

2017. szeptember 11., hétfő

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai 1.
Oldalak száma: 488 oldal
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Bozai Ágota
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Grave Mercy
ISBN: 9789632612713
Műfaj: fantasy, YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,92 / 5
Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:
A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. 
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?

LaFevers könyve szövevényes, kifinomult, veszélyekkel teli történet. Minden sora inspirálja a képzeletet: a gyilkosság és az irgalom harca, megfűszerezve intrikával, mérgekkel, szerelemmel, finom csábítással és szenvedéllyel. De végül megmutatkozik a helyes út?

Én és a könyv


Olvasva: 2016. augusztus 18-25.

Réges-régóta tudatában vagyok a könyvnek, de valahogy sosem érdekelt annyira, hogy elolvassam. Időközben kijött a trilógia többi része is magyarul, mindnek elég jó átlaga van a moly.hu-n, ráadásul a Maxim Dream válogatásában jelent meg, így végül feltettem a várólistámra, gondolván, egyszer majd sorra kerül. Aztán egy kihívásra ki is választották nekem, úgyhogy nem maradt sokáig a listán.

Véleményem


Történetünk kezdetén Ismae Rienne az esküvőjére készül. Csak remélni tudja, hogy vőlegénye, Guillo nem olyan mocskos disznó, mint saját apja. Amikor Guillo meglátja Ismae elcsúfított, sebhelyekkel teli testét, irdatlan haragra gerjed, és ájultra veri a lányt. Szorult helyzetéből a pap és a füvesasszony menti meg Ismaet, és egy kolostorba vitetik.

A kolostorban Ismae megtudja, hogy az ő apja maga a halál, Mortain - akárcsak a többi lánynak a kolostorban. Itt mindenki a halál szolgálóleánya: megtanulnak ölni, minden fortélyt kitanulnak, hogy aztán a hazájukat, Bretagne-t szolgálják. Ismae kiképzése három évig tart, majd megkapja az első küldetését. Első ölése jól sikerül, a második küldetésén már megzavarja őt Duval. A harmadik küldetésén elküldik őt Duval házába, hogy szemmel tartsa a férfit, és ha kiderül róla, hogy áruló, azonnal ölje meg.

Duval azonban a végletekig hűséges Anne-hez, Bretagne hercegnőjéhez. Anne nagyon szorult helyzetben van, a franciák azzal fenyegetőznek, hogy elfoglalják a tartományt. Anne saját belső körében is van egy áruló, aki a franciák kezére játszik. Ismae feladata, hogy megkeresse és hatástalanítsa ezt a személyt. Ismae már nem hiszi, hogy Duval keze lenne a dologban, de a zárda másképp gondolkodik, és olyan feladattal bízzák meg a lányt, amit soha nem tudna teljesíteni.

A Gyilkos kegyelem a késő tizenötödik századi Bretagne-ban játszódik, még mielőtt a terület Franciaország része lett volna. A szerző úgy keverte a fantasy elemeket a valós történelembe, hogy az tökéletesen illeszkedjen. Bretagne annak idején nem egy istenben hitt, hanem külön istene volt a halálnak, a háborúnak, a tévedéseknek, stb. A kereszténység keze ide is elért, és a bretonok innentől csak szenteknek nevezhették istenségeiket. A könyvben csak a Mortain körüli kultuszt ismerhetjük meg, bár én a magam részéről a többi szentről is szívesen olvasnék.

Ismae, mint a halál szolgálólánya, különleges képességekkel rendelkezik. Immunis a mérgekre, megérzi a halált, kommunikálni is tud a halottak lelkével. Amiért mégis őt küldték erre a küldetésre, az az, hogy látja Mortain jelét. Akinek meg kell halnia, azt Mortain fekete folttal jelöli. A folt alakja arra is utal, milyen halált hal az az ember: méreg öli meg, vagy elvágják a torkát, stb. Egy ponton Ismae elkezd kételkedni a jelekben, hiszen a nyilvánvaló árulókon nem virít a jel.

A két főszereplőt, Ismaet és Duval külön-külön is szerettem, de együtt imádtam őket. Ismae nem semmi átalakuláson ment keresztül: az elején gyűlölte a férfiakat, és vakon engedelmeskedett a kolostor apátasszonyának; majd szépen, lassan beleszeretett Duvalba, és kételkedni kezdett a zárda tevékenységében. Előbbiért nem tudom őt hibáztatni: ki ne akarna olyan férfit, mint Duval? Odaadó, hűséges, okos és szenvedélyes; számomra ilyen egy tökéletes férfi, nem az olyan kigyúrt, kékszemű egyedek, mint a legtöbb YA/NA könyv karaktere.

Lássuk csak, mi van még itt: izgalom, intrika, rejtély. Anne udvartartása megér egy misét, két hűséges ember ha van körülötte. Még a saját gyámjaiban sem bízhat szegény lány. Olyanok fogják elárulni, akikről a legkevésbé feltételezte volna, és még Duval sem lehet mellette. Fiatal kora ellenére Anne az egyik legerősebb karakter a könyvben; nagyobb terhet kell elviselnie, mint sok felnőttnek, és mégsem törik meg.

Egyszerűen nincs semmi ebben a könyvben, amire bármi rosszat tudnék mondani. Imádtam az elejétől a végéig. Még azt is elérte, hogy érdeklődni kezdjek a francia történelem és kultúra iránt, pedig eddig semmi olyan nem vonzott, aminek köze van Franciaországhoz. Ha még eddig nem tettétek, vegyétek a kezetekbe a Gyilkos kegyelmet, tényleg, átkozottul jó!

Könyvtrailer



Képek forrása:
https://hu.pinterest.com/pin/296111744240289178/
https://dropdeadcoheed.deviantart.com/art/Assassin-681615844
https://hu.pinterest.com/pin/590041988650574417/
https://hu.pinterest.com/pin/392235448781383205/