2018. május 2., szerda

E.L. James: A szürke ötven árnyalata


Figyelem! A bejegyzés 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Sorozat: Árnyalat 1.
Oldalak száma: 524 oldal
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2011
Fordította: Tótisz András
Kiadó: Ulpius
Eredeti cím: Fifty Shades of Grey
ISBN: 9789632546360
Besorolás: romantikus, erotikus
Goodreads átlag: 73% (3,66)
Moly.hu átlag: 66%

Fülszöveg:
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. 
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint. 
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

2018. április 25., szerda

Nikki Jefford: Entangled

Sorozat: Spellbound 1.
Oldalak száma: 282 oldal
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: magánkiadás
ASIN: B007BCORJK
Besorolás: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 72% (3,63)

Fülszöveg (saját fordítás):
(Vigyázz, spoileres!)
Graylee és Charlene Perez boszorkányikrek, de csupán egyetlen dologban értenek egyet: nem randiznak warlockkal.A nehézségek ott kezdődnek, amikor egy bizonyos fiatal warlock-gonosztevő elhatározza, hogy ő és Graylee összetartoznak, és nem átall mindenfélét (bizony, mágiát is!) bevetni, hogy lenyűgözze Grayt.
Charlene-t dobja a barátja. A lány azzal fenyegetőzik, hogy vagy magával, vagy Blake új csajával végez. Valahogy mégis Graylee végzi holtan.
Két hónappal a halála után, Gray Charlene testében ébred. Ki hibáztathatná a boszorkány-anyukát, hogy megpróbálja varázslattal visszahozni a lányát az életbe? Csak éppen valami rosszul sült el, és most Gray a testvérével osztozkodik egy testen: egyik nap ő, másik nap Charlene "élhet". Graynek nagyon gyorsan módot kell találnia arra, hogy visszatérjen a saját testébe, ugyanis Charlene örökre száműzni akarja Gray lelkét ebből a világból.
A pletykák szerint Raj McKenna sötét varázslatokban utazik. Szeretné megkaparintani Gray láthatatlanság-varázslatának titkát, akárcsak a lány szívét. Talán Raj az egyetlen, akinek elég hatalma van megállítani Charlene-t, és megmenteni Grayt az örök enyészettől.

2018. április 4., szerda

Ann Brashares: Négyen egy gatyában

Sorozat: Négyen egy gatyában 1.
Oldalak száma: 324 oldal
Megjelenés éve: 2002
Eredeti megjelenés: 2001
Fordította: Bartók Ágnes
Kiadó: Geopen
Eredeti cím: The Sisterhood of the Traveling Pants
ISBN: 9639093688
Besorolás: ifjúsági, romantikus
Goodreads átlag: 75% (3,76)
Moly.hu átlag: 86%

Fülszöveg:
Vérbeli kamasztörténet négy barátnőről, egy különleges nyárról és egy mágikus farmernadrágról…
Lena nagyon válogatós fiúügyekben…
Tibby sokat nevet, de sír is ezen a nyáron…
Bridget Nagy Szerelembe esik…
Carmen angyalkából hisztérikus boszi lesz...

Én és a könyv


Olvasva: 2017. szeptember 20-25.

Kamaszkorom egyik nagy kedvence volt a sorozat. Amikor ezt a könyvet olvastam, jóval fiatalabb voltam a főszereplőknél (2-3 évvel, de olyan fiatalon az is rengeteget számít), és egy kicsit úgy éreztem, ők lehetnének a nem létező idősebb barátnőim. Ittam a szavaikat, és folyton Lena és Bee helyébe képzeltem magam.

Tizenpár év eltelt, és most újra elolvastam, mert hiányzott a könyv hangulata. Most 10 évvel vagyok idősebb a lányoknál, és teljesen más élményt kaptam.

Véleményem

"Valamilyen okból kifolyólag az életünket a nyarak határozták meg."
Annak, aki nem ismerné a sztorit, leírom: Lena, Tibby, Carmen és Bridget legjobb barátnők. Az anyukáik együtt jártak terhes jógára vagy terhes tornára, a lányok szinte egyszerre születtek. Babakoruk óta ismerik egymást, és a barátságuk azóta is tart, hogy az anyukáik már nem járnak össze.

A négy lány most először fogja külön-külön eltölteni a nyarat: Carmen az apukájához utazik, Lena a nagyszüleihez Görögországba, Bridget "Bee" Mexikóba egy focitáborba, Tibby pedig otthon marad, és a helyi áruházban vállal munkát.

Még az elutazásuk előtt találnak egy farmernadrágot, amely - mágikus módon - mind a négyükre tökéletesen passzol. Megbeszélik, hogy felváltva fogják hordani a Nadrágot, így egy kicsit úgy érezhetik majd, a távolság ellenére együtt vannak.

Csakhogy ez a nyár egyiküknek sem úgy alakul, ahogy eltervezték. Tibby összebarátkozik egy beteg kislánnyal, Carmen azzal szembesül, hogy az apjának új családja van, Bee belezúg egy olyan srácba, akibe nagyon nem kéne, Lena pedig egy nagyon furcsa és még annál is kínosabb ügybe keveredik a görög Kostos-szal. Ez a könyv arról szól, hogyan próbál a négy lány megbirkózni az őket ért nehézségekkel, és hogyan próbálnak ott lenni egymásnak a távolság ellenére is. Ez a könyv az igaz barátság erejéről szól.

Még mindig úgy gondolom, hogy szuper könyv, tetszik a Nadrág, a nyári hangulat, a fiatalosság. Tibbyt és Carment most sem igazán szerettem. Tibby szála unalmas és szomorú, Carmen pedig egy igazi drámakirálynő. Régebben Lenát és Bridgetet bálványoztam; még most is az ő történetszálukat szerettem a legjobban, de lehet, hogy csak azért, mert olyan gyönyörű helyen voltak. Lena túlságosan zárkózott volt, ezzel az élményektől is megfosztotta magát. Bridget meg túl hamar akart felnőni; a rámenősségét már kevésbé éreztem menőnek, inkább csak erőltetettnek. Néha a felhők felett jár, néha meg annyira le van törve, hogy az ágyból sem hajlandó felkelni. (És ez már utal valamire, amit itt még nem is sejthetünk.)
"Lehet, hogy a boldogság tényleg csak kicsi örömökből áll, mint például amikor az ember a közlekedési lámpához ér, ami éppen abban a pillanatban vált át zöldre. Vagy pedig olyan apró kellemetlenségekből, mint amit az a viszketés tud okozni, amit a ruhacímke okoz a ruhák hátán. Dolgok, amik mindenkivel mindennap megtörténnek. Lehet, hogy mindenkinek ugyanakkora mennyiségű boldogság jár ki mindennap."
A négy lány összetartása csodálatos dolog. Persze, ennyi idősen mindenki azt hiszi, egy ilyen kapcsolat örökké fog tartani, de belőlük ki is nézem, hogy küzdeni fognak érte. Végül is egész életükben össze voltak nőve; egymás életének részei. Tetszik, hogy nem fúrják egymást; bár ezt annyira nem tartom életszerűnek.

Változatlanul azt mondom, hogy a Négyen egy gatyában egy remek könyv fiatal lányoknak, de huszonévesen (és főleg afölött) nem kell csodát várni tőle. Nagyon várom, hogy valahogy a következő részekhez is hozzáférjek: azok már valamivel komolyabbak, és úgy emlékszem, jobban is szerettem őket.

A film trailere


A sorozat részei


1. Négyen egy gatyában
2. Négyen újra egy gatyában
3. Harmadik nyár egy gatyában
4. Örökké egy gatyában

2018. március 19., hétfő

Sara Raasch: Jég mint tűz

Sorozat: Hó mint hamu 2.
Oldalak száma: 560 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Bozai Ágota
Kiadó: Twister Media
Eredeti cím: Ice Like Fire
ISBN: 9786158041508
Besorolás: YA, fantasy
Goodreads átlag: 76% (3,78)
Moly.hu átlag: 81%

Fülszöveg:
Három ​hónap telt el azóta, hogy Télország lakói felszabadultak, Tavaszföld királya, Angra pedig eltűnt. Minden nagyrészt Cordell segítségének volt köszönhető.
Meira királynő csak azt akarja, hogy a népe biztonságban legyen. Amikor eladósodásuk Cordell országa felé arra kényszeríti a télországiakat, hogy adósságukat ásványkincseik bányászatával egyenlítsék ki, nagy erejű és feltehetőleg veszélyes tárgy kerül elő a földből: Primoria elveszett mágiasztere. Amikor a világnak legutóbb ilyen varázslathoz volt hozzáférése, az nagy pusztulást hozott. Így amikor Cordell királya parancsot ad, hogy Meira és Theron induljon küldetésre, hogy felfedezzék a mágiaszter titkait, Meira azt tervezi, hogy szövetségesek toborzására használja az utazást. Célja, hogy a mágiaszter elzárva maradjon, és Télország biztonságban lehessen… akkor is, ha ez szakítást jelent Theronnal. De vajon sikerülhet ez úgy, hogy közben ne veszélyeztesse szeretett népét?
Mather csak szabad akar lenni. A télországiak által elszenvedett borzalmak még frissek és fájók Jannuari lakóinak életében. Olyannyira, hogy ettől Télország sebezhetővé válik Cordell agressziójával szemben. Amikor Meira elindul szövetségeseket keresni, Mather úgy dönt, a saját kezébe veszi Télország biztonságát. Vajon vissza tudja építeni lerombolt királyságát, és képes lesz megvédeni népét az új veszélyektől?Ahogy egyre szorosabbra szövődik az árulás és a hatalom hálója, Theron a mágiáért harcol, Mather a szabadságért… Maira pedig rádöbben, hogy talán nemcsak Télországért, hanem az egész világért kell harcolnia.

Én és a könyv

Olvasva: 2018. február 11. -- március 2.

A trilógia első részét, a Hó mint hamu-t két éve, 2016 márciusában olvastam. Csupa jó emlékeim vannak róla, és nagyon vártam már, hogy kezembe vehessem a folytatást. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy blogos pályafutásom egyik "legnehezebb" bejegyzését ennek a könyvnek fogom szentelni.

Véleményem


"A legerősebb varázslat a döntés és az erő, a legerősebb döntés, amit az ember meghozhat, az áldozat."
Meira felszabadította Télországot, népe visszatérhet otthonába. Cordell királya, Noam azonnal visszaköveteli a tartozást Télországtól. Az összes bányát meg kell nyitniuk, a kincseket mind Cordellnek adni, és mellette a Bűvösség-barlang bejáratát is keresik. Aztán megtalálják. Noam és Theron természetesen ki akarják nyitni, Meira viszont nem, mert ha mindenki hozzáfér a varázserőhöz, akkor még könnyebben fordíthatják az erőt gonosz célokra. Csakhogy Meirának nincs választása, ahogy valódi hatalma sem. Kénytelen megkeresni a három kulcsot, amelyek a barlangot nyitják. A kulcsok a többi királyságban vannak elrejtve; az útra Theron herceg is elkíséri. Eközben Télországban: Noam megtiltja, hogy Télország haderőt képezzen ki. Mather nem hajlandó ebbe belenyugodni, és egy maroknyi csapattal (akik az Olvadás Ivadékainak nevezik magukat) titokban edzeni kezd.
Sara Raasch: Ice Like Fire - Jég mint tűz
Nehezen írom ezeket a sorokat, mert az előzményt, a Hó mint hamut nagyon szerettem. Természetes, hogy a folytatástól is elvártam ugyanazt a szintet, de hatalmasat csalódtam. Mindent, ami a könyvben történik, el lehetett volna mondani 150 oldalban. A maradék majd' 400 oldalt az teszi ki, hogy Meira siránkozik: azon, hogy harcolni akar, nem akar királynő lenni, nem akarja Hannaht, Hannah mindent elrontott, ő jobb királynő lesz, ő rosszabb királynő, ő nem akar meghalni, neki meg kell halnia. Ezek az érzések teljesen természetesek, és együtt is éreztem Meirával, de folyamatosan újra- és újrakezdi a nyafogást, és egyvalamit négyszer, ötször is elmond (illetve gondol). A könyv így inkább egy rettentően hosszú motivációs beszéd, mint regény.
"Ez is a szabadság része… hogy álmodozhatunk, és tudjuk, hogy megtörténhetne, ha akarnánk."
Maga a történet megért volna egy 3 csillagot az ötből, de annyira kritikán aluli lett a fordítás, hogy nem tudtam elmenni mellette szó nélkül.  Akkor borult a bili, amikor azt olvastam, hogy „rövid, de hosszú helyiség”. Megnéztem az eredeti bekezdést, összehasonlítottam a magyar fordítással; csak abban az egyetlen bekezdésben öt (főleg rossz értelmezésből fakadó) hiba volt. Az már csak hab a tortán, hogy két oldalanként elhangzik a „nézte, csak nézte” kifejezés (eredetiben gazed vagy watched), ami egy idő után roppant idegesítő. Amikor két oldalon belül háromszor hangzott el, akkor muszáj volt letennem a könyvet.

Nem csak a fordítási hibák rontották az olvasási élményt, hanem elírások, félregépelések, és rossz tördelés. Nem szoktam amúgy ezekre kitérni, mert emberek vagyunk, óhatatlan, hogy hibázunk. Csakhogy most ennél többször fordult elő; úgy is írhatnám, hogy rendszeresen. Pl. a könyv elején sokszor említik Gaos városát, de az is lehet, hogy Gais, mert ebben a formában ugyanennyiszer szerepelt. Ugyanígy bizonytalan vagyok, hogy mi Nyárföld fővárosa, Juli-e vagy Julli. A tördelési hibák úgy néznek ki, hogy még véget sem ér egy adott bekezdésben a mondat, új bekezdés kezdődik (új sorban, behúzással). Rettenetesen zavaró volt.

Az utolsó kb. 100 oldalt tudtam élvezni, amikor is végre beindultak az események; akkor éreztem először, hogy ennek a könyvnek van valami köze a Hó mint hamuhoz. Aztán meg félbehagyta a szerző a cselekmény közepén, mintha csak azt gondolta volna: "no, megvan a karakterszám, a többin majd később aggódom". Nem egyszerűen függővéggel zárul a sztori, inkább amolyan se füle, se farka.
"Senki nem tudja, mennyire üresnek érzem magamat; mint egy tegez, ami csak azért létezik, hogy nyílvesszőket tegyenek beléje, de önmaga nem fegyver."
Amit továbbra is értékelek a könyvben, az az, hogy nincs benne számottevő romantika. Nincs bajom amúgy a szerelemmel, sőt, kimondottan szeretem a jól megírt(!) románcot, de ebből a könyvből egyszerűen nem hiányzik, és nem is illene bele. Mathert eleve nem tudom elképzelni Meira mellett, Theron meg nem ebben a kötetben a legvonzóbb, be kell látni. Utóbbiban nem bíztam egy percig sem.

Az új karakterek közül senkit nem tudtam megkedvelni, és a régiek is mind szintet léptek a szememben – lefelé. Akit az előző kötetben kedveltem (Meira) most nem is szeretem, nem is utálom, viszont Theron és Mather (akik az előzményben közömbösek voltak) mindketten a nulla szimpátia alá süllyedtek. Ceridwen tűnik a legértelmesebb új szereplőnek, de valahogy őt sem éreztem közel magamhoz; végig ellenségként tekintettem rá. Az Olvadás Ivadékairól sem tudok semmi pozitívat mondani; habár állítólag fontos szerep jut nekik, annyit azért nem szerepeltek, hogy érdemes legyen foglalkozni velük. Csak Feige-et jegyeztem meg közülük, aki tipikusan az a fajta karakter, aki magának való, kiállhatatlan, viszont mindig minden az ő hibája. Mást nem is lehet, csak utálni. Esküszöm, ha meglátom, hogy Mather valaha vonzódni kezd hozzá, sikítok!
"Szörnyű dolgok történtek velünk, és még mindig szörnyű dolgok történnek, és valószínűleg hátralévő életünk minden egyes napján szörnyű dolgok fognak történni velünk. Minket nem az határoz meg, hogy nem hagyjuk, hogy megtörjenek minket… hanem az, hogy nem hagyjuk, hogy uralkodjanak felettünk."
Hadd idézzek a köszönetnyilvánításból: "Ez a a könyv FÁJT (megint, folytatás, brrrr) de neki valahogy sikerült átsegíteni engem a fájdalmon, az aggodalmakon, és kínjaimból értelmes szöveg keletkezett." (megj.: a dupla névelő nem elírás, pontosan idéztem!) Az lehet, hogy (eredeti nyelven) értelmes lett a szöveg, de ettől még nem élvezhető. A kín, amit a szerző átélt, teljesen átjött olvasás közben; érezni, hogy rengetegszer nem tudja már, mit írjon, csak szaporítja a karaktereket a sehová sem vezető gondolatmonológokkal. Véleményem szerint jobban tette volna, ha - konkrét ötletek híján - trilógia helyett duológiába fog, és mindent, ami ebben a könyvben történik, a folytatáshoz csapja hozzá.

Nem azért írtam ezt a bejegyzést, hogy bárkit is lebeszéljek a könyvről. Én pl. olyan vagyok, hogy ha egy sorozatba egyszer belekezdek, akkor folytatni is fogom, még akkor is, ha nem túl pozitívak a kritikák. Nagyon bízom abban, hogy a harmadik részre összekapja magát a szerző; megérdemel annyit a trilógia, hogy ne veszítsem el benne a hitet.

A bejegyzést a Twister Media támogatta, köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!

2018. február 22., csütörtök

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr

Sorozat: Ambrózy báró esetei 2,5
Oldalak száma: 88
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
ISBN: 9789633997949
Besorolás: YA, krimi
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg:
1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!
Egy újabb, megtörtént eseményeken alapuló Ambrózy-ügy, ami A Rudnay-gyilkosságokban épp csak említésre került, ám most végre elmeséltetik!

2018. február 8., csütörtök

Sarah J. Maas: A Court of Mists and Fury - Köd és harag udvara

Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 2.
Oldalak száma: 750 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös
Eredeti cím: A Court of Mists and Fury
ISBN: 9789634570943
Besorolás: fantasy, romantikus, YA/NA
Goodreads átlag: 94% (4,71)
Moly.hu átlag: 98%

Fülszöveg:
Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött. 
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött. 
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról. 
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot. 
A szerelemért még a halált is kicselezte. 
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

2018. január 23., kedd

Cecelia Ahern: A Vétkes

Sorozat: A Vétkes 1.
Oldalak száma: 382 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: Flawed
ISBN: 9789632935362
Besorolás: YA, disztópia
Goodreads átlag: 81% (4,06)
Moly.hu átlag: 93%

Fülszöveg:
A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.

Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.

A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. szeptember 4-8.

Cecelia Ahern nevével akkor találkoztam először, amikor megnéztem az Utóirat: Szeretlek című filmet. Később, miután moly lettem, sokszor szembejöttek velem a könyvei, de nem igazán olvasok olyan történeteket, amelyek csak romantikusak, és semmi fantasy, semmi akció. Azt tudtam, hogy ez a könyve, A Vétkes állítólag más, ezért felkerült a várólistámra, de egyáltalán nem terveztem, hogy a közeljövőben elolvasom. Annyira örülök, hogy kiválasztották nekem a TVK-ra!

Véleményem


[Forrás]
Adott egy tökéletesen igazságos társadalom, ahol a bűnösöket megbüntetik, azokat pedig, akik rossz döntéseket hoznak, megbélyegzik és kitaszítottá teszik. Celestine North már ebben a világban nevelkedett. Celestine okos lány, de eszébe sem jutott a társadalmuk hibáin gondolkodni, amíg a saját szemével nem látta, milyen igazságtalan ez a "tökéletesség". A kétségei fogják a vesztét okozni; hamarosan nagyon közelről fogja megismerni a Vétkesek életét.

A Vétkes nagyon közel áll ahhoz, hogy a kedvenc könyveim közé kerülhessen. Disztópia, ráadásul európai, és aaaaaannyira izgalmas! (Aki ismer, tudhatja, hogy én az akciót minden könyvben elvárom.) Cecelia Ahern a kegyetlenkedéstől sem retten vissza. Borzalmas jeleneteket írt bele a könyvbe, nagyon rossz volt olvasni, de pont ezek tették hihetővé a történetet.

A világfelépítést egyszerre imádtam és gyűlöltem. Tetszett, mert egyedi és jól kidolgozott, de nem tetszett, mert annyira igazságtalan! Én amúgy is nehezen viselem az igazságtalanságot (és csak enyhén fejeztem ki magam), és ebben a könyvben sokkal többet kaptam belőle, mint amit fel tudok dolgozni. Olvasás közben végig dühös voltam, és azóta is, akárhányszor visszagondolok a könyvre. Ha a saját érzéseim mögé nézek, akkor viszont el kell ismernem, az egész Vizsgálóbizottság, billogozás és száműzetés-nélküli-száműzetés ötlete zseniális. 
"Mi azt valljuk, hogy a vétkesség megerősít. Aki hibázik, tanul belőle. Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul."
Celestine-t kedveltem is meg nem is. Idegesített, hogy mindenki tökéletesnek nevezi őt (ha jól emlékszem, egyszer saját magát is jellemezte ezzel a szóval). Ne már! Annyira azért nem volt különleges. Olvasóként azonban végigkövethetjük az átalakulását, ahogy „tökéletes” állampolgárból lázadó lesz. Eleinte ugyanis Celestine is megvetette a Vétkeseket, később már emberszámba vette őket, végül pedig rájött, hogy sokszor pont azok a vétkesek, akiken nincs billog. Belelát Crevan (a Vizsgálóbizottság elnöke, egyben Celestine barátjának az apja) ügyeibe, hogy kiket és milyen ürüggyel billogoztat meg, és mi ezzel a végső célja. Celestine-nel az ügy személyessé válik, Crevan új küldetése, hogy a lányt kiiktassa, mielőtt az romba dönti a hatalmát.

A többi szereplő sem lett a szívem csücske. Azt hiszem, itt mindenki megteszi azt, amit kell, hogy túlélje, még ha ez azzal is jár, hogy másokat bánt vele. Például ott van Celestine nővére, Juniper, és C. barátja, Art. Lehet, hogy mindketten jó emberek, de annyira nem, hogy egy Vétkes mellé álljanak. És ha a karaktereket nem is szerettem, azt igen, hogy nem feketék és fehérek. (Csak semmi rasszizmus, nem a bőrszínükre értem, hanem arra, hogy van személyiségük!)
"Megtanultam, hogy bátornak lenni azt jelenti: végig érzed magadban a félelmet. A bátorság nem tünteti el a rettegést, csak harcol, megküzd vele minden szó, minden lépés előtt. Csatázik vagy táncol vele, hogy kiderüljön, felül tud-e kerekedni rajta. Bátorság kell ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet, de ahhoz, hogy bátor lehess, kell a félelem is, amin felülkerekedsz aztán."
Egyetlen dolgot tudok „hibaként” felhánytorgatni: hogy lett Carrick fontosabb Celestine-nek, mint Art? Carricket nem is ismerte, semmit sem tudott róla, Art pedig egész életében ott volt neki, mégis, ha Carrick eszébe jutott, Artot már el is felejtette. Ez jobban zavart a könyv elején; a végére már én is gondolkodás nélkül Carricket választottam volna Art helyett.

Na szóval, hatalmas pozitív csalódás ez a könyv! A történet YA-mivolta kimerül ebben a Carrick vs. Art háromszögben, azt leszámítva nem érződik a könyvön, hogy kamaszokról íródott. Nagyon ajánlom 16 éven felül, felső korhatár nélkül; senkit ne tántorítson el a YA-címke!