2017. július 20., csütörtök

Elmegyek (Random Zenés Tag)

Plot twist: kakukktojás! Ez a bejegyzés (a címkével ellentétben) nem book tag lesz, de annyira megtetszett, hogy muszáj volt megcsinálnom. Az ötletet Gothic01-nél láttam, az ő kitöltéseit elolvashatod itt, itt és itt.
A zenei ízlésem nagyon széles skálán mozog, a népzenétől a metálon át (keverve nemzeti rock), az elektronikus zenéig (elektronikus rock ♥) mindenféléket hallgatok. 2841 zene van betöltve a winampba, lássuk, miket dob a gép:


1.) Ha azt kérdik, „ez rendben van?” erre te:
The Prodigy - You Will Be Under My Wheels (A kerekeim alatt leszel)
Egyszóval nem, nincs rendben. *gonosz kacaj

2.) Mi jellemzi leginkább a személyiségedet?
Serj Tankian - Empty Walls (Üres falak)
Hmm, nem is olyan hülyeség ez a tag. Tényleg egy darab díszítő elem nincs a falakon, az órákat leszámítva. Ennyire minimal lennék?

3.) Mit szeretsz egy pasiban/csajban?
Celldweller - Down to Earth (Vissza a földre)
Hmm, hogy a földön jár, racionális? Vagy azt, hogy néha elrugaszkodik a valóságtól, és vissza kell rángatni talajszintre? Inkább az előbbi, az férfiasabb.

4.) Mi az életcélod?
AC/DC - She Likes Rock N Roll (Szereti a rock n' rollt)
Van benne valami, tényleg jó lenne, ha az ismerőseim nem irtóznának az egyik kedvenc zenei stílusomtól. De vajon ki lehet a "she"?

5.) Mi a mottód?
Alvin és a Mókusok - Hazudni kell
"Mert hazudni kell! Ez annyira szép. Különben ilyen leszel mint én, kezdő kis szerencsétlenség."

6.) Mit szeretnek benned a barátaid?
Tankcsapda - Fekszem a földön
"A szám szélén csorgatom a nyálat, büdösebb vagyok, mint egy állat." Hmm, lehet, hogy ezért találkozunk olyan ritkán?

7.) Mire gondolsz gyakran?
System of a Down - Pictures (Képek)
"I got pictures on my mind", vagyis képek vannak a fejemben. Nem túl sokat mondó válasz, de nagyjából stimmel.

8.) Mennyi 2+2?
Apocalyptica - One (Egy)
https://youtu.be/ei0XIkSK86Q
Egy? Azt hittem, öt.

9.) Mit gondolsz a legjobb barátodról?
Tankcsapda - Üdvözöl a pokol
Semmi baj, én is oda kerülök, ott jobb a társaság.

10.) Mi az élettörténeted?
Three Days Grace - Scared (Ijedt)
Ez jellemző rám, mindentől parázok. De hogy ez határozza meg az életem... ez ijesztő.

11.) Mi leszel, ha nagy leszel?
Kárpátia - Legenda
Wow, rég nem kaptam ekkora bókot!

12.) Mi jár a fejedben, ha meglátod azt, akit szeretsz?
MC Hawer és Tekknő - Fáj a szívem
Hahh, szerencsére nem így van. Mivel együtt élünk, az rengeteg szívfájdalom lenne, biztos nem énekelném, hogy "kibírom én, akárhogy is fáj".

13.) Mit gondolnak rólad a szüleid?
Teriyaki Boys - Tokyo Drift
Egyszer apuval elmentünk driftelgetni a ladával a hóban. Tokióig nem mentünk el. De ez régen volt, és azóta már nem is vezetek.

14.) Mire fogsz táncolni az esküvődön?
Spencer & Hill - Yeah Yeah Yeah
https://youtu.be/ClWoedrKn5g
Nem kizárt, de inkább mulatós zenét szeretnék. Amolyan régimódi, falusi lakodalmat, amilyenben gyerekkorom óta nem voltam.

15.) Mit játsszanak majd a temetéseden?
The Pretty Reckless - Make Me Wanna Die (Eléred, hogy meg akarjak halni)
Vagány temetés lenne, az egyszer biztos.

16.) Mi a hobbid?
System of a Down - Darts
:DD Ez megint jól jött ki. 8 éve játszottam utoljára, szóval hobbinak azért nem nevezném, még csak különösebben ügyes sem voltam.

17.) Mi a legnagyobb titkod?
Three Days Grace - I Hate Everything About You (Mindent utálok benned)
Nem, ez nem igaz. Ha utálnálak, nem titkolnám. :)

18.) Mit gondolsz a barátaidról?
Fall Out Boy - I Don't Care (Nem érdekel)
Na köszi, most rossz embernek érzem magam. Pedig tényleg meg szoktam őket kérdezni, hogy mizu!

19.) Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?
Depresszió - Egyensúly
Ez a legrosszabb eshetőség? Üsse kavics, nem bánom.

20.) Mi módon fogsz elhalálozni?
Zorall - Országúti randevú
Na jó, ez nagyon, nagyon rosszul hangzik. Bele sem akarok gondolni.

21.) Mi az, amit megbántál?
Zorall - Szerelemre születtem
Jelenleg egyáltalán nem bánom, hogy így van. Ne is legyen másképp!

22.) Mi nevettet meg?
Botos Ágnes vs. Csipkés Zoltán feat. Erdélyi Mónika - Kiállá
WTF! Miért is van ez a gépemen? :D

23.) Mi ríkat meg?
Disturbed - Liberate (Szabadítsd meg)
Nem ríkat meg, ellenkezőleg: tök keménynek érzem magam tőle.

24.) Megházasodsz valaha?
Placebo - Every You Every Me
"Something borrowed, something blue", azaz valami kölcsön, valami kék. Ebből gyanítom, hogy igen!

25.) Mi ijeszt meg leginkább?
Dope - Burn (Égj)
Most őszintén, ez kit ne ijesztene meg?

26.) Kedvel téged valaki?
Apocalyptica - Master of Puppets (Bábmester)
Legenda leszek, egy olyan ember, akit nem érdekelnek a barátai, a pokolra fog jutni, de legalább a Bábmester kedvel!

27.) Mi lesz ennek a bejegyzésnek a címe?
Máté Péter - Elmegyek
Hát, ez itt a bejegyzés vége. Viszlát, elmegyek!

2017. július 19., szerda

Sandra Regnier: Az elfek öröksége

Sorozat: Sárkányok gyermeke 1.
Oldalak száma: 368 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Das geheime Vermächtnis des Pan
ISBN: 9789632616124
Műfaj: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 80% (4,02)
Moly.hu átlag: 86%

Fülszöveg:
Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben...

Én és a könyv


Olvasva: 2017. június 27. → július 1.

2015-ben, amikor megjelent a könyv, egy ideig fent volt a kívánságlistámon, de nem szereztem be. Az értékelések sem győztek meg, meg ez az új borító sem. Azért a sztori érdekelt, úgy voltam vele, majd elolvasom egyszer, és nyilván most jött el az ideje.

Véleményem


Az eredeti borító
Lee új diák a suliban, csakhogy nem tanulni jött: meg akarja nézni magának Felicityt, akiről egy jóslat szólt. Rögtön az első napon meg is csókolja Felicityt, ezzel mágiával magához köti... csak épp egy másik Felicityt. Ettől kezdve a lány folyton Lee nyakában fog lógni, megnehezítve a fiú dolgát abban, hogy közelebb kerüljön Felicity Morganhez.

Felicity Morgan, gúnynevén City, egy önbizalomhiányos, enyhén túlsúlyos, fogszabályzós lány, göndör vörös hajjal. Éjszakánként az anyja kocsmájában dolgozik, de az az álma, hogy tanár legyen. Senki sem tántoríthatja el a céljától, főleg nem ez a magas, szőke fiú, aki valamiért folyton az ő társaságát keresi. Ám amióta Lee megjelent, Cityt látomások és tévképzetek gyötrik... vagy talán nem is a képzelete játszik a lánnyal...

Nem is tudom, mit vártam ettől a könyvtől, de nem azt, amit kaptam. Elfekről nem sok szó esik benne (kivéve, mikor Felicity úgy nyilatkozik a súlyfeleslegéről, hogy "nem vagyok éppenséggel elf"), cserébe kapunk időutazást. Német író(nő), londoni helyszín, időutazás... ismerős lehet ez az Időtlen szerelem trilógiából. Innentől kezdve nem tudtam megállni, hogy össze ne hasonlítsam a kettőt, pedig történetileg teljesen eltérőek.
"– Léteznek még másfajta misztikus lények is? Mi a helyzet a tündérekkel?
– Csak a mesékben.
– Egyszarvúak?
– Nem.
– Trollok?
– Nem.
– Farkasemberek?
– Most minden filmet felsorolsz? – Ez egyszerre hangzott vidámnak és visszafogottnak.
– Biztos vagy benne, hogy nincsenek vámpírok?"
Leet már a legelső fejezetben meggyűlöltem, amikor elhangzott a fejében ez a mondat: "Pechem is lehetett volna, Felicity éppenséggel lehetett volna az a töltött galamb is ott hátul." Hát, peched is van, öregem, mert így egy olyan lányt kell becserkészned, aki fikarcnyit sincs tőled elájulva. Szerencsére csak az elején ilyen Lee, a továbbiakban egész elbűvölő lesz. Nem hittem volna, hogy egy ilyen bemutatkozás után meg tudom őt szeretni.

Felicityről (legyen a továbbiakban csak Fay) ugyanígy nehezen tudtam eldönteni, kedvelem-e vagy sem. Egyrészt bírtam őt, mert nem olyan felszínes, mint a többi lány. Az sem semmi, hogy suli mellett az anyukájának segített a kocsmában; kár, hogy a suli rovására ment (na, ezt az anyja egy cseppet sem bánta). Viszont nem tetszett, hogy olyan kevésre tartotta magát, és állandóan a súlyfeleslegére terelte a szót. Kevesen tudják méltósággal viselni a saját testüket, főleg ebben a korban. Fayben becsülöm, hogy tett azért, hogy csinosabb legyen, csak kár, hogy a vonzerejével nem nőtt együtt az önbizalma. (Mellesleg Fay 63 kiló és 170 cm magas, hol kövér ő? Hagyjuk már.)

Amit a fülszöveg említ, hogy Fay és Lee váratlanul visszautaznak az időben, nos..  ez csak a könyv végén következik be. Lehetne ez a kötet fő történetszála, de nem így van. A probléma (amiről amúgy nem árulok el semmi fontosat) túl gyorsan megoldódik, hipp-hopp lezavarta, összecsapta a szerző, pedig az volt a könyv legérdekesebb része. De nem ez volt ám a legelső alkalom, amikor Fay visszautazott az időben! Többször is előfordult, de Fay azokat nem vette túl komolyan; furának titulálta, majd élte tovább az életét, mintha mi sem történt volna.

A kedvenc részem az volt, amikor egy ideig Fay Lee-nél lakott. Igazán jó páros lennének, szerettem őket együtt, akkor is, ha nem történt köztük semmi. Túl sokan állnak közöttük: Lee-re a fél iskola bukik, még Fay barátnői is, Fay oldaláról pedig Richard és Ciaran zavarja az alakuló kapcsolatot. Szerintem Richard a történet szempontjából tök fölösleges karakter, egyáltalán nem hiányozna. Ciaran pedig... na, róla fogunk még hallani, az biztos.

Nem tökéletes a könyv, de írjuk annak a számlájára, hogy sorozatkezdő kötet, és Fay csak lassan ismerkedett meg az elfek világával. Nem, ez nem igazán pontos, mert nem ismerkedett meg a világukkal, csak rájött, hogy léteznek. Én csak remélni tudom, hogy a második résznek több köze lesz a fantasyhoz. Nagyon kíváncsi vagyok arra a bizonyos jóslatra, ami Fayről szól. Hibái ellenére négy pontot kap tőlem a könyv, mert szerettem olvasni.

2017. július 6., csütörtök

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

Sorozat: Ambrózy báró esetei 2.
Oldalak száma: 556 oldal
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
ISBN: 9789633995426
Műfaj: YA, krimi
Moly.hu átlag: 98%

Fülszöveg:
1900 ​ősze. 
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. 
Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagy sikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

Én és a könyv


Olvasva: 2017. június 12–29.

Amikor megjelent a sorozat második kötete (ez), akkor döntöttem el, hogy mégis kell a polcomra. Egyszerre vettem meg az első és a második kötetet, 2016 februárjában. A Leányrablás Budapestent fél évvel ezelőtt olvastam el, és már akkor tudtam, hogy még ebben az évben folytatom a sorozatot (pedig nem szokásom).

Véleményem

"A tűz eszement, fékezhetetlen, vad szerető. Őrjöngve ölel, míg csak torz, elszenesedett förtelemmé nem válsz, s mikor már végképp nincs mit elemésztenie, életeddel együtt ő maga is örökre kihuny."
Az első kötettel az volt a fő problémám, hogy krimiként volt beállítva, mégsem jutottunk közel a bűntény megoldásához. Akkor azt hittem, az egész sorozat dolgoz fel egyetlen bűntényt; vagyis úgy gondoltam, A Rudnay-gyilkosságok is az Emma-vonalra fog koncentrálni, és újfent válaszok nélkül hagy. Nos, a helyzet kicsit bonyolultabb ennél.

A Rudnay-gyilkosságok tulajdonképpen nyolc megoldatlan gyilkosságot takar: nem a merénylők kiléte a kérdés, hanem az indítékuk. Rudnay főkapitány úgy gondolja, ezek az esetek valamiképpen összefüggnek; megoldásukat Ambrózy báróra (és Milire) bízza. Eközben Emmát (jelenlegi nevén Kardos Cili) is nyomon fogjuk követni, aki "csöbörből vödörbe" pottyant: egy tabáni özvegyasszony fogva ejti őt, és slepperkedésre fogja. A Hangay-lányok végre egy városban vannak, és még csak nem is sejtik. Mi, olvasók pedig izgulunk, hogy végre egymásra találjanak.
"– Csak nem fogok leállni egy kislánnyal szócsatázni? – tiltakozott sértetten Vörös.
– Hangay kisasszony az én hiányzó karom – közölte vele Ambrózy báró, engem is meglepve ezzel a kissé morbid hasonlattal."
[Forrás]
A fülszöveg csalóka. Úgy tűnhet, a könyvben fontos szerepet kap a perzsa sah, pedig kb. 3 oldalban le van rendezve a látogatása, utána még egyetlen alkalommal kerül említésre, és ennyi. Én mondjuk nem is bántam, elvégre a rejtélyes gyilkosságok ügye mégis izgalmasabb, mint holmi idegen előkelőség. A nyolc bűntény mindegyike borzalmas, de a trieszti kisfiú esete különösen megrázott. Viszont azt kell mondjam, a gyilkosságok köré kerített háttérsztorik közül a kisfiúé volt a legjobb. Egyből beugrott róla Kafka novellája, amit hiába szeretném, nem tudok elfelejteni. Böszörményi nagyon jól megoldotta, hogyan kapcsolódjanak egymáshoz az esetek, sőt, hogyan kapcsolódjanak azok a jelenbeli eseményekhez.

Számomra még mindig megdöbbentő, hogy egy férfi író ennyire hitelesen meg tudja formálni egy fiatal lány karakterét. Sőt, egy száz évvel ezelőtti fiatal lány karakterét, aki bátor, cserfes és felvilágosult, nem úgy, mint az akkori társadalom java. Milit tehát egy nagyon jól összerakott karakternek találom, remek érzés egy ilyen talpraesett, magabiztos lány "bőrébe bújni". És mivel romantikus lélek vagyok, nagyon élveztem Mili és Richárd évődését. Aztán a végén a báró egyetlen mondatával elintézte ezt az érzést... hát, Milihez hasonlóan úgy éreztem magam, mint aki pofára esett. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő, én még reménykedem, hogy ők ketten végül egymás mellett kötnek ki.
„Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”
[Forrás]
Több új szereplőt is megismerhetünk ebben a kötetben: Cili-Emma történetszálán Hül mamát,  Hül Jenőt, Fecskát, Márit és Blau Annát, Miliék szálán pedig doktor Kalimurtit, és Erdős Renée költőnőt. Fecska, Mári és Blau Anna Hülék "munkásai": Fecska cigány áljósnő, Mári cseléd és zsebtolvaj, Anna pedig kurtizán. Fecska sokáig antipatikusabb volt, mint Hül mama, de fordult a kocka, és a három lány közül végül ő lett a kedvencem. Erdős Renée a legvalóságosabb a fenti szereplők közül: élt és alkotott, és bár nem került hozzám közel a karaktere, azért kíváncsivá tett. Olvastam tőle kiragadott gondolatokat; nem csodálkozom, hogy megbotránkoztak a művein, azon viszont igen, hogy miért nem került bele a középiskolai tanmenetbe (említésszerűen sem).
"A férfit nem szabad legyőzni! Minden férfi dicsőségre, hódításra, diadalra vágyik, és ha te sárba döngölöd, megalázod és eltiprod őt, akkor gyűlölni fog. Úgy kell tehát igába hajtani, értő szeretettel, bájjal és türelemmel, hogy azt higgye: maga akarta így. Ehhez azonban előbb el kell veszítenie önteltsége egyensúlyát. Inogjon meg a talapzatán, de ne döntsd le a porba, és akkor kedved szerint bánhatsz vele."
A Leányrablás Budapesten is egy remek könyv, de A Rudnay-gyilkosságok minden tekintetben kenterbe veri azt. Izgalmasabb, profibb, összetettebb, nagyszabásúbb. Ezek után mit is várhatnék az Ármány és kézfogótól (ami egyébként már a polcomon várakozik)? Jó magasra került az a bizonyos léc, de úgy érzem, a folytatás(ok)ban sem fogok csalódni.

2017. július 2., vasárnap

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. - Barátok

Sorozat: A Szent Johanna gimi 4.
Oldalak száma: 464 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2011
Kiadó: L&L (2016), Ciceró (2011)
ISBN: 9786155653179
Műfaj: ifjúsági, romantikus
Moly.hu átlag: 93%

Fülszöveg:
Reni és Virág ismét nagyon jó barátok a nagy konfliktus után. Virág nemcsak Doriánnal szakított, hanem emós külsejével is: mostantól vidám cuccokban jár, és még a szemüvegét is hajlandó hordani. Reni igyekszik kihasználni minden percet, amit Arnolddal tölthet, ám Cortez ezt egyáltalán nem nézi jó szemmel, ezért a két fiú között egyre nő a feszültség… 
Mindezek mellett fontos szerepet kap még a második félévben egy mangakiállítás, Ricsi új robogója, Cortez nagymamája, egy éjszaka a Balaton-parton és az iskolai könyvtár… 
Az osztály továbbra is a „legbalhésabb” társaság az iskolában, és a tanulásban sem jeleskednek. A sok panasz miatt még a nyár eleji párizsi csereutazás is veszélybe kerül…

Én és a könyv


Olvasva: 2017. június 20--25.
(első olvasás: 2013. szeptember 12--18.)

A Szent Johanna gimi a rengeteg idegesítő hibája ellenére a kedvenceim közé tartozik. Mivel azelőtt olvastam a sorozatot, minthogy a blogom megnyílt volna, most újra elővettem.

Véleményem


Mivel már másfélszer elolvastam az egész SZJG-sorozatot, teljes meggyőződéssel mondom, a negyedik és az ötödik kötet a kedvencem mind közül. Itt éri el a sorozat a csúcspontját, a hatodiktól sajnos hanyatlani kezd, míg az utolsó részre kifullad. (De erről majd egy későbbi bejegyzésben; most a negyedik kötet miatt vagyunk itt.)

*A következő bekezdés SPOILERES lesz! Aki még nem olvasta az első három részt, görgessen tovább!
Nos, szilveszterkor ugye megtörtént az a bizonyos csók, amire már régóta vártunk. Ám a következménye egy csúnya felfázás, hatalmas fejmosás és egy világraszóló bünti lett. Reni nem tud kommunikálni Cortezzel, Arnoldból próbál információt kicsikarni. Arnold ezt zokon veszi, és elmondja Reninek, hogy év végén Párizsba költözik. A tizedik osztály második félévében Reni próbál jó barátja lenni Arnoldnak, kihasználják a maradék időt, és ez azt jelenti, hogy Reni nem foglalkozhat annyit Cortezzel. Akinek persze még mindig ott van Viki, mégsem hagyja békén Renit.
*SPOILER vége!
"Cortez üzenete: Mi a baj?
Reni üzenete: Semmi.
Cortez üzenete: Figy. Játsszuk azt, hogy tízszer megkérdeztem, tízszer azt mondtad, „semmi”, és akkor most mondd el."
Reni ebben a kötetben is próbál függetlenedni Corteztől, ami hol sikerül, hol nem. Még mindig reménytelenül szerelmes, de igyekszik az erős arcát mutatni. Inkább a barátaira koncentrál, főleg Arnoldra. Virággal kibékült, de a lány újabban titkolózni kezd: titkos kapcsolatba kezd, de ez a szerelem most nem a mélybe taszítja, hanem nagyon is jó hatással van rá. A barátja nevét nem árulom el, legyen meglepetés annak, aki netalán még nem olvasta. A kapcsolatuk felkavarja az állóvizet, Dorián sem hagyja szó nélkül: egyre mocskosabb húzásai lesznek.

A Szent Johannában is zajlik az élet, újabb Valentin-hét, újabb suli-bulik, iskolai programok. Idén az osztály a Balatonra megy kirándulni, sajnos az a-sokkal együtt, így "mindenki Edinája" is ott rontja majd a levegőt. Azért nem kell félni, egész jól fog sikerülni ez a kirándulás, minden Cortez-rajongó (köztük én) megemlegeti majd.
Két kedvenc részem volt a könyvből: az egyik a fentebb említett osztálykirándulás, a másik pedig a motorozás (nem fejtem ki, de természetesen ennek is köze van Cortezhez). Egyébként bővelkedik a könyv romantikus Cortez-pillanatokban, talán ezért is ez az egyik kedvencem.
"A szülők álma egy Arnold típusú fiú a lányuknak. A lányok álma azonban mindig a Cortez-féle srác. Ez van, az élet nem fair, és rengeteg a mazochista."
Ám akármennyire is szeretem a sorozatot, sajnos nem mehetek el szó nélkül a hibái mellett. Ezekről csak egy felsorolást írok ide, úgyis minden kötetre jellemzőek:
  • Egydimenziós, túlzó, karikatúra-szerű karakterek.
  • Túl erősen érződik a kamasznevelő-célzat.
  • Nem naplóregény. Nem attól lesz valami naplóregény, hogy feldátumozzuk.
  • Logikátlanságok. Egy példa: Reni nem ismeri a modern zenéket, mégis mindig tudja, mi szól a sulirádióból.
  • Reni rajz(nem)tudása. Nem is az a baj, hogy nem tud rajzolni, hanem a feladatot sem fogja fel, pedig - állítólag - okos.
  • +1: Aktualitását vesztette: a mai fiatalok már nem ismerik sem az iwiwet, sem az MSN-t, sem a Farmville-t, talán az emó stílust sem.

És hogy ne a negatívumokkal fejezzem már be, íme egy lista a pozitívumokról:
  • Humoros, sokszor sírva nevetős.
  • Ötletes iskolai programok, Leiner Laura mindig kitalál valami újdonságot.
  • Laura remekül fenn tudja tartani a feszültséget, az érdeklődést.
  • Letehetetlen. Szó szerint.

2017. június 26., hétfő

Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Soha, de soha 1.

Sorozat: Never Never 1.
Oldalak száma: 176 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Never Never
ISBN: 9789633999233
Műfaj: romantikus, YA/NA
Goodreads átlag: 83% (4,13)
Moly.hu átlag: 91%

Fülszöveg:
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! 



Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. 
Ma délelőtt óta vadidegenek. 
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. 

Ne habozz! Imádni fogod.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. június 10--19.

Angolul olvastam, mert Kindle formátumban van meg. Ez is egy random olvasás, egy nagyon jól sikerült véletlen választás, hiszen már eléggé kíváncsi voltam, mi lehet ekkora durranás egy kisregényben.

Véleményem


Furán indult a történetem ezzel a könyvvel. Már a fülszöveg elolvasása is káoszt okozott a fejemben: tudtam, hogy egy fiúról és egy lányról szól, tehát vagy Silas, vagy Charlie a lány. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a Charlie egyértelműen férfi név. Nos, ebben a könyvben nem. (Egy másik női karakter az Ezra nevet kapta, innentől már semmin nem lepődtem meg.)

Miután sikeresen nyugtáztam magamban, hogy Silas fiú, Charlie pedig lány, belevetettem magam a történetbe. Pontosan a közepébe, ugyanis azzal indul a sztori, hogy Charlie hirtelen elveszíti az emlékezetét. Nem tudja, ki ő, nem ismer senkit, még a családjára sem emlékszik. Egy pillanat alatt minden információ kiesik neki, a suli kellős közepén. Ezután megjátssza, hogy minden rendben, és ebédelni indul egy lánnyal. Az ebédlőben találkozik egy sráccal, Silassal, aki állítólag a pasija. És nemsoká kiderül, hogy Silas pontosan annyira nem emlékszik a lányra, ahogy Charlie őrá.... Innentől összefognak, és megpróbálják kideríteni, mi folyik itt. Fény derül majd családi kapcsolatokra, bűnös viszonyokra, illegális cselekményekre, csak épp azt nem tudjuk, közelebb kerülnek-e a megoldáshoz, vagy egyre messzebb.
Azért is egy nagyon érdekes történet a Soha, de soha, mert nem az elejéről kezdi a mesélést, hanem a végéről. A fiú és a lány összejött, happy end, aztán valami történik, és a kapcsolatuk darabjaira hullik. Ekkor megint történik valami, és a főhőseink minden emléküket elveszítik. Ez a könyv arról szól, hogyan próbálja feltárni a happy end utáni történéseket a két, egymásnak idegen fiatal, miközben egyre erősebben vonzódnak egymáshoz.
"– Nem ismerem túl jól magamat, de eléggé úgy tűnik, hogy buzog bennem a versenyszellem. Mert ezt most kihívásnak tekintem.
– Mit tekintesz kihívásnak? Gondolod, hogy megint meg tudod kedveltetni magadat velem?
Felé pillantok, és finoman megrázom a fejem.
– Nem. Az a cél, hogy újra belém szeress."
A Soha, de soha ékes példája annak, hogyan lehet egy könyv körömrágósan izgalmas, miközben alig történik benne valami. Nem az akción van a hangsúly, hanem a felfedezett kis puzzle-darabkákon. Az első kötet végére összejön néhány darab, de egyik sem illeszkedik egymáshoz, sem a nagy egészhez. És nagyon úgy tűnik, hogy az egyik játékos kiszáll...
"Megint azt akarom érezni. Emlékezni akarok rá, milyen érzés így szeretni valakit. És nem csak úgy egyszerűen valakit. Tudni akarom, milyen érzés Charlie-t szeretni."
Akkora szerelmet váltott ki belőlem ez a könyv rögtön az elején, hogy azt hittem, 160 oldalba (ennyi az angol e-book) nem férhet bele semmi, ami ezt az imádatot csökkenthetné. Egyetlen dolgot tudok negatívumként megemlíteni: a new orleans-i kiruccanásuk részemről unalomba fulladt. Oké, a jósnős dolog tetszett, de a kirándulás többi része csakis arról szólt, hogy "nememlékszek", "mérnememlékszek", "tetszel, de nememlékszek". Ez túl tömény volt, és nagyon vártam a végét, amikor majd újra megtudunk valamit. A könyv vége eszméletlen csavart tartogat!

Amúgy a helyszínválasztás nagyon is tetszene: imádom New Orleanst és azt a hangulatot, ami belengi az itt játszódó könyveket, filmeket és játékokat. Nagy kár, hogy a Soha, de sohában annyira nem volt nagy szerepe, végigmentek a főutcán és kb. ennyi. Talán ezért is okozott csalódást az a részlet, mert ahelyett, hogy a város misztikus hangulata került volna előtérbe, csak Charlie és Silas érzelmei voltak terítéken.
"– Soha, de soha, Charlie -súgom.
– Soha, de soha – súgja válaszul."
Ezt a bejegyzést most ilyen rövidre fogom. Egyrészt a könyv is rettentő vékonyka, másrészt nagyon félek, hogy valami olyat árulok el, amit nem kéne. Ez a történet úgy jó, ha a lehető legkevesebbet tudod róla. A véleményem annyi, hogy egy nagyon ütős kisregénnyel van dolgunk, amit legszívesebben mindenkinek a kezébe adnék. (Nem a mondanivalója miatt. Egyszerűen azért, mert még mindig itt kavarog a fejemben, és nagyon szeretném, ha mások is átélnék ugyanezt az élményt.) 

2017. június 15., csütörtök

Marie Lu: Prodigy - Született tehetség

Sorozat: Legenda 2.
Oldalak száma: 358 oldal
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: AncsaT
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Prodigy
ISBN: 9789633730584
Műfaj: YA/ifjúsági, romantikus, disztópia
Goodreads átlag: 86% (4,29)
Moly.hu átlag: 92%

Fülszöveg:
Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Én és a könyv


Olvasva: 2017. május 23. -- június 9.

A Legendát, azaz az első részt másfél éve olvastam: az volt az első olvasmányom 2016-ban. Azóta várólistás a Született tehetség is, de mindig volt helyette valami más. Tulajdonképpen most sem én választottam ki, hanem a párom bökött rá, random módra. :)

Véleményem

"Nem akarom végignézni, ahogy a Köztársaság összeomlik. Azt szeretném látni, hogy megváltozik."
Amikor ilyen hosszú idő után nyúlok egy sorozat folytatásához, általában a könyv feléig azon gondolkozom, mi is történt az előző kötetben. (Kivéve, ha a szerző volt olyan figyelmes és kedves, hogy az első fejezeteket teletűzdelje emlékeztetőkkel.) Bár a Született tehetségben pont nem volt sok ilyen emlékeztető, én mégis nagyon könnyen felvettem a fonalat. (Emlékezetes könyv volt a Legenda, a cselekménye nem teljesen süllyedt el az agyam mély és sötét bugyraiba.)

Day és June menekülnek a Köztársaságból, mert ugye Dayt halálra ítélték, June segített neki megszökni a törvény elől. Day kapott egy csúnya lövést, azonnali segítségre van szükségük, és egyedül a Patriótákra számíthatnak. A Patrióták rendbe hozzák Day lábát, de nem ingyen: azt kérik, Day és June is csatlakozzon a lázadókhoz. Eközben meghal az Első; a hatalmat a fia, Anden veszi át. A Patrióták forradalmat akarnak kirobbantani, és merényletet terveznek az új Első ellen, amiben természetesen Daynek szánják a dicső feladatot. June viszont jobban megismeri Andent, és próbálja megakadályozni a merényletet. Vajon mibe fog ez kerülni a két fiatalnak?
[Forrás]
A Prodigy méltó folytatása a Legendának, de szerintem nem ugrotta meg azt. Itt valamivel lassabban folynak az események, és a két főhősünk is külön küldetésre indult. June visszatér a Köztársaságba, hogy Anden kegyeibe férkőzzön. Day a Patriótákkal marad, kisebb szabotőr-akciókban vesz részt, és várja, mikor csaphat le Andenre. A későbbiekben még találkoznak, sőt, a Kolóniákba is eljutnak, való igaz, a szomszédos állam nem olyan, mint amilyennek elképzelték.
"Arra született, hogy alapjaiban rázza meg a Köztársaságot, June. Nincs, aki önnél alkalmasabb lenne erre."
[Forrás]
A merénylet napján indulnak be inkább az események, addig a pontig én is lassabban haladtam a könyvvel. June szemszögéből azzal teltek a napok, hogy vívódott, tényleg meg kellene-e ölni Andent. Egyre inkább a "nem" felé hajlott, és talán ez inkább az Első szimpatikus politikájának köszönhető, mint a kettejük közti kémiának. Eközben Day is vívódott, mert nem akart gyilkolni, de úgy nézett ki, nincs választása. Aztán az egyik akció során látott valamit, ami kiváltotta nála az ölési vágyat. (Plusz ő is kételkedni kezdett a June-nal való kapcsolatban, erről Tess tehet.)

Na de vissza a merénylet napjára: June és Day megint menekül, ezúttal eljutnak a Kolóniákba. Day azt hitte, a Kolóniák maga lesz a földi paradicsom, ám igen nagyot tévedtek. Virágzik a kapitalizmus, néhány multi cég vezeti az országot, és az irányításuk MINDENRE kiterjed. Az ország egyik része borzalmasan gazdag, de itt is van szegénynegyed, és itt is pontosan ugyanúgy semmibe vesznek, ha nincs megtömve a zsebed. A rövid kitérő után Day és June rájönnek, hogy nem a Kolóniákban kell keresni a megoldást, ezért határozott céllal visszatérnek a Köztársaságba.
"A Kolóniák bizonyos szempontból jobb, mint a Köztársaság. De ha hiszed, ha nem, ez fordítva is igaz. Nincs olyan, mint az az idióta utópia, amiről te fantáziálsz, Day."
A főszereplőinket most sokkal kevésbé kedveltem, mint az előző kötetben. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy mindössze 14-15 évesek. Minden egyes jellemvonásuk alapján 20 év körülinek kellene lenniük. Kamaszkorukról egyedül a hangulatváltozásaik, túlzó ingerültségük árulkodik.
"Átölelem és csak szorítjuk egymást. Lehunyom a szemem, elmerülök Day ölelésében, szívdobbanásai elringatnak, forró lehelete a nyakamat simogatja. Ujjai a hajamat fésülik, majd végigfutnak a hátamon, óvatosan, mintha attól tartana, hogy elriaszthat."
A mellékszereplők közül csak Tesst, Kaedet és Andent említeném. Tess végig irritáló volt, Kaede nagyot nőtt a szememben, de az abszolút kedvencem Anden lett. El tudom képzelni őt June párjaként, szinte forrt körülöttük a levegő. Vezetőnek is nagyon szimpatikus: egy eléggé lepusztult államot hagyott rá az apja, de szerintem felnőtt a feladathoz. A merényletnél remegtem az idegességtől, annyira szurkoltam Andennek, Dayt meg a pokolba kívántam.

Két kedvenc részem volt a könyvben. Az egyik, amikor a Patrióták elmesélik, mi a helyzet a világ többi részén. A Köztársaság annyira elszigetelődött, hogy a lakói nem jutnak hozzá semmi olyan információhoz, ami a határokon kívülről származik. A legérdekesebb számomra az volt, hogy az Antarktiszt benépesítették, sőt, nagyhatalommá vált. A másik kedvenc részem az volt, amikor June és Day elérték a Kolóniákat. Annyira más volt ez a világ, mint amit gondoltam róla! Ez a céges hatalomátvétel viszont teljesen elképzelhető, és pont ezért hátborzongató. Nagyon remélem, hogy a harmadik kötetben visszatérünk kicsit, bőven van még mit felfedezni.

2017. június 12., hétfő

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

Sorozat: -
Oldalak száma: 360 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Szabó Luca
Kiadó: GABO
Eredeti cím: Tell Me Three Things
ISBN: 9789634064374
Műfaj: ifjúsági, romantikus
Goodreads átlag: 82% (4,11)
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg:
Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?
Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.
Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?

Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja.

Én és a könyv


Olvasva: 2017. június 4--8.

Ismét egy könyv, aminek a borítója fogott meg (nálam ez megszokott). Egyébként azelőtt nem hallottam sem a könyvről, sem a szerzőről, így nem is voltak elvárásaim. Nos, most már vannak... a Három dolgot mondj kétségtelenül az egyik kedvenc ifjúságim az ideiek közül.

Véleményem


Az eredeti borító
[Forrás]
Általában a fantasy oltárán áldozom fel az időmet, viszonylag ritkán olvasok realisztikus történeteket. Nem is éreztem, mennyire szükségem van egy "normális világban" játszódó könyvre, amíg el nem kezdtem a Három dolgot mondj-ot; mintha csak megcsapott volna egy frissítő szellő.

Jessie egy tipikus tinédzser: frusztrált, de azért próbál érvényesülni. Pár éve meghalt az édesanyja, most pedig az apja is cserbenhagyja; elvesz egy kőgazdag nőt, Jessie-t pedig kiszakítja korábbi életéből, hogy Chicagóból L.A-be költözzenek. Jessie is abba az elit középiskolába fog járni, mint új mostohatestvére, Theo. Jessienek nem csak az új családjával kell megbarátkoznia, hanem barátokat is kell szereznie. Sajnos nagyon úgy néz ki, hamarabb talál ellenségeket, mint barátokat.

Az egyetlen, aki szóba áll Jessie-vel, egy Valaki/Senki nevű titokzatos srác. E-mailt küld Jessie-nek, és felajánlja, hogy névtelenül segít eligazodni a Wood Valley gimiben. Bár Jessie-nek gyanús a srác, egy idő után rájön, hogy nagyon is szüksége van a segítségre. VS-nek köszönhetően Jessie tényleg barátokra talál, kezd megbékélni a helyzetével, és évek óta először jól érzi magát. A szerelem sem kerüli el: Jessie beleszeret Ethanbe, a sötét, jóképű Batman-rajongóba, aki kívülről fújja az Átokföldjét, ráadásul zenél is. Jessie szívének egyik felét Ethan birtokolja, a másik felét viszont VS: a gond az, hogy Ethannél nincs esélye, VS pedig nem hajlandó felfedni magát. Ez persze nem állítja meg Jessie-t abban, hogy megpróbálja kinyomozni a srác személyét; ám mi van, ha csalódni fog?
Szerintem Jessie karakterével bárki tud azonosulni, aki valaha átélte a kamaszkort (hát még az, aki éppen ezt a "csodálatos" korszakát éli). Nem ismerek senkit, aki zökkenőmentesen lépett volna felnőttkorba. Jessie élete is éppen most nyílik ki: teli van kétségekkel, lépten-nyomon szerelmes lesz, és fél. Fél az elutasítástól, a sikertelenségtől, a magánytól, a rosszakaróktól. Tulajdonképpen nem is Jessie karakterével azonosultam, hanem azokkal a problémákkal, amelyekkel küzd. (Csak így zárójelben: brutálisan rossz érzés egy olyan személy szemszögéből olvasni, akinek ennyire kevés önbizalma van.)

Most pedig beszéljünk a regény kulcseleméről, VS-ről. Névtelenül írt Jessie-nek, de segítő szándékkal. Jessie sokáig hitte, hogy csak egy alapos szívatás áldozata, de szerencsére nem így van, és kötelék alakult ki kettejük között. A kérdés az: beleszerethetsz valakibe, akit még sosem láttál? (Direkt nem azt írtam, hogy "akit nem ismersz", hiszen Jessie és VS igenis megismerik egymásnak azon tulajdonságait*, amik igazán számítanak.) Én azt mondom, hogy igen, létezhet ilyen szerelem. Felmerül itt egy másik kérdés is: szerethet-e valaki két embert egyszerre? Erre megint csak igent válaszolnék.

*Jessie és VS egy kis játékot játszanak: néha megírnak egymásnak három dolgot, amit eddig a másik nem tudott. Pl. azt, hogy Jessie kedvenc szava a piskóta (nem inkább gofri?), vagy hogy VS is gyászolja egy szerettét.
"Ha Venn-diagramon ábrázolnánk az életemet, azt látnánk, hogy az elképzelt és a valós személyiségem még soha, egyetlenegyszer sem fedte egymást. Viszont e-mailben és SMS-ben rendelkezésemre áll az a néhány pluszpillanat, ami ahhoz szükséges, hogy saját magam jobb, szerkesztett változata lehessek. Olyankor én kerülök a csodálatos metszéspontba."
Jessie és VS nagy dilemmája az, hogy vajon érdemes-e kettejük kapcsolatát a valóságba átültetni. Online flörtölni nagyon könnyű, kiváltképpen névtelenül. Elmúlhat a varázs, ha kiderül VS kiléte? Érdemes-e kockáztatni? Érdekes, hogy ebben Jessie és VS nem ért egyet; előbbi tudni akarja, utóbbi pedig mindenáron el akarja titkolni. Eleinte nagyon izgalmas volt találgatni, ki lehet VS. A vége felé már azon kezdtem aggódni, hogy mi van, ha nem is derül ki a nagy titok? (Plot twist: de igen, ki fog derülni!)

Julie Buxbaum nagyon hitelesen rakta össze mind a karaktereket, mind a gimis környezetet. Milyen érdekes, a gimis könyvek általában boldog nosztalgiával töltenek el engem, de a Három dolgot mondj más. Ez a könyv nem bagatellizálja el az iskolai kegyetlenkedéseket; rávilágít arra, hogy lehet ez egy csodálatos és egy rémes időszak is:
"Anyu egyszer azt mondta, kétféle ember van a világon – vannak azok, akik imádják a gimit, és azok, akiknek tíz évig tart, mire kiheverik. Ami nem öl meg, az megerősít, mondta.

De őt megölte valami, és én nem lettem erősebb. Erre varrjál gombot! Lehet, hogy van egy harmadik típusú ember is, az, aki sosem heveri ki a gimit."
Mindent összevetve ez egy kedves regény, és olyannyira valóságos, mintha csak velem vagy veled történne. Lehet, hogy a zaklatásokat és egyéb nehézségeket nem valami jó átélni, de kárpótol ezért egy bimbózó kapcsolat izgalma. Örülök, hogy hozzánk is eljutott ez a könyv, bátran ajánlom mindenkinek.

(+1: Imádom a könyv magyar borítóját! Világos, letisztult és modern, semmi sallang, csak néhány jól megválasztott tárgy. Külön dicséret az ötletes tipográfiáért, és hogy a könyv gerincén is a billentyűkből kirakott cím díszeleg.)

A bejegyzést a GABO Kiadó támogatta, köszönöm nekik a recenziós példányt!