2013. október 28., hétfő

George R. R. Martin: Trónok harca

(A tűz és jég dala 1.)

A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságba vezeti el az olvasót: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát tizenöt évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon van hatalmon hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg a könyv lapjain.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.

Martin legnagyobb erőssége, hogy meg tudja újítani, és élettel tölti fel azt a műfajt, amit a számtalan populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A tűz és jég dalának első kötete egy világteremtő fantasyeposz nagyszabású felütése.
E könyv történetét valahogy nem lehet dióhéjban elmesélni, de azért valamiképp megpróbálom. Adott a mi hedonista Robert királyunk, aki évekkel ezelőtt letaszította az őrült Aerys Targaryent a trónról. Azóta uralkodik, nem megvetvén a jó bort és a szajhákat. Felesége, Cersei királyné (a Lannister-házból) ezt nem nézi jó szemmel, bármit megtenne, hogy Robert másvilágra kerüljön.

Robert király segítője, Jon Arryn meghalt (túl sokat tudott), így az új segítő Eddard Stark lett. Eddardnak nagy családja van északon Deresben: felesége, Catelyn, egy fattyú fia, Havas Jon, három fia, Robb, Bran és Rickon, valamint két lánya, Sansa és Arya.

A király halála után bonyolodnak az események, sokan a trónra akarnak törni: a néhai Robert öccsei, Stannis és Renly, az őrült sárkánykirály gyermekei, Viserys és Daenerys Targaryen, és a Lannisterek is igényt tartanak rá (Robert király állítólagos idősebb fia, Joffrey, akit anyja, és anyai nagyapja irányítanak).

A történetet a Stark család, Daenerys Targaryen illetve Tyrion Lannister (a régens királynő törpe öccse) szemszögéből ismerhetjük meg. Amint a fülszöveg is ígéri, idővel rájövünk, hogy ők nem gonoszok vagy jók, mindenkit célok és érdekek vezérelnek, némelyek nemesek, némelyek pedig nem. Van, akit a bosszú hajt, van, akit igazságérzete, van, akit a félelem, és van, akit a hatalom utáni vágy.
Valahol olvastam néhány tippet, hogy hogy kell olvasni ezt a könyvet, ebből kettőt tudok felidézni:
1. Ne szeress meg senkit! (Hát, könnyű azt mondani... Daeneryst, Havas Jont, Aryát és Tyriont én nagyon megkedveltem. Vajon hányan fogják túlélni ezt a sorozatot?)
2. Ne fáradj a nevek megtanulásával! (Amúgy is lehetetlennek tartom... :))

Mindent összevetve, ez egy hosszú, bonyolult, és nehezen emészthető olvasmány, mégis lebilincselő és fantasztikus, amit csak ajánlani tudok. Amíg a Trónok harca negyedik évadát várjuk, itt az egyik ok, amiért ráfüggtem a sorozatra:


2013. október 27., vasárnap

J. A. Redmerski: A soha határa

(A soha határa 1.)

     Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát - és helyette rálel Andrew Parrish-re.
     A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja - olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott.
     De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket - vagy mindkettőjüket elpusztítja?
Az elegáns, visszafogott stílusú, hosszú szőke hajú Camryn története keményen indul: első szerelme meghalt egy autóbalesetben, a második megcsalta, a lány szülei elváltak, bátyja pedig börtönbe került - nem is csoda hát, hogy depresszióba esett. Ebből a depresszióból legjobb barátnője, Natalie próbálja kirángatni. Ráveszi, hogy menjen el vele és a pasijával, Damonnel egy klubba.

A bonyodalom ott kezdődik, amikor Camryn egy félreeső helyen beszélgetni kezd a csapossal. Hirtelen rájuk tör Damon, a srácot ütni kezdi, végül szerelmet vall Camrynnek. Másnap Camryn elmondja Natalie-nek a történetet, ő azonban hazug ribancnak nevezi, és faképnél hagyja. Na, Camryn ekkor dönt úgy, hogy kell neki egy kis idő, távol otthonától.

Felszáll egy Idaho-ba tartó buszra, arra, amelyre nem sokkal később Andrew is. Camryn vonzónak, és egyben idegesítőnek találja Andrewt, nem igazán keresi vele a kapcsolatot, inkább a fiú erőlteti. Nem nyílik meg előtte, nem úgy ,mint Andrew, aki elmesélni, hogy haldokló édesapját látogatja meg, aki agydaganatban szenved. A lényeg, hogy egyre többet beszélgetnek, mígnem elérik Andrew úticélját.

A búcsú után Camrynnek várakoznia kell a következő járatra, a mosdóban viszont egy perverz megpecsételi a sorsát. Szerencsére Andrew újból felbukkan, és megmenti őt - itt kezdődik a közös utazásuk. Andrew édesapjának meglátogatása után Texasba indulnak kocsival, útközben rengeteg élményt átélnek együtt. Így szép lassan kialakul a szerelem és a vágy kettejük között, aminek egyikük sem akarja egykönnyen megadni magát - Camryn a korábbi rossz tapasztalatai miatt, Andrew pedig egy végzetes titok miatt.

Andrew nem titkolózhat sokáig, utazásuk végén minden kiderül. Az élete forog kockán, ha nem intézkednek időben, és már lehet, hogy így is túl késő...
Egy hasznos tanács annak, aki vállalkozik erre az olvasmányra: zsebkendőt készítsen maga mellé! Igaz, nekem a 419. oldalig semmi szükségem nem volt rá, ugyanis ott kezdtem sejteni, hogy valami nem stimmel. Onnantól VÉGRE pörögtek az események, és egyre nagyobb gombóc nőtt a torkomban.

Olyan érzéseket támasztott bennem, amelyekre nem voltam felkészülve. Az ember egy-egy szakítást kihever, mert tudja, hogy akit szeret, életben van, még ha nem is akar vele lenni. De mi van, ha többé soha nem láthatjuk? Ha örökre elveszítjük? Néha belegondolok, milyen lehet, de maga a gondolat is annyira fájdalmas, hogy kényszerítenem kell magam a "témaváltásra".

Ezért, mire a könyv végére értem, egyetlen szó fogalmazódott meg bennem: "uhh!". Kb. 10 percig bámultam magam elé, semmi értelmes vélemény nem jutott eszembe.

Maga az alapötlet jó, a kivitelezés is, csak néhol unalmas. Amivel azonban meggyűlt a bajom, az a fordítás volt. Túl "amerikaias" maradt, nem tetszett, hogy 'bébi'-nek szólították egymást. Lehet, hogy ez csak mifelénk szokatlan? A második leidegesítőbb kifejezés a "szent szar" volt - tudom, hogy az államokban nagyon menő a 'holy shit', de itt nem, és könyörgöm, nem kell mindent szó szerint venni (ezt legszívesebben A szürke ötven árnyalata fordítójának is elmondanám). Itt jegyezném meg az 'ÓSZI'-t is... hallotta valaha ezt valaki Magyarországon? 2 percembe telt, mire leesett, hogy ez az OMG magyar megfelelője lenne. 

Leginkább azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiknek az élet kissé megszokottá vált, és időszerű lenne némi vérfrissítés. Ebben a történetben jobbnál jobb módszereket találhatunk erre, és ha jelenleg egyikre sincs lehetőségünk, még mindig beleélhetjük magunkat Andrew és Camryn történetébe. :) És ha tetszett, jó hír, hogy várható a második rész is! :)

2013. október 26., szombat

Kun Erzsébet: 111 mini-krimi (Egyperces krimik)


- Esküszöm mindenre, ami szent nekem, hogy az olvasó elől soha nem titkolok el semmi fontos nyomot! - így kezdődik ama eskü, amelyet minden írónak le kellett tennie, aki tagja akart lenni a világ első detektívregény klubjának, amelyet 1928-ban alapítottak Londonban.
És a hosszú esküszöveg ezzel az önátkozással fejeződik be:
- Ha megszegem eskümet, témáimat találják ki előttem más írók, csapjanak be a kiadóvállalatok, könyveim oldalain hemzsegjenek a sajtóhibák, és műveim példányszáma állandóan csökkenjen - Ámen.
Ebből is látszik, hogy krimit írni komoly dolog.
Komolyan is vettük.
Az ellenségünk sem foghatja ránk, hogy e könyvben bármi fontos nyomot eltitkoltunk volna az olvasó elől.
Jól teszi, ha belelapoz ebbe a kis könyvbe. Már csak azért is, mert magyar nyelven ez az első, kötetben megjelent minikrimi gyűjtemény.
Legyen hát partnerünk, és játsszon velünk!
13 éves koromban érdekes könyvre bukkantam a polcunkon. Rikított a lila borító, ez pedig nem volt szokványos anyukám régi Jókai-könyvei között. A címe is ígéretesnek tűnt, így hát beleolvastam. A hetedikes osztálykirándulás alatt végig is olvastam, annyira megtetszett.

Néhány évvel később újra eszembejutott, de hiába kerestem-kutattam, sehol sem akadtam rá újra. Az interneten böngészve azonban láttam, hogy van másik Kun Erzsébet-féle krimigyűjtemény, de azt sem tudtam sehonnan beszerezni. Mígnem fél éve felfedeztem a Rukkolát, s szűk egy hónapja sikerült is happolnom egy példányt a piros borítósból.

Nagyon örültem, mikor meghozta a postás, rögtön el is kezdtem olvasni. Hmm, ezek a történetek furcsán ismerősek... jaaa, hogy ez a könyv egy és ugyanaz! :)

Mint ahogy a cím is sugallja, rövid, rejtélyes szösszeneteket olvashatunk, melyek megoldását magunktól kell kilogikáznunk. Természetesen a kötet végén elolvashatók a megoldások, és ez nem is hátrány, főleg a fiatalabb olvasók számára. Némely történet megoldása ugyanis aligha kitalálható, ha nem éltünk a 20-30 évvel ezelőtti világban :(

Szerencsére azonban a kis sztorik legjava nem tud elavulni a gyors technikai fejlődés ellenére sem. Személyes kedvenceim azok voltak, amelyeket mese-köntösbe bújtattak.