2015. február 16., hétfő

Suzanne Collins: Az éhezők viadala


Sorozat: Az éhezők viadala trilógia 1.
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés éve: 2009
Eredeti megjelenés éve: 2008
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 390 oldal
ISBN: 9786155049675
Goodreads átlag: 4,39
Moly.hu átlag: 92%
Műfaj: disztópia, ifjúsági

Fülszöveg:

ÉLETBEN TUDSZ MARADNI EGY OLYAN VADONBAN, AHOL MINDENKI AZ ÉLETEDRE TÖR?

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

2015. február 14., szombat

II. Magyar Könyvek Viadala

Március elsején indul a Magyar Könyvek Viadala, immár másodszor. Idén én is csatlakozom a nominálók sorához, bár be kell vallanom: nagyon kevés 2014-es megjelenésű könyvet olvastam, abból is csak elvétve akadt, ami magyar szerző tollából jött világra. Így sajnos csak négy kategóriában tudok érdemesen könyvet nevezni. No nem szaporítom a szót, íme az én jelöltjeim:

Az év legszebb könyvborítója

A Szívdekor borítója elbűvölt a maga letisztultságával. A fehér és a rózsaszín színt is imádom (khm, ez talán meglátszik a blog kinézetén is...), hát még ezek kombinációját!

Az év fordítója

Ezt a címet Miks-Rédai Viktóriának adnám az Opál lefordításáért. Egyik kedvenc sorozatom, talán kicsit elfogult is vagyok, de neki köszönhető, hogy magyarul olvashatjuk Daemon (és Katy) történetét.

Az év ifjúsági könyve

Határozottan a Késtél (Leiner Laurától). A sztárvilág hidegen hagy, de Laura elérte, hogy izguljak egy tinisztár karrierjéért, és szurkoljak egy 18 éves, felfuvalkodott hólyagnak. Azért ez már valami! :)

Az év szórakoztató regénye

Ebben a kategóriában A. O. Esther könyvét, a Gombnyomásra 1. részét jelölöm. Ezt olvastam az írónőtől először, és határozottan nem ez lesz az utolsó. :) Véleményemet ITT olvashatjátok.

Ennyi volna, minden jelöltemnek sok sikert kívánok mind a Viadalon, mind a további karrierjükben!

2015. február 8., vasárnap

Le a kötelezőkkel!

Remélem, egyszer eljön az a világ, amiben a gyerekek megtanulnak a saját szórakozásukra olvasni, amellett, hogy a klasszikusokat ismerik. Nem titkoltan szívügyem a fiatalok kulturális fogyasztása, a szakdolgozatomat is ebből írom majd (csak marketing-szempontból).
Nemrégiben megjelent egy cikk az Origón a kötelező olvasmányok, és azok elavultságának témájában. A cikkben szereplő fiatalokat nagyon szerencsésnek tartom, amiért végül mégis megszerették az olvasást, de sajnos sok gyerekre a bumeráng-effekt hat: szépen megutálják a betűket. Engedjétek meg, hogy egy személyes példával vázoljam fel a kezdeményezés lényegét.

Az unokatestvérem szülei elváltak, a kislány persze az anyjával maradt. Az anyukája jobban szereti, ha nem kell foglalkoznia a gyerekkel, ezért mindenféle szakkörre beíratta, a maradék időben pedig elküldi az apjához és a nagyszüleihez. Talán ezek után az sem meglepő, hogy mindig elküldette a kötelező olvasmányt is a lánnyal, hogy majd az apja foglalkozzon vele, őt utálja meg azért, hogy nyaggatja őt az olvasással. Nórikának nagyon rosszul esett, hogy nem játszhat a kishúgaival, bent kell maradnia a szobában, hogy 10 hosszú oldalt elolvasson abból a hülye Harry Potterből. A család mindent bevetett, hogy olvasson is, de ne is érezze tehernek: sokat felolvastak neki. A hatást ez sem tette meg, és amikor karácsonyra könyvet kapott az én szüleimtől (sok képpel, kevés betűvel), sírva, az irigységtől sárgán nézte, hogyan bontja ki a kishúga a színes zselés tollakat, játékokat.

Amikor erről (mármint a Harry Potteres esetről) tudomást szereztem, nagyon dühös lettem. Először az unokahúgomra, hogy hogy lehet a Harry Pottert utálni, amikor én tíz éve arról álmodtam, bár ez lenne nálunk is a kötelező... Míg végül rájöttem: nem a könyvekkel van baj, hanem azzal, hogy KÖTELEZŐVÉ TESZIK. Voltam én is gyerek, lázadó; én bármit szívesen megtettem, ha kalandnak tüntették fel, nem kötelességnek. Ezért veszem a bátorságot, és kicsit különállóként veszek részt a kötelezők elleni mozgalomban, és nem a könyveket, hanem a módszert vádolom.
Először elmesélem a saját tapasztalataim, hiszen csak azokra támaszkodhatok. Az alábbi könyveket olvastam el kötelező jelleggel (a teljesség igénye nélkül - néhány annyira nem fogott meg, hogy semmire sem emlékszem belőle):

Felix Salten: Bambi
Elolvastam bár, de a történetet csak a meséből ismerem (most, 22 évesen néztem meg, nagyon aranyos!). Olvasónaplót is kellett kitöltenem hozzá, és egy feladatnál rajzolni kellett. Arra emlékszem, hogy valami véreset rajzoltam, és anyu teljesen ki volt akadva, hogy beletiportak gyönge lelkivilágomba ezzel a könyvvel.

Erich Kastner: A két Lotti
Mint könyv, nem volt rossz, de a címe miatt nagyon mérges voltam: ezeket nem is Lottinak hívják!!! Ki találta ki ezt a hülyeséget? (Így utólag nagyon vicces lehettem, ahogy ott füstölögtem.)

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Rövid szöveg, sok illusztráció, de semmi értelme - gondoltam ezt akkor. Megtanultuk belőle az elcsépelt, közhellyé vált idézeteket, de nekem nem mondtak semmit. (Off: megkérdeztem én is a felnőttektől, mit látnak a képen - természetesen letakarva a magyarázó rajzot -: az egy kalap. Nyilván csak idegesíteni akartak vele, hiszen mindenki ismeri a történetet, de bevált; össze-vissza szidtam őket, hogy hogy nem látják, hogy az egy kígyó, ami lenyelt egy elefántot. Magamban viszont az írót hülyéztem le, hogy hát ez tényleg egy kalap, mit szőrözik itt nekem elefánttal meg kígyóval.)

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
A gyerekek utálják, de én nagyon szerettem. Mi volt a titkom? Nem kötelezőként, hanem a magam szórakoztatására olvastam el. Azaz csak akartam szóraakozni, arra nem számítottam, hogy ilyen szomorú. Akkor még csak azt éreztem/sejtettem, hogy a halál szomorú dolog, de nem értettem még. Most újra elolvastam az első fejezetet, és alig láttam a végén a könnyeimtől, a gombóc pedig azóta is itt van a torkomban. Ez egy nagyon értékes könyv, éppen ezért olyannak való, aki már tudja értékelni - és nem egy 8 éves gyereknek.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Az egyetlen kötelező, amit valamiért szerettem olvasni. Ötödikes koromban adták fel, és nagyon élveztem a régi idők "bandaháborúját". Bár nem volt olyan régen (mármint amikor olvastam), akkoriban mégis nagyon más volt a világ. Nem a Facebookon nőttem fel, hanem a játszótéren, és bizony mi is megvívtuk a magunk kis harcait, hogy a nagy hajóhintán is játszhassunk, ne csak a "babáknak valón". A kis Nemecsek sorsa azonban nagyon megdöbbentett. Nem ez volt az első találkozásom a halállal irodalmi értelemben, de már jobban értettem a jelentését.

Gárdonyi Géza: Az egri csillagok
A hatodikos kötelező olvasmányom. Akkor már elég érettnek éreztem magam, de nem ehhez. Emlékszem, hogy nagyon szenvedtem vele: alig egy hét volt a határidőig, én meg még csak a felénél tartottam! Daráltam, próbáltam értelmezni, de nem érdekelt. Mai napig egyik legrosszabb olvasmányélményének tartom.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Hetedikes kötelező. Az összes emlékem róla: az egyik szereplőt Ödönnek hívták (olyankor mindig egy bödön jelent meg lelki szemeim előtt), volt valami jégbe beszakadós jelenet, meg valami farkasok is voltak benne. Már nem tudom, miről szólt, de őszintén: nem is nagyon érdekel. Ez után jó darabig nem vettem könyvet a kezembe szabad akaratból.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Nyolcadikban kellett elolvasni, és egészen felüdülés volt a kőszívűhöz képest. Már-már élveztem.

Szophoklész: Antigoné
9. osztályban ismerkedtem meg vele, örültem, hogy rövid. Más pozitívumát azóta sem véltem felfedezni.

Shakespeare: Rómeó és Júlia
Szintén 9. osztály, de ezt még előtte, a nyári szünetben elolvastam (előre dolgoztam). Az Antigonénál jobb volt, meg volt benne pár vicces szólás, de ennyi, nem fogott meg.

Kármán József: Fanni hagyományai
Végre nem dráma, de emlékszem, hogy nagyon unalmasnak tartottam.

Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Avagy az ifjú Böbe szenvedése. Utólag rájöttem, a szentimentalizmus nagyon nem az én műfajom.

Puskin: Anyegin
A kőszívű ember fiai után a második antikedvencem. Nem csak orosz, de még verses regény is. Dühömben sírva, a fogaimat összeszorítva elolvastam ugyan, de utána el is döntöttem, hogy soha többé nem olvasok kötelezőket. Szégyen - nem szégyen, tartottam a szavam, és nem bántam meg. A klasszikusokat így is megismertem az irodalomtanárom által, és a mai napig el tudok beszélgetni pl. Az ember tragédiájáról úgy, hogy nem is olvastam el.

Az irodalom-oktatás megreformálása, meg ahogy azt én elképzeltem

Mint ahogy fentebb említettem, nem a könyvek ellen, hanem a módszer ellen lázadok. Akármit adunk egy gyerek kezébe, akármilyen jó, utálni fogja: mert kötelező, mert muszáj elolvasni, mert addig nem lehet játszani. Vajon mennyiben változna a helyzet, ha a gyerek választhatna, hogy mit akar elolvasni?
Íme az ötletem: fel kell állítani egy listát minden évfolyamnak, vagy akár két évfolyamonként. A könyvek kiválasztásába én nem akarok belefolyni, el tudják azt dönteni a tanárok, szakértők... A lényeg az, hogy a gyerek kapjon egy listát a "kötelezőkről", amiből ő maga választhat egyet. A tanítónak vagy tanárnak természetesen az összes könyvet ismernie kell, és valahogy egyénileg, személyre szabottan számonkérni a tanulókat. Tervezhet olvasónaplót a könyvhöz (kisebbeknél), vagy későbbi évfolyamban kérhet írásbeli vagy szöveges beszámolót. Egy lenne a kötelező, de plusz ötösökért, vagy szaktanári dicséretért többet is be lehetne vállalni. Voilà: mindenki örül - a tanár, hogy a diákok szorgalmasak, a szülő, hogy a gyereke olvas, a gyerek, hogy ő választhatott.

Plusz egy ötlet:

Mi történik, ha az olvasást keresztezzük a diákversenyekkel? Megszületik a mesevetélkedő! Én általános iskolában (alsóban) végig a csapat tagja voltam: az egyetlen szakkör volt, amit akkoriban tényleg élveztem. Volt csapatjelvényünk, csapatzászlónk, sőt, csatakiáltásunk is... pedig rengeteg plusz munkával járt, gyorsan és sokat kellett olvasni, hogy a vetélkedőkre felkészüljünk az előre megadott mesékből. Lehet, hogy könyvmolyok voltunk, de amikor az osztály jó hírneve a tét, valahogy már nem volt ciki. :)

A Bloggerek a kötelezők ellen - kezdeményezés célja, hogy felhívjuk a figyelmet a kötelező olvasmányok aktualizálására, és minden résztvevő blogger felállít egy tízes listát azokról a könyvekről, amelyeknek- szerinte - a kötelezők közé kellene kerülnie. Én ebben az esetben tíz olyan könyvet javaslok ajánlott(!) olvasmányként, ami a fiatalok számára értéket adhat át valamilyen szempontból. Nem feltétlen irodalmi értéket, hanem mondjuk egy gondolatot, ami kicsírázhat benne, hatást gyakorolva a mentális és morális fejlődésére.

1. Scott O'Dell: Kék delfinek szigete (kb. 12-13 éves kortól)
(Igaz történeten alapul.) Egy indián lány küzdelme a túlélésért, aki a népe nélkül a szigeten marad. Elveszíti az öccsét, harcol a magány ellen, felépít egy életet, egyedül - miközben töretlenül várja a hajót, ami a népét elvitte, és őérte is visszajön. Az életösztönt ünnepli ez a regény, és kivételes kitartásra tanít. Ezt kéne olvasnia a mai tinédzsereknek, nem a sok szuicid-hangvételű könyvet, amik csak arra tanítanak, milyen kevés indok elég ahhoz, hogy feladjuk az életet. 

2. Karen Thompson Walker: Csodák kora (kb. 14 éves kortól, bár a főszereplő, Julia 11 éves)
A környezetszennyezés hatására lassulni kezd a Föld forgása, és ez nem csak biológiai hatással van az emberekre; a társadalom is átalakul. De hogyan éli meg mindezt egy épphogy-tizenéves kislány? Még rám is olyan hatással volt a könyv, hogy komolyabban foglalkozni kezdtem a környezettel. Bárcsak sok gyerek átélné ugyanezt, és felnőttkorára tudatos környezetvédő lenne!

3. Agatha Christie: Tíz kicsi néger (15-16 éves kortól)
Úgy gondolom, egy 15-16 éves fiatal már elég érett ahhoz, hogy kezelni tudja a halál megjelenését az irodalomban. Ez a történet annyiban más, hogy nem a gyász okozta érzelmi mélypontba taszítja az olvasót. Gondolkodásra készteti, és megszeretteti vele a krimi műfaját. Akárki is mondja, már nem helyénvaló az a gondolat, hogy csak a szépirodalom számít!

4. Hugh Howey: Holston (15-16 éves kortól)
Csak 60 oldal, de olyan érzelmi hullámvasútra ülteti fel az olvasót, hogy az valami csodás! Szerintem tökéletesen átadja a reményt, az aggódást, a döbbenetet, a félelmet és még egy érzelmet, amire azóta sem találom a megfelelő szót. Garantáltan buzdít a sorozat (Siló) folytatására.

5. J. R. R. Tolkien: A woottoni kovácsmester (7-8 éves kortól)
A címe unalmasnak tűnhet, de ez egy igazi tündérmese - nem feltétlenül lányoknak. Én már felsőbb korosztályban találkoztam a könyvvel (a Könyvmolyképző Kiadónak és Jonatánnak hála), és a szüleim meg is rendelték nekem. Szerettem, bár akkor már túl gyerekesnek találtam.

6. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (12 éves kortól)
Karinthy humorát zseniálisnak tartom, legjobban róla szerettem tanulni. A Tanár úr kérem nem mai darab, de hatalmasakat borultam rajta a nevetéstől. Csak azt sajnálom, hogy egy része aktualitását vesztette, és pl. az osztályozási rendszert már magam sem értettem.

7. Kun Erzsébet: Egyperces krimik (másik címe: 111 mini-krimi) (13 éves kortól)
Rövid könyv rövid kis történetekkel, amelyek garantáltan megdolgoztatják azokat az agysejteket. Nem feltétlenül bűnügyekre van kihegyezve, csak a műfaj hasonló: a jelek el vannak rejtve, az olvasó dolga, hogy kitalálja a megfejtést. (A megfejtések benne vannak a végén, magyarázattal.)

8. Varga Katalin: Én, te, ő (7-8 éves kortól talán? Amikor már a szófajokat tanulják)
Izgalmas (nekem akkor az volt) történetben eleveníti meg a szófajokat, rengeteget lehet belőle tanulni akarva-akaratlanul. Talán ennek a könyvnek (is) köszönhetem a sorozatos győzelmeket a helyesírási versenyeken.

9. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (7-8 éves kortól)
Először nem akartam jelölni a Harry Pottert, hiszen néhol már kötelező elolvasni. Nekem gyerekkorom meghatározó élménye, neki köszönhetem a könyvmolyságom (mint még sokan mások).

10. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet (12-13 éves kortól)
Mai, magyar irodalom, ráadásul roppant humoros! Egy teljesen hétköznapi tinilány életét mutatja be, aki egy hétköznapi(nak tűnő, de egyáltalán nem hétköznapi) osztályba kerül. Példaértékű az az összetartás, ami a könyvben tapasztalható, és azt az érzést közvetíti, hogy iskolába járni nem büntetés, hanem élmény.


Akartam írni egy listát azokról a könyvekről is, mit NEM AJÁNLOK semmiképpen a fiataloknak, de most nem erről van szó, ráadásul már így is hosszúra nyúlt ez a bejegyzés. Köszönöm, hogy elolvastad!

A többiek eszmefuttatása a témában

február 2. - I love Reading
február 3. - Discussion
február 4. - Fanni blogja
február 5. - Jazz könyvei
február 6. - Hagyjatok! Olvasok!
február 7. - Bookish Notes
február 8. - Enchanted by Pages
február 9. - Dora Craiban's World

2015. február 6., péntek

L. J. Smith: Vámpírnaplók 1. - Ébredés

Sorozat: Vámpírnaplók 1.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Eredeti kiadás éve: 1991
Oldalszám: 214 oldal
Fordította: Farkas Veronika
ISBN: 9789632452029
Műfaj: ifjúsági, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 3,44
Moly.hu átlag: 62%


Fülszöveg:

Elena: az üdvöske. A királylány, aki minden fiút megkaphat, akit akar.

Stefan: komoly és rejtélyes. Szemlátomást az egyedüli, aki ellen tud állni Elenának, még ha próbálja is védelmezni saját múltjának kísértő retteneteitől.

Damon: szexi és veszélyes. Hajtja a bosszúvágy Stefan ellen, aki elárulta. Elszántan próbálja megszerezni Elenát, és gyilkolni is hajlandó érte.

Két vámpírfivér története a gyönyörű lánnyal, aki nem tud választani közülük.
Pillants bele a Vámpírnaplókba és merülj el elborzasztó titkaikban!

A történet röviden

Elena visszatér franciaországi nyaralásáról, és kezdődik az iskola. Ez az év azonban nem úgy alakul, ahogy azt ő elképzelte. Egy furcsa varjú figyeli, új srác jön a suliba, aki keresztülnéz rajta, ráadásul királynői címére barátnője, Caroline is pályázik. Rögtön kinézi magának az új fiút, Stefant, de úgy tűnik, az jobban kedveli Caroline társaságát. Elenának meg kell őt szereznie, ebben barátai és exbarátja, Matt segíti. Végül egy rosszul elsült bál után Elena és Stefan összejön, és kiderül, mi is Stefan valójában, és hogy alakult eddigi élete. Felbukkan egy rejtélyes idegen is, aki szintén Elenára pályázik (bár módszerei kissé sötétek): Stefan bátyja, Damon.
Eközben a városban furcsa, véres események történnek, amit az emberek Stefan jelenlétével kötnek össze...

Véleményem

Sajnos vagy szerencsére a könyv és a sorozat kevéssé hasonlít egymásra. Mivel a sorozatot nagyon szeretem, ez a könyv kissé csalódás volt számomra (már amikor először olvastam). Elenát egyáltalán nem tudtam megkedvelni, sőt: az egyik legellenszenvesebb karakter, akivel valaha találkoztam. Egy igazi ribanc, aki úgy gondolja, a világ őérte van. Stefan az egyetlen, akit nem sikerült elsőre az ujja köré csavarnia, és emiatt sokáig hisztizik.
Stefan a múltja miatt nem tud Elenára úgy nézni, ahogy a lány Stefanra, de később kiderül: bizony már első nap felfigyelt rá. Egy buli után Elena megmentésére indul, és szépen összejönnek (persze instant-szerelem, a kedvencem... -.-).
Damon felbukkanásai nagyon érdekesek: ilyenkor Elena valahogy elfelejti, hogy van egy Stefan nevű pasija. A lány még nem tudja, hogy ki az idegen, de sejti, hogy a gyilkosságokhoz inkább neki van köze, mint Stefannak...
A könyvben kiderül Stefan múltja is: vámpírrá válása, szerelmük Katherine-nel, Daemon szerelme Katherine-nel (kicsit másképp, mint a sorozatban). Ezeket a részeket sokkal jobban kedveltem, mint a jelenben játszódókat.
A fülszöveg szerintem megtévesztő: itt még szó sincs róla, hogy Elena ne tudna választani a testvérek közül, hiszen Damon itt még ellenség!
Sok negatív kritikát kapott a Vámpírnaplók első része, de én úgy gondolom, amire való, arra jó volt egynek: kikapcsol és elszórakoztat, de mély nyomokat nem hagy maga után. Az egyetlen, ami megragadta a gondolataimat, a sok változtatás a sorozatban: össze is szedtem néhányat (lentebb). És még egy érdekes tény: Stefant Szent Istvánról nevezték el. :)

Főbb különbségek a könyv és a sorozat között

+ A sorozatban a helyszín Mystic Falls, a könyvben Fell's Church
+ Elenának egy testvére van: a sorozatban egy öccse, Jeremy, a könyvben egy kishúga, Margaret
+ Gyámjuk Jenna néni, illetve Judith néni (könyv)
+ A könyvben Elena szőke
+ A könyvben Bonnie vezetékneve McCullogh, vörös, göndör haja van, van egy nővére, és nem a nagyijával él
+ Van egy másik barátnőjük is, Meredith (nekem ő volt a kedvencem)
+ Katherine és Elena nem hasonmások: nagyon hasonlítanak, de Elena egy jó tenyérnyivel magasabb, a haja világosabb, szemöldöke pedig sötétebb

2015. február 4., szerda

Kérdőív molyoknak - Book Tag

Első Book tagemben szomorúan megemlítettem, hogy engem sosem hívnak ki ilyen bejegyzés elkészítésére. :( Most Lora Momsen megsajnált, és kihívott egy könyvmoly-kérdőív megválaszolására. Ezúton is köszönöm szépen neki! ♥

Akkor lássuk a kérdéseket! (Lora Momsen bejegyzését ITT érhetitek el.)

1. Szoktál nassolni olvasás közben?
Előfordul, de csak akkor, ha van mit (és általában teszek róla, hogy legyen) :P Arra figyelek, hogy olyan nasi legyen, amihez nem kell kézzel hozzáérni, pl. előre kockázott gyümölcs, tortavillával. Semmilyen csemege nem ér meg egy csúnya foltot a könyv lapján.
forrás: reluctantentertainer.com
2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?
Ugyanazt, amit nem-olvasás közben. Tea, kávé, szörp, üdítő... hangulattól függ. Délután kávé, télen tea, nyáron hideg üdítő jégkockával. Tavasszal ültetek majd mentát az erkélyre, hogy a nyáron folyamatos lehessen a mojito-ellátásom :D
Egy bögre kávé az új kedvenc bögrémben, a régi kedvenc kanalammal
3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?
SOHA! Viszont általában tartok a közelemben egy noteszlapot és egy tollat, hogy ha támad egy kósza gondolatom, máris lekörmölhessem. Extrém esetben pedig ott a telefonom Jegyzet applikációja.

4. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvben?
Mára rengeteg könyvjelzőt sikerült felhalmoznom, és mindig az aktuális könyvhöz leginkább passzolót használom. Régebben pedig nem használtam könyvjelzőt; mindig megjegyeztem, melyik fejezetnél tartottam.

5. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni a könyvet bárhol?
Inkább egy fejezet után csukom be a könyvet, mert nem szeretek kizökkenni a történetből. Persze előfordul a másik eset is, mondjuk amikor hirtelen beállít a tanár a terembe, vagy ha az én megállóm jön, és le kell szállnom a buszról.

6. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?
Abszolút nem. Sokáig forralom a bosszút, nem mutatva a könyvnek, hogy mennyire kikészít. Minden idegesítő mozzanatot feljegyzek, hogy aztán értékelésnél zúzhassam darabokra. *gonosz nevetés*

7. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?
Csak akkor, ha nem köt le a könyv, vagy mondjuk idegen nyelven olvasom, és anélkül nem értem a szöveget. Egyébként pedig később rákeresek, már ha eszembe jut.

8. Mit olvasol most?
Leiner Laura új sorozatának első részét (Késtél). A Szent Johanna gimi a kedvencem lett, így már nagyon ideje volt, hogy Laura újabb könyveivel is megismerkedjek. (És azt kell mondjam, határozottan tetszik, bár kamaszhiszti az van benne rendesen.)

9. Milyen könyvet vettél legutóbb?
Már kifizettem, de még nem kaptam meg: Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss. A történet sokak kedvence, de mivel a külföldi borító sokkal jobban tetszik, nem volt mese, meg kellett rendelni angolul :D 
10. Van kedvenc helyed, vagy időpontod az olvasásra?
Kedvenc időpontom az esti napszak, kedvenc helyem pedig az ágyam. De mivel ha itthon vagyok, általában kockulok, ezért minden más alkalmat használok ki az olvasásra (utazás, órák, várakozás az orvosnál, stb.)

11. A sorozatokat, vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?
Mindent! A sorozatoknál csak azért vagyok bajban, mert mindig újabbakat és újabbakat kezdek el, szeretek mindenbe belekóstolni. Ezért van az, hogy a blogon is a legtöbb értékelés sorozatkezdő kötetről szól. (Ez valami betegség lehet, tutira nem normális...) :)

12. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?
Én pont az ellenkezőjét művelem sajnos. Megveszem azokat a könyveket, amikről érzem, hogy imádni fogom őket, és mindig csak halogatom. Kicsit olyan érzés, mint amikor a húslevesnél kitolom a tányér szélére a szívét, a máját és a taraját, mondván: végére a finom falatot. (Ha ezt olvassa pszichológus, kérem, segítsen!)

13. Hogy rendszerezed a könyveidet?
Van egy hatalmas könyvespolcom, aminek balról is, jobbról is van egy polcrész leválasztva.
Legfelül, a balról leválasztott polcon A tűz és jég dala öt kötete van (egymásra pakolva, mert a Trónok harcának szuicid hajlama van, ha egymás mellé rakom őket). A középső, hosszú polcon a Vörös pöttyös gyűjteményem egy része található. (Jobbról pedig kacatok.)
A második polcon balról az Angyalsors trilógia és Dream válogatás kötetek, amennyi fért, középen folytatva a sort Dream válogatás, a maradék Vörös és Arany pöttyös, plusz szóló kötetek, a Párválasztó trilógia, a Tündérkrónikák... jobbról pedig a Harry Potter-gyűjtemény.
A harmadik polcon még nincs sok minden: Warcraft-könyvek, a Hobbit, meg egy-két könyvecske.
A negyedik polcot már takarja a karosszék, ide kerültek gyerekkorom és kamaszkorom kedvencei: a Bűbájos boszorkák, A neveletlen hercegnő naplója majdnem összes része, az Olsen-ikres könyvek, meg egy-két gyerek-fantasy.