J.K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

Sorozat: Harry Potter 6.
Oldalak száma: 624 oldal
Megjelenés éve: 2006
Eredeti megjelenés: 2005
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Half-Blood Prince
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,56
Moly.hu átlag: 95%

Fülszöveg:

A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2018. október 15. -- november 4.

...legalábbis legutóbbi alkalommal. Nem tudom, hányszor olvastam el, de nem tudom megunni. A Harry Potter az örök kedvencem, ami minden résszel egyre jobb és jobb.

Véleményem

Felkészülés a végső összecsapásra... Voldemort hatalmas feladatot bízott legifjabb hívére, Draco Malfoyra. Anyja, Narcissa teljesen kétségbeesett; ő tudja, hogy ez Draco életébe fog kerülni; ha megpróbálja, azért, ha nem, azért. Pitonhoz fordul segítségért, és Piton meg is ígéri, hogy ha eljön az idő, megteszi helyette, a megszeghetetlen esküt is letette.

Harry megtalálta az igaz családját, és el is vesztette, már megint Voldemort miatt. Idén Dumbledore különórát tart Harrynek a Roxfortban. Ezek a különórák nem tűnnek különösen hasznosnak, csak emlékeket nézegetnek a Merengőben. Később kezd összeállni a kép: minden emlék Voldemorthoz köthető valamiképp, és legyőzésének kulcsát rejti, de az utolsó kirakós darab hiányzik. Harryre bízza Dumbledore a feladatot, hogy ezt az utolsó emléktöredéket megszerezze Lumpsluck professzortól (a régi-új bájitaltantanár; Piton megkapta a sötét varázslatok kivédését).

"A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól."

Harry Lumpsluck bizalmába férkőzik, megszerzi az emléket, és Dumbledore elindítja legfontosabb küldetésén: egyenként megkeresni és elpusztítani Voldemort horcruxait.

A hatodik részre végleg levetkőzi a sorozat a gyermekirodalom jelzőt. A negyedik kötet óta vérre menő küzdelem folyik a Sötét Nagyúr és mindenki más között; ez már a háború előszele, ami áldozatokkal jár. Cedric és Sirius után most valaki olyat veszítünk el, aki a kezdetek óta fontos szereplő a történetben. (Gyanítom, hogy mindenki tudja, kiről beszélek, de ha netán mégsem, ne én legyek az, aki elspoilerezi - főbenjáró bűn, sosem bocsátanám meg magamnak). Amikor először olvastam (kb. 14 évesen), teljesen letaglózott. El nem tudtam képzelni, mi lesz így, nélküle. Mai napig is, mindig megkönnyezem, amikor látom vagy olvasom a halálát, temetését. Az élet nem áll meg, vagy de, egy kis időre mégis, aztán megy tovább, de nem úgy, ahogy kéne. Harry megfogadja, hogy nem tér vissza a Roxfortba, és barátai is vele tartanak.

A címben szereplő Félvér Herceg kiléte nagy rejtély volt (első olvasásnál, persze). Harry auror szeretne lenni a tanulmányai befejezése után, ahhoz viszont bájitaltanból is jól kellene teljesítenie. Pitonnál megbukott, így ezt az álmát fel kellett adnia. Idén azonban nem Piton tanítja a tárgyat, hanem Lumpsluck, aki valamivel gyengébb jegyet is elfogad, és mivel Harry kedveli Lumpsluckot (meg a tanár is őt), mégis beiratkozik. Tankönyve nincs, használtat kell beszereznie, és ez lesz sikerének kulcsa. A könyv a Félvér Herceg tulajdona (volt), aki teleírta hasznos jegyzetekkel, amelyeknek hála Harryből pikk-pakk bájitaltan-zseni lett. Hermione persze nem díjazta, hogy Harry csal, de az az igazság, hogy a könyv sokkal többet adott Harrynek, mint pár jó jegyet és hangos dicséretet. Így jutott hozzá a Felix Felicis szerencseszérumhoz, meg olyan tudáshoz, ami később megmentette Ron életét. De varázslatot is talált a könyv lapjain, amit maga a Félvér Herceg alkotott meg - épp csak azt nem tudta, mire való. Mígnem ki nem próbálta Draco Malfoy ellen... aki igen súlyos sérülést szenvedett a szörnyű átok hatására. Ekkor ismerte fel Harry, hogy a Félvér Herceg talán tényleg a sötét tanokat követte, de hogy ki volt az... az csak a kötet legvégére derül ki.

"A fekete mágia, azaz a sötét művészet ezerarcú, szüntelenül változó és örök. Olyan, akár egy százfejű szörny, ami minden megcsonkított nyakán új, még ádázabb és ravaszabb fejet növeszt. A fekete mágia megfoghatatlan, meghatározhatatlan és elpusztíthatatlan ellenfél."

Kedvenc részem a könyvből, francokat, az a rész, amelyik a legnagyobb hatással volt rám: amikor Dumbledore elvitte Harryt a barlangba a medálért. Rémálmaimban szokott néha előjönni a jelenet. Inferusok, hmm... és én még a thesztráloktól féltem annak idején! Mégis, mindent összevetve azt mondom, ez a második legjobb könyv, amit valaha olvastam (az legeslegjobb pedig a 7. rész, természetesen).

Nálam az őszi időszaknak szerves része a Harry Potter - ilyenkor szoktam bekuckózni puha pléd alá, HP-t olvasok, meleg teát iszok, sütőtököt eszek. Így van ez 9 éves korom óta, és remélem, így lesz mindig is.

Kasie West: Szívességből szerelem

Sorozat: -
Oldalak száma: 304 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadó: Menő Könyvek
Eredeti cím: The Fill-In Boyfriend
Besorolás: YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,92
Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:

Giával az iskolai bál kezdete előtt fél órával szakít a pasija, ezért kétségbeesésében vakmerő lépésre szánja el magát. Arra kér egy vadidegen srácot, játssza el egy estére, hogy járnak. A terv egyszerű: két óra, pár kegyes hazugság a barátnőknek. A baj csak az, hogy Gia nem tudja kiverni a fejéből a helyes ismeretlent. Aztán az élet úgy hozza, hogy viszonozhatja a szívességet … Tényleg egyre fontosabbak lesznek egymásnak, vagy kamu az egész? Alapulhat-e bármi is hazugságon? Mit gondolnak majd a barátnői, ha kiderül az igazság? Tényleg ennyire számít, hogy ki mit gondol?

Kasie West szellemes és csodálatosan romantikus regényének főhőse egy hirtelen ötlet miatt óriási galibába keveredik, és az élete fenekestül felfordul. Vajon sikerül újra megtalálnia a szerelmet, és azzal együtt önmagát is?

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2018. szeptember 22. → szeptember 30.

A borító egy nyári hangulatú szerelmi történetet sejtetett, ez alapján tettem várólistára. A "Te választod ki, hogy mit olvassak"-kihívásra (TVK) választották nekem még 2018 szeptemberében.

Véleményem

Gia egy felszínes gimnazista liba, aki ugyanilyen kétbites libákat gyűjtött barátnőkként maga köré. Gia a falkavezér, de kezd rezegni a léc a hatalma alatt. Azzal próbálja megtartani a pozícióját, hogy összeszedett egy egyetemista srácot, akit most végre bemutathat a "barátnőinek", ezzel bizonyítva, hogy még mindig ő a numero uno a csapatban. Csak hogy a srác, Brian nem teljesen analfabéta, és ráérez, hogy Giának ő nem több egy jóképű trófeánál; a döntő pillanatban, a bál estéjén úgy dönt, ebből ő nem kér.

Gia teljesen összeroskad... nincs már egyetemista pasija, már nem felsőbbrendű, mi több... a lányok talán el sem fogják hinni, hogy valaha is jártak, ami aztán végleg alá fogja ásni az uralkodását. És ekkor bukkant fel a rejtélyes idegen, aki megsajnálta a zokogó lányt. Gia ki is használta az adódó alkalmat, és rábeszélte a fiút, hogy játssza el Brian szerepét a többiek előtt. A srác végül beleegyezik, csak egy estéről van szó; Gia ezzel megkezdi hosszú hazugságsorozatát a barátnői előtt, akik kétkednek ugyan, de - egyelőre - hisznek neki.

"Gyakran vadidegenektől várjuk a visszaigazolást. Nem számít, ki lájkol. Csak az, hogy hányan."

Az élet ezután megy tovább, amíg egy különc lány, Reb fel nem keresi Giát. Ő az ál-Brian húga, aki pontosan tudja Giáról, hogy milyen ember. Most mégis a segítségét kéri: játssza el most ő a bátyja barátnőjének szerepét, és menjenek el együtt a fiú volt barátnőjének a bulijára. Gia rábólint; azóta sem tudta kiverni a fejéből a fiút.

A hazugságháló tovább terebélyesedik, eközben Gia és ál-Brian (valójában Hayden) egyre közelebb kerülnek egymáshoz; legalább a vonzalmat nem kell megjátszaniuk. Gia egyre távolodik a barátnőitől, inkább Rebbel és Haydennel tölti az idejét, és lassan rájön, hogy milyen felszínes is volt idáig.

A Szívességből szerelem egy kedves, többnyire ártatlan, egyszer olvasós történet. Nem az a fajta könyv, ami mély nyomot hagy az emberben, hanem amit elolvasol, közben kikapcsolódsz, aztán szépen elfelejted. Ez az oka annak, hogy egy évvel a befejezése után nagyon keresnem kell a szavakat, hogy mit is írhatnék róla.

Nem szokásom könyvet félbehagyni; végigolvasom, ha gyötrődök is vele (volt egy pár kivétel, főleg a végzős kötelezők, de az más tészta). Na, ezzel kínlódtam is az első fejezetben. Nem azért, mert rossz volt; sőt, vitt előre a történet, de a főszereplőt nagyon nem kedveltem (= kedvem támadt megigazítani a frizuráját). Az, ahogy bárkit kihasznál, csak hogy minden tökéletesen úgy menjen, ahogy ő kitalálta, és hogy nem lehet neki nemet mondani, mert egyszerűen nem képes elfogadni... az ilyen ember kihoz a sodromból. Nem is értem, hogy tudta őt megszeretni Hayden, aki Giával szemben egy tündéri srác, okos, intelligens, humoros és tehetséges. Miatta, és a húga, Reb miatt volt érdemes elolvasni ezt a könyvet.

"Hát ilyen érzés közel engedni valakit – döbbentem rá. Igazán megismerni, és hagyni, hogy ő is megismerjen. Azt akartam, hogy soha senkinek ne legyen többé ekkora hatalma az érzéseim felett. Biztonságosabb, ha mindent megtartok magamnak, ha nem hagyom elmélyülni az érzéseimet. Úgy mindig jobb a vége."

Én egész végig azt vártam, mikor szakad már Gia nyakába az a sok széklet, amit ő maga kavart. Voltak necces pillanatok, amikor leomolhatott volna a hazugságtorony, de valahogy mindig megúszta. A karmában nem hiszek, az csak a mesékben van, mint pl. ez a történet: Gia is megkapta a büntetését, csak nem onnan, ahonnan várta. Kár, hogy addigra már jó úton járt a változás felé. A drámakirálynőből egy egész rendes fiatal lány lett a végére.

Gia "lehengerlő" személyisége ellenére a könyv olvastatja magát, és nagyon kellemes nyári hangulata van. Általában azt szeretem, ha az olvasmányaim egy külön világba visznek el (pl. fantasy, sci-fi, disztópia), de alkalmanként jól tud esni egy egyszerű romantikus történet is. Utóbbi kategóriában pedig nem is volt olyan rossz a Szívességből szerelem.