2014. május 28., szerda

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Az újrakezdés szívás.
Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk – éppen az utolsó gimis évem előtt -, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat.
Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt.
Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán.
De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt… akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul rajtam a nyom.
Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg…
Katy
A tizenhét éves Katy Swartz a napsütéses Floridából egy nevenincs kisvárosba kénytelen költözni. Első találkozása a szomszéd sráccal, Daemonnal finoman szólva rosszul sikerül. Lehet, hogy a srác eszméletlenül dögös, de ugyanakkor nála nagyobb bunkót még nem hordott hátán a Föld bolygó.

Daemon ikerhúga, Dee viszont pont az ellenkezője: pörgős, aranyos, szeretnivaló. Katy és Dee gyorsan összebarátkoznak, de Dee-nek hirtelen el kellett utaznia. A lány szeretné megbüntetni bátyját, ezért eldugta a kocsikulcsait, amit csak akkor kaphat vissza, ha kedvesen bánik Katy-vel.
Daemon

Daemon és Katy tehát elmennek együtt egy közeli rejtett tóhoz, ahol szuper időt töltöttek volna együtt, HA Daemon nem bunkózik, és nem tűnik el hosszabb időre. Másnap túrázni mennek, de egy nagyobb, gonoszabb és szőrösebb túrázóval találják szembe magukat: egy medvével. Katy elájul, legközelebb a hintaágyukban ébred, Daemonhöz bújva.

Az eset után Katy nem bír kiigazodni Daemonön: hol kedves, hol bunkó – már amikor nem kerüli a lányt.
Mikor egy nap Katy a szomszéd városba megy könyvtárba, megtámadja egy idegen: „őket” követeli, és kis híján megöli a lányt. Szomszédja a semmiből terem ott, és megmenti. Ezután érdekes dolgok történnek, Katy-t valahogy üldözi a gonosz. Mint kiderült, Daemon és Dee földönkívüliek, és mikor Daemon megmentette Katy-t, egyúttal hatalmas fényes jelzőlámpává változtatta a gyilkos arumok számára.

Három bosszúéhes arum vadászik most már az ikrekre, és Katy-nek muszáj Daemon mellett tartózkodnia a túlélés érdekében. Számíthatunk akcióra, nevetésre és lélegzetelállítóan szexi jelenetekre egyaránt!
Több értékelésben is olvastam, hogy ez a könyv a Twilight (gyenge?) utánzata. Kár tagadni, tényleg vannak hasonlóságok, DE! Az Obszidián sokkal izgalmasabb, a főhős nem egy nyálas csillogó vámpír, a főhősnő nem egy mihaszna liba, soroljam még? A Twilightot is szeretem, de az Obszidiánt IMÁDTAM.

Teljesen egyetértek Deborah Coke-kal (akinek a véleménye a borító elején található): alig bírtam letenni a könyvet, faltam a sorokat, Daemonbe azonnal és menthetetlenül belezúgtam, és azonnal akarom a következő kötetet!

Üdítő végre nem vámpírokról olvasni; ez a földönkívüli sztori még új nekem, de nagyon tetszik. Biztosan sok mindent ki lehet még belőle hozni – elvégre külföldön már öt (és egy kiegészítő) kötetet megélt a sorozat.

Egy-két szó a főszereplőkről:
Katy: már a történet elején szimpatikus lett, a végére pedig kifejezetten megszerettem. Még ő sem tudja magáról, de igazán belevaló csaj – vagy csak Daemon hozza ezt ki belőle? :) Nem sopánkodik, hogy jaj, mentse meg valaki, hanem a tettek mezejére lép, és hős lesz belőle. Ja, és ráadásul könyvmoly, még blogot is ír! :)
Daemon: Az igazi férfi bár csak tizennyolc éves; neeem, erre gondolni sem akarok! Az egyik percben még lekevernék neki egy pofont, a másikban már elakadt lélegzettel nyáladzok utána… Elég… khm… romantikus(?) pillanatokat köszönhetünk neki. Hé, a szomszéd ház üresen áll, lehet beköltözni! :P
Dee: Daemon kishúga (kemény négy perccel fiatalabb). Aranyos és szeretnivaló, bár néha képes túlpörögni a dolgokat. Igazi jó barátnője Katy-nek, remek párost alkotnak.

Köszönet az írónőnek, amiért ilyen szuper olvasmányt „dobott össze”! Új kedvencet avattam, és nem kérdés, a sorozat többi kötetét is birtokolni akarom. Mert Daemonből sosem elég! ;)

Christie Golden: A klánok ura

A véres háború után, amikor a tündéknek, törpöknek és az embereknek sikerült visszaverniük az orkok, sárkányok, goblinok és trollok seregeit, az egykor diadalmas légióknak már csak maradványai léteznek. Az orkok kisebb csapatai ugyan még nem adták fel a harcot, de többségük az emberek által ellenőrzött fogolytáborokban tengeti életét.
A titokzatos ork, akinek az emberek a delej nevet adták, csecsemőkora óta az ellenség városában nevelkedik. Kegyetlen ura annak idején harcolt az orkok ellen, most viszont saját fajtájának leigázására készül. Ördögi terhéhez Delejt is fel akarja használni, ám számításaiba némi hiba csúszik. Delej szétzúzza láncait, és elindul, hogy megkeresse övéit, a klánját. Két világ között őrlődve próbálja megtalálni helyét, és végül sikerrel jár: a rabszolgából először gladiátor, majd sámán válik, végül pedig ő lesz a klánok ura.
A becsület, barátság, szeretet és gyűlölet sagája, egy ork életének igaz története.
Gul'dan
Gul’dan, a boszorkánymester hatalomért árulást követ el. Amikor erre Durotan rájön, Gul’dan ellen uszítja a Frostwolf klánt. Gul’dan és az Árnytanács száműzi ezért a Frostwolf klánt, de Durotan nem adja fel: párjával, Drakával és kisfiukkal útra kel, hogy figyelmeztesse Orgrim Doomhammert és klánját, a Warsong klánt. a megbeszélés után azonban aljas támadás áldozatai lesznek, Durotan és Draka életét veszti, a kis ork csecsemő pedig magára marad a vadonban…

Aedelas Blackmoore
Aedelas Blackmoore, Durnholde Keep hadnagya talál rá a csecsemőre, és gonosz tervet eszel ki: kiképzi az orkot, aki gladiátorként rengeteg pénzt teremt, végül a Szövetség ellen fordítja, ezzel a világ ura lesz. Hazaviszi tehát a zöld csecsemőt, akit szolgája, Tammis Foxton felesége táplál majd.

Taretha Foxton
Az ork szépen cseperedik, megkapja a Thrall nevet (a könyvben Delej, de igazából rabszolgát jelent). Tanul harcolni és írni-olvasni, és hamarosan az arénák királya lesz. Aedelas azonban továbbra is gyűlölettel bánik vele; egyetlen boldogsága a szőke leány, Taretha Foxton titkos levelei, aki kisöccseként tekint Thrallra.

Sok-sokévnyi raboskodás után Thrall elhatározza, hogy megszökik. Ebben Taretha segít neki. Fájdalmas búcsút vesznek, majd Thrall útra kél. Hamar elfogják az emberek, és bekerül az egyik ork fogolytáborba. Megdöbbenve veszi észre, hogy ezek az orkok még csak nem is hasonlítanak pusztító, kegyetlen harcosokra, mint ahogy tanították neki. Ezek a hatalmas zöld szörnyek megtörtek voltak, nem akarták a szabadságot, csak a halált várták csendesen.

Grom Hellscream
Orgrim Doomhammer
Thrall persze megszökött, és továbbindult, hogy kiderítse, ki ő, és hova tartozik. Így jut el Grom Hellscream táborába, ahol választ kap a megtört orkok kérdésére. Amikor legyőzték Gul’dant, és megtisztították az orkok lelkét a démonoktól, többé már nem maradt semmi fontos az életükben. Grom támogatását megkapta Thrall, és tovább indul útján.

Eléri a Frostwolf klánt, ahol egy öreg sámán elmeséli neki, ki volt az apja. Thrall, bár magának követelhetné a vezéri posztot, mégis alázatosan viselkedik, és hamarosan sámán válik belőle.
Grom Hellscream és Orgrim Doomhammer oldalán elindul, hogy felszabadítsa az elfogott orkokat, és Aedelas ellen is bosszút tervez. A háború áldozatokat követel, de a tét mindennél fontosabb.
Thrall
Évek óta érdekel a Warcraft-történelem, de csak most szántam rá magam, hogy olvassak is róla. Örülök, hogy ezt választottam elsőként, mert a húgom elolvasott pár Warcraft-könyvet, és hirtelen Alliance-párti lett. Nos, ha egyszer kezébe veszi A klánok urát, remélem, változik a véleménye. Most ugyanis részei lehetünk annak, hogy épül fel az Új Horda, akik többé nem a gonosz, vérszomjas gyilkológépek, mint korábban voltak.

Problémám igazából a tulajdonnevek lefordítása miatt volt. Komolytalanná vált így a történet, sokkal meseszerűbbé, pedig nem gyerekeknek íródott. Íme néhány példa:

Aedelas Blackmoore – Setétláp Édalász
Taretha Foxton – Rókalyuki Taretha
Durnholde Keep – Barnavár
Durnholde Keep a rombolás után
Szerintem aki nem játszik/játszott valamely Warcraft-játékkal vagy WoW-val, sok mindent nem fog belőle megérteni, így inkább játékosoknak ajánlom e könyvet – mégpedig kötelezően. Higgyétek el, sokkal élvezetesebb úgy játszani, ha tudjuk, mi-hogy-miért van, és ki kicsoda. :) Irodalmilag ugyan nem nevezném mesterműnek, de én sokat tanultam belőle.

2014. május 26., hétfő

Kiera Cass: The One – Az Igazi

(A Párválasztó 3.)

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
A Párválasztóban csupán négy lány maradt: America, Celeste, Elise és Kriss. Úgy tűnik, Maxon Americát kedveli leginkább, mégis, továbbra is ódzkodik attól, hogy valakit elküldjön. Ezért gondolja úgy America, hogy ideje küzdeni a hercegért.

Annak ellenére, hogy America most már ténylegesen versengeni kezd, kialakul a lányok között egy újfajta viszony. Sokkal összetartóbbak lesznek, még Celeste is kedvenccé növi ki magát.

Végre megtudhatjuk a lázadók céljait, az északiak hajlandóak tárgyalni Maxonnal és Americával. Titkos szövetséget kötnek, Maxonnak, Americának és Aspennek muszáj kiszökniük a palotából egy találkozó erejéig. Egy valamire azonban nem gondolnak, és a kiruccanás kis híján tragédiába fullad.

A déli lázadók eközben igyekeznek tönkretenni a Párválasztót, azzal, hogy kaszt szerint kezdenek tisztogatni. A halálesetek száma megsokszorozódik, ezzel már a Palota sem tud elbánni. America elintézi, hogy Olaszhon és az északi lázadók szövetkezzenek, így mindkét fél megkapja, amit akar.

A nehézségek ellenére a Párválasztó továbbra is fut, Maxon és America között vibrál a levegő. A lánynak szembe kell néznie előző szerelmével, annak elmúlásával és apja nagy titkával is. Mégis szinte végig érezzük, hogy a herceg és America egymásnak lettek teremtve. De meddig őrizheti a titkát a lány, és mi történik, ha kiderül?
Annyira vártam már a trilógia befejező kötetét, hogy amikor végre valahára kézhez kaptam, le sem bírtam tenni! Kb. öt óra alatt elolvastam, és egyszerűen imádtam.

Az előző két kötet is kedvenc lett, de a nyomába sem érnek a harmadiknak. Annyira izgalmas volt, hogy többször azon kaptam magam: visszatartom a levegőt. Ezt az izgalmat leginkább a lázadós szálnak köszönhetjük, mert végre megtudjuk: kik ők, mit akarnak, és mire lennének képesek.

Másrészt ott van az édesen romantikus szál, amit csak vigyorogva tudtam olvasni. Szerencsére a szörnyűségek mellett ebből is kapunk egy adaggal; és kell is, mert ez tartja a lelket az olvasóban.
Forrás: http://hu.pinterest.com/pin/568438784187988440/

Bár szinte végig úgy néz ki, tudjuk, hogyan fejeződik be a Párválasztó, szembe kell nézni még egy fontos tényezővel: Aspennel. Hiába szerelmes America Maxonba, előző kapcsolatát képtelen lezárni. El sem tud képzelni egy olyan életet, amiben Aspen nincs jelen, és ez fog még bonyodalmat okozni a történetben.

Előbb említettem, hogy úgy érezhetjük, kiszámítható a verseny végeredménye. Ez egészen addig a pontig igaz, amíg az írónő a leges-legvégén csavar egy jó nagyot a sztorin. Ezzel minden a feje tetejére áll, és én is kiakadtam: ez nem lehet igaz, ennek nem így kéne lennie! Ekkor jön egy újabb csavar, és az előbbi felháborodásom sokkba csap át: bár végződne minden rosszul, DE NE ÍGY! Ez hihetetlen, ez nem lehet igaz!

Egyszóval érzelmi hullámvasútra ültetett Kiera, és lélekben hánytam és sikítottam és sírtam és nevettem, de mégis ez volt az az utazás, amit kár lett volna kihagyni. A befejező kötet is kedvenc lett. Respect!


Forrás: theselection.wikia.com
Utóirat: Hatalmas köszönet a GABO kiadónak, amiért ilyen hamar a kezünkbe vehettük Az Igazit! (Viszont nem ártana újból végignézni az egész sorozatot, mert RENGETEG hiba van benne.) :(
 

Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva

Egyre csak ugyanazok a kérdések zakatolnak a fejemben: Mit akarhat tőlem ez a srác? Hogy hagyhattam, hogy ez történjen? VAJON MEG FOGOK HALNI?

A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.

Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt?

Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról. 
Történetünkben Grace végig egy tiszta fehér szobában van, ahol tényleg minden vakítóan fehér. Nem önszántából, hanem egy rejtélyes idegen, Ethan akaratából kell ott lennie (aki, mint kiderült, elrabolta). Ethanről semmit sem tudunk, csak annyit, hogy valamiért szeretné, ha Grace papírra vetné élettörténetét.

Így hát Grace elmeséli, hogyan jutott arra a döntésre, hogy megölje magát. Megismerkedését Sallel, összeveszésüket, kibékülésüket, és a nagy titkot. Megismerkedését Nattel, édesen-undorítóan szerelmes kapcsolatukat, összeveszésüket, és a nagy titkot.

Mindeközben Ethan továbbra is fogva tartja a lányt, de egyre furcsább dolgok történnek, hihetetlenek és megmagyarázhatatlanok. Ki ez a srác egyáltalán? És hol van Grace? Ez most tényleg megtörténik?
A fülszöveg alapján mire is számíthat az olvasó? Egy izgalmas történetre, ahol sokkoló titkok leleplezése után fény derül a nagy rejtélyre? Én erre számítottam, és sajnos csalódnom kellett. De nézzük ezt elemeire szedve:

Izgalmas: hát nem. Grace megismerkedik Sallel, összebarátkoznak, majd összevesznek. Grace megismerkedik Nattel, teljesen belezúg. Grace és Sal kibékülnek, Grace valamiért nagyonnagyon szeretné, ha Sal és Nat megismernék egymást és összebarátkoznának. Valami fura, de nem tudjuk, hogy mi. (Illetve az olvasó könnyen kitalálhatja a szitut, de Grace-nek nyilván lassabban működik az agya.)

Sokkoló titkok: azaz csak sokkoló lett volna, ha nem pakol az írónő elénk minden egyes jelet, ÉS nem hangsúlyozza ki ezeket direkt figyelemfelkeltő mondatokkal. Lássuk példaként a pillanatot, amikor Sal és Nat megismerkednek:
„Odalopóztam Nat háta mögé, és átkaroltam a mellkasát. […]
- Grace! A frászt hoztad rám! – Meg akartam csókolni, de kicsit elfordította a fejét, pont annyira, hogy az ajkam az arcát érje a szája helyett. […] Végül Sal felé fordultam, és azt kérdeztem:
- Tehát… úgy látom, már össze is ismerkedtél Nattel.
Sal bólogatott.
- Igen, azt hiszem. – Azzal rámosolygott Natre, aki félszegen visszamosolygott rá.
- Akkor nincs szükség a szokásos béna bemutatásra, szuper! – Azzal hirtelen Nathez fordultam, szigorú arckifejezéssel. – Nem akarsz mondani valamit? – Visszanézett rám, és lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha pánikot láttam volna az arcán. A tekintete ide-oda járt Sal és köztem, mintha az arcunkról akarná leolvasni a választ.”
Hát nem furcsa a dolog?

Nagy rejtély: erről inkább nem mondok semmit, mert nem szeretek spoilerezni, de ezt is sejtettem előre Ethan furcsa dolgaiból, és ami körülötte történik.
Lássuk a szereplőket is:

Grace: tizenhét éves, szuicid hajlamú, vagdossa magát, alkesz, és egy igazi ribanc. Néha kedvem lett volna pofán vágni, hogy térjen már észhez! Arról meg ne is beszéljünk, ami a mentalitását illeti: tudatában van annak, mikor mit NEM kéne mondania. Természetesen csakazértis kinyitja a száját, és utána csodálkozik, hogy miért haragszanak rá megint. Szerintem ez az egyik legirritálóbb tulajdonság egy „főhős” esetében.

Sal: Grace legjobb barátnője (??). Józan, okos lánynak állította be az írónő, de ezt mindjárt meg is cáfolja, amikor Sal teherbe esik. A hab a tortán az volt, hogy ezért Grace-t hibáztatta – na itt már nevetnem kellett, ekkora hülyeséget még nem olvastam.

Nat: hmm, tökéletes pasi, csak egy kicsit titkolózós és hazudozós. Akármilyen „tökéletes” is, nekem bizony nem kéne.

Ethan: a titokzatos idegen, aki elrabolta Grace-t. Néhány kiragadott mondat a leírásából: „Eszméletlenül szép. Igen, kifejezetten szép. […] Az arca tökéletes. Komolyan, olyan, mintha éppen most pottyant volna le egy festményről, vagy ilyesmi. Az arccsontja, a szemöldöke, az orra, az állkapcsa. Minden pont ideális rajta. És a szája… neki van a legérzékibb ajka, amit valaha láttam. És veszettül jól csókol. […] Ethan bőre csodás. Ölni tudnék érte, hogy az enyém is olyan tiszta legyen. […] Nem igazán meglepő, de a teste is gyönyörű. […] És ráadásul nagyon klasszul öltözik. […] Tökéletes párkapcsolati alapanyag.”

És hogy mit tanít a történet a fiataloknak? Rúgjál be, bújj be minden arra járó pasi ágyába, és ha valamiért üresnek érzed az életed, hát csak keress egy pengét, és hasítsd fel a bőröd. A fájdalom felszabadít, és hidd el, minden problémád megoldódik.

Nos, köszöntem a jó tanácsokat.
 



2014. május 21., szerda

Kreatívkodás: TBR Jar

TBR Jar


Vörös pöttyös? Szeretem. nemrégiben osztotta meg Facebookon az alábbi TBR (to-be-read, azaz elolvasásra váró) Jar  ötletét, ami annyira megtetszett, hogy egyből azt gondoltam: ilyet én is akarok!



A lényege: cetlikre felírod az olvasandó könyvek címét, összehajtogatod, és egy befőttes üvegbe teszed. Ha legközelebb tanácstalan vagy, mit olvass, csak húzz egy cetlit! :)









Nos, az én várólistám kb. 380 könyvből áll (itthoni olvasatlanok, újraolvasásra várók, kölcsönvehetők, stb.), és egyre csak gyarapodik. Hajlamos vagyok a régebbieket elfeledni, és csak az új könyvekre fókuszálni, így ez a módszer motiválhat, hogy a nagyon régóta olvasásra váró könyvek is előtérbe kerüljenek.

Várólista kicetlizve

Hozzávalók:
  • befőttes üveg
  • olvasandó könyvek címei cetliken (csomagolópapír belsejére írtam ki őket)
  • némi tingilingi, amivel díszíted (én szaténszalagot, csipkét, gombokat és műanyag bigyókat használtam)
  • ragasztópisztoly
  • némi szabadidő

És kész is van!



Karen Marie Moning: Új nap virrad

(Tündérkrónikák 5.)

Figyelem! A fülszöveg SPOILERT TARTALMAZ(HAT) az előző rész(ek)re vonatkozóan!

MacKayla Lane sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja: minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt addigi életében.

A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit önnön hibájából elvesztett.

Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de az Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is!

Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldásra vár.

Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történt valójában V’lane-nel? Egyáltalán, ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac?

De ami a legfontosabb: maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?
Mint ahogy az előző kötetek történetét sem, ezt sem lehet elmesélni anélkül, hogy valamit lelőnénk, így inkább csak a saját véleményemre szorítkozok a bejegyzés megírása során. :)

Ilyen érzelmeim támadtak a könyv olvasása során:

Miért pont ő?!?!

Ez most komoly?
Utálom, utálom, utálom!!

♥♥ Barrons ♥♥
Háhá, most jól megkapták!
Mivan?!?
MIVAAAAAN?!?!?!
Rengeteg akció volt ebben a könyvben, kb. minden fejezetben újabb és újabb kérdés merült fel, de ahogy a fülszöveg is ígéri: az utolsó oldalakig semmi sem derül ki. Ha valamikor a könyv közepe felé azt hiszed, hogy igen, erre a válaszra vártam – fogja magát az írónő, és képedbe vág valami új infót, amitől megint minden borul. De még milyen jól csinálja!

Fantasztikus befejező kötetet kaptunk a sorozathoz. Izgalomban bőven felülmúlja az előző részeket. Azt hitted, ez nem lehetséges? Hát pedig igen! :) Úgyhogy nem érdemes felhagyni a sorozattal az első részeknél, mert sokkal-sokkal jobb lesz.

Ui.: Hatalmas köszönet illeti K. M. Moningot, amiért létrehozta Jericho Z. Barronst (♥♥♥). Neve sose merüljön feledésbe!

 


2014. május 12., hétfő

George R. R. Martin: Kardok vihara

(A tűz és jég dala 3.)


Figyelem! A fülszöveg és az értékelés SPOILERT TARTALMAZ(HAT) az előző rész(ek)re vonatkozóan!
Tolkien óta alig született történet, amely annyira rabul ejtené egy egész nemzedék képzeletét, mint A tűz és jég dala, George R. R. Martin hatalmas fantasyeposza.

Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet a könyörtelen hatalomvágy taszított hanyatlásba. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültségeket és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik…

Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló érzékletességgel jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a fantasy történetébe.

A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata – minden kötete letehetetlen olvasmány.
Tovább fokozódik a feszültség Westerosban és Westeroson kívül. Ezúttal az eseményeket 10+2 (Chett – prológus, Merrett Frey – epilógus) karakter szemszögéből ismerhetjük meg:

Jaime Lannister
Ser Cleos Frey és Tarth-i Brienne kíséretében haza indul Királyvárba, miután Catelyn elengedte őt a lányaiért cserébe. Vargo Hoat, a kecske elfogja őket, ami Jaime-nek egy végtagjába kerül. Harrenhal ura, Roose Bolton elengedi őt, ha megmondja apjának, hogy neki semmi köze Jaime kezének elvesztéséhez. Jaime végül így juthat vissza Királyvárba, ahol ismét a Királyi Testőrség parancsnoki posztját foglalja el. Kiszabadítja börtönéből Tyriont, ezzel megpecsételve egy férfi és egy nő sorsát.

Arya Stark
Sikerül megszöknie Harrenhal várából Gendry-vel és Meleg Pitével. Berric Dondarrion néhány embere rájuk talál, onnantól együtt folytatják útjukat – nem teljesen önszándékukból. Először Meleg Pite, majd Gendry morzsolódik le a menetből, akik kevésbé kalandos életre vágynak. Arya végül megszökik, de a Véreb rátalál, és elfogja. Arya így újból értékes fogoly lesz, de minden éjjel bosszúról álmodik. Amikor a Véreb karmaiból is elszabadul, felszáll az első hajóra…

Catelyn Stark
Egyszerre gyászolja elvesztett szeretteit, ápolja haldokló apját és bűnhődik Jaime Lannister elengedése miatt. Amikor Robb egy feleséggel állít „haza”, a háborút veszett ügynek érzi, hiszen ezzel megsértette Walder Frey-jel kötött alkujukat. Walder Frey nehéz természet, de talán sikerül megbékíteni, ha Cat öccse, Edmure elvesz egy Frey-lányt. Az esküvő azonban balul sül el, ahogy azt Catelyn előre sejtette…

Sansa Stark
Joffrey „szerelmétől” megmenekült, de Királyvárból nem. Margaery-vel egészen összebarátkozott, és a Tyrellek szervezkedni kezdtek, hogy Sansát hozzáadják Garlan Tyrellhez, a Viráglovag mozgássérült bátyjához. Amikor erről tudomást szerzett Tywin, azonnal hozzáadta Sansát Tyrionhoz. A nász megtörtént, de nem teljesült be, és persze Sansa továbbra is megszökni tervezett. Az ideális éjszaka Joffrey menyegzőjén jött el, amikor Ser Dontos kijuttatta őt Királyvárból, Kisujj pedig elvitte Sasfészekbe.

Bran Stark
Hodorral, Meerával, Jojennel és Nyárral továbbra is a Falon túlra tartanak, hogy megtalálják a háromszemű hollót. Egy titkos föld alatti járaton tudtak átmenni Hidegkéz segítségével (aki Saméket is áthozta).

Daenerys Targaryen
Végigmegy a rabszolgatartó városokon, és felszabadítja őket. Serege hatalmasra dagad, bár javarésze harcképtelen, és csak lassítja a menetet. Minden városban talál követőket és ellenségeket egyaránt, és bölcs tanácsadóinak és sárkányainak köszönhetően győzelmet győzelemre halmoz. Végül Meereenben úgy dönt, megtartja a várost, és végre királynőként uralkodik.

Havas Jon
Félkezű Qhorin utolsó parancsára beállt a vadak közé, hogy megismerje a tervüket. Arra azonban nem számított, hogy gyengéd szálak fogják fűzni a nála idősebb vad Ygritte-hez. Így hát a vadakkal indult meg a Fal felé, és megmászták. Amikor megérett a pillanat a szökésre, Jon nem habozott, megragadta az alkalmat. A Falon nem fogadták nagy szeretettel, köpönyegforgatónak hívták, és csak azután enyhültek meg, hogy sikeresen megvédte a Falat a falon túli király csapásaitól.

Tengerjáró Davos
A feketevízi csata után sokáig a sziklákon haldoklott, de életét megmentette egy arra járó hajó. Úgy érzi, küldetése, hogy a Vörös Papnőt megölje. Stannis árulásért börtönbe zárja, de utána kinevezi Segítőnek. Davos őszinte segítőnek bizonyul, még olvasni is megtanul, hogy igazán jól szolgálhassa Stannist. Így akad kezébe egy elkallódott levél, amiben a Falról könyörögnek segítségért…

Samwell Tarly
Új nevén a Gyilkos, mióta megölt egy Mást. Sikerül Craster erődjéből megszöktetnie Szegfűt, és együtt indulnak a Fekete várba. Az ő eszének köszönhetően méltó parancsnok állhat az Éjjeli Őrség élére.

Tyrion Lannister
A feketevízi csata után arra ébredt, hogy hiányzik az orra, és a Segítő Tornyát egy sötét cellára cserélték időközben – azaz őt cserélték le az apjára. Apja nem hálátlan, Tyriont pénzmesterré nevezi ki, és Deres örökösévé teszi Sansa keze által. Joffrey menyegzőjén kétes helyzetbe keveredik, és egy nagyon komoly bűnt varrnak a nyakába. A tárgyaláson küzdelem általi ítéletet kér, Oberyn Martell, Dorne hercege harcol majd az ügyéért a Hegy ellen. A harc váratlan kimenetele miatt Tyrion is halálra van ítélve, de bátyja megmenti. Szökés közben még egy ügyet el kell intéznie, és két, számára fontos személyt a túlvilágra küld.
Állítólag a sorozat legjobb része ez a mostani, de azt biztosan mondhatom, hogy még az első kettőnél is jobb. Végig izgalmas, és majdnem minden fejezetben történik valami, ami miatt az ember tovább és tovább akarja olvasni.

Mégis akkor miért telt bő két hónapba elolvasnom? Egyrészt mert még soha életemben nem olvastam ennél hosszabb könyvet (1200 oldal), másrészt mert az első felét láttam már sorozatban. Egész az első feléig lassan haladtam, mert nagyjából tudtam, mi fog történni. A többi része viszont nekem is meglepetés volt, így a tíz nap alatt, mialatt ledaráltam, többször esett le az állam, mintsem számolni tudtam volna!

Spoilereket természetesen nem szeretnék közzétenni (nem vagyok én kegyetlen), de ez a kötet is bővelkedett vérben, igazságtalanságban és halálban. És egy jó tanács a végére: NE OLVASD EL ELŐRE AZ EPILÓGUST! Olyan információ derül ki belőle, amitől azonnal a kezedbe akarod majd kaparintani a Varjak lakomáját! ;)