2014. szeptember 30., kedd

Agatha Christie: Öt kismalac

(Hercule Poirot 24.)

Olvasd el nyugodtan, a blogbejegyzés nem tartalmaz spoilert! :)
Poirot mestert egy szép napon egy elegáns fiatal hölgy, bizonyos Carla Lemarchant keresi fel, és különleges üggyel bízza meg. Carla édesanyját gyilkosságért életfogytiglani börtönre ítélték, s röviddel büntetésének megkezdése után meghalt – az áldozat pedig nem volt más, mint Carla édesapja, Amyas Crale, a híres festő. Tizenhat esztendő telt el a híres bűnügy óta. Carla közben nagykorú lett, megtudta szüleinek tragikus történetét, és elhatározza, hogy kideríti anyja ártatlanságát.
Tizenhat év után keresi fel Hercule Poirot az ügy öt, még élő tanúját, tizenhat év porát fújja le a régi élményekről, szenvedélyekről; egyetlen tragikus napról öt különböző vallomást szembesít, hogy megtudja: ártatlanul ítélték-e el Caroline Crale-t, s ha igen, vajon öngyilkos lett-e Amyas Crale, ez a zseniális művész és csupa élet férfi, avagy az öt tanú – az „öt kismalac” – közül valamelyik volt-e a gyilkos…
És hiába telt el tizenhat év, hiába borított sok mindenre fátylat a feledés, Hercule Poirot – aki természetesen mit sem veszített zsenialitásából – bravúros logikával kideríti az igazságot…
Egy kismalac piacra járt,
Egy kismalac meg otthon ült,
Egy kismalac sok húst evett,
Egy kismalac hoppon maradt,
Egy kismalac meg visított: ui, ui, ui.
A tények adottak: Caroline Crale-t elítélték férje, Amyas Crale meggyilkolásáért. A férfi söröspoharában konnint, azaz mérget találtak. A nő többször fenyegette a férfit, hogy megöli, amiért elhagyja őt a fiatal Elsa Greer-ért. A férfit később holtan találják, miután Caroline ellopta a mérget a szomszéd Meredith Blake-től. A tárgyaláson Caroline nem harcol az igazáért és a szabadságért, beletörődik a büntetésbe. Halálos ágyán levelet ír a lányának, amiben ünnepélyesen megvallja, hogy nem ő a bűnös. Az ügynek öt tanúja volt.

Egy kismalac piacra járt…
Philip Blake, az üzletember, Amyas legjobb barátja, Caroline ellensége.

Egy kismalac meg otthon ült…
Meredith Blake, Philip bátyja, Crale-ék szomszédja. Növényeket gyűjtött, mérgeket és gyógyszereket kotyvasztott. Saját laboratóriumában előadást tartott többek között a koniin hatásairól.

Egy kismalac sok húst evett…
Elsa Greer, Amyas portréjának tárgya, valamint ifjú szeretője. A család nyugalmának szétbomlasztója.

Egy kismalac hoppon maradt…
Cecilia Williams, Caroline húgának nevelőnője. Vénkisasszony, feminista. Mindenben Caroline mellett állt.

Egy kismalac meg visított: ui, ui, ui…
Caroline kamaszkorú húga, Angela Warren. Caroline megsebesítette csecsemőkorában féltékenységből, a lány egész életére torz és fél szemére vak lett. Caroline bűntudatból mindent megadott neki, mindig őt tette első helyre. Amyas-szal gyakran összekülönböztek.

Poirot mindenkit meglátogatott, meghallgatta beszámolójukat az ügyről, valamint írásos beszámolót is kért tőlük. Öt különböző történetet kapott, ebből következtette ki a gyilkos kilétét.
A krimi királynője most sem hazudtolta meg önmagát: zseniálisan göngyöltette fel az ügyet a kis belga detektívvel. Eleve a legártatlanabbnak tartott tanút jelöltem meg magamban bűnösnek, és a végén tényleg rá célzott Poirot. Büszkeségem nem tartott sokáig, mert egy csavarral minden más megvilágításba került, s én tátott szájjal meredtem a sorokra. Egyetlen apró tény kiemelésével más vált gyanúsítottá, más indokkal.
A mester alakítása hozta az elvárt szintet, tessék mindenki maga is meggyőződni erről! :)

A Crale család
Ui (hehe).: A filmváltozat Trónok harca-rajongóknak kötelező! Az áldozatot ugyanis Aiden Gillen, azaz Petyr 'Kisujj' Baelish alakítja ;)

2014. szeptember 22., hétfő

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

(Csak lélegezz! 1.)


„Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?”

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben láthatatlanná válna. Ennek ellenére rögeszmésen ragaszkodik a gondtalan és boldog élet látszatához: úgy öltözik, hogy senki ne lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esnek a tökéletességtől a mindennapjai. Egyszer azonban váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen szembenézni jelenlegi helyzetével és önmagával. Ám ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat…

Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a kritikusok körében is nagy sikert aratott Csak lélegezz! trilógia első kötete.
Emma Thomas világa felfordul, amikor édesapja meghal, anyja pedig magára hagyja, s nagybátyja családjához kénytelen költözni. Attól fogva nagynénje pokollá teszi az életét. A titkot Emma az élete árán is őrzi, nehogy unokatestvéreitől elvegyék az anyjukat. Egyedül legjobb barátnőjét, Sarát avatja be a dologba.

Emma minden szakkörön részt vesz, valamint tagja a foci- és a kosárcsapatnak is, hogy minél kevesebbet kelljen otthon töltenie. Egy napon új diák érkezik, Evan, aki szemmel láthatóan érdeklődik Emma iránt, és a vonzalom kölcsönös. Emma tudja, hogy nem kerülhet közel a fiúhoz, mert ezzel a titka veszélybe kerül, de hát a szívnek nem lehet parancsolni. Jó barátokká válnak, mígnem Evan rájön, mi folyik Emmáéknál. Ekkor Emma megszakítja a kapcsolatot Evannel.

Evan nagyon csalódott, el is költözik, Emma pedig Drew párja lesz, de továbbra is minden éjjel Evanért sikoltozik álmában. Amikor Evan hall egy pletykát Emmáról és Drew-ról, azonnal hazatér, s minden a helyére billen. Megfogadja, hogy nem hagyja, hogy Emmának újból baja essen. De ha javulni is látszik minden, Carol nem fogja tétlenül nézni…
Komoly témára épül a könyv, a családon belüli erőszak sokkal elterjedtebb, mint gondolnánk. Ettől függetlenül nagyon logikátlannak érzem a történetet, el is mondom, miért:
- Emma senkinek nem szól a dologról, mert unokatestvérei úgy elveszítenék az anyjukat, aki egy idegbajos ribanc (nem lenne jobb nekik is?)
- Emma nem lehet szerelmes Evanbe, mert a titok nincs biztonságban (akkor miért veti magát Drew karjaiba?)
- Carol mindig olyankor bünteti Emmát, amikor semmi oka rá, mondjuk amikor Emma épp a házimunkát végzi (f*ck logic)
- Carol utálja, hogy Emma náluk lakik, mégsem engedi soha sehova (hogy még többet náluk legyen, mert annyira szereti)
- Emma utálja, ha Sara megöleli, mert fáj neki; érdekes módon sem a foci, sem a kosarazás nem fáj, még az sem, amikor buliban részeg fiúk ölelgetik
És mindezt, Emma és Evan (se veled-se nélküled) szenvedéseit ötszáz oldalon keresztül húzza az írónő, miközben nem történik kb. semmi érdekes. Kövezzetek meg, de már vártam, mikor jön Carol, és csinál valami nagyon durva ocsmányságot Emmával. :P

És a legdurvább mind közül, amiért konkrétan kiidegelt a könyv: körülbelül két oldalanként elakad Emma lélegzete, vagy leáll a tüdeje, vagy nem bír levegőt venni, és ezek szinonimái… Értem én, hogy utalás a címre, meg minden, de amikor két oldalon belül háromszor akad el a csaj lélegzete, már azt kívántam, bárcsak örökre akadna el…

Sajnálom azért, mert szeretni akartam, de Emma nem könnyítette meg a dolgomat :( Nem akarok senkit arra sarkallni, hogy kerülje el messzire a könyvet, mert (túl) sokan imádták, de nálam aligha üti meg a mércét.

2014. szeptember 13., szombat

James Dashner: Az útvesztő

(Útvesztő 1.)


Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.

Thomas
Thomas a Tisztáson találja magát emlékek nélkül, mint ahogy a fülszöveg is írta. Egy csapat fiú állja körül, akik már számítottak a következő újonc, azaz Zöldfül érkezésére. Nem magyaráztak el mindent egyből Thomasnak, csak lassan akarták beavatni, de Thomas mindenre azonnal kíváncsi. Sokkolja az Útvesztőnek a puszta létezése is, hát még az, hogy miért vannak ide bezárva, és mik azok a halálos lények odakint.

Másnap újra jön a lift, és felhozza az első (és egyben utolsó) lányt. A lány megszólalt: „Minden meg fog változni”, majd kómába esett. A markában egy papírt szorongatott, a következő felirattal: „Ő az utolsó. Örökre.”

Teresa
A Tisztáson élő fiúk – tisztársak – a lány jöveteléért Thomast tették felelőssé. Thomas azt állította, hogy semmi köze hozzá, de belül érezte, hogy ismeri valahonnan a lányt.

Amíg a lány kómában feküdt, folyt tovább az élet; Thomas kipróbálta a munkákat – mert mindenkinek dolgoznia kell. Egyre erősebb vágyat érzett, hogy Futár legyen, aki az Útvesztőt fedezi fel. Álma valóra válik, amikor harmadmagával kint tölt egy éjszakát az Útvesztőben, ráadásul túl is éli. Rájön, hogy a falak mozgása egy kód, amit meg kell fejtenie ahhoz, hogy kijuthassanak.

Elmélkedését a lány, Teresa hangja zavarja meg, amit a fejében hall. Többször is. Végül Teresa elmondja, hogy elindította a Végzetet. Aztán felébred a kómából, és valóban minden megváltozik: nem záródnak többé a falak, nem érkezik több ellátmány. Ahhoz, hogy túléljék, nagyon gyorsan meg kell fejteni azt az Útvesztőt, amíg még vannak élő tisztársak a Tisztáson.
Az a fajta könyv ez, ami képes beszippantani az ember agyát teljesen. Amint elkezdődnek az események, nincs többé megnyugvás: ha nem olvasol, akkor is azon agyalsz, hogy vajon…
- kik zárták be ide őket?
- miért ők a kiválasztottak?
- ha nincs megfejtés, hogyan jutnak ki innen?
- hol van az Útvesztő? Tényleg az égben?
- hányan fogják túlélni?

Az elején nagyon furcsa volt a történet: Túl sokat foglalkozott az író Thomas érzelmeivel és azok változásával, és ez roppantul idegesített (ezért vonok le egy pontot). A fordulópontnak Teresa felébredését tekintem, mert onnantól aztán nincs megállás!

Na és a vége…!! Örülök, hogy bemutatják a filmet, mert ez ösztönözte a kiadót, hogy a második részt is kiadják végre (2 év után) itthon. Külön a filmnek is örülök, mert végre lesz valami a moziban, amire érdemes beülni (és még a párom is hajlandó eljönni). :))
Egyszóval mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit komolyabb disztópiára vágyik; nálam majdnem kedvenc lett!