2020. június 4., csütörtök

R. F. Kuang: Mákháború

Sorozat:
 Mákháború 1.
Oldalak száma: 572 oldal
Megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés: 2018
Fordította: Ballai Mária
Kiadó: Agave
Eredeti cím: The Poppy War
Besorolás: fantasy
Goodreads átlag: 3,98
Moly.hu átlag: 83%

Fülszöveg:
Nikant ​elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2019. november 6. -- december 2.

Egy külföldi blogon bukkantam rá először a Poppy War című könyvre; a blogger grafikáján akadt meg a szemem igazából, és elolvastam a bejegyzését. Mondjuk úgy, felkerült a történet a radaromra. Nem sokkal később, nagy meglepetésemre magyarul is megjelent. Viszont az első kritikák kissé elbizonytalanítottak... hirtelen elgondolásból mégis az elolvasása mellett döntöttem, és nem bántam meg.

Véleményem


Zsin hadiárva. A szülei elestek a II. Mákháborúban. A Fang család fogadta őt örökbe, de nem szeretetben nevelték, hanem drogdílerként dolgoztatták. Most alkalom adódott rá, hogy megszabaduljanak a nem kívánt kolonctól; hozzáadhatják egy jómódú férfihoz, ezzel végleg megtérül a befektetés. Zsinnek azonban eszében sincs feleségül mennie egy öreg fickóhoz; inkább elhatározza, hogy éjt nappallá téve tanulni fog, hogy bekerüljön Nikan legelitebb katonai iskolájába, Szinegardba.

A rengeteg belefektetett energia meghozza gyümölcsét: Zsin toronymagas pontszámot ért el a felvételi vizsgán. Végre szabad, ott hagyhatja a Fang családot. Ám az, hogy a vizsgán tökéletesen teljesített, többé nem számít. A Szinegardban mindenki előkelőbb, gazdagabb, jártasabb a harcművészetekben. Zsint nem csak az egyik évfolyamtársa pécézi ki, de az egyik tanára is; és úgy esett, ezek ketten kis híján kicsapatják az akadémiáról. Zsin nem adja fel, önerőből kezd tanulni, és az egyik mesterének megtetszik a lány kitartása. Tanítani kezdi, és ezzel végül megmenti Zsint a bukástól. Cserébe azt várja, hogy Zsin kötelezze el magát az ő tantárgya, a Hiedelemvilág mellett. Zsin inkább Stratégiát tanulna, de a harcművészet vizsgán kivételes dolog történik vele: megszállja egy isten ereje. Ez adja a lökést Zsinnek, hogy mégis a Hiedelemvilág felé forduljon, és megtanulhassa, hogyan tud újra isteni erőhöz, végtelen hatalomhoz nyúlni.

A következő tanévben ő Csiang mester egyetlen tanítványa; megkezdődik sámánná való kiképzése, amit teljesen titokban kell tartania; ez nem esik nehezére, ugyanis a nikarák (Nikan népe) réges-régen nem hisz a sámánokban, és az isteneket is inkább már csak hagyományból tisztelik. Pedig a tanok valósak, akárcsak az istenek. Zsin tanulmányai azonban félbeszakadnak, amikor kitör a III. Mákháború. A mestereket és a tanítványokat is besorozzák valamely hadosztályba, de először is az otthonukat, Szinegardot kell megvédeniük. Zsin segítségül hívná az isteneket, de Csiang óva inti: az istenek nem adnak, csak elvesznek. Zsin mégis megteszi; így maradhat csak életben, és ezzel a csatát is megnyeri.

Felépülése után hírt közölnek vele: Zsin nem az a parasztlány, akinek mindig hitte magát, hanem egy nagy múltú nép leszármazottja. Ezzel egyidőben besorozzák őt a Cekóba, ami a császárnő orgyilkos-különítménye. A Cekónak nagyon rossz híre van a Milíciában, állítólag csupa őrültből áll; Zsin nem is akar menni, de nincs választása. Mint kiderül, a parancsnoka nem más, mint Altan, egykori iskolájának legendás hírű diákja. Együtt térnek vissza a frontra, hogy megnyerjék a háborút Mugen ellen; és Zsin, akárcsak Altan, egyre inkább a szívügyének érzi, hogy megvédje Nikant Mugentől, mi több, személyesen álljon bosszút minden egyes mugenin a borzalmakért, amiket elkövettek.


A fenti igen elnagyolt bevezetőmön is meglátszik szerintem, hogy a Mákháború nem egy könnyed, kétestés limonádé-regény. Az író minden szinten alaposan kidolgozta, egészen apró szegmensekből építette fel, a hiedelemvilágtól kezdve, Nikan történelmén át, a karakter fejlődéséig mindent. Elképzelni sem tudom, mi munka lehet ebben a regényben, még akkor is, ha máskülönben a kisujjából rázta ki a vázlatot. Sok mindenről szeretnék beszélni ebben a bejegyzésben, és arra gondoltam, az lesz a legjobb, ha címszavak szerint haladok.

Világfelépítés: A regény helyszíne Nikan, egy Kínára alapozott kitalált ország. A nikarák, vagyis az ország lakói valaha 64 istenben hittek. Ezek az istenek a Pantheonban lakoztak, és kiegészítették egymást, mindenkinek volt ellenpárja, így tartották az egyensúlyt. Az istenekkel a sámánok kommunikáltak, akik drogok hatásával tudtak eljutni a Pantheonba. A regény idején hanyatlóban van a sámánizmus, de létezik, és Zsin is erre az útra lép. Nagyon nem vagyok otthon a keleti kultúrában, és azt sajnos nem tudom megmondani, a nikarák hiedelemvilága mennyiben épül a kínai emberekére (vagy épp más nemzetekére), mindenesetre a hangulata nagyon mulános (az elején!)

Cselekmény: A könyv végig izgalmas, mindig van miért szorítani. A legelején a felvételi miatt, utána az elsőéves vizsga miatt. A háború kitörésével pedig még tovább fokozódik a feszültség. Üresjárat nemigen van a könyvben, minden elhangzó mondatnak jelentősége van. Rendesen oda kell figyelni a cselekményre, mert pillanatok alatt történhet valami, ami a nyugalmat megborítja.

Főszereplő: Zsin olyan lány, akit igazán nem tudtam sem kiismerni, sem megkedvelni. A semmiből jött, hirtelen elhatározta, hogy ő leteszi a vizsgát és katonatanoncnak áll, majd hatalmat akar, ez az egyetlen célja. De vajon mi hajtja? Miért kell neki annyira hatalom? Mindent megtesz érte, szó szerint a végletekig elmegy. Néha olyan érzésem volt, teljesen új személyiséget kapott. Pl. 4 év helyett 2 év alatt, minden erejével azon volt, hogy felkészüljön a vizsgára, mégis, amikor Szinegardba ért, és rájött, mennyire kilóg onnan, meg beszóltak neki, sírva fakadt és haza akart menni. Mintha a szerző nagyon erőlködött volna, hogy legyen Zsinben valami lányos is, pedig az efféle érzékenység teljesen idegen a karakterétől. Ha mindenképp meg kéne említenem valami negatívumot a könyvvel kapcsolatban, Zsin karaktere lenne az.

Mellékszereplők: (Nagyon) sokan voltak, közülük hármat emelnék ki.
  • Nö-csa: a fiú, aki már az első napon Zsin legfőbb ellensége lesz. Egy szemét piperkőc, de én kedveltem. Nem akarok nagyon elspoilerezni semmit, de diákéveik után is szerepe lesz Zsin életében. Remélem, a folytatásban is benne lesz, ugyanis elhangzott vele kapcsolatban egy rejtélyes félmondat, amire tudnom kell a választ.
  • Altan: a Szinegard "sztárja", az utolsó speeri, élő legenda, később Zsin parancsnoka. Őt és Zsint különleges kötelék fűzi össze. Én nem kedveltem annyira, mint amennyire a szerző szerette volna megkedveltetni a karakterét; összetett volt, mégis unalmas.
  • Csiang: Zsin mestere, akiről mindenki azt gondolja, félcédulás bolond. És sokszor valóban úgy is viselkedik, csak a döntő pillanatokban mutatja meg, mire képes igazán. A könyv vége felé izgalmas titok derül ki róla, amiről szeretnék sokkal többet megtudni.

Romantika: A könyvben a romantika aránya a nullához konvergál. Egy csók nem sok, annyi nem csattan el. Altan az ügyeletes szépfiú, mindenki arra számított, hogy ő és Zsin összejönnek, én is ezt hittem. Zsin Nö-csát is gyönyörű fiúnak látta; ha a két diáktársa közül kellene választani, én egyértelműen Nö-csa pártján állok. Valószínűleg egyedül vagyok vele, de igazából Csianggal hoztam volna össze Zsint; igen, a mesterével! :P

Ábrázolás: Háború zajlik, nem is akármilyen. A mugeni hadsereg elmebeteg, és ami borzalom létezik, ami szörnyűséget elképzelni is rettenetes, azt ők véghez viszik. Itt nem csak hős férfiak vére folyik, hanem meg nem született csecsemők belső szervei. Voltak benne olyan leírások, hogy megszédültem és felkavarodott a gyomrom, pedig tudtam, hogy fantasy történet, merő kitaláció, mégis... ezzel csak arra célzok, ne számítson senki lányregényre.

Fordítás: Teljesen rendben van, sőt! Ami az elején furcsán hathat, a nevek és földrajzi helyek mind magyarosításra kerültek, ami ugyan nem baj, de néha vicces. A császárnő neve pl. tacsi (Ta-csi), egy sámáné pedig pacsi (Pa-csi). 

A szerző: Rebecca Kuang 1996-ban született Kínában, négyéves korában az Egyesült Államokba emigráltak. 19 évesen kezdte írni a Mákháborút, és 22 éves volt, amikor a könyve megjelent. Regényével elnyerte a Compton Crook-díjat (Az év legjobb angol nyelvű első regénye sci-fi, fantasy vagy horror műfajban) és a Crawford-díjat (olyan író kaphatja meg, akinek első fantasy regénye a megelőző 18 hónapban jelent meg). Megdöbbentő, hogy ezt a regényt, ami lehetne egy tapasztalt fantasy szerző élete műve is, egy fiatal lány írta meg, ráadásul első könyveként. Csak belegondolok, vajon mivel fog még előrukkolni a jövőben Kuang, aki minden kétséget kizáróan született tehetség.

Mindent összevetve nekem nagyon tetszett a Mákháború, merem megkockáztatni, a 2019-es évem egyik legjobbja. Most viszont szó sincs arról, hogy mindenkinek ajánlanám; a háborús borzalmak miatt 16 éven alul semmiképp, de inkább 18-at mondanék. A folytatását is mindenképpen el fogom olvasni, ez nem is kérdés.

A sorozat részei


1. Mákháború
2. Sárkányköztársaság
3. The Burning God

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése