Joss Stirling: Lélektársak - Sky

Sorozat: Lélektársak 1.
Oldalak száma: 346 oldal
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2010
Fordította: Totth Gitta
Kiadó: Manó Könyvek
Eredeti cím: Finding Sky
Besorolás: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,09
Moly.hu átlag: 87%

Fülszöveg:

Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.

Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…

Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2018. október 1-12.

Tipikusan olyan könyv, amivel nagyon sokszor találkoztam moly.hu-tagságom elején, ezért feltettem a várólistámra, hogy majd egyszer elolvasom. Évekkel később kiválasztották nekem olvasásra egy kihívásra, de nem nagyon fűlött már hozzá a fogam, egyáltalán nem érdekelt már annyira, mint korábban. Mégis erőt vettem magamon és belevágtam.

Véleményem

Sky gyerekkora nagyon zűrös volt. Olyan traumákat élt át, melyeknek az emlékeit mélyen magába zárta, hogy ne törjön össze. Azután csodás nevelőszülőkhöz került, akik mellett végre újra normális életet élhetett. Egészen addig, amíg Angliából el nem költöznek Amerikába.

Sky igyekszik beilleszkedni az új suliba, és szerez pár barátot, de ellenséget is. A fiú, Zed Benedict egy igazi tahó. Az egész családja nagyon titokzatos; heten vannak testvérek, mind fiúk, és Zed a legfiatalabb. És ha még csak ennyi gond lenne... Sky néha Zed hangját hallja a fejében, és a fiú furcsán, már-már fenyegetően viselkedik vele. Aztán hirtelen, egyik napról a másikra minden megváltozik. Zed gyanúsan kedves lesz és édes, udvarolni kezd Sky-nak, és valami lélektárs-dologról zagyvál. Sky nem nagyon bízik benne, de hiába erőlködik, nem tud ellenállni a fiú csábításának. Zed bevezeti őt a savantok világába. Egy napon rájuk lő valaki az erdőben, és kiderül, hogy sokkal nagyobb fenyegetés veszélyezteti őket, mint sejtették. Sky-nak pedig el kell fogadnia a múltját, a jelenét és a jövőjét, ha életben akar maradni, és a Benedict családot is életben akarja tartani.

Ez a könyv nekem nagy csalódás volt, egyszerre pozitív és negatív értelemben. A negatív részével fogunk kezdeni, essünk túl a nehezén. A fordítás valami botrányosan rossz, szörnyű! Ami a bosszantó, hogy egy teljesen jó történetet rontott el olyannyira, hogy az élvezhetetlen lett. A fogalmazásmód gyerekes; a hároméves kisfiam beszél ilyen választékossággal - érzékletes túlzással. Hibát hibára halmoz, akkora félrefordítások vannak benne, hogy elsírtam volna magam, ha le merek ilyet írni. (Példákért lessétek meg ezt a gyűjteményt.) És a hab a tortán: az írásjelek halmozása. A párbeszédekben folyamatosan "?!" írásjelet biggyeszt a mondat végére, amitől az egész dialógus Való Világ (és egyéb, roppant színvonalas magyar műsorok) hatását kelti, ahol mindenki csak ordibálva tud kommunikálni a másikkal. "Zed?! - Hmm?!"

Folyamatos koncentráció kellett ahhoz, hogy a fordítás minőségétől függetlenül tudjam kezelni (és értékelni) a történetet. És arra jutottam, hogy valójában egész jól ki volt találva. A savantok világa nekem teljesen új volt, előtte sehol nem hallottam ezekről a különleges képességekkel rendelkező emberekről. A savantok a való világban értelmi fogyatékosnak számítanak, autistáknak, akik valamilyen trauma hatására extrém képességre tettek szert, pl. kivételesen pontos memória, időérzék, vagy fejszámolási képesség. Ezzel szemben a Lélektársak savantjai nem élnek fogyatékossággal. Legtöbbjük képes a telepátiára, és mindenkinek van valami egyedi képessége; valaki a jövőbe lát, van, aki a telekinézisre képes, más az elemeket tudja irányítani, és van, aki az érzelmeket befolyásolja. Rengeteg képesség létezik, és szinte biztos vagyok abban, hogy az első kötet csak néhányat érintett. Ó, és a lényeg, ami körül a sorozat forog: minden savant számára létezik valahol a Nagy Ő, aki az ő lélektársa. Nem mindenki találja meg, ehhez hatalmas szerencse kell, vagy a sors keze. Olyan ez, mint az Alkonyat farkasainál a bevésődés.

Zed és az egész Benedict család a bűnüldözésben dolgozik; képességeik nagyban segítenek feltárni a rejtélyes eseteket. Ez a hivatás ellenségekkel jár; magukra haragítanak egy maffiaklánt, és a bosszúhadjáratukba Sky is beleesik. Erről többet nem árulhatok el; annyi elég, hogy rengeteg bonyodalmat okoz majd a maffiavezér, és a könyv második fele gyakorlatilag egy adta izgalom.

A regény romantikus szála is egész jól sikerült, pedig sokáig voltak kétségeim. Zed az elején tényleg nem volt egy álompasi, de máshol is láttunk már olyat, hogy gyűlöletből lett szerelem. Engem sokkal inkább az éles váltás zavart meg. A rosszfiús imázst ledobva Zed kb. egy papucs lett, egyszerre nyálas és szánalmas. De csak időt kellett adnom neki, hogy megszokjam. Amikor elkezdődtek a fenyegetések, Zedből kitört végre a védelmező ösztön; a pincsikutya rottweilerré változott. Ez volt az a pillanat, amikor megkedveltem őt.

A könyv olvasása és jelen bejegyzésem írása között vállalhatatlanul sok idő telt el, ezért írás előtt átfutottam újra a cselekményt. Hosszútávon inkább a fordítás minőségére (illetve annak hiányára) emlékeztem, semmint a történetre, ami, lássuk be, minden könyvkiadó álma (ja, nem). Ez a második "olvasás" tette lehetővé, hogy pozitívat is tudjak írni, és ekkor döntöttem el azt is, hogy maga a történet megérdemli, hogy folytassam. (Sajnos a második kötetet is Totth Gitta fordította; szívből remélem, ott már volt valaki, aki a kész művet elolvasta volna még kiadás előtt.)

A Lélektársak-sorozat részei

1. Lélektársak - Sky

2. Lélektársak - Phoenix

3. Lélektársak - Crystal

4. Misty

5. Angel

6. Summer

Eric Smith: Geek randikalauz

Oldalak száma: 208 oldal
Megjelenés éve: 2020
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Laki Mihály
Kiadó: Kossuth
Eredeti cím: The Geek's Guide to Dating
Besorolás: -
Goodreads átlag: 3,54
Moly.hu átlag: -


Fülszöveg:

A figuráidat az eredeti csomagolásban tartod, szekrényeidben hemzsegnek a hivatalos Csillagok háborúja-holmik. Odavagy az Elder Scrollsért és a Metal Gearért, de egy ideje minden eddiginél őszintébb rajongást érzel, hiszen nemrég a szomszédba egy új lány költözött.

Mit tesz ilyenkor egy geek? Mondjuk ehhez a randikalauzhoz fordul. Ebben a humoros gyűjteményben csalások, végigjátszások és bónuszok garmadáját találod, melyek megkönnyítik a sikeres navigációt a szerelmi élet veszélyei és buktatói között. A kötetben fiatal és idősebb geekek is megtalálhatják az élettel, a világmindenséggel és minden romantikus érzéssel kapcsolatos végső kérdéseket a kapcsolatfelvételtől a gyűrű szövetségéig – és azon is túl. A színpompás, 8-bites illusztrációkkal tarkított randikalauz mindenkinek segítséget nyújt abban, hogy rátaláljon a hosszú és eredményes szerelmi élethez vezető ösvényre.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2020. március 27-30.

A Kossuth kiadó hírlevelében bukkantam rá a könyvre: a pixelgrafikás borító azonnal szemet szúrt. Innen egyenes út vezetett a moly.hu-ra, gyorsan megnéztem, mit lehet tudni a könyvről, és hopp, meg is történt, ami már várható volt: kívánságlistámon landolt a könyv.

Véleményem

"A szerelem, akár a természet – és ezt kérlek, olvasd Jeff Goldblum őslényparkos hangján – mindig utat tör."

A Geek randikalauz egy kissé kilóg a könyvtáramból. Mint a címe is sugallja, ez a könyv ugyanis nem regény, hanem egy útmutató: geek fiúknak a női lélek meghódításához. Vagy ha úgy tetszik, walkthrough guide ahhoz, hogyan juss el a főbossig. Lehet, hogy ez a bejegyzésem nem mindenki számára lesz értelmes, de vegyétek ezt most úgy: ha a bejegyzésem kínai, a Geek randikalauz is az lesz.

Eric Smith már a karakterválasztásnál melletted áll, és segít meghatározni, ki vagy, és milyen szerepben lehetsz eredményes. Az első fejezetben fogja a geekek népes csoportját, és különféle kategóriákba osztja szét őket. Első körben három nagyobb csoportot határoz meg: Popkultgeekek, Technogeekek, és Elmegeekek. Ezeken belül is felsorol még 3-4 alkategóriát, egy-egy területre szakosodva, pl. tudománygeek, könyvgeek, gamer, stb., ezek mindegyikéhez tartozik egy rövid leírás, valamint az erősségeik és gyengeségeik bemutatása. Ezt a fejezetet azzal még kiegészíteném, hogy - bár erről megoszlanak a vélemények - a geekek is emberek. És mint olyan, nincs belőlük két egyforma. Egy geeket nem lehet egyetlen kategóriába gyömöszölni, viszont az összesbe sem kell beletartoznia (például lásd: Agymenők). Ez a szép a geek-létben, végtelen kombinációkban létezünk, mégis szót értünk egymással. És ha már itt tartunk, elárulom az én kategóriáim: könyvgeek és gamer. Karakter kész, Folytatás gomb.

"Mi, geekek, nem véletlenül olvassuk el az eredeti könyveket, képregényalbumokat vagy képregényfüzeteket, mielőtt megnéznénk a belőlük készült filmváltozatot. Nem véletlenül ismerjük ki az eredeti alkotást, mielőtt belepillantanánk a felújított változatba. Nem véletlenül próbáljuk ki a Magic: The Gathering és a Warhammer 40 000 figurákat, mielőtt rávetnénk magunkat a videojáték-adaptációkra. A tradíciók tisztelete, az eredti változatok (és hátterük) megértése hozzájárul, hogy még jobban élvezhessük az újszerű ötleteket."

Itt jöttem rá, hogy a szerzőnek tulajdonképpen az Így neveld a sárkányod címet kellett volna adnia a könyvnek - pechjére, az már foglalt volt. A könyv további része ugyanis arról szól, hogyan szelídítsd meg a sá... azaz, hogy hogyan szerezd meg a lányt. Részemről itt a game over, ugyanis épp nincs olyan lány, akire szemet vetettem volna (mondjuk, nem is volt soha), de azért spectatorként végigolvastam a kalauzt.

A nulladik lépés: nyomd meg a Start gombot. Testileg-lelkileg készülj fel arra, hogy randizni FOGSZ. Alkosd meg a stratégiát, gondolkodj el rajta, kit akarsz elhívni, milyen kommunikációs csatornán, és eleve, hogyan építsd a kapcsolatotokat arra a szintre, ahol már felteheted a kérdést. Ha még nincs kiszemelted, arra is kitér, hol legyél aktív (online és offline térben).

[Forrás]

Első lépés: targetolj egy tetszőleges lányt, és inveld randira! Ebben a fejezetben ("Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!") minden információt megtalálsz ahhoz, hogy hogyan tedd fel a neki a kérdést. Jó, ha már ekkor a tarsolyodban van néhány ötlet az első randi helyszínének kiválasztásához, arra az esetre, ha a lány felkészületlen lesz. Ebben a fejezetben jó néhány (billentyű)kombinációt is találsz arra, milyen stratégiával hívhatod el a lányt.

Tegyük fel, hogy igent mondott. A negyedik fejezet abban segít, hogyan készülj fel a randira. Tippek öltözködésre, higiéniára, és kocsiápolásra. Ezen a fejezeten gyorsan átszaladtam, számomra  nem tartalmazott különösebben releváns információt. (Kivéve egyet: idáig nem tudtam, hogy egy darab faszén az autóba helyezve magába szívja a kellemetlen szagokat. Még nem tudom, mikor kamatoztathatnám ezt a tudásom, de feltétlenül ki akarom próbálni.)

Az ötödik fejezetben végre eljutunk a főbossig: eljött a randi napja. Ezt a szerző egy hagyományos szerepjátékhoz hasonlítja. Vesz néhány gyakori szituációt, azokhoz 3-3 választási lehetőséget. Ha rosszul válaszolsz, játék vége, ha jól, mehetsz a következő kérdésre. Nekem ez volt a könyv legérdekesebb fejezete. El lehet gondolkodni az egyes szituációkon, elemezni, mi miért rossz vagy jó válasz. Házi feladatként fel lehet idézni a korábbi randikat: rosszat szóltál, rossz vége lett? Mit mondhattál volna helyette? Legközelebb nem hibázod el. (Óó, dehogynem, te kis naiv. Főleg, ha férfiból vagy, szíved hölgye pedig nőből. Fogadd el, hogy néha nincs "jó válasz".) Ez a fejezet még röviden kitér a "nyálas" dolgokra is, és ezt most értsd úgy, mint csókolózás és szex. Szerencsére ezeket nem taglalja 150 oldalon keresztül - ahhoz valami más jellegű könyvre lesz szükség, már ha ezt valaki feltétlenül könyvből akarja megtanulni. Ám mivel ezek is hozzátartozhatnak egy jó randihoz, nem árt felkészülni.

[Forrás]

A könyv legjaván eddigre túl vagyunk, és idáig a szerelmi életnek csak egy nagyon kis szeletéről beszéltünk. Jó mesterként Eric Smith itt még nem engedi el a kezünket. Röviden arra is kitér, mi várható a randik után, az együttélés során, valamint tippeket ad game over (=szakítás) esetére is. 

Az idáig is evidens volt, hogy a könyv különlegessét az adja, hogy az egész randizást geek alapokra helyezi. Na de miben is nyilvánul ez meg? Rengeteg, rengeteg könyves-filmes-játékos utalásban. Felsorolni képtelenség, de a visszatérő elemek közé tartozik a Star Wars, Star Trek, World of Warcraft, a Marvel/DC univerzum, az Agymenők, még a Harry Potter is. Mindezt pixel art grafikák színesítik meg, és ez a stílus remekül áll a könyvnek. 

"Ha szerencsés vagy, és megtaláltad azt, aki valóban boldoggá tesz, remélem, ő lesz Hermione, és te leszel Ron, ő lesz Vadóc, és te leszel Gambit, ő lesz Pepper Potts és te leszel Tony Stark. Talán kézen fog majd, és átvezet egy ajtón, ahogy Ramona Flowers tette Scott Pilgrimmel."

Ami az én - tegyük hozzá, az egyetlen - problémám a könyvvel, az a célcsoport-meghatározás. Nem arra gondolok, hogy a lányokhoz nem szól; ugyan már, a női nemhez nem lenne elég egy tízkötetes sorozat sem. Inkább az, hogy nehezen lövi be, milyen korcsoportú srácokat céloz be. Úgy tűnt, a könyv 90%-ban tizenéves, tapasztalatlan fiúknak szól, aztán jön egy olyan tipp, fűzd szorosabbra a kapcsolatot a házas cimboráddal, a nejének is vannak barátnői. Míg az előző bekezdésemben taglalt utalások pont fordított arányban bukkannak fel: többnyire klasszikus "művekre" utal vissza, feltételezve, hogy a vélt célcsoport eléggé képben van a születése előtti nagy fandomokról. 

Mindent összevetve ez egy tök jó, hiánypótló útmutató. Öröm megérni, hogy kockának lenni végre nem azt jelenti, hogy a társadalom kitaszítottja vagy, hanem egy különleges ember különleges képességekkel. Már csak emiatt a felfogás miatt is virtuális pacsi jár Eric Smithnek, és még egy bónusz a remek humora miatt. Jó kis ajándék lehet ez a könyv bármelyik hímnemű geeknédzsernek.

A bejegyzést a Kossuth Kiadó támogatta, ezúton is köszönöm a könyvet a kiadónak!

Marie Lu: Champion - Bajnok

Sorozat: Legenda 3.
Oldalak száma: 372 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: AncsaT
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Champion
Besorolás: YA, disztópia, sci-fi
Goodreads átlag: 4,18
Moly.hu átlag: 91%

Fülszöveg:

June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2019. január 1-11.

Az első olvasásom 2019-ben. Nehezen haladtam vele, kicsit padlón voltam, alig tudtam rávenni magam arra, hogy olvassam, és sokszor annak is az lett a vége, hogy elkalandoztak a gondolataim, aztán elaludtam. Egyébként még 2018 novemberében választották nekem a TVK kihívásra.

Véleményem

A harmadik könyv ott veszi fel a fonalat, hogy June az új Első polgár, Anden jobbkeze lett, Day pedig a Köztársaság hőse, aki viszont a saját és az öccse gyógykezelése miatt visszavonul. Day aggasztó híreket kapott a saját egészségéről: könnyen lehet, hogy csak hónapjai vannak hátra. A két fiatal hónapok óta külön utakon jár, nem is beszélnek egymással. A Kolóniákban, a határ mentén elterjedt a Köztársaság vírusa, s Anden ultimátumot kap: ha nem adja át az ellenszert, megtámadják az országát. Csakhogy az ellenszer nincs kész; a tudósok csak gyanítják, hogy Day öccsének vére lehet a kulcs az ellenszerhez. June lesz az, aki ráveszi Dayt az együttműködésre, ám hiába minden, mert az egykori Egyesült Államok két utódállama, a Köztársaság és a Kolóniák közötti háború világháborúvá növi ki magát, azzal, hogy Afrika és Antarktisz is szerepet vállal benne.

Ez is eljött, a búcsúm egy remek trilógiától. June-t és Dayt megszerettem, de még jobban szerettem őket együtt, és ebben a kötetben sajnos nem sok ilyen pillanat volt. June princepsjelöltként a politikában helyezkedett el Anden mellett, Dayt pedig a betegsége és az öccse foglalja le. Mindeközben a háború nagyon is valósággá válik, és úgy tűnik, a Köztársaságnak nem sok esélye van a győzelemre. Ahol June és Day együtt, egy helyen tartózkodott, érezhető volt közöttük a szikra, de egy vastag fal is, amit egészen a regény végéig nem sikerült lebontani.

"A logika a barátod. Koncentrálj, gondolkodj, cselekedj!"

A Kolóniák után újabb nagyhatalom működésébe leshetünk bele, amikor Anden és June az Antarktiszra utaznak. Nagyon érdekesnek találtam az antarktiszi rendszert, annyira, hogy sokkal többet is olvastam volna erről a nyugodt, boldog helyről. Az antarktiszi lakosoknak minden tettét figyeli egy szerkezet, de ez közel sem olyan ijesztő, mint aminek tűnik. A jó cselekedetekért (legyen az viráglocsolás, köszönés, stb) pontokat kapnak, és így jutnak felfelé a ranglétrán (nem úgy, mint a Kolóniákban, pénzzel és gátlástalan tettekkel), a rossz cselekvésekért pontlevonás jár. Üdítőleg hatott, hogy egy kis időre ott hagyhattuk a háborús övezetet. Ám a látogatásnak nagyon hirtelen vége szakad, amikor a Kolóniák ostrom alá veszi a Köztársaságot, és az Elsőnek haladéktalanul vissza kell térnie a harcok sűrűjébe.

Úgy éreztem, ebben a kötetben nagyobb hangsúlyt kapnak a lelki folyamatok, mint az akció. A szereplők hosszasan vívódnak, de ez (olvasás közben) nem zavart, mert 1., jogos a vívódásuk, hiszen olyan problémákkal kénytelenek szembenézni, ami engem speciel biztosan padlóra küldene, 2., a gondjaikat a sajátomnak éreztem, annyira beleéltem magam a helyzetükbe, és 3., mindig jön egy újabb fejlemény, egy támadás, vagy akármi, ami megtöri a nyugalmat, feszültséget kelt. Viszont most már jó pár hónap távlatából értékelem a könyvet, és ha visszagondolok rá, leginkább csak arra emlékszem, hogy milyen lassan haladtam vele, nem volt kedvem olvasni. De akkor is, nem a könyvben, hanem magamban kerestem a hibát.

"Egy nap majd megtanulod, hogy az életben nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt szeretnéd. Hogy nem mindig kapod meg, amit akarsz. És hogy léteznek olyan erők, amiket nem tudsz befolyásolni, és ezek formálnak azzá, aki vagy."

Őszinte leszek, nekem a végkifejlet először nem tetszett, és haragudtam June-ra, amiért az önzetlenséget választotta, és megfosztotta magát a happy endtől. Könnyes szemekkel olvastam, hogy hogyan élte ezután az életét. Viszont a könyv legvége visszaadta a reményt, a "nagy találkozás" nagyon szép volt, így végülis nem kellett keserű szájízzel búcsúznom a trilógiától. (Megjegyzés: Marie Lu folytatja a sorozatot, a 4. rész Rebel címmel jelent meg idén, és tíz évvel a 3. kötet után játszódik.)

A sorozat részei:

1. Legend - Legenda | értékelésem

2. Prodigy - Született tehetség | értékelésem

3. Champion - Bajnok

4. Rebel

Jay Asher: What Light - Micsoda fény!

Sorozat: -
Oldalak száma: 262
Megjelenés éve: 2018
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Nagy Boldizsár
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: What Light
Besorolás: ifjúsági/YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,57
Moly.hu átlag: 80%

Fülszöveg:

A ​szerelem mindent legyőz?

Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.

Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.

Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2018. december 23-27.

Még a tavalyi karácsony előtt, cserével jutottam hozzá a könyvhöz. Befejeztem a Vörös lázadást, és hiába a Champion - Bajnok (Marie Lu) és az Ármány és kézfogó (Böszörményi Gyula) volt legelöl a várólistámon, valami rövidet és könnyedet akartam inkább, amit még 2018-ban be tudok fejezni. Így esett végül a választásom a Micsoda fény!-re.

Véleményem

Sierra a szüleivel Oregonban nőtt fel, egy fenyőfarmon. Minden évben hálaadáskor Kaliforniába utazik a családjával, hogy eladják a saját termesztésű fenyőfáikat. Sierra el sem tudja képzelni, milyen lenne az élete, ha nem Kaliforniában töltené minden év utolsó hónapját, most mégis úgy néz ki, hogy anyagi gondok miatt nem jöhetnek majd vissza jövőre. Éppen ezért egyáltalán nem akar pasizni, barátnője, Heather legnagyobb bánatára.

És akkor Sierra meglátja Őt. Karácsonyfát vesz. Majd ismét megjelenik, és újabb fát vesz. Calebnek hívják. Gonosz pletykák keringenek róla a húgával kapcsolatban, aki azóta el is költözött a városból. Sierrát aggasztja a szóbeszéd, de ad egy esélyt a fiúnak, akiről kiderül, hogy csodálatos. A saját pénzén karácsonyfákat vesz, amit rászoruló családoknak adományoz. Miután megismeri a fiúnak ezt az oldalát, Sierra is csatlakozik a kis jótékonysági akcióhoz, óhatatlanul is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Szerelmesek lesznek, pedig minden ellenük szól: a pletykák, Caleb múltja, Sierra szülei, és a tény, hogy Sierra csak pár hetet tölt Kaliforniában, karácsony után visszamegy az ország másik felébe. Megéri ennyit kockáztatni valakiért, akit csak most ismertünk meg?

Ez a regény központi kérdése, végig erre keresik a választ szereplőink. Ha nekem kéne válaszolnom: igen, hát persze, hogy megéri! Sierra és Caleb nagyon aranyosak együtt, én pedig egyszerre imádtam és utáltam a lány gondolataiban lenni. Újra átélni, milyen egy friss, kibontakozó szerelem, az varázslatos. De erre rátelepszik az a sötétség, hogy mindaz, ami most szép és jó, egy hónap múlva hol lesz? Már csak emlék. És ha Sierra tényleg szereti a Calebet, akkor odahaza nem csak azt fogja érezni, hogy de jó, hogy megtörtént, hanem szomorúságot is, amiért véget kellett érnie.

Karácsony... A legszebb ünnep. Gyerekként mindig ez volt a kedvencem. Imádtam a díszeket aggatni a fára, közben szaloncukrot enni. Ha otthon elkészült a fa, akkor öltöztem és átmentem a nagyszüleimhez, az övékét is feldíszíteni. Ebédre hazamentem, és amíg ettünk, a Jézuska titokban odarendezte az ajándékokat a fa alá. Bontogattunk, játszottunk, aztán sötétedés után mindannyian elsétáltunk mamámékhoz. Ott is bontottunk, aztán szármát meg mákos bejglit ettünk. Estére már nagyon elfáradtunk, de még azután autóztunk át a szentesi nagyszüleimhez. Körülálltuk a fát, énekeltünk, ajándékosztás, és "végkimerülésig" evés-játszás. Aztán ez szépen, lassan eltűnt. A szüleim és a nagyszüleim is műfenyőre váltottak, megszűnt a karácsony-illat. A testvéreimnek már nem volt kedve fát díszíteni, emiatt én is inkább feladatként éltem meg. A Jézuska is elmaradt, egymás kezébe adtuk az ajándékot. Felnőttem, elköltöztem, és bár amúgy sűrűn járunk haza, karácsonykor legtöbbször nem tudtunk hazamenni. Gondolkozhattunk, kinek mit vegyünk, pedig tudtuk, hogy úgyis a padlásra kerül. A karácsonyi csoda évről évre inkább nyűgbe ment át, de úgy érzem, idén valami új kezdődik; most rajtam a sor, hogy megteremtsem azt a varázslatot, amire a kisfiam szívesen fog visszaemlékezni. Ezért is volt jó kézbe venni Sierra és Caleb történetét; az egész könyvet áthatja az ünnepi hangulat, a karácsonyi csodában való hit, a forrócsoki íze, a fenyő illata, és mindezt színes fényfüzérek világítják meg.

"Megfogja a kezem, megpördít a tengelyem körül, aztán hozzám simulva mozogni kezd. A karácsonyi fények is velünk táncolnak a lágy szellőben."

A Micsoda fény! egy igazi karácsonyi ifjúsági regény, komoly témákat is feszeget, de semmi olyat, ami túl kényelmetlen lenne. A romantikus szál teljesen rendben van, mindkét fél szimpatikus; nincs insta-love, az erős kezdeti vonzódásból egy jó barátság alakul ki, ami valahogy, valamikor átmegy szerelembe. Kicsit hihetetlen is, hogy egy férfi így meg tudta írni egy fiatal lány szemszögéből ezt a történetet; Jay Asher most nőtt a szememben, miután a Tizenhárom okom volt...-tal nem kerültünk barátságba. Kívülállóként meg nem mondtam volna, hogy e két könyvet ugyanaz az író jegyzi. A Micsoda fény! egy teljesen más jellegű történet, nem akarja megváltani a világot, ne is várja tőle senki. Nálam egyszer olvasós könyv marad, néhány óra könnyed szórakozás, decemberre tökéletes olvasmány.

Kasie West: Szívességből szerelem

Sorozat: -
Oldalak száma: 304 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadó: Menő Könyvek
Eredeti cím: The Fill-In Boyfriend
Besorolás: YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,92
Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:

Giával az iskolai bál kezdete előtt fél órával szakít a pasija, ezért kétségbeesésében vakmerő lépésre szánja el magát. Arra kér egy vadidegen srácot, játssza el egy estére, hogy járnak. A terv egyszerű: két óra, pár kegyes hazugság a barátnőknek. A baj csak az, hogy Gia nem tudja kiverni a fejéből a helyes ismeretlent. Aztán az élet úgy hozza, hogy viszonozhatja a szívességet … Tényleg egyre fontosabbak lesznek egymásnak, vagy kamu az egész? Alapulhat-e bármi is hazugságon? Mit gondolnak majd a barátnői, ha kiderül az igazság? Tényleg ennyire számít, hogy ki mit gondol?

Kasie West szellemes és csodálatosan romantikus regényének főhőse egy hirtelen ötlet miatt óriási galibába keveredik, és az élete fenekestül felfordul. Vajon sikerül újra megtalálnia a szerelmet, és azzal együtt önmagát is?

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2018. szeptember 22. → szeptember 30.

A borító egy nyári hangulatú szerelmi történetet sejtetett, ez alapján tettem várólistára. A "Te választod ki, hogy mit olvassak"-kihívásra (TVK) választották nekem még 2018 szeptemberében.

Véleményem

Gia egy felszínes gimnazista liba, aki ugyanilyen kétbites libákat gyűjtött barátnőkként maga köré. Gia a falkavezér, de kezd rezegni a léc a hatalma alatt. Azzal próbálja megtartani a pozícióját, hogy összeszedett egy egyetemista srácot, akit most végre bemutathat a "barátnőinek", ezzel bizonyítva, hogy még mindig ő a numero uno a csapatban. Csak hogy a srác, Brian nem teljesen analfabéta, és ráérez, hogy Giának ő nem több egy jóképű trófeánál; a döntő pillanatban, a bál estéjén úgy dönt, ebből ő nem kér.

Gia teljesen összeroskad... nincs már egyetemista pasija, már nem felsőbbrendű, mi több... a lányok talán el sem fogják hinni, hogy valaha is jártak, ami aztán végleg alá fogja ásni az uralkodását. És ekkor bukkant fel a rejtélyes idegen, aki megsajnálta a zokogó lányt. Gia ki is használta az adódó alkalmat, és rábeszélte a fiút, hogy játssza el Brian szerepét a többiek előtt. A srác végül beleegyezik, csak egy estéről van szó; Gia ezzel megkezdi hosszú hazugságsorozatát a barátnői előtt, akik kétkednek ugyan, de - egyelőre - hisznek neki.

"Gyakran vadidegenektől várjuk a visszaigazolást. Nem számít, ki lájkol. Csak az, hogy hányan."

Az élet ezután megy tovább, amíg egy különc lány, Reb fel nem keresi Giát. Ő az ál-Brian húga, aki pontosan tudja Giáról, hogy milyen ember. Most mégis a segítségét kéri: játssza el most ő a bátyja barátnőjének szerepét, és menjenek el együtt a fiú volt barátnőjének a bulijára. Gia rábólint; azóta sem tudta kiverni a fejéből a fiút.

A hazugságháló tovább terebélyesedik, eközben Gia és ál-Brian (valójában Hayden) egyre közelebb kerülnek egymáshoz; legalább a vonzalmat nem kell megjátszaniuk. Gia egyre távolodik a barátnőitől, inkább Rebbel és Haydennel tölti az idejét, és lassan rájön, hogy milyen felszínes is volt idáig.

A Szívességből szerelem egy kedves, többnyire ártatlan, egyszer olvasós történet. Nem az a fajta könyv, ami mély nyomot hagy az emberben, hanem amit elolvasol, közben kikapcsolódsz, aztán szépen elfelejted. Ez az oka annak, hogy egy évvel a befejezése után nagyon keresnem kell a szavakat, hogy mit is írhatnék róla.

Nem szokásom könyvet félbehagyni; végigolvasom, ha gyötrődök is vele (volt egy pár kivétel, főleg a végzős kötelezők, de az más tészta). Na, ezzel kínlódtam is az első fejezetben. Nem azért, mert rossz volt; sőt, vitt előre a történet, de a főszereplőt nagyon nem kedveltem (= kedvem támadt megigazítani a frizuráját). Az, ahogy bárkit kihasznál, csak hogy minden tökéletesen úgy menjen, ahogy ő kitalálta, és hogy nem lehet neki nemet mondani, mert egyszerűen nem képes elfogadni... az ilyen ember kihoz a sodromból. Nem is értem, hogy tudta őt megszeretni Hayden, aki Giával szemben egy tündéri srác, okos, intelligens, humoros és tehetséges. Miatta, és a húga, Reb miatt volt érdemes elolvasni ezt a könyvet.

"Hát ilyen érzés közel engedni valakit – döbbentem rá. Igazán megismerni, és hagyni, hogy ő is megismerjen. Azt akartam, hogy soha senkinek ne legyen többé ekkora hatalma az érzéseim felett. Biztonságosabb, ha mindent megtartok magamnak, ha nem hagyom elmélyülni az érzéseimet. Úgy mindig jobb a vége."

Én egész végig azt vártam, mikor szakad már Gia nyakába az a sok széklet, amit ő maga kavart. Voltak necces pillanatok, amikor leomolhatott volna a hazugságtorony, de valahogy mindig megúszta. A karmában nem hiszek, az csak a mesékben van, mint pl. ez a történet: Gia is megkapta a büntetését, csak nem onnan, ahonnan várta. Kár, hogy addigra már jó úton járt a változás felé. A drámakirálynőből egy egész rendes fiatal lány lett a végére.

Gia "lehengerlő" személyisége ellenére a könyv olvastatja magát, és nagyon kellemes nyári hangulata van. Általában azt szeretem, ha az olvasmányaim egy külön világba visznek el (pl. fantasy, sci-fi, disztópia), de alkalmanként jól tud esni egy egyszerű romantikus történet is. Utóbbi kategóriában pedig nem is volt olyan rossz a Szívességből szerelem.

Ransom Riggs: Napok térképe

Sorozat: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 4.
Oldalak száma: 480 oldal
Megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés: 2018
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Kossuth
Eredeti cím: Map of Days
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg:

A különleges képességekkel megáldott/megátkozott, 16 éves Jacob Portmant a szülei épp elmegyógyintézetbe készülnek szállítani. Az átlagos amerikai kisvárosi család ugyanis egy szót sem hisz el a fiú kalandjaiból és hőstetteiből a különlegesek – üresrémek és lidércek által fenyegetett – világában. Pont jókor jelennek hát meg az autó előtt Jacob különleges barátai: a kezével lángot gyújtó, szépséges Emma, az emberfeletti erejű Bronwyn, a divatbolond Horace, a halottakat feltámasztani képes Enoch, a méheknek parancsoló Hugh, az első és hátsó szájával is harapni tudó Claire, a nehezék nélkül súlytalanul lebegő Olive és oltalmazójuk, nevelőjük, az alakváltó ymbryne, Vándorsólyom kisasszony. 

Az időhurok szorításából szabadulva immár valamennyien a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül mozoghatnak térben és időben. Útra kelnek az egykori londoni nyomornegyedből, Devil's Acre-ből, hogy felfedezzék a jelen normális Amerikáját, de az amerikai különlegeseket is. A kalandokban bővelkedő úton vezetőjük a mindkét világot ismerő – és a jelenben valóban csak 16 esztendős – Jacob…

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2019. április 23. -- június 4.

A Napok térképe a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei trilógia sorozat 4. része; ez az a sorozat, aminek nagyon sokáig ellenálltam, aztán végül, amikor rászántam magam az elkezdésére, egyik kedvencemmé vált. A harmadik rész tökéletesen lezárta a történetet, ezért nem is számítottam folytatásra; meglepetésként ért a hír, hogy Ransom Riggs újra megnyitotta előttünk a különlegesek, ymbryne-k, időhurkok és üresek világát.

Véleményem 

"Sosem kételkedtem annyiszor abban, hogy ép az elmém, mint az első este, amikor a madárasszony és védencei eljöttek, hogy megmentsenek a bolondokházától."

A harmadik kötet azzal ért véget (és most ne figyeljen ide, aki még nem olvasta!), hogy Jacobnak hála véget ért az üresek és a lidércek rémuralma, a különlegesekre egy új korszak hajnala virradt, és Jacob barátai megszabadultak az őket kötő időhuroktól, szabadon utazhattak térben és időben, a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül.

Jacob visszatér a normális életébe, normális szüleihez, de már nem érzi azt a saját életének; hiányoznak belőle a barátai, a kalandok. Azután a barátai megjelennek a jelenben, floridai otthonánál, és rögtön bajba is keverik. A gyerekek mindannyian munkát kapnak a Huroktikumban, piti, aprócseprő feladatokat sóznak rájuk, miután kb. megmentették a különlegesek világát, és ezt - teljesen jogosan - igazságtalanságnak érzik. Jacobnak az volna a feladata, hogy készítse fel barátait a jelen Amerikájára. Épp egy bevásárlókörútra indulnak, amikor Jacob véletlenül elhunyt nagyapja, a híres üresvadász, Abe Portman utcájába hajt be. Amikor észhez tér, megfordulna, de a többiek, főleg szerelme, Emma, ragaszkodnak hozzá, hogy bemenjenek Abe házába. Jacob nagypapája, Abe ugyanis az ő barátjuk is volt a múltban, és Emma élete szerelme. A házban aztán olyan titkokra bukkannak, amelyekről még Jacob sem tudott. Abe ugyanis nem egyszerű üresvadász volt, hanem különleges gyermekeket is mentett, csapatával számos küldetést hajtott végre. Ekkor fogalmazódik meg Jacobban a gondolat, hogy nagyapja nyomdokaiba lépjen.

"– Az utazás az ember fejlődésének lényegi része – mondta Vándorsólyom kisasszony. – Amíg nem utazott, a legműveltebb ember is tudatlan."

Jacob felveszi a kapcsolatot Abe egykori társával, H-val, s a találkozóra Emmát is magával viszi. Miután bizonyítják különlegességüket, H-tól feladatot kapnak: vigyenek el egy csomagot valakinek, valahova, de sem a címzettet, sem a helyet nem árulja el. Jacob fogja nagyapja legjobb kocsiját, és Emmával, Bronwynnal, Enoch-kal és Millarddel útra kel, természetesen Vándorsólyom kisasszony tudta és beleegyezése nélkül. Hurkokat kutatnak fel, szorult helyzetekbe keverednek, de a próbaküldetést sikerrel véghezviszik. Azután újabb, immár komoly feladatot kapnak H-tól: egy kapcsolat nélküli különleges személyt kell felkutatniuk, és biztonságos hurokba juttatni. Ekkor kezdődnek csak az igazi problémák, hiszen Amerika időhurkait nem az ymbryne-k irányítják, hanem klánok harcolnak felettük, és a legkisebb inzultus, területsértés is kipattinthatja a küszöbön álló klánháborút.

Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek legújabb epizódjába; az előző részek magasra tették a lécet, ezért volt már egyfajta elvárásom a kötettel szemben. Abba nem gondoltam ugyanis bele, hogy most egy új konfliktust kell felépítenie az írónak. Az előzménykötetekben a lidércek és üresek csapata harcolt a különlegesek és ymbryne-k ellen, most is erre a felállásra számítottam, de a szerző egész más irányba vitte el a történetet. Itt és most a különlegesek lázadnak, nem csak az ymbryne-k ellen, hanem egymás ellen is, és ez Vándorsólyom kisasszony védencei között is kimutatható. A csapat megoszlik, egyik fele hűséges marad a kisasszonyhoz (és ez a kötet nem róluk szól, pl. Hugh, Claire, Olive és maga Vándorsólyom kisasszony is háttérbe szorul), a másik felük Jacobhoz húz, és semmiféle parancsnak nem engedelmeskednek. Egy másfajta konfliktus is hatással lesz a szereplőkre, mégpedig a Jacob-Emma-Abe háromszög. Emma egész életében Abe Portmanbe volt szerelmes, ám Abe nem maradt vele a hurokban; élte az életét, családot alapított, és meghalt. Ez túl sok volt Emmának, mégis kibontakozott közte és Abe unokája, Jacob között a románc, ami bizarr volt ugyan, mégis úgy tűnt, hogy működik. Viszont most, hogy Emma és Jacob is egyre többet tudnak meg Abe titkos életéről, és gyakorlatilag az ő nyomait követik a jelen világában, felszínre kerülnek bizonyos elfojtott érzések. Emmánál a szeretet, ami soha nem szűnt meg. Jacobnál pedig a féltékenység, amit saját, elhunyt nagypapája iránt érez; és nem csupán Emmával való kapcsolata miatt, hanem azért is, mert ő hős volt, Jacob pedig "csak" egy gyerek, akire még rendes munkát sem bíznak. A két fiatal negatív érzései hatással lesznek a kapcsolatukra, és így végső soron a könyv hangulatára is.

A könyv első fele tulajdonképpen erről szól: rég eltemetett titkok előásásáról, és a múlt eseményeinek feldolgozásáról. Be is vallom, nagyon nehezen haladtam vele, mert semmi izgalmas nem történt egészen a feléig. Csak azután kezdtem érezni, hogy igen, ez az a sorozat, ez az a hangulat, amit szeretek. Végre visszatértek a sorozat meghatározó elemei, az időhurkok és a különleges képességekkel bíró emberek, a bizarr fotók és a hozzá szőtt, még bizarrabb események. Nem leszek népszerű ezzel a kijelentésemmel, de hiába indult be a cselekmény, az még mindig nem hozta az első három rész színvonalát. Úgy éreztem, ez a könyv csak halvány próbálkozás arra, hogy újraélesszen egy sikerre vitt történetet. Hogy az író sem ad bele mindent, csak fél szívvel írja tovább. Főleg akkor éreztem ezt, amikor Bronwyn összeesik, mert lövést kapott, és kórházba akarják vinni, de elterelik a gyerekek figyelmét, és Bronwyn nem jut el a kórházig, viszont alig néhány órával később ereje teljében van, mintha el is felejtette volna, hogy kilyukasztották. Később erre a lövésre már csak altatólövedékként utalnak, utána meg altató hatású folyadékkal bekent nyíllal. De hogy erre a következtetésre miként jutottak, és hogy Bronwyn mikor és hogyan gyógyult meg, az nálam kimaradt.

Ó, aztán eljött az utolsó fejezet utolsó pár oldala, és minden negatívumot elfelejtettem, ami odáig megfogalmazódott bennem. Ez a néhány oldal mentette meg a sorozatot a szememben, és érte el, hogy a folytatást is el akarjam olvasni. És ez azért is nagy szó, mert a szereplők, akiket korábban kedveltem, most minden szimpátiámat elvesztették. Jacob állandóan hősködött, mert olyannyira akarta bizonyítgatni, hogy van olyan jó, mint nagyapja volt - persze, sikertelenül, mert épp ezzel ront el mindent. Emma - Jacobhoz hasonlóan - Abe szellemét kergeti. Érthető, hogy még mindig szereti, és talán sosem fogja feldolgozni, hogy Abe őnélküle élte le az életét, mégis, ez irtó igazságtalan Jacobbal szemben. A többi karakter szinte említésre sem méltó, annyira nem jutottak fontos szerephez - még V. kisasszony sem. Viszont van egy szereplő(páros), akiket többet szerepeltettem volna: H. és hű üresréme, Horatio. Ők csak az elején és a végén tűnnek fel, és az utolsó fejezetben van egy olyan közös pillanatuk, ami egyszerre bizarr (tudom, sokszor használom ezt a szót, de aki olvasta, tudhatja, hogy ennek a sorozatnak ez a lényege) és szívet tépő (sosem gondoltam, hogy lesz egy üresrém, akit bírni fogok). Na, róluk szerettem volna többet megtudni, hogyan tudott, és főleg miért, együtt élni negyven évig a vadász és a vad.

Összességében nem volt ez rossz, csak többet vártam tőle. Ebben a történetben új időszámítás kezdődött, a Napok térképe felvezette a legújabb nehézséget, ami a különlegesekre vár. Vagy legalábbis azt hinnéd. Amíg el nem olvasod az utolsó pár oldalt. Komolyan!

A bejegyzést a Kossuth Kiadó támogatta, ezúton is köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!

A sorozat részei

1. Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei | értékelés
2. Üresek városa | értékelés
3. Lelkek könyvtára | értékelés
4. Napok térképe

Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara

Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 3.
Oldalak száma: 800 oldal
Megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés: 2017
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös
Eredeti cím: A Court of Wings and Ruin
Besorolás: New Adult, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,5
Moly.hu átlag: 93%

Fülszöveg:
A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát. 

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia. 

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2019. január 25. -- február 18.

A sorozat első része (Tüskék és rózsák udvara, azaz ACOTAR) azért volt nagyon különleges élmény, mert elkezdtem olvasni, és aznap éjszaka bevonultam a kórházba szülni. A második rész (Köd és harag udvara, továbbiakban ACOMAF) a 2018-as évem legjobb könyve volt. Mind a kettő a kedvencem lett, nagyon szerettem őket, így sose volt kérdéses, hogy amint lehetőségem adódik, megrendelem és elolvasom a befejező kötetet is.

Véleményem

Figyelem! A bejegyzés spoileres lesz, mindhárom eddig megjelent kötetre vonatkozóan!

Szóval, mi is történt idáig: Feyre Archeron emberlány, aki megölt egy farkasbőrbe bújt tündért. Prythianben hét tündérudvar működik: az Éjszaka, a Nappal, a Hajnal, a Tél, a Nyár, az Ősz, és a Tavasz udvara. A tündér, akit Feyre levadászott, a Tavasz udvarához tartozott, és annak főura, Tamlin eljött Feyre-ért. Tamlin magával vitte a lányt az örök tavasz földjére, amelynek lakóit elátkozták: mindnyájan álarcot viselnek, amit nem vehetnek le. Feyre eleinte rabnak érzi magát, hiszen az ellenségei, a tündérek között van, nem mehet haza a családjához, de egy idő után kezdi magával ragadni ez a varázslatos, ám nem kevésbé veszélyes világ. Tamlinnel egymásba szeretnek, de Feyre nem tudja kimondani érzelmeit, pedig csak ennyi kéne ahhoz, hogy az átok megtörjön. Amikor később erről tudomást szerez a lány, azonnal visszaindul szerelméhez, de Tamlin már Hegyalján van, Amarantha fogságában. Amarantha megadja az esélyt Feyre-nek, hogy kiszabadítsa Tamlint, de olyan próbáknak teszi ki, amit egy ember képtelen túlélni. Feyre alkut köt az Éjszaka udvarának főurával, Rhysanddel, aki valamiért hajlandó segíteni neki, persze, nem ingyen. Azt kéri cserébe, hogy a lány rendszeresen töltsön némi időt az udvarában, ha megszabadultak Hegyaljáról. Feyre végül megtöri az átkot, és megváltja Tamlin és a többi tündér szabadságát, de ezért az életét kellett adnia. A hét főúr meghálálja neki, mindannyian átadnak magukból egy darabot, s ezzel Feyre nem csak feltámad, de maga is tündérré válik, mi több, mind a hét főúr mágiájából birtokol valamit.

Feyre visszatér a Tavasz udvarába, ahol aztán szervezgetik az esküvőjüket Tamlinnel, de a lány nem tud szabadulni a rossz emlékektől és a depressziótól, amit a Hegyalján történtek okoztak. Tamlin pedig csak ront a helyzeten azzal, hogy Feyre-t állandó ellenőrzés alatt tartja, és bezárja őt, amikor csak tudja. Amikor pedig az esküvője napján Feyre nem bírja tovább, Rhys eljön érte, és elviszi őt az Éjszaka udvarába. Feyre megismeri a főúrnak egy egészen más oldalát, ösdzebarátkozik a főúr belső körének tagjaival (Amren, Mor, Cassian és Azriel), és lassacskán elmúlik a depressziója,  visszatér az életkedve, mi több, Rhys mellett boldog lesz. Csakhogy Tamlin nagyon messzire képes elmenni azért, hogy visszaszerezze a menyasszonyát; alkut köt Hybern királyával, akinek az a célja, hogy megsemmisítse azt a falat, amely a tündéreket és az embereket elválasztja egymástól, s az embereket újra rabszolgasorba taszíthassa. Tamlin beavatkozásának az lesz a vége, hogy Feyre mindkét nővére, Nesta és Elain is azzá válik, amitől egész életükben rettegtek: tündérré. Feyre pedig visszatér Tamlinnel a Tavasz udvarába, de csak azért, hogy személyesen állhasson bosszút, és belülről aknázhassa alá Tamlin udvarát.

"Az is lehet, hogy feladatom végeztével a kastélyt is porig fogom égetni. A rózsákkal fogom kezdeni."

És most a harmadik kötet: Feyre tönkreteszi Tamlint minden szinten, ahogy csak tudja, elveszi tőle a katonáit, ártalmatlanná teszi a főpapnőjét, Ianthét, aláássa a becsületét, és amikor távozik a Tavasz udvarából, még Tamlin legjobb barátját, Lucient is magával viszi. Feyre ezután az Éjszaka udvarába megy, ahol el is kezdenek szervezkedni a Hybern elleni háborúra, de ennek az első lépcsője az, hogy megnyerjék maguknak a főurakat. Egy találkozót hívnak össze, amire mind a hét főúr hivatalos, és nem mennek könnyen a dolgok, de a hétből öten szövetségre tudnak lépni. Ám az első lépést Hybern királya teszi meg, ami felkészületlenül éri Prythiant. Megkezdődik a háború.

Háát, háát…. egyik kedvenc sorozatomról van szó, az elvárásaim is az egekben voltak, de úgy érzem, ez a kötet nem hozta az előző kettő színvonalát. Az eleje még nagyon tetszett, Tamlint még sajnáltam is, úgy elbánt vele Feyre. Aztán ahogy Feyre visszatér az Éjszaka Udvarába, úgy vált laposabbá a történet. Érdemi történés a könyv feléig nem volt semmi, csak szexjelenetek dögivel, meg találgatások arról, mi valójában Amren és milyen elképesztően húdehűha halálos, de mit csinált ő? Próbálta megfejteni a Lélegzetek könyvét, és nem jutott semmire. Ugyanez Nestával, találgatják, mi lett belőle, áradoznak róla, csodálják, milyen erős és halálos, én meg várom, na, vajon milyen nagyhatalmú lény lett ő, milyen nagy dolgot fog véghez vinni: hát a nagy büdös semmit. Az egész könyv során csak durcáskodik, mint egy sértődött óvodás. Hybern királya ellen kiáll ugyan, de az egész nevetségesen béna, még a halálos szúrást is Elain viszi be. Hatalmas csalódás volt nekem Nesta is, Amren is, de még Mor is (azért, ahogy Azriellel bánik). Tamlin úgyszintén, de őróla később.

A könyv első fele ugyebár arról szól, hogy sikerül-e végül összehozni a főurak találkozóját. Na, hát ez a találkozó megér pár gondolatot. Addig nagyon tetszett, hogy belátást nyerhettünk a Hajnal Udvarába, és a főurakról is szívesen olvastam. Nem emlékeztem már rájuk az első kötetből, nekem ez most olyan volt, mintha először találkoztam volna velük. A nagy kérdés az volt, hogy Tamlin megjelenik-e; bár ne jött volna! Amit a találkozón leművelt, az mindennek a legalja volt; felváltva sértegetett, fenyegetőzött és sajnáltatta magát. Az első részben még nagyon szerettem, de SJM közellenséget csinált belőle. Rhysand lett a tökéletes, az álompasi, hatalmas rajongótábora van, és SJM mindent megtett azért, hogy ennek a rajongótábornak a kívánságait teljesítse: erre kellett az a rengeteg szexjelenet, ami amúgy a történetet semmivel nem vitte előrébb, és ezért volt Tamlin ekkora kőbunkó, hogy vérben forgó szemmel gyűlölködhessünk, és a halálát kívánjuk. Nekem ez annyira nem jött be, SJM-et jobbnak tartottam annál, hogy ilyen egysíkúra írja a karaktereit. (Oké, később Tamlin is visszakap az "emberségéből" egy keveset, de ez a kritikán aluli kifakadás a találkozón egyáltalán nem illett a karakteréhez, legalábbis szerintem.)

"– Megérdemeljük a boldogságot – mondta. Ezt én mondtam neki egyszer, a városi házunk tetején, amikor Velarist megtámadták. – És minden lehetséges eszközzel harcolni fogok ezért a jövőért.

– Együtt fogunk harcolni – mondtam rekedten. – Nemcsak te egyedül, hanem együtt, mi ketten."

A könyv második felében aztán végre beindulnak az események, elkezdődik a nyílt háború Prythian és Hybern között, de ezzel kapcsolatban is vegyesek az érzelmeim. Amit kifejtett SJM, az rendben volt, de nagyon sok mindenbe belekezdett, elmondta a legendákat, aztán amikor a kifejtésre került volna sor, elintézte két mondatban. Pl. mennyit beszélt a legendás Miryamról, valami epic jelenetet vártam volna, amivel végre berobbannak a cselekménybe, erre "bocs, a védővarázslatunk túl jól működött, azért nem láttatok", megjelennek, összemosolyognak, aztán hazamennek. Vagy a nagy leleplezést, hogy Lucien és Helion kapcsolatáról... ezzel sem kezdtek semmit, pedig mennyi mindent megváltoztatna! Azt sem értem, miért kellett erőltetni az Elain-Lucien párost, amikor nyilvánvalóan nem egymáshoz vonzódnak. Ja, Lucien elment egy titkos küldetésre, aztán a háború végére ő is befutott, de hogy addig mi történt, az rejtély. Az emberkirálynőkkel amúgy mi a helyzet? És amiről még sokkal-sokkal többet szerettem volna olvasni, azok az öreg istenek (old gods?). Tőlük is valami epikus jelenetet vártam, erre Hybern királyának egyetlen csettintésébe kerül eltörölni őket a föld felszínéről (Thanos feeling). És mégis a kis, drága, ártalmatlan Elain döfi le a királyt, a leghatalmasabb varázshasználót, akinek minden teremtmény féli a nevét. Röhögnöm kell.

Minden idők legnagyobb tündérháborúja zajlott itt, nagyjából halálos áldozatok nélkül. A főbb szereplők mind életben maradnak, micsoda szerencse! Vajon azért, mert SJM annyira megszerette a karaktereit, hogy nem volt szíve megölni egyiküket sem, vagy azért, mert nem merte a rajongói haragját kockáztatni? Akárhogy is, én amondó vagyok, hogy ez nem is volt igazi háború. (Csak egyetlen ellenpéldát hoznék fel: a roxforti csatát. Mennyien meghaltak a jók közül, a szívünk szakadt bele, mégis, ez adta meg a történtek súlyát.)

"Rhys odalépett hozzám, és megfogta a kezem.

A Győzedelmes Éjszaka és az Örök Csillag.

Ő a lágy, egyben ijesztő sötétség, én a tiszta fény, ami az ő árnyékai miatt csillog."

A fordítás mellett sem tudok elmenni szó nélkül. Tudom, hogy nagyon hosszú a könyv, és sietni is kellett vele, de elég indok ez arra, hogy egy ilyen minőségű munkát adjunk ki a kezünk közül? Oda nem illő szavak, gyengén összerakott mondatok tömkelege... Néhol azt sem értettem, mi van. Állítólag egész mondatok maradtak ki a fordításból, ami ráadásul fontos lett volna. (Sárkány? Ez csak a neve, vagy tényleg sárkány? Merthogy ő az egyetlen, akinek a neve magyarítva lett, már ha a Csontfaragó és a Takács beszédes nevét nem vesszük számításba. Másik kérdés: "daemati" vagy "deamati"? Mert egyszer így írják, máskor amúgy.) Már csak azért is merem ezt így leírni, mert a könyv megjelenése előtt azzal kampányolt a kiadó, hogy szeretnék még egyszer átnézni a fordítást, hogy biztosan egy kiváló minőségű szöveget kaphassunk a plusz egy hónap várakozásért cserébe. Nos, nem sikerült.

Négy pontnál kevesebbet képtelen vagyok adni a könyvnek, mert még így is előkelő helyen áll az olvasmányaim között, de önmagát bőven alulmúlta. Sajnálom nagyon. Ettől függetlenül minden további kötetet el fogok olvasni, mert ezt, a SJM által megteremtett tündéruniverzumot csak imádni tudom.

A sorozat részei

1. A Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara

2. A Court of Mists and Fury - Köd és harag udvara

3. A Court of  Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara

3,1. A Court of Frost and Starlight

Naomi Novik: Rengeteg

Sorozat: -
Oldalak száma: 488 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Heinisch Mónika
Kiadó: GABO
Kiadói sorozat: GABO SFF
Eredeti cím: Uprooted
Besorolás: fantasy
Goodreads átlag: 4,11
Moly.hu átlag: 87%

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Ann Brashares: Négyen újra egy gatyában

Sorozat: Négyen egy gatyában 2.

Oldalak száma: 412 oldal

Megjelenés éve: 2003

Eredeti megjelenés: 2003

Fordította: Bartók Ágnes

Kiadó: Geopen

Eredeti cím: The Second Summer of the Sisterhood

Besorolás: ifjúsági

Goodreads átlag: 3,79

Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:

Folytatódik a Négyen egy gatyában című sikerkönyv barátnőinek története! Egy újabb kalandos nyár áll a négy lány előtt, akik ismét csak magukra – és a mágikus Nadrágra – számíthatnak. Vajon a találékony és szókimondó Tibby rájön-e, valójában mit és kit akar, Bee fel tudja-e dolgozni régen eltemetett emlékeit? Vajon Lena, a visszahúzódó szépség visszatalál-e görög szerelméhez, és Carmennek igaza lesz-e, hogy ezen a nyáron a Nadrág valóban a szerelemé?