2014. december 28., vasárnap

Richard A. Knaak: Sárkányvadászat




Illusztrálta: Jae-Hwan Kim
Sorozat: Napkút-trilógia 1.
Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 168 oldal
Kiadás éve: 2006
Eredeti kiadás éve: 2005
ISBN: 9789639679160
Műfaj: képregény, manhwa, fantasy
Goodreads-átlag: 3,43
Moly.hu átlag: 75%



Azeroth világát megmenteni az Élőholt Csapástól - igazán hősi küldetés! A Warcraft: Napkút trilógiából megismerhetjük Kalecnek, a kék sárkánynak a történetét, aki emberi alakot öltött, hogy ráakadjon egy rejtélyes, mágikus erő forrására, és Anveena, a gyönyörű ifjú lány meséjét, aki nem csak Kalec társa, de lebilincselő titok gazdája is egyben...

A világszerte ismert Jae-Hwan Kim rajzaival életre keltett történet szerzője Richard A. Knaak, számos rendkívül népszerű fantasy-regény írója. Segítségükkel úgy tárul föl előttünk a Warcraft világa, ahogy soha még azelőtt - s a sárkányvadászat megkezdődik!

2014. december 26., péntek

Borítóvadászat #2 ~ Csillagok alatt

Imádom a csillagokat, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. És mi történik, ha a csillagokat keresztezzük a könyvekkel? - Na, akkor gyönyörű borítók születnek. Gyönyörködésre fel! :)

2014. december 25., csütörtök

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

(Harry Potter 3.)

Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett és szuperbiztos börtönből megszökik egy fogoly.
A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény Roxfortba tart, a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
A varázslónövendék Harry Potter és barátai számára a harmadik tanév sem csak a vizsgák izgalmait tartogatja...
Tudom, mindenki ismeri a történetet, leírom dióhéjban, hátha valakinek már ködös az emlék. Kitudódik, hogy a híres varázslóbörtönből, Azkabanból megszökik a leginkább féltve őrzött rab, Sirius Black. Mindenki óva félti Harry-t, aki nem tudja ezt hova tenni, hiszen sosem hallott Black-ről. Aztán lassanként egyre többet tud meg: hogy Black adta ki a szüleit Voldemortnak, és most Harry-t is szeretné eltenni láb alól. Nos, valaki tényleg szeretné, de nem Sirius az. Több szereplőről derül ki, hogy valójában nem az, akinek gondoltuk/gondolták: Siriusról, Lupinról, és még néhány állatról is. Harry pedig új érzést tapasztalhat meg: a reményt, és a család adta boldogságot - már ha sikerül megmentenie egy-két életet.
Több tekintetben is különleges ez a kötet: az egyetlen, amelyben nem szerepel Voldemort. Ez már önmagában is gyanús lehet, a vihar előtti csönd, de hát ezt persze még nem tudjuk. :) Másrészt szerintem ez a kötet lezárja Harry gyerekkorát: idáig teljes joggal nevezhettük gyermekirodalomnak, de a negyedik részt már idősebb, érettebb olvasóknak ajánlanám.

Idén új helyszínnel ismerkedhetnek az olvasók: Roxmorts-szal, a varázslófaluval. Személy szerint imádom a helyet, és olvasás közben ilyenkor azon merengtem, milyen jól esne egy vajsört kortyolgatni (még ha nem is tudom, milyen az íze :D). Milyen jó, hogy Harry megtalálta a módját, hogy lógjon a többiek után! BTW én is szeretnék egy Tekergők Térképét!

Ami furcsa volt, hogy az elején mindenki csak "azkabani őrökként" emlegeti a dementorokat, ami önmagában nem tűnik ijesztőnek. Aztán - mikor Harry találkozik az elsővel - onnantól már dementorokként hivatkoznak rájuk, mintha csak azt várták volna, mikor látja meg Harry az elsőt. :D

Már csak azért is érdemes elolvasni, mert megtudhatjuk, hogyan tud Hermione egyszerre több helyen lenni. (A megoldásért a filmet is meg lehet nézni, de ahogy az lenni szokott, meg sem közelíti a könyv színvonalát.)
Végezetül hozok pár idézetet, néhány Rowling-féle humorbombát:

"- Lupin nagyon jó tanár - szólt elismerően Hermione. - Csak azt sajnálom, hogy én nem állhattam ki a mumus ellen.
- Neked milyen alakban jelent volna meg? - kérdezte vigyorogva Ron. - Fogadnék, hogy mint egy dolgozat, amire tízből csak kilenc pontot kaptál!"

"- Ti láttok már valamit? - kérdezte Harry negyedórányi néma gömbkémlelés után.
- Igen, van egy égésnyom az asztalon - felete Ron. - Valaki feldöntötte a gyertyáját."

"Mikor azonban Harry és Ron degeszre tömött pocakkal, pukkantós süveggel a fejükön felálltak az asztaltól, a jósnő rémülten felsikoltott.
- Szerencsétlenek! Melyikőtök emelkedett fel előbb a székből?
- Nem t'om - felelte Ron, és aggódó pillantást vetett Harryre. 
- Nem hiszem, hogy számítana - jegyezte meg McGalagony -, hacsak nem ólálkodik egy baltás gyilkos a bejárati csarnokban."

"- Szerencsére van más, aki példát mutasson Ginnynek - jegyezte meg Percy gőgösen. - Felmegyek, átöltözöm a vacsorához...
George sóhajtva nézett távozó bátyja után.
- Képzeld, megpróbáltuk bezárni egy piramisba - mesélte Harrynek -, de anya közbelépett."

"- Mi szeretjük az óráidat! - hazudta gondolkodás nélkül Hermione.
- Igen, szuper órákat tartasz! - tódítótta Ron. - Tényleg, hogy vannak a futóférgek?
- Megdöglöttek saláta-túladagolásban - felelte csüggedten Hagrid.
- Jaj, de kár! - sajnálkozott Ron vigyorra görbülő szájjal."
(Mint az előző köteteknél, szívem szerint itt is megadnám az öt pontot, de azokat a két kedvencre tartogatom.)



2014. december 22., hétfő

Jövőre tényleg csökkentem a várólistám!


Mostanában eléggé inaktív voltam, de jó kifogásom van! Tudjátok, vizsgaidőszak, karácsonyi bevásárlókörutak, satöbbi, satöbbi... Ma délután megírom az idei évre tervezett egyetlen vizsgámat (szurkoljatok!!), ennek örömére elárulom, melyik könyvekkel nevezek a 2015-ös naaagy várólista-csökkentésre. Bizony, az idei nagyon csúnya bukás után ismét bevállalom, méghozzá új taktikával: eddig olyan könyveket választottam, amikhez egyébként, kihívás nélkül talán hozzá sem nyúlnék. A jövő évben viszont tényleg szeretném teljesíteni a kihívást, szóval nem fogom sanyargatni magam!

2014. december 9., kedd

Sally Hunter (Vágó Csaba): A patológus

Rettenetes események rázzák meg Amerika egyik unalmas kisvárosának mindennapi életét: a kórház hullaházából egymás után tűnnek el a halottak szervei! A lakosság rémülten figyeli a felröppenő rémtörténeteket, és lassan már a megfázásos betegek sem mernek az egészségügyi intézmény közelébe menni. A helyzet akkor válik tarthatatlanná, amikor a szenátor fia balesetben meghal, és a holttestet a kórház patológiáján valaki megcsonkítja.
Az FBI ügynökei  is bekapcsolódnak a nyomozásba, a sarokba szorított őrült pedig vad vérengzésbe kezd, és látszólag válogatás nélkül gyilkol...
Suzan Harper FBI ügynöknő személyes indítékoktól vezérelve követi a hullarabló véres nyomát, s minden vágya bosszút állni a gyilkoson, aki megölte barátját. Az elkeseredett és dühös nyomozónő óriási vehemenciával veti bele magát a munkába, de miközben egyre közeledik az elkövetőhöz, mind több rettenet kíséri útját, s amikor azt hiszi, hogy végre felébredt a rémálomból, a legszörnyűbb felismerés vár rá...
A történet ott kezdődik, hogy Tony Lomax és barátnője, valamint két barátjuk autóbalesetet szenved, és értesítik a patológust, hogy azonnal menjen be a kórházba. A patológus el is végzi a dolgát, és megjegyzi, micsoda pazarlás lenne a lány gyönyörű szép szemeit koporsóba rejteni.
forrás: macularhope.org
Két FBI-ügynök hölgy jön a városba, hogy kivizsgálja az ügyet (mármint a balesetet). A temetésen viszont meghallják a pletykát a szervrablásról. Főnökük kifejezett utasítása ellenére magánakcióba kezdenek, és kihallgatják a kórházi dolgozókat.

A kihallgatás során szinte mindenki ganyúsnak tűnik (természetesen). Beindul a láncreakció, és az őrült szervtolvaj szemet vet az egyik ügynök, Jessica kézfejére. Nem nehéz kitalálni, mi következik: Jessica a szakadék mélyén, egy szétégett autó belsejében végzi, a kézfejei nélkül.

Suzanne számára innentől személyes az ügy. Mindent elkövet, hogy leleplezze az őrültet, mielőtt az még több ártatlant gyilkol és csonkít meg.

Én és a könyv

Hosszú időre nyúlik vissza történetem a könyvvel: még középiskolában, egyik irodalomórán kiselőadást kellett tartanunk egy általunk választott könyvről vagy filmről. A saját választásomra már egyáltalán nem emlékszem, de az egyik barátnőm A patológusról beszélt órán. Elmesélte a történetet, és hogy neki mennyire tetszett, és milyen nagy hatással volt rá a krimi.
Teltek-múltak az évek, és időről-időre eszembe jutott a könyv. Mígnem rákerestem rukkolán, és volt is belőle elérhető példány! Lecsaptam hát rá, de az olvasást halogattam, mondván: "so little time, so much good books" - és így egyre csak tolódott hátrébb a könyvespolcon.
Idén, halloween előtt valami jó hangolódós könyvet kerestem, és ez akadt a kezembe. Egy "legyen hát!" felkiáltással az ágyamba dobtam, és fürdés után rögtön olvasni kezdtem...
Ha nagyon enyhén akarom kifejezni magam: nem nyert meg magának A patológus. Számos hibát fedeztem fel, ez mind az olvasási élmény rovására ment. Végül csak azért fejeztem be, hogy meg tudjam indokolni, miért nem tetszett. No meg könyvet nem hagyunk félbe.

A cselekmény az "elmegy" kategóriába tartozik, nagyon kiszámítható volt, de fenntartotta az érdeklődésem. A legtöbb fejezet Suzanne és a patológus szemszögéből iródott, de néhány részlet erejéig a gyilkos fejében is lehettünk: általában, amikor újabb öldöklésre került sor, és amikor "A Nagy Mű" befejezéséről beszélt.

Hogy mi A Nagy Mű? Annyit elárulok, hogy több ember testrészéből készül - egy sportoló vádlijából, Debbie Evans szemeiből, Jessica kezeiből, egy szupermodell bőréből... Az őrült szerint gyönyörű, és amint elkészül, az egész világnak megmutatja majd, mindenki róla fog beszélni.
forrás: eviilminina.deviantart.com
Természetesen nem fogom elspoilerezni a könyv végét, de muszáj pár szóban megemlítenem az érzéseimet. Több krimit olvastam már (oké, jellemzően Agatha Christie-től), és eddig az a tapasztalatom, hogy a bűnöst is megismerteti velünk az író(nő). Itt ez nem történt meg, tehát a gyilkos még csak a gyanúsítottaim között sem szerepelt! Mégpedig azért, mert civilben kb. fél oldal szólt róla, teljesen más szereplők lettek kiemelve. Kicsit unfairnek éreztem, de kárpótolt érte az epilógus, ahol rájöttünk, a csonkítás csak mellékszál volt, és valaki más irányította a játszmát, valami más indíttatásból. A kötet fénypontja volt az utolsó néhány oldal.

És most a helyesírási hibákról fogok szónokolni. Jobban rázott tőlük a hideg, mint a hullákról, boncolásról és gyilkosságokról szóló részletes leírásoktól. Amióta megtanultam írni és olvasni, rögeszmésen keresem a helyesírási hibákat, és itt most nem a véletlen elütésekről beszélek, hanem a:
- vesszőhibákról
- helytelen ragozásról
- rossz elválasztásról
- szóközök rossz helyen való használatáról
- j/ly hibákról
- fogalmazási hibákról
- és minden másról.

Volt itt minden, mi szem-szájnak hányingere, átlagosan oldalanként két helyesírási hibával. Végezhettek volna jobb szerkesztést is a kiadónál, mert ez így roppant igénytelen.

Kinek ajánlom?: senkinek mazochistáknak, a magyar orvosi krimik kedvelőinek, erős gyomrúaknak.
Kinek nem ajánlom?: kiskorúaknak, a magyar irodalom/nyelvtan kedvelőinek, gyenge idegzetűeknek.

2014. december 7., vasárnap

Cynthia Hand: Angyalsors

Folytatódik a Könyvmoly Párbaj, azaz fogadjátok szeretettel a nyereményjáték második állomását! Kicsit hosszúra nyúlik, de sok extrával készültem: a véleményemen és a szokásos "cselekmény dióhéjban"-on kívül azt is megmutatom, hogyan képzeltem el a szereplőket, valamint Clara fotóalbumába is betekinthettek. Érdemes végigolvasni a bejegyzést, hiszen legalul ott az a bizonyos Rafflecopter-doboz - igen, újabb kérdés, újabb esély a nyereményre! :)

2014. december 2., kedd

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 1.

A könyv negyven rövid történetet tartalmaz a magyar irodalmi személyiségek szerelmi nemi életéről. Csak kevés olyan sztori volt benne, ami tényleg megérintett - a többi megbotránkoztatott. Csupa intrika, hűtlenség és perverzió... Lám, nem csak a mai fiatalok bolondok.

Felmerül a kérdés, hogy jogunk van-e ismerni a könyvben szereplők életének igencsak intim részleteit. Sokan úgy tartják, egy bizonyos határt megsértett a szerző ezzel a könyvvel. Azonban nem Nyáry Krisztián kutatta fel a titkokat, ő csak csokorba szedte, idézetekkel és képekkel fűszerezte, majd ízlésesen tálalta. Véleményem szerint - ha az írók, költők nem titkolták viszonyaikat - miért ne ismerhetnénk meg a történetüket? Mindenki úgy él, ahogyan szeretne, ahogyan nem szégyell. És ha valaki a magánszféra megsértésének tekinti a könyvet, nyilván nem kötelező elolvasnia. :)

Megmondom őszintén, a "szereplők" többségében hatalmasat csalódtam. Szerinted is gyönyörű szerelmes verseket írt Radnóti Miklós a szerelmének? Kétségtelen, viszont a nagy szerelme néha Fanni volt, néha nem. Te is beleborzongtál, amikor Petőfi Júliához szóló verseit olvastad? Biztosan eszedbe sem jutott, hogy Petőfink majdnem pártában hagyta Júliát egy színésznő miatt. És bizony Ady is "családban maradt", hogy szépen fejezzem ki magam.

Csak ajánlani tudom a könyvet: azoknak, akik érettségi előtt állnak; azoknak, akik visszavágynak az érettségizős korszakba; azoknak, akik pallérozni szeretnék kicsit tudásukat; és azoknak, akik könnyed szórakozásra vágynak, de nem szeretnének belemerülni egy regénybe.
Na jó, azoknak nem ajánlom, akik idilli képet ápolnak a szóban forgó művészekről, és nem szeretnék lerombolni. :)