És a hosszú esküszöveg ezzel az önátkozással fejeződik be:
- Ha megszegem eskümet, témáimat találják ki előttem más írók, csapjanak be a kiadóvállalatok, könyveim oldalain hemzsegjenek a sajtóhibák, és műveim példányszáma állandóan csökkenjen - Ámen.
Ebből is látszik, hogy krimit írni komoly dolog.
Komolyan is vettük.
Az ellenségünk sem foghatja ránk, hogy e könyvben bármi fontos nyomot eltitkoltunk volna az olvasó elől.
Jól teszi, ha belelapoz ebbe a kis könyvbe. Már csak azért is, mert magyar nyelven ez az első, kötetben megjelent minikrimi gyűjtemény.
Legyen hát partnerünk, és játsszon velünk!
13 éves koromban érdekes könyvre bukkantam a polcunkon. Rikított a lila borító, ez pedig nem volt szokványos anyukám régi Jókai-könyvei között. A címe is ígéretesnek tűnt, így hát beleolvastam. A hetedikes osztálykirándulás alatt végig is olvastam, annyira megtetszett.
Néhány évvel később újra eszembejutott, de hiába kerestem-kutattam, sehol sem akadtam rá újra. Az interneten böngészve azonban láttam, hogy van másik Kun Erzsébet-féle krimigyűjtemény, de azt sem tudtam sehonnan beszerezni. Mígnem fél éve felfedeztem a Rukkolát, s szűk egy hónapja sikerült is happolnom egy példányt a piros borítósból.
Nagyon örültem, mikor meghozta a postás, rögtön el is kezdtem olvasni. Hmm, ezek a történetek furcsán ismerősek... jaaa, hogy ez a könyv egy és ugyanaz! :)
Mint ahogy a cím is sugallja, rövid, rejtélyes szösszeneteket olvashatunk, melyek megoldását magunktól kell kilogikáznunk. Természetesen a kötet végén elolvashatók a megoldások, és ez nem is hátrány, főleg a fiatalabb olvasók számára. Némely történet megoldása ugyanis aligha kitalálható, ha nem éltünk a 20-30 évvel ezelőtti világban :(
Szerencsére azonban a kis sztorik legjava nem tud elavulni a gyors technikai fejlődés ellenére sem. Személyes kedvenceim azok voltak, amelyeket mese-köntösbe bújtattak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése