Terry Pratchett: Piramisok

(Korongvilág 7.)

Önmagában is éppen elég nehéz kezdőnek lenni egy új munkakörben, de Teppiknek ráadásul fogalma sincs, mit kell csinálnia egy fáraónak. Végtére is ő Ankh-Morpork híres orgyilkosiskolájában tanult, a Nap Birodalmához képest az óceán túlsó oldalán.

Először is rá vár a monumentális feladat, hogy megfelelő nyughelyet építsen apjának – minden piramisok piramisát. Utána pedig ott van a számtalan adminisztratív kötelesség, mint például az őrült papokkal, a szent krokodilusokkal és a menetelő múmiákkal való foglalatosság.

Mindennek a tetejébe a kamasz fáraó ármányra és árulásra bukkan birodalmának szívében is. Arról az akaratos szolgálólányról nem is beszélve.

Teppik, a főszereplő nem más, mint a fáraó fia, aki otthonától távol orgyilkosnak készül. Ám váratlanul haza kell térnie, hogy átvegye a birodalom vezetését, Teppikamon király ugyanis szörnyű balesetet szenvedett, amikor megpróbálta felkelteni a napot.

A gondok ott kezdődtek, amikor a piramis megépítését tervezték. Teppik minden idők legnagyobb piramisát rendelte Dios főpap tanácsára. A piramisokról tudni illik, hogy amikor elkészülnek, elkezdik felhalmozni az időt, majd a csúcs kilobbantja (ez az örökkévalóság receptje). Ez a piramis viszont olyan nagy, hogy már az építés közben halmozza az időt: a benne dolgozó munkások megtöbbszöröződnek, ahogy újra és újra létrejön a pár perccel ezelőtti önmaguk.

Eközben Teppiknek igazgatnia is kell a birodalmat. Törvénysértőket és problémás egyéneket visznek elé, hogy mondjon ítéletet felettük. Teppik ítéletét Dios főpap „tolmácsolja”, és Dios szájából valahogy egész más jön ki. Így történik, hogy a szolgálólányt, Pterát Teppik „halálra ítéli”, amiért az nem hajlandó a halott király mellé temettetni magát.

Teppik később orgyilkos-tudományának köszönhetően megmenti, Dios viszont elkapja őket. Ekkor „a Nagy Piramis sikoltott, fölemelte magát alapozásáról, és – tömege olyan megállíthatatlanul suhogott át a levegőn, mint valami teljesen megállíthatatlan – pontosan kilencven fokos szögben elfordulva ért földet, és valami perverz dolgot művelt a téridő szövedékével”.

Ez a kis baki többek között azt eredményezte, hogy maga a birodalom eltűnt a föld színéről (egy másik dimenzióba került), valamint minden valóra és láthatóvá vált, amiben eddig hittek (az istenek, és a rég holt királyok). Teppik és Ptera elmenekültek a világ legnagyobb matematikusa hátán, de kérdés sem fér hozzá, hogy vissza kell majd térniük – amint kitalálják, hogyan hozzák rendbe mindezt.

Egy kihívás miatt (http://moly.hu/kihivasok/piramisjatek) vettem kezembe ezt a könyvet, és roppantul nem fűlött hozzá a fogam. Olyannak tűnik ez a regény, mint amilyeneket apu szeret(ett) olvasni régen: sci-fi és paródia (egyik sem az én műfajom). Ráadásul egy sorozat 7. része (bár tudtommal a Korongvilág sorozaton belül is vannak kisebb sorozatok, és ez a kötet pont egy ilyen sorozat első része). Szerintem önmagában is egy kerek egész történetet mesélt el, nincs semmiféle hiányérzetem.

Meglepően tapasztaltam benne a rengeteg poént (hát még azt, hogy a javát értettem is!). Pratchett úr zseniálisan bánik a tollával, igazi poénvirtuóz. És hogy kinek ajánlom olvasásra? Annak, aki szeretné megtudni a következőket:

- mi a gyorsabb: egy teknős vagy egy kilőtt nyíl?

- ki találta fel a differenciálszámítást?

- ki a világ legnagyobb matematikusa?

- mi az a kontramód bor, és honnan ered a híres mondás: „kezdd a szőrivel, még mielőtt a kutya megharap”?

- mi az a kvantum?

(Megsúgom: egyikre sem az a válasz, amire gondolsz!)

A Korongvilág

Búcsúzásképp néhány kedvcsináló idézet:

„Ha a génjeid úgy látták jónak, hogy magas testalkatot, kopasz fejet és olyan orrot adjanak neked, amivel sziklát lehetne szántani, valószínűleg határozott céljuk volt ezzel.”

„A Dzsel krokodiljai az ország szemétfeldolgozó rendszerét, folyami őrségét és esetenként a hullatárolóját alkotják. Nem lehet egyszerűen csak nagynak nevezni őket. Ha valamelyik hatalmas állat véletlenül oldalra fordul az áramlatban, eltorlaszolja a folyót.”

„- És mit lehet vele tenni? – kérdezte Arthur.

- Semmit. Meghalt. Az összes vizsgálat eredménye ezt bizonyítja. Úgyhogy, ööö… temessék el, tartsák hidegen, és mondják meg neki, hogy jöjjön vissza egy hét múlva. Lehetőleg napvilágnál.

- De még lélegzik.

- Ez csupán reflexműködés, amely könnyen megtéveszthet egy laikust – felelte az orvos fensőbbségesen.”