A történetről dióhéjban...
A könyv ott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért: Mia és Russel úton vannak Talbot ezredes házába, Dylan, Liam és Amanda pedig a mutánsok általi kivégzést "várják". Mia és Russel házi őrizetbe kerülnek, Talbot ezredest hál'istennek szólítja a kötelessége, ezért elutazik. Russel dolga újra megépíteni az aurajavító szerkezetet, Mia pedig... nos, ő a szexrabszolga szerepét kapta, és minden nap leszedálják. Russel tényleg nem lesz rest, gőzerővel dolgozik a szabaduláson, amit végül zseniális módon viteleznek ki. A szabad életükben házaspárként mutatkoznak be, és a perverz szomszéd azonnal szemet vet a csinos lányra. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Mia ragaszkodik ahhoz, hogy találkozhasson az édesanyjával.
A fényújságban éjjel-nappal a nagy mészárlást vetítik, bátyja s Dylan elvesztésébe Stella kis híján beleőrül. Ryan jó hírt kap: a szülei elintézték, hogy visszamehessen Manipurába, és Stellát is magával viszi, hogy segíthessenek Russeléknek. Ryanről túl későn derül ki, hogy nem olyan, amilyennek mutatja magát. Stellának komoly bántódása esik, lelki sérülése még a testinél is rosszabb. Megkérdőjelezhető idegállapotban megszökik, s a mutánsoktől hemzsegő erdőbe veti magát.
Liam, Dylan és Amanda sikeresen túlélik a mészárlást, de Amandát a fiúk végül sorsára hagyják (megjegyzem, nem ok nélkül). Alighogy visszaérnek a Hobbs-birtokra, már mehetnek is vissza Stelláért. Szerencsére élve megtalálják, de nem a vidám, ártatlan szőke leányzót, hanem egy összetört idegroncsot.
Stella "rehabilitálása" után a fiúk (Masonnel együtt) Manipurába indulnak Russelhez és Miához, de nagyobb gondjuk is akad néhány hatalommániás, perverz, aurafejű majomnál; azok a mocskok egy új, mindennél pusztítóbb fajt tenyésztettek ki, hogy eltöröljék a falon kívüli 'söpredéket'...
 |
| Új mutáns faj - forrás: www.nexusmods.com |
Véleményem
Az előző rész függővége után nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a dimenzióváltás utáni világba. Nos, nem azt kaptam, mint amire számítottam: valami sokkal többet, sokkal jobbat! A borítója ennek a kötetnek is gyönyörű (kék és ezüst, tökéletes párosítás), és ugyanolyan igényes és díszes, mint az első része. Kiemelkedő helye van a polcomon. ;)
Ez a kötet nem csak kívül, de belül is sokkal jobban tetszett, mint az előzménye: a cselekmény sokkal pörgősebb, a csattanók még nagyobbat ütnek. Oké, volt benne üres járat is, de azokat is nagyon élveztem. (Olyankor kárpótoltak a mesés helyszínek, csak úgy szárnyalt a képzeletem; lásd: Lebegő.) Az első kötetben furcsálltam a szlenget, most - mondjuk úgy - megszoktam, már nem zavart úgy.
A második kötetben inkább Stella és Dylan kapcsolatára ment rá az írónő, aminek nagyon örülök. Stella az egyik kedvenc karakterem, szeretnivaló és bájos - ha ő örül, az olvasó is örül. És bár most sok sz*rság történik vele (elnézést a kifejezésért, de a vele történteket csak még csúnyább szavakkal tudnám illetni), annál jobb látni, hogy elkezd újra bízni, újra érezni.
Mia nekem nem szimpatikus (hogy miért, nem tudnám megmondani), így jó, hogy legalább egy picit háttérbe került. Russelt most sokkal jobban megismerhettem, és rájöttem: bírom őt (de semmi több). Okos, jó fej, de borzasztóan irritál, hogy folyton ÚGY ér Miához, ahogyan én sosem engedném a párom testvérének.Folyton puszilgatja, simogatja, a derekát fogja... neeeem, nagyon neeeem....!
 |
| Ria mama - szerintem forrás: www.instappraisal.com |
A másik meglepetést -a karakterek szempontjából - Dylan okozta. Bocs, Liam, de átvették a helyed a KÁP (könyves álompasi) ranglistán! Ahogy Stellát védte, ahogy elérte, hogy a lány újra boldog legyen, az csodálatra méltó. A nagyija, Ria mama pedig oltári nagy arc! :D
A fő problémával - a szerkezet, ami egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot - sajnos elég keveset foglalkozott az írónő. Azt már tudjuk ugyan, hogy egy régen holt sumér királynő ékkövét, egy különleges labradoritot kell megtalálniuk, de itt ez a szál elakadt. Viszont kaptunk cserébe egy hátborzongató új fajt, ami a falon kívüli élet végét jelentheti, ha nem akadályozzák meg hőseink. (Igen, a laboratóriumos jelenetnél kihullott a fele hajam, lerágtam a körömlakkom és megfojtottam a plüss tigrisem.)
Egy apró megfigyelés: többször is előfordult, hogy Stella és Mia neve összekeveredett. Azaz Mia ment fel a szobájába, holott ő éppen Manipurában raboskodott. Nem olyan nagy dolog, de néhányszor kizökkentett az olvasásból.
 |
| Labradorit forrás: www.nakridlechandelu.cz |
Meg kell mondanom, a Gombnyomásra-t igazán megszerettem. Van egy bizonyos stílusa, amit meg kellett szoknom, de amint túltettem magam rajta, rögtön a szívembe lopta magát. Komolyan izgulok a szereplők sorsáért (kivéve Amandáért, őt remélem, felzabálják a mutánsok), és amikor letettem a könyvet, szabályosan hiányzott. Ritkán érzek ilyet, úgyhogy ez hatalmas bók ám! Kedvenc lett!
Köszönöm, Eszter, hogy elolvashattam! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése