2017. február 23., csütörtök

Ann Aguirre: Menedék

Sorozat: Razorland-trilógia 1.
Oldalak száma: 274 oldal
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2011
Fordította: Benes Attila
Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Enclave
ISBN: 9789639861473
Műfaj: YA, disztópia, posztapokaliptikus, horror
Goodreads átlag: 3,92 / 5
Moly.hu átlag: 87%

Fülszöveg:
A ​​második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk, amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. 
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Én és a könyv


Olvasva: 2016. július 4-11.

Sokáig nem terveztem, hogy elolvasom a könyvet, még ha sokan dicsérték is. Aztán a tavalyi Könyvmoly Párbajon megnyertem a kötetet (több közül választottam ki), akkor néztem jobban utána, hogy mi is ez a történet, miről szól. Várólistára került, aztán a Book Challenge-re valaki kiválasztotta nekem. Ezt a könyvet vittem magammal cukorterhelésre, ott sikerült befejeznem két vérvétel között. :)

Véleményem

"Egész életemben erre a napra készültem; kést, husángot egyaránt jól forgatok. Minden falat ételt, amelyet más hozott, azzal a tudattal fogyasztottam el, hogy egy nap majd nekem kell táplálékot szereznem a vakarcsoknak.
Ez a nap eljött. A 15-ös Lány halott.
Éljen soká Pikk!"
A könyv - mint az fent is írva vagyon - a Razorland-trilógia első része. Érződik is rajta, hogy nyitó kötet: sokkal inkább szól a posztapokaliptikus világ megismeréséről, mint a Korcsok elleni harcról. Azt mondom, kell is ez a bevezetés, mert Ann Aguirre egy olyan világot képzelt el, ami - sokadik zombis világvége ellenére - tud újat mutatni. A történet kezdetén csak annyit tudunk, amennyit Pikk: Korcsok lepték el a földet, az emberek a felszín alá menekültek. Enklávékban élnek, minden enkláve egyedi szabályrendszerrel működik (erről később). Majd Pikk látóköre is kiszélesedik, megtudja, hogy a felszín felett is élnek emberek; kegyetlen bandák uralják a környéket. Azt a helyet akarják megtalálni, ahol olyan az élet, mint a végzetes kórság előtt, ahol a huszonévesek nem haldokló aggastyánok, ahol nem kell félniük a Korcsoktól. De vajon létezik-e ez a hely, és ha igen, odaérnek-e időben?

Az enkláve működése egy külön bekezdést érdemel, szerintem ez volt az egyik legérdekesebb dolog a Menedék világfelépítésében. Pikk az Egyetem nevű enklávéban élt. Lakóit három csoportba osztották be: építők, vadászok és nemzők. A vadászok szerzik a húst, védik az enklávét és harcolnak a Korcsokkal, őrjáratoznak. Az építők nem szó szerint építenek, az alkotás jobb szó a munkájukra. Ők azok, akik a nyersanyagból használható eszközöket készítenek. A nemzők feladata sem merül ki a nemzésben... a gyerekeket (itt: vakarcsok) nekik kell felnevelni. A vakarcsoknak nincs nevük, amíg el nem érnek egy bizonyos kort. Akkor egy névadó ünnepséget szerveznek, attól függően, hogy melyik csoportba fog tartozni adott vakarcs. Az ünnepségen vagy a nemzők, vagy az építők, vagy a vadászok vesznek részt; ajándékokat hoznak, azokat egy halomba rakják. A vakarcs karjára felkerülnek a sebhelyek (ezek jelzik a beosztását), egy csepp vért kell cseppentenie az ajándékhalomra. Amelyik ajándék véres lesz, arról kapja a nevét, és az lesz a talizmánja. (Pl. Pikk egy kártyalapot jelölt meg.)
Pikk a főszereplő: a lány egész életében vadásznőnek készült, a történet az ő névadó ünnepségével kezdődik. Egyesek szerint a lány jobb lenne nemzőnek, mert hiába teljesített jól a kiképzésen, a szíve lágy. Utóbb kiderül, hogy naiv is: mindent elhisz, amit az Öregek mondanak. Fakó mellé osztják be, akiről azt kell tudni, hogy nem az enklávéban született, és nem követi szemrebbenés nélkül a szabályokat. Fakó hatására Pikk is elkezdi megkérdőjelezni az Öregek tetteit. Néma lázadásuk odáig fajul, hogy száműzik őket az enkláve területéről.
"Az én testem gép volt, szolid és egyszerű. Azért dolgoztattam, hogy erős maradjak; azért etettem, hogy működjön."
Pikk tiltakozása ellenére a felszínre mennek, ahol végképp bebizonyosodik: az Öregek hazudtak. Nem pusztult el odafent minden élet, és az eső sem marja le az emberről a bőrt. Fent találkoznak Kószával, a Farkasok bandavezérével és Tegannel, a Farkasok foglyával. Összetűzésbe keverednek, de végül Tegan is, Kósza is Pikk és Fakó mellé szegődik társul, hogy megtalálják a "paradicsomot".

A szereplők idáig nem tettek rám túl nagy benyomást. Pikket és Fakót úgy-ahogy kedveltem, leginkább a közös, bensőségesebb pillanataikat (amiből nagyon kevés volt). Kósza és Tegan szerintem púp volt a hátukra, belerondítottak Pikk és Fakó romantikájába. Sokkal szívesebben olvastam volna arról, hogy ketten vannak a világ ellen.
"Többféleképpen lehet valaki erős, most már tudtam. Az erő nem mindig a késből vagy harci vágyból származik. Néha a kitartásból, amelynek kútja mély és néma. Néha a könyörületből és megbocsátásból fakad."
Fentebb már említettem, hogy a zombik (Korcsok) elleni harcból kevesebb volt a könyvben. Voltak azért így is szorult, izgalmas helyzetek, de közel sem annyi, mint amire számítottam. A történet szerint a Korcsok egyre intelligensebbé válnak, már nem teljesen ösztönlények. Nem lepne meg, ha egy hatalmas Korcshadsereg szerveződne, hogy teljesen leigázzák az élőket; talán pont ez, az első kötet a "vihar előtti csend".

Összességében egy izgalmas és érdekes könyvet írt Ann Aguirre, sorozatkezdő kötethez képest egész erős a történet. Jól bemutatta ezt az új világot is, egy olyan lány szemén keresztül, aki egy földalatti csőrendszerben töltötte egész életét. Picit lehetett volna hosszabb a könyv, valamivel több cselekménnyel, de arra elég volt, hogy felkeltse az érdeklődésem a többi rész iránt is.

A könyv trailere


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése