Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Sorozat: Vaják 1.
Oldalak száma: 288 oldal (PlayOn) / 352 oldal (GABO)
Megjelenés éve: 2011 / 2019
Eredeti megjelenés: 1993
Fordította: Kellermann Viktória
Kiadó: PlayOn (2011), GABO (2019)
Eredeti cím: Ostatnie życzenie
Besorolás: fantasy, novella
Goodreads átlag: 4,19
Moly.hu átlag: 90%

Fülszöveg:

Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajút a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2020. január 3-11.

Mostanában minden x-edik molyos karcban és Facebook bejegyzésben egy rejtélyes, fehér hajú, markáns arcú férfi nézett velem szembe. Látványnak nem volt utolsó, meg is hozta a kedvem a sorozathoz, pedig semmit nem tudtam akkor még a Witcher-univerzumról. Most kivételesen a könyvvel kezdtem.

Véleményem

Geralt egy vaják: szörnyeket öl, pénzért. A szakmája hanyatlóban van, járja a vidéket, hátha megbízásra lel. Történetét egy novellafüzér írja le: egymástól független novellák, nem is feltétlenül lineáris sorrendben, amelyeket egy-egy rövid, köztes sztori köt össze. Legalábbis az első könyvnek, Az utolsó kívánságnak ez a receptje, a többiről egyelőre nem tudok nyilatkozni.

Jelen könyv tehát hat külön kalandot beszél el. Az elsőben például Geraltot azzal bízzák meg, hogy levegye az átkot egy strigáról, a másodikban egy jópofa szörnyeteggel vacsorázik, stb. Mindezeket A Belső Hang I-VII című novellák fűzik egybe, amelyek általában Melitele szentélyében játszódnak.

A világról nem sok derül ki, csak amennyi a cselekményhez feltétlenül szükséges. Rendkívül sokfajta természetfeletti lény lakja az univerzumot, a klasszikus tolkieni karaktertípusoktól (törpök, tündék, mágusok) kezdve olyanokig, mint vámpírok, boszorkányok, dzsinnek, stb. "Mantikór, sárkánykígyó, ködlény, ácsa, vízipoloska, rémsáska, lesi, vámpír, ghoul, graveir, vérfarkas, óriásskorpió, striga, éhin, kikimora vagy vippra." Ami itt még sincs, az majd jön a további kötetekben, gondolom én.

"Az emberek [...] szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek."

A cselekmény nem hoz sok újat, ármánykodás és harc. Idáig tipikus fantasy, de a szerző egy jó adag humorral is fűszerezte a könyvet; nem egyszer hangosan felnevettem olvasás közben. A kedvencem a szörnyeteg, Nivellen volt a második novellából: 

"– Te nem vagy szörnyeteg, Nivellen – mondta Geralt szárazon.
– Mi a fene, valami új! Szóval, szerinted mi lennék? Áfonypuding? Vadlúdcsapat, ami délnek repül egy szomorú, novemberi hajnalon? Nem? Vagy talán egy bögyös molnárleány patak mellett felejtett erénye?"

A régi borító

Ami viszont igazán egyedivé tette a könyvet, az a Grimm-mesefigurák megjelenése. A második novellát A Szépség és a Szörny ihlette, a harmadikban Hófehérke és a hét törpe fedezhető fel, illetve Rapunzelt is említik. Sajnos nem tudtam mindegyik novellából kivenni, melyik mesét veszi alapul. Mind közül a már többször emlegetett második történet, a szépség és a szörnyes volt a kedvencem. Ami szintén nagyon tetszett, hogy mindegyik részben van valamilyen csattanó. Semmi sem tud úgy agyoncsapni egy könyvet, mint a kiszámíthatóság; szerencsére az itt nem áll fenn.

A mellékszereplőket egytől egyig megkedveltem, azokat is, akik eleinte teljesen ellenszenvesek voltak; még ha csak egy-egy novellában szerepeltek is, és a nevük is hamar feledésbe merült. Akikre név szerint emlékszem (Geralt, Kökörcsin, Nenneke, Yennefer), több történetben is feltűntek. Ez nem jelenti azt, hogy sikerült volna megismernem is őket; itt mindenki nagyon titokzatos. A legtöbb misztikum persze Yennefert övezi; az ő szálát nyitva is hagyta az író.

Örülök, hogy sorozatot is készítenek a könyvből, hiszen ha az nincs, talán sosem olvastam volna el. Én most felpakolom a következő kötetet a várólistámra, azután megnézem, hogyan mutat Geralt a tévé képernyőjén. :P

A sorozat további kötetei

0. Viharidő

1. Az utolsó kívánság

2. A végzet kardja

3. Tündevér

4. A megvetés ideje

5. Tűzkeresztség

6. Fecske-torony

7. A tó úrnője