Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

Sorozat: Ambrózy báró esetei 2.
Oldalak száma: 556 oldal
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
ISBN: 9789633995426
Műfaj: YA, krimi
Moly.hu átlag: 98%

Fülszöveg:

1900 ​ősze. 

Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. 

Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagy sikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

Én és a könyv

Olvasva: 2017. június 12–29.

Amikor megjelent a sorozat második kötete (ez), akkor döntöttem el, hogy mégis kell a polcomra. Egyszerre vettem meg az első és a második kötetet, 2016 februárjában. A Leányrablás Budapestent fél évvel ezelőtt olvastam el, és már akkor tudtam, hogy még ebben az évben folytatom a sorozatot (pedig nem szokásom).

Véleményem

"A tűz eszement, fékezhetetlen, vad szerető. Őrjöngve ölel, míg csak torz, elszenesedett förtelemmé nem válsz, s mikor már végképp nincs mit elemésztenie, életeddel együtt ő maga is örökre kihuny."

Az első kötettel az volt a fő problémám, hogy krimiként volt beállítva, mégsem jutottunk közel a bűntény megoldásához. Akkor azt hittem, az egész sorozat dolgoz fel egyetlen bűntényt; vagyis úgy gondoltam, A Rudnay-gyilkosságok is az Emma-vonalra fog koncentrálni, és újfent válaszok nélkül hagy. Nos, a helyzet kicsit bonyolultabb ennél.

A Rudnay-gyilkosságok tulajdonképpen nyolc megoldatlan gyilkosságot takar: nem a merénylők kiléte a kérdés, hanem az indítékuk. Rudnay főkapitány úgy gondolja, ezek az esetek valamiképpen összefüggnek; megoldásukat Ambrózy báróra (és Milire) bízza. Eközben Emmát (jelenlegi nevén Kardos Cili) is nyomon fogjuk követni, aki "csöbörből vödörbe" pottyant: egy tabáni özvegyasszony fogva ejti őt, és slepperkedésre fogja. A Hangay-lányok végre egy városban vannak, és még csak nem is sejtik. Mi, olvasók pedig izgulunk, hogy végre egymásra találjanak.

"– Csak nem fogok leállni egy kislánnyal szócsatázni? – tiltakozott sértetten Vörös.

– Hangay kisasszony az én hiányzó karom – közölte vele Ambrózy báró, engem is meglepve ezzel a kissé morbid hasonlattal."

[Forrás]

A fülszöveg csalóka. Úgy tűnhet, a könyvben fontos szerepet kap a perzsa sah, pedig kb. 3 oldalban le van rendezve a látogatása, utána még egyetlen alkalommal kerül említésre, és ennyi. Én mondjuk nem is bántam, elvégre a rejtélyes gyilkosságok ügye mégis izgalmasabb, mint holmi idegen előkelőség. A nyolc bűntény mindegyike borzalmas, de a trieszti kisfiú esete különösen megrázott. Viszont azt kell mondjam, a gyilkosságok köré kerített háttérsztorik közül a kisfiúé volt a legjobb. Egyből beugrott róla Kafka novellája, amit hiába szeretném, nem tudok elfelejteni. Böszörményi nagyon jól megoldotta, hogyan kapcsolódjanak egymáshoz az esetek, sőt, hogyan kapcsolódjanak azok a jelenbeli eseményekhez.

Számomra még mindig megdöbbentő, hogy egy férfi író ennyire hitelesen meg tudja formálni egy fiatal lány karakterét. Sőt, egy száz évvel ezelőtti fiatal lány karakterét, aki bátor, cserfes és felvilágosult, nem úgy, mint az akkori társadalom java. Milit tehát egy nagyon jól összerakott karakternek találom, remek érzés egy ilyen talpraesett, magabiztos lány "bőrébe bújni". És mivel romantikus lélek vagyok, nagyon élveztem Mili és Richárd évődését. Aztán a végén a báró egyetlen mondatával elintézte ezt az érzést... hát, Milihez hasonlóan úgy éreztem magam, mint aki pofára esett. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő, én még reménykedem, hogy ők ketten végül egymás mellett kötnek ki.

„Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”

[Forrás]

Több új szereplőt is megismerhetünk ebben a kötetben: Cili-Emma történetszálán Hül mamát,  Hül Jenőt, Fecskát, Márit és Blau Annát, Miliék szálán pedig doktor Kalimurtit, és Erdős Renée költőnőt. Fecska, Mári és Blau Anna Hülék "munkásai": Fecska cigány áljósnő, Mári cseléd és zsebtolvaj, Anna pedig kurtizán. Fecska sokáig antipatikusabb volt, mint Hül mama, de fordult a kocka, és a három lány közül végül ő lett a kedvencem. Erdős Renée a legvalóságosabb a fenti szereplők közül: élt és alkotott, és bár nem került hozzám közel a karaktere, azért kíváncsivá tett. Olvastam tőle kiragadott gondolatokat; nem csodálkozom, hogy megbotránkoztak a művein, azon viszont igen, hogy miért nem került bele a középiskolai tanmenetbe (említésszerűen sem).

"A férfit nem szabad legyőzni! Minden férfi dicsőségre, hódításra, diadalra vágyik, és ha te sárba döngölöd, megalázod és eltiprod őt, akkor gyűlölni fog. Úgy kell tehát igába hajtani, értő szeretettel, bájjal és türelemmel, hogy azt higgye: maga akarta így. Ehhez azonban előbb el kell veszítenie önteltsége egyensúlyát. Inogjon meg a talapzatán, de ne döntsd le a porba, és akkor kedved szerint bánhatsz vele."

A Leányrablás Budapesten is egy remek könyv, de A Rudnay-gyilkosságok minden tekintetben kenterbe veri azt. Izgalmasabb, profibb, összetettebb, nagyszabásúbb. Ezek után mit is várhatnék az Ármány és kézfogótól (ami egyébként már a polcomon várakozik)? Jó magasra került az a bizonyos léc, de úgy érzem, a folytatás(ok)ban sem fogok csalódni.