James Dashner: Az útvesztő

(Útvesztő 1.)

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.

Thomas

Thomas a Tisztáson találja magát emlékek nélkül, mint ahogy a fülszöveg is írta. Egy csapat fiú állja körül, akik már számítottak a következő újonc, azaz Zöldfül érkezésére. Nem magyaráztak el mindent egyből Thomasnak, csak lassan akarták beavatni, de Thomas mindenre azonnal kíváncsi. Sokkolja az Útvesztőnek a puszta létezése is, hát még az, hogy miért vannak ide bezárva, és mik azok a halálos lények odakint.

Másnap újra jön a lift, és felhozza az első (és egyben utolsó) lányt. A lány megszólalt: „Minden meg fog változni”, majd kómába esett. A markában egy papírt szorongatott, a következő felirattal: „Ő az utolsó. Örökre.”

Teresa

A Tisztáson élő fiúk – tisztársak – a lány jöveteléért Thomast tették felelőssé. Thomas azt állította, hogy semmi köze hozzá, de belül érezte, hogy ismeri valahonnan a lányt.

Amíg a lány kómában feküdt, folyt tovább az élet; Thomas kipróbálta a munkákat – mert mindenkinek dolgoznia kell. Egyre erősebb vágyat érzett, hogy Futár legyen, aki az Útvesztőt fedezi fel. Álma valóra válik, amikor harmadmagával kint tölt egy éjszakát az Útvesztőben, ráadásul túl is éli. Rájön, hogy a falak mozgása egy kód, amit meg kell fejtenie ahhoz, hogy kijuthassanak.

Elmélkedését a lány, Teresa hangja zavarja meg, amit a fejében hall. Többször is. Végül Teresa elmondja, hogy elindította a Végzetet. Aztán felébred a kómából, és valóban minden megváltozik: nem záródnak többé a falak, nem érkezik több ellátmány. Ahhoz, hogy túléljék, nagyon gyorsan meg kell fejteni azt az Útvesztőt, amíg még vannak élő tisztársak a Tisztáson.

Az a fajta könyv ez, ami képes beszippantani az ember agyát teljesen. Amint elkezdődnek az események, nincs többé megnyugvás: ha nem olvasol, akkor is azon agyalsz, hogy vajon…

- kik zárták be ide őket?

- miért ők a kiválasztottak?

- ha nincs megfejtés, hogyan jutnak ki innen?

- hol van az Útvesztő? Tényleg az égben?

- hányan fogják túlélni?

Az elején nagyon furcsa volt a történet: Túl sokat foglalkozott az író Thomas érzelmeivel és azok változásával, és ez roppantul idegesített (ezért vonok le egy pontot). A fordulópontnak Teresa felébredését tekintem, mert onnantól aztán nincs megállás!

Na és a vége…!! Örülök, hogy bemutatják a filmet, mert ez ösztönözte a kiadót, hogy a második részt is kiadják végre (2 év után) itthon. Külön a filmnek is örülök, mert végre lesz valami a moziban, amire érdemes beülni (és még a párom is hajlandó eljönni). :))

Egyszóval mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit komolyabb disztópiára vágyik; nálam majdnem kedvenc lett!