Sorozat: Véletlen 2.Oldalak száma: 368 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Eredeti cím: The Redemption of Callie & Kayden
ISBN: 9789633992852
Műfaj: romantikus, new adult
Goodreads átlag: 4,12 / 5
Moly.hu átlag: 88%
Fülszöveg:
A sötét titok, amit Kayden hosszú évek óta rejtegetett, végül napvilágra került. Ám ami még ennél is rosszabb, hogy a fiút súlyos testi sértéssel vádolják. Egyedül az óvhatná meg a becsületét, ha Callie elárulná az igazat – Kayden viszont soha nem kérné ezt tőle. Inkább hajlandó megtenni bármit, hogy megvédje őt… még akkor is, ha emiatt le kell mondania az egyetlen lányról, akit valaha szeretett.
Callie tudja, hogy Kaydenen ismét eluralkodnak a démonai, és kétségbeesetten szeretné megmenteni. Ám ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie legsúlyosabb félelmével, és el kell árulnia legfájdalmasabb titkait. A csönd megtörésének puszta gondolata is rémisztő – de nem annyira, mint annak gondolata, hogy örökre elveszítheti Kaydent.
A szíve mélyén Callie tudja, hogy eljött az idő: neki és Kaydennek el kell felejteniük a múlt fájdalmát. Barátai, Seth és Luke segítségével Callie tervet sző, hogy megmutassa Kaydennek, milyen életük lehetne együtt. De vajon meg tudja győzni, hogy új életet kezdjenek… vagy már késő?
Én és a könyv
Olvasva: 2016. március 29. -- április 6.
A sorozat első részét, a Callie, Kayden és a véletlent egy molyos ajándékozásra kaptam 2015 áprilisában. Az volt az első Rubin pöttyös könyv, amit elolvastam, és nagyon szerettem. Nem volt kérdés, hogy a második kötetet is olvasnom kell. Micsoda mázli, hogy nem vettem meg!
Véleményem
Jessica Sorensen (kis ugrással) ott folytatja a történetet, ahol az előző kötet véget ért: Kayden kórházba került az apjával való "incidens" után. Természetesen senki nem hisz neki: az anyja is, az orvosok is úgy gondolják, saját magát sebesítette meg, és ezt támasztja alá az a rengeteg heg is, amit az évek során szerzett Kayden. Egyedül Callie hisz benne, őt pedig nem engedik be hozzá látogatni. A fiú és a lány családja egyaránt elítéli kettőjük kapcsolatát. Amikor Callie-nek mégis sikerült besurrannia, rájön, hogy Kayden viszont egyáltalán nem akarja látni őt.
A kettős nézőpontnak hála azért megérthetjük Kayden álláspontját is, hogy miért kerüli Callie-t. Miután a kezdeti nehézségeken túljutnak, a kis csapat - Callie, Kayden, Seth és Luke - közösen úgy döntenek, szükségük van egy helyre távol mindentől, hogy kitisztíthassák a fejüket. Így a téli szünetben a hó elől a napsütötte tengerpartra mennek. Aztán rájönnek, hogy a problémák nem attól oldódnak meg, hogy hátat fordítanak neki: visszatérnek, hogy ki-ki megküzdjön a saját démonával.
Akár az előző kötet, a második rész is Callie és Seth listájára épül. (Aki nem emlékezne: a két fiatal listát vezet olyan dolgokról, amit maguktól, normális körülmények között nem tennének meg. A cél, hogy minél több tételt kihúzhassanak a listáról, és kimozduljanak a szűkre szabott komfortzónájukból.) Csak míg az első részben ennek volt is értelme, most már semmi. Egy példa: a fejezet címe: "Egyél minél több palacsintát!". A srácok betérnek egy palacsintázóba, degeszre tömik magukat palacsintával, majd Seth megjegyzi, hogy ezt is fel kéne írni a listára. Egy: mégis ki az, akinek szociálisan nehezére esik palacsintát enni? Kettő: minek felírni egy értelmetlen tételt a listára, majd ki is húzni, mert aznap már teljesítettük is? Mindebből azt akarom kihozni, hogy ezt a lista-dolgot már nem használta következetesen Sorensen.
Nagyon sajnálom, mert szeretni akartam a könyvet, mégsem találtam benne semmit, ami kicsit is tetszett volna. A szereplők maguknak csinálták a nehézségeket, és utána hosszú oldalakon keresztül sajnálnom kellett volna őket, hogy milyen szerencsétlenek. Gondolok itt Kayden "hisztijére" Callie-vel kapcsolatban. Mert lehettek volna boldogok, de mintha direkt bántották volna egymást/magukat, csak hogy legyen mivel megtölteni egy könyvet. És hogy mit utáltam még? Mind a négyük elfuserált családját. Mégis milyen emberek azok, akik ezután magukat anyának, testvérnek, apának nevezik? És milyen érdekes, hogy abban az átkozott városban nincs egy normális család - ja, persze, mert róluk nem lehet érdekeset írni.
Számomra az idei év csalódása volt a Callie, Kayden és a megváltás. Egyelőre nem tudom, akarok-e esélyt adni a többi kötetnek (Violet és Luke), bár Luke titkára tényleg kíváncsi vagyok. Csak nem kérek most több sajnáltatást. Szívesebben olvasok olyan karakterekről, akik képesek kezükbe venni az irányítást, nem akarnak mindenkit belerántani az önsajnálat sötétségébe. De ne tántorítson el a negatív véleményem: sokaknak nagyon tetszett a könyv, így ha az előző részt szerettétek, mindenképp adjatok egy esélyt ennek is!
Jessica Sorensen, a New York Times és a USA Today bestseller szerzője Wyoming havas hegyeiből származik. Amikor éppen nem ír, akkor olvasóként élvezi mások írásait, vagy a családjával tölti az időt.
Akár az előző kötet, a második rész is Callie és Seth listájára épül. (Aki nem emlékezne: a két fiatal listát vezet olyan dolgokról, amit maguktól, normális körülmények között nem tennének meg. A cél, hogy minél több tételt kihúzhassanak a listáról, és kimozduljanak a szűkre szabott komfortzónájukból.) Csak míg az első részben ennek volt is értelme, most már semmi. Egy példa: a fejezet címe: "Egyél minél több palacsintát!". A srácok betérnek egy palacsintázóba, degeszre tömik magukat palacsintával, majd Seth megjegyzi, hogy ezt is fel kéne írni a listára. Egy: mégis ki az, akinek szociálisan nehezére esik palacsintát enni? Kettő: minek felírni egy értelmetlen tételt a listára, majd ki is húzni, mert aznap már teljesítettük is? Mindebből azt akarom kihozni, hogy ezt a lista-dolgot már nem használta következetesen Sorensen.
Számomra az idei év csalódása volt a Callie, Kayden és a megváltás. Egyelőre nem tudom, akarok-e esélyt adni a többi kötetnek (Violet és Luke), bár Luke titkára tényleg kíváncsi vagyok. Csak nem kérek most több sajnáltatást. Szívesebben olvasok olyan karakterekről, akik képesek kezükbe venni az irányítást, nem akarnak mindenkit belerántani az önsajnálat sötétségébe. De ne tántorítson el a negatív véleményem: sokaknak nagyon tetszett a könyv, így ha az előző részt szerettétek, mindenképp adjatok egy esélyt ennek is!
A szerzőről
(Szöveg és kép forrása: Goodreads)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése