Oldalak száma: 360 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Marczali Ferenc
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Alienated
ISBN: 9789632615462
Műfaj: YA, sci-fi, romantikus
Goodreads átlag: 3,98 / 5
Moly.hu átlag: 87%
Fülszöveg:
Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése.
Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának. Egy nap az igazgató hívatja hívatja az irodájába, és fontos hírt közöl vele: a l'eihrek őt választották ki arra, hogy egyik cserediákjukat vendégül lássa otthonában egy teljes évre.
Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxet. Ám az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Cara barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a l'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Lehetséges, hogy a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen lesz? Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?
Én és a könyv
Olvasva: 2016. július 11. -- július 14.
2014 decemberében rendeltem meg a könyvet, és azóta már beszereztem a második részét is, de az olvasás váratott magára. Eleinte nagyon kíváncsi voltam rá, de mindig valami másba kezdtem bele. Időközben szembetaláltam magam néhány olyan kritikával, ami inkább hátráltatott, mint ösztönzött volna. Végül a Book Bloggers' Challenge keretében Borika hívott ki a könyvre, így már nem halogathattam tovább. Borika könyvblogját itt találjátok.
Kezdjük talán azzal, hogy miért is halogattam bő másfél évig az olvasást. Mostanában semmi kedvem olyan kis könnyed történeteket olvasni, amiben nem történik valami nagy horderejű dolog, valami erős, ami kibillent a kis világomból. (Bár olvastam egy-két ilyet, pl. Cseresznyés ábránd és az Anna and the French Kiss, végül mindkettőt nagyon szerettem.) Az Elidegenítve-ről csak annyit feltételeztem, hogy egy földönkívüli srác és egy emberlány szerelembe esnek, egy kis bonyodalom, nagy kibékülés és már vége is. Hát, baromi nagyot tévedtem.
Egyébként a könyv eleje nem okozott nagy meglepetést. Aelyx jön, beköltözik Carához, minden nagyon idegen a számára. Nem igazán tetszik neki semmi, ami a Földdel vagy az emberekkel kapcsolatos, de Cara mindent megtesz, hogy a cserediák jobban érezze magát náluk. Persze nem mindenkinek tetszik az idegen megjelenése: az ellenállók létrehozták az ELME-t, vagyis Emberek a L'eihr Megszállás Ellen mozgalmat. Eleinte csak "békésen" tiltakoztak, de pár hónapon belül eldurvultak a dolgok. További bonyodalmat szül, hogy a tiltakozóknak egyetlen dologban igazuk volt: a l'eihr fiú nem békés szándékkal jött a Földre. Ő és két barátja szabotálni akarják a tárgyalásokat, nehogy létrejöjjön a szövetség emberek és l'eihrek között.
Cara és Aelyx kapcsolata nagyon aranyosan fejlődik. Szó sincs "szerelem első látásra" meg ilyen butaságokról: eleinte nem is nagyon barátkoztak. Cara viszont nem hagyta annyiban, hogy a fiú semmi földi ételt nem szeret, és ez a gesztus nem maradt észrevétlen. Aelyx első barátságos megnyilvánulása az volt, amikor megvédte Carát az ELME-tag Marcustól. A vonzalom csak később alakult ki, és onnantól felforrósodtak a könyv lapjai.
Csak hogy ne legyen minden ilyen egyszerű, térjünk vissza az ELME mozgalomra. A tagok száma rohamosan növekedik, a csoport követői megjelennek Franciaországban és Kínában is, a két másik cserediák, Syrine és Eron országában. Nem csak a nyíltan l'eihr-ellenes Eric (Cara exbarátja), hanem Tori, a legjobb barátnője is csatlakozik. Nem csak Aelyxet közösítik ki, hanem Carát és a családját is. Előbb-utóbb elmérgesedik a helyzet, és Carának már nem csak attól kell tartania, hogy nem szolgálják őt ki a boltban; névtelen, fenyegető üzeneteket kap, támadások történnek, és hamarosan valaki meg is hal. A csürhe lincselésre kész.
A legjobban az tetszett a könyvben, hogy a szerző ügyesen vegyíti a szirupot a méreggel. Egyik oldalon forró csókokról olvashatunk, a másikon törött bordákról. Egyszer majd kicsattanunk a boldogságtól, egyszer remegünk a félelemtől. Különleges színt adott még a könyvnekCara Melissa Landers humora: néhányszor hangosan is felnevettem, pedig nem szokásom. A kedvenc idézetem:
Egyetlen dolog állt közém és a tökéletes olvasmányélmény közé: szerkesztési hibák tömkelege. Sajnos szinte minden oldalra jutott valami: elgépelés, félreragozás, gondolatjelek megtévesztő használata... Csupán ennyi ment a minőség rovására, és ez nem a könyv hibája. Tőlem megkapja a maximális pontszámot, mert nem csak annyit ért el, hogy kikapcsolt; egy olyan történetet kaptam, ami elgondolkodtatott, amit nem felejtek el, és aminek a második részét is muszáj elolvasnom.
Melissa Landers korábban tanításból élt, de aztán otthagyta a katedrát, hogy elképzelt világokban folytathassa a kalandozást. Így lett belőle író. Büszke sci-fi rajongó, ezért nem fél nyilvánosan megjelenni Leia hercegnő jelmezében - csak előbb engedélyt kell kérnie a férjétől és a gyerekeitől. Családjával Amerikában, Cincinnatiben él.
Véleményem
Kezdjük talán azzal, hogy miért is halogattam bő másfél évig az olvasást. Mostanában semmi kedvem olyan kis könnyed történeteket olvasni, amiben nem történik valami nagy horderejű dolog, valami erős, ami kibillent a kis világomból. (Bár olvastam egy-két ilyet, pl. Cseresznyés ábránd és az Anna and the French Kiss, végül mindkettőt nagyon szerettem.) Az Elidegenítve-ről csak annyit feltételeztem, hogy egy földönkívüli srác és egy emberlány szerelembe esnek, egy kis bonyodalom, nagy kibékülés és már vége is. Hát, baromi nagyot tévedtem.
Egyébként a könyv eleje nem okozott nagy meglepetést. Aelyx jön, beköltözik Carához, minden nagyon idegen a számára. Nem igazán tetszik neki semmi, ami a Földdel vagy az emberekkel kapcsolatos, de Cara mindent megtesz, hogy a cserediák jobban érezze magát náluk. Persze nem mindenkinek tetszik az idegen megjelenése: az ellenállók létrehozták az ELME-t, vagyis Emberek a L'eihr Megszállás Ellen mozgalmat. Eleinte csak "békésen" tiltakoztak, de pár hónapon belül eldurvultak a dolgok. További bonyodalmat szül, hogy a tiltakozóknak egyetlen dologban igazuk volt: a l'eihr fiú nem békés szándékkal jött a Földre. Ő és két barátja szabotálni akarják a tárgyalásokat, nehogy létrejöjjön a szövetség emberek és l'eihrek között.
Cara és Aelyx kapcsolata nagyon aranyosan fejlődik. Szó sincs "szerelem első látásra" meg ilyen butaságokról: eleinte nem is nagyon barátkoztak. Cara viszont nem hagyta annyiban, hogy a fiú semmi földi ételt nem szeret, és ez a gesztus nem maradt észrevétlen. Aelyx első barátságos megnyilvánulása az volt, amikor megvédte Carát az ELME-tag Marcustól. A vonzalom csak később alakult ki, és onnantól felforrósodtak a könyv lapjai.
A legjobban az tetszett a könyvben, hogy a szerző ügyesen vegyíti a szirupot a méreggel. Egyik oldalon forró csókokról olvashatunk, a másikon törött bordákról. Egyszer majd kicsattanunk a boldogságtól, egyszer remegünk a félelemtől. Különleges színt adott még a könyvnek
Még valami, amit említenem kell: Cara blogot ír arról, milyen érzés egy l'eihrrel lakni, és miben különbözik az ő kultúrája az emberekétől. Imádtam Aelyx és a bolygója titkairól olvasni, hogy miben mások, hogyan gondolkodnak, mi a történetük, milyen eszközeik vannak, stb. Ezeket néha Cara blogbejegyzéseiből, néha párbeszédeikből tudjuk meg. Nem szívesen élnék a L'eihren, de az a helyzet, hogy a Földön sem, amíg az olyan szervezetek, mint az ELME, működhetnek."Pokolba a szénhidrátdiétával! Az élet túlságosan rövid az ilyen hülyeségekhez."
Egyetlen dolog állt közém és a tökéletes olvasmányélmény közé: szerkesztési hibák tömkelege. Sajnos szinte minden oldalra jutott valami: elgépelés, félreragozás, gondolatjelek megtévesztő használata... Csupán ennyi ment a minőség rovására, és ez nem a könyv hibája. Tőlem megkapja a maximális pontszámot, mert nem csak annyit ért el, hogy kikapcsolt; egy olyan történetet kaptam, ami elgondolkodtatott, amit nem felejtek el, és aminek a második részét is muszáj elolvasnom.
A szerzőről
(Forrás: Maxim Kiadó
Kép forrása: Goodreads)
Kép forrása: Goodreads)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése