Sorozat: A Lótusz háborúja 1.Oldalak száma: 496 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Lánc Brigitta
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Stormdancer
ISBN: 9789633735831
Műfaj: YA, fantasy, disztópia, steampunk
Goodreads átlag: 64% (3,80)
Moly.hu átlag: 88%
Fülszöveg:
Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.
HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.
A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.
TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.
Én és a könyv
Olvasva: 2017. augusztus 4-27.
Csak úgy feltettem a könyvem a várólistámra, hogy majd egyszer elolvasom, ha odajutok. Tőlem nagyon távol áll a japán kultúra, ezért nem is nagyon siettem elolvasni, de kiválasztották nekem kihívásra, nem halogathattam tovább.
Véleményem
A Vihartáncos megérdemli, hogy valami nagyszabásút írjak róla, erre negyed órán keresztül csak ültem a billentyűzet előtt, és néztem ki a fejemből. Minden gondolatom megrekedt ott, hogy: "Basszus. Ez durva jó volt."
"Miután az utolsó halat is kifogják, miután az utolsó folyó is mérgezett lesz, akkor majd tudni fogjátok, mit tettetek. De addigra túl késő lesz."
Az elején nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba. Rengeteg volt az idegen, japán eredetű szó (megkockáztatom, hogy az első pár fejezetben több volt a lábjegyzet, mint maga a törzsszöveg), és a neveket is olyan egyformának találtam, hogy sosem tudtam, ki beszél. Hamarosan a lábjegyzetek megritkultak, bár a neveket továbbra sem szoktam meg.
Yukikóval valahogy nem tudtam azonosulni. Olyan ez a lány, mint valami mérgező, tüskés növény: mindenkinek odaszurkál. Persze, ha neki van szüksége valamire, addig nyaggatja a másikat, amíg el nem éri, amit akar. Nem lehet neki nemet mondani, módszeresen ráerőlteti az akaratát másokra. Szegény arashitorát sajnáltam, hogy nem tudta lerázni Yukikót; úgy hamar véget ért volna a történet.
A könyvben lévő romantikus szállal nagyon nem vagyok kibékülve. Lehet, hogy én vagyok tapasztalatlan (kétlem), de még nem zúgtam bele úgy pasiba, hogy egyszer láttam, és akkor is csak a szemeit. A Hiro-s románc később sem lesz valószerűbb; nekem olyan érzésem volt, hogy Yukiko "ráerőltette a szerelmét" Hiróra. Az egész "kapcsolat" nevetséges volt, de tudjuk be Yukiko fiatalságának és tapasztalatlanságának.
Két dolog tetszett nagyon a Vihartáncosban: az akciójelenetek és a világfelépítés. A Shima-szigeteken a sógun és a Lótusz Céh az úr. A Céh termeszti a vörös lótuszt – ebből nyerik ki a chit (üzemanyag, ez működteti az éghajókat, a fegyvereket, a páncélzatokat, stb.). A lótusz pusztítja a földet, mérgezi az állat- és növényvilágot, szennyezi a levegőt, megöli az embert – és mégis erre épül a birodalom. A sógun semmit sem tesz ellene, őt csak a terjeszkedés érdekli, és hogy az ellenségeit egy arashitora (vihartigris) hátán ülve mészárolhassa le.
"Ha Shima utolsó arashitorája a társaságod, akkor könnyen válhatsz te is mítosszá."
A sógun egy csapatot küld a vihartigris elfogására, így kerül Yukiko az Iishi-hegységbe; ő a birodalom Vadászmesterének, a Fekete Rókának a lánya. Olyan adottsággal rendelkezik, ami lehetővé teszi neki, hogy az állatokkal gondolati úton kommunikálhasson. Végül is ez a tehetség tartja őt életben.
Yukikónak és Buruunak túl kell élnie az Iishi-hegységben tanyázó onikat (gonosz, kihaltnak vélt szellemek), vissza kell térniük Kigenbe, és meg kell ölniük a sógunt. Csak így indíthatják el a változást, az első lépést egy jobb világ felé.
"– Mi, ennek a városnak és ennek a szigetnek az asszonyai, nem tűnünk fontosnak. Nem vezetünk hadseregeket. Nem birtoklunk földet, és nem veszünk részt háborúkban. A férfiak csak kellemes időtöltésként tekintenek ránk. De egy pillanatig se hidd, hogy ez azt jelenti, hogy erőtlenek vagyunk. Soha ne becsüld le egy nőnek a férfiak feletti hatalmát, Kitsune Yukiko."
Jay Kristoff úgy keveri a japán mitológiát a saját disztopikus-steampunk világába, hogy én (laikusként) nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. @Disznóparéj_HVP a molyos értékelésében kifejtette, hogy nem tökéletes ez a könyv, sőt, erősen érződik rajta a „japánizálás”, meg egyébként is több sebből vérzik. Én viszont, aki idáig felszínesen sem érintettem a japán kultúrát, semmit nem vettem észre az általa említett hibákból (kivéve Yukiko és Buruu instant-barátságát, és a Yukiko és Hiro közti nullkémiás instalove-ot).
A Vihartáncos a te könyved, ha falod a disztópiákat. Ne félj attól, hogy a japános elemeket nem fogod érteni, ott az a rengeteg lábjegyzet. Ja, és az se tartson vissza, hogy aggódsz a sorozat elkaszálásától: a tervek szerint jön a folytatás a KMK-nál! ;)
Minden idők legfurcsább könyvtrailere
de komolyan
Képek forrása:
https://hu.pinterest.com/pin/331014641344380522/
http://obscured.sg/art/2014/4/19/not-the-end-yet
https://www.flickr.com/photos/bcfp/1349255243/
https://www.artstation.com/artwork/04zVG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése