E.L. James: A szürke ötven árnyalata

Figyelem! A bejegyzés 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Sorozat: Árnyalat 1.

Oldalak száma: 524 oldal

Megjelenés éve: 2012

Eredeti megjelenés: 2011

Fordította: Tótisz András

Kiadó: Ulpius

Eredeti cím: Fifty Shades of Grey

ISBN: 9789632546360

Besorolás: romantikus, erotikus

Goodreads átlag: 73% (3,66)

Moly.hu átlag: 66%

Fülszöveg:

Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. 

Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint. 

Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

Én és a könyv

Olvasva: 2017. szeptember 30. -- október 17.

2013-ban olvastam először a könyvet, emlékszem, milyen hatalmas pofára esés volt. Mindenki erről beszélt, imádták, dicsőítették, én meg szerettem volna falhoz csapni, felgyújtani, a maradványait beletaposni a földbe. És ezek után újraolvastam, csak azért, hogy ide is megírhassam nektek, mennyire rossz ez a könyv. Aztán megkínozhassam magam a következő részével.

Véleményem

Szerintem az alapsztorit mindenki ismeri, az is, aki nem akarja. Ana a barátnője helyett elmegy meginterjúvolni a milliárdos Christian Greyt. Ana bénázik, hülyeségeket beszél, egyszóval sikeresen beég a fiatalember előtt, az mégis rágerjed. Ana azt hiszi, soha többé nem találkoznak, mégis újra és újra egymásba botlanak. Megmagyarázhatatlan okokból Mr. Grey felajánlja a lánynak, hogy erotikus (és nem romantikus!) kapcsolatba kezdjenek, ám Greynek az erotikáról is kicsit más elképzelése van. Ő durván szereti. Ez a könyv arról szól, hogy hogyan lesz egy szűz lányból szexistennő, aki megpróbálja megszelídíteni a szexuális szörnyeteget. (Illetve arról szól, hogy Grey be akarja törni Anát alávetett félnek, Ana pedig kéreti magát, mert neki nem fekszik az, hogy alkalmazottként bánnak vele az ágyban, meg egyébként is rendes, normális párkapcsolatot szeretne, csak ezt mindig elfelejti, amikor megpillantja Mr. Szürke hasizmait.) Ennyi a cselekmény. Nem valami izgalmas.

Igaza van annak, aki szerint a könyv egy lájtosabb pornó. Ennyi közösülésbe már attól is belefáradok, ha csak olvasok róla. Gondolom, hogy mi a célja a szerzőnek, de nálam nem járt sikerrel: nem indultam be a sztoritól. Talán csak az volt a baj, hogy egy ilyen agyalágyult főszereplőnek nem tudtam a helyébe képzelni magam.

Anastasia Steele ugyanis az agyamra ment. Azt próbálja nekünk beadni a szerző, hogy Ana egy szűzies, piruló, ártatlan felnőtt nő, diplomával a kezében. De valójában? Egy skizofrén, gyermeklelkű tinilány, aki rögtön a végzet asszonyává avanzsál, amint Grey dákójára gondol. Leginkább Ana belső személyiségeitől kaptam hülyét. Van egyrészt egy tudatalattija: egy házsártos hárpia, aki félholdszemüvegén keresztül szigorúan néz, és random toporzékolásba kezd, ha Ana tinilányosan viselkedik vagy gondolkodik. Aztán ott van a belső istennője is, aki általában a kanapé mögül leskelődik félénken, de erotikus gondolatmenetekkor cigánykerekezik, táncol, meg szőlőszemeket ropogtat. Álljon itt néhány idézet, hogy lássátok, nem a levegőbe beszélek:

"Ez nem fair. Egyáltalán nem hat rá a jelenlétem? A szeme sarkából rám néz, és halkan, lassan kifújja a levegőt. Ó, nagyon is hatással vagyok rá - apró, belső istennőm diadalmas szambát lejt."

"Ma lesz a napja. Ennyi idő után készen állok rá? Belső istennőm bosszúsan néz rám, és türelmetlenül toporzékol. Ő már évek óta készen áll erre, és bármit megtenne Christian Greyjel."

"Mmmm... Már a torkomban érzem, aztán újra elöl. A nyelvem a csúcson kering. Ő az én saját Christian Grey ízű nyalókám. Keményebben szopom, egyre mélyebben fogadom be, a nyelvem köröz rajta. Mmmm... Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen izgató, gyönyörteli látvány, amint az érzéki vágytól vonaglik. Belső istennőm most merengue-t jár, némi salsa beütéssel."

"Elnézem magam a fürdőszobatükörben. Fontolóra venni sem érdemes ezeket a dolgokat... A tudatalattim józan és racionális, nem a szokásos acsarkodó. Belső istennőm fel-alá ugrál és tapsikol, akár egy ötéves."

"- Oké - pislogok Rayre, és próbálom visszanyerni az egyensúlyomat. Mit tettél?! - harsogja a tudatalattim. A belső istennőm olyan hátraszaltókat végez, amik egy orosz tornásznőnek is becsületére válnának."

"José és köztem újra normális a légkör, azt a csókpróbálkozást elfelejtettük. Vagyis inkább a szőnyeg alá söpörtem, amelyen belső istennőm fekszik, szőlőt eszik, dobol az ujjával, és nem túl türelmesen várja a vasárnapot."

"Pislogok. Eljött az igazság pillanata. A tudatalattim és a belső istennőm idegesen összenéz."

És a végére megjelenik Ana harmadik képzelt személyisége is:

"Az ajtó mellett térdelek. Meztelen vagyok, mindössze bugyi van rajtam. A szívem a torkomban dobog. Jesszusom, azt hittem, a fürdőszobai után elég lesz neki. Ez a férfi kielégíthetetlen. Vagy talán mind olyan, mint ő? Fogalmam sincs, nem tudom kihez hasonlítani. Lehunyom a szemem, próbálok lecsillapodni, felvenni a kapcsolatot belső alárendeltemmel. Ott kell lennie valahol, belső istennőm mögöt bujkál."

A könyvben lévő káromkodás is megérdemel egy bekezdést. Ana a könyv elején még egyetemista, de a cselekmény során átveszi az irodalom szakos(!) diplomáját. Joggal várná el tőle az ember, hogy legyen egy értelmes mondata, gondolata, nem? Gondolom, hogy a beadandóit, szakdolgozatát nem tűzdelte tele "szent szarral" meg "szentséges basszantyúval"; ez esetben irigylem az egyetemi tanárait, akik Ana esszéit meg műelemzéseit olvasták, nem pedig a Christian Grey-jel való "döfölését".

A fordítás annyira rossz, hogy az már majdnem jó. Érdemes elolvasni az év interjúját Tótisz Andrással. Amikor először olvastam, nem is értettem, miért hallgat Grey Oroszlánkirályt. Főleg a Lángoló szex című számot az Oroszlánkirálytól. Teljes képzavar, sokszor láttam azt a mesét, és ha lett volna benne Lángoló szex, valószínűleg észrevettem volna. A fordító szerint a The Lion King és a Kings of Leon egy kutya (és ez azért sok mindent megmagyaráz). 

Mindezek után is azt mondom, hogy a szerző, E.L. James tehetséges. Nem rosszul írt, hanem rosszat, és ez nagy különbség. Talán nem is mondhatom, hogy A szürke ötven árnyalata rossz, ha már világszerte nők milliói(?) imádják(?), de nekem akkor sem tetszett, és felőlem Mr. Szürke fejen állhat meztelenül, lábujjaival karikás ostort csattogtatva, akkor sem fog jobban tetszeni. Hogy kinek ajánlom ezt a könyvet, nézzük csak... senkinek!

A film

Ha valakit mégis érdekelne a történet (a mi?), akkor inkább a filmet ajánlanám. Szerintem ugyan pontosan ugyanakkora kupac trágya, mint a könyv, de legalább nem kapunk agyfaszt Ánásztézsa mentális baromságaitól és a szánalmas magyar fordítástól.